Ifin-Az Új falon belül a városon kívül

[Kaspar Otlokir]

Jasszer megvárja Ryn szavait aztán kis torokköszörülést követően megszólal - Mindenképpen örülnék ha kapnánk egy valamilyen álcát, mert ha a mai éjjelt itt is töltjük akkor is még egy napig Ifinben kell maradnunk.

Sírius megértően bólint Jasszer szavaira - Holnap reggel visszatérünk rá. Majd Rynre pillant - A nagyapját illetően nem sokat tudunk az egész ügyről, ha megmondja ki ő és hol keressük akkor talán holnap reggelre többet tudok mondani.

Anya komoran néz előre, s megvárva Sirius mondókáját vontatottan kezd bele a sajátjába - Ryn! Amikor a test megsérül, akkor a lélek is vele idomul. Ellana kegyéből meg tudjuk gyógyítani a testet, a léleknek viszont idő kell, hogy a sérülés meggyógyulását elfogadja. A durva vasak nyoma csak lassan múlik az emberek lelkéből. Az idő majd begyógyítja ezeket a sebeket is, ha megéred. Kicsit elgondolkodva néz rád (Ryn) majd folytatja A toborzókra visszatérve. Nem tudjuk, hogy mire toboroznak, lehet hogy köze sincs a Rókához a dolognak, csak furcsa egybeesés. A Rókához kellene valahogy csapódniuk, vagy ha ez nem megy akkor követni. Bármelyikben lehet segítség ez a toborzó csapat, ha a Róka is arra tart. Amíg a hallottakon rágódtok addig az anya Ayumihoz fordul - Kérlek, menj és intézkedj a két vendégünk szobáiról. Ayumi bólint, majd felétek pillantva is biccent és elsiet.

[Lorin O Krell]

Ryn

Az anya szavaira sebtében válaszol.
- Nolen Sernios Artenolnak hívják, az Óvárosban lakik, szemközt az egyik kisebb ivóval, a neve talán törött garas vagy valami ilyesmi.
Remélem jól van... sajna már csak ő maradt nekem, vagyis azt hiszem. Apámról már lassan három éve semmit se hallottam.
<<eh de bonyolult ez az ügy... kezdem elveszteni a fonalat. Na mindegy, egy kellemes alvás után gondolkodni is könnyebb, aztán majd meglátjuk mi lesz.>>
-Akkor ma éjszakára itt alszunk és holnap neki látunk a dolgainknak-összegzi a társalgás számára jelenpillanatban fontos jelentését.

[Kaspar Otlokir]

(Ryn)

Sirius összehúzza a szemöldökét amikor elmondod nagyapáddal kapcsolatos dolgokat.
- Rendben, kiküldök egy embert hogy szaglásszon körbe. Reggelre többet fogunk tudni.

Végszóra Ayumi visszatér a terembe, s az anyához hajolva súg pár szót.
Az anya egy apró bólintást követően felétek fordul.
- A szobáik készen állnak, remélem kellemesen tellik majd az éjszakájuk. Ayumi mutatja majd meg a szobákat, kérem kövessék!

Ayumi az ajtóhoz lépve várja, hogy kövessétek.

[Lorin O Krell]

Ryn

Ez anya szavaira kicsit kiszökik a vér az arcából
<<Ehh... ugye nem arra gondolt a "teljen jól az éjszakátok alatt" amire én most... >> Gondolatai közben végigméri a számára csodaszép Ayumi-t.
<<Öhöhöhöh... az istenekre de tökéletes egy teremtés. Én emg egy ucsó kis korcs félvér vagyok. Örülhetnék ha szóba áll velem...>>

-Köszönöm-mondja Syriusnak aztán feláll és meghajol az anya felé- Önnek is kellemes éjszakát, Tisztelendő Nővér.
<<...remélem jól mondtam... a fene se ismere ezeket a papi dolgokat. Bár apám mondott valamit egyszer a birkafejűről... jah nem farkas, vagy őőőő, kos? Mindegy. Na az viszont nem tetszett. Nem úgy az a két penge. Jaj... a fenébe... az egyiket az öltőző szobában hagytam... uh de hülye vagyok! Remélem nem rémülnek majd meg! ÁÁÁ! visszakéne szereznem... Csak remélni tudom hogy ogyanott leszünk elszállásolva. >>

[Kaspar Otlokir]

(Ryn)

Ayumi elkapja a tekinteted miközben végigméred, s egy sokat sejtető mosollyal nyugtázza merészséged.
- Uraim! Kérem kövessenek! A szobájuk a _második_ emeleten található.
Kecses mozdulattal megfordul és lassan elindul. Lopva nézed végig újra és igen a csodaszép kifejezés most is helytálló, ruházata sokat sejtetően mutatja domborulatait, teste ruganyosságát és puhaságát egyszerre.
A folyosón haladva egy lépcsőhöz vetet titeket, s nyugtázva hogy jöttök megindul a lépcsőn felfelé előttetek. így bizony más testrészei kerülnek elétek, Jasszer jólhallhatóan nagyokat nyel melletted. Csigalassúsággal tellik az idő míg felértek a második emeletre, s Ayumi 2 ajtóhoz vezet titeket. Arcán apró mosollyal mutatja Jassernek és neked a külön szobáitokat.

A szobád egyszerű, de mégis elegánsan berendezett. Kényelmes ágy, kis asztal két székkel, egy nagyobb faragott szekrény, az ággyal szemben a falon egy ember magas tükör található.

Ayumi jó éjszakát kíván nektek, s magatokra hagy titeket.

Jasszer jól láthatóan leizzadt felfelé menet. Egy kézmuzdulattal jelzi hogy ő kész van, megy aludni... El is tűnik a szobájában.

[Lorin O Krell]

Ryn

Ayumi reakciójára- vagyis mikor észrevette hogy figyeli- kicsit elvörösödik.
Jasszerhez hasonlóan ő is alig bírja ki szó nélkül az utat, a lépcsőn eleinte próbál másfelé nézni de, ez nagyon nem megy neki.

-Uh...vaaaaaaaaaazzzzzzzz....-nyugtázza miután a nő magukra hagyta őket.
-Jó éjszakát neked is Jasszer...-mondja barátjának egy sokat sejtető vigyorral a képén majd benyit ő is a szobájába.
-Na akkor nézzük csak... ez vajon az a szoba-e ahol a kardomat hagytam? ŐŐŐ honnan tudjam... itt minden szoba ugyanolyan!- gondolkozik hangosan. Pár percig próbálja felidézni az előző szobát de az idekerülésük óta őket ért számtalan inger már rég kiverte azt a fejéből. Aztán jobb dolga nem lévén, ügyesen átkutatja a szobát.
<<...hehe... erre legalább kitanítottak a testvériségben... akik miatt végül is idekerültem szóval ez nem kárörvendés>>
Megpróbálja megkeresni elkallódott ramieráját bár magában már előre örül annak hogy nem leli majd itt.
- ha nincs itt lesz egy indokom ami miatt kimenjek megkeresni!... Bár nem tudom akarok-e egyáltalán kimenni...
<<Hiszen bár tényleg csodaszépek ezezk a teremtések de vajon... hajlandóak egyáltalán szóba állni velem? Se gazdag se nemes se híres nem vagyok... akkor meg? Lehe tnem kéne itt hőzöngenem?>>
-Dehogynem!- lekesedik fel újra.- Hiszem ahogy a mondás is tartja.: Próba cseresznye!
<<NA akkor először is a terv... hm... ebben mindig Hajnal volt a benfentes én csak "ühümm" öztem. Mindegy. Tehát. Kimegyek... méghozzá azzal az ürüggyel... hmmm... hogy gyakorolni akarok! Ó igen. szóval este lefekvés előt mindig gyakorolnom kell hogy ki ne jöjjeka formámból... jajaja, és ehez elengedhetetlen a kardom. De vajon...eehhh... ezek a népek enm szeretika a verekedést. És ha nemis örülnének neki hogy ilyenkor akarom villogtatni vívótudásom? Mire is fogjam? ŐŐŐ..hát izé... megvan! Mit is mondott nagyapám barátja az a kikent pupák akinek az a hosszú kardja volt. jah megvan.: a harc nem tudás vagy szakértelem. A harc maga a megtestesült művészet csak ezt nem ecsettel vagy szavakkal alkotják meg. Na aszem erre hivatkozhatok majd. na me arra hogy hát csak önvédelemből harcolok... á nem arra biztos nem . Hamar lefülelnék hogy nem lenne igaz.>>
Mielőtt kilépne az ajtón hogy elmenjen megkeresni kardját egy pár percig pihen az ágyon, aztán iszik egy kis vizet.

[Kaspar Otlokir]

(Ryn)

Körenézel, és egyre inkább nyilvánvalóvá válik számodra, hogy nem ebben a szobában pakoltad le a fegyvered. Körbenézel, de ezek után nem is lepődsz meg azon hogy nem leled.

Elindulnál a szobából, hogy megkeresd, de amikor kinyitod az ajtót az egyik leányzó áll előtted egyik kezében a fegyvereddel a hozzá tartozó tokban másik karján egy rend ruházat van. Meglepődik amikor kinyílik előtte az ajtó, s kissé hátrébb is lép, de gyorsan feltalálja magát.

- Nagyon kedves, köszönöm. Már éppen azon tűnődtem hogy így megpakolva hogy is tudnám kinyitni az ajtót. Ayumi szólt, hogy hozzam maga után a fegyverét, a ruhákat meg Sirius küldi mivel reggeli után már az álcában kellene távozniuk.

A folyosóról érkező fény által megvilágítva e leányzó tökéletes alakját is van alkalmad észlelni.
Mosolyogva néz rád, s hagy időt hogy zavarodból magadhoz térhess.

[Lorin O Krell]

Ryn

Nem csak a lány Ő is meglepődik.
-Őőő... jah igen, köszönöm.-mondja a lánynak majd nem is tudja mit tegyen.
<<Ha most beljebb terelem akkor... de lehet hogy csak el kéne vennem tőle a cuccaimat? >>
-Izé kerülj beljebb...- dönt végül de azért a lány kezéből kiveszi a ramierát.
Mivel nem akarja máris felfedni szándékait, egy kicsit kérdezősködni kezd.
- Egyébként te ismered Siriust? Darton látja lelkem nem mintha nem bíznék benne... csak tudod... szóval... régebben is más emberek mondták mit tegyek és most miattuk kell menekülnöm. Szóval tudsz róla mondani valamit?

Miután a lány beért elveszi tőle a ruhát is és alaposabban megvizsgálja.

[Kaspar Otlokir]

Ryn

Invitálásodra a lány belép a szobába és türelmesen megvárja amíg leveszed a dolgokat tőle.

- Nem sokat tudok Siriusról, de aki az Anya bizalmát élvezi rossz ember nem lehet.

A ruha egy egyszerű katonai öltözet, amit vándor zsoldosok szoktak viselni, s ezáltal egyfajta cégérré is vált.
A lány mosolyogva figyeli a vizsgálódásod, s azt veszed észre hogy a szoba ajtaja is csukva van már.

[Lorin O Krell]

Ryn

-Jé! Mindig is fel akartam csapni zsoldosnak! Az ő életük biztos tele van kalandokkal! Bár mondjuk ... a fogadóban történtek óta nem is jutott eszembe hogy valaha én is szerettem a kocsmai verekedéseket... szegény varázsló... megmentette az életem... és még csak meg sem hálálhattam, arról nem is beszélve hogy miattam halt meg...- ezen gondolatoktól látványosan elszonytolódik majda lányra néz.:
-szerinted az istenek akarták hogy így történjen? Pár óra alatt teljesen megváltozott az életem... de miért? Mit tettem én ellenük? És vajon mivel tudnám kiegyenlíteni a számlámat a halott mágussal?...
<<Vajon érek azzal valamit hogyha levágom a gyilkosait?>>-eféle lelki gondok gyötrik, amiket alány közelsége csak felerősít. Lehuppan az ágyra majd kezébe veszi ramiéráit-tokostul- majd nézegetni kezdi őket és a markolatra erősitett vörös-kék díszkendőket- amiknek jelentésést sosem értette.

[Kaspar Otlokir]

Sestin Lethias

P. sz. 3701. Alborne első havának ("Lant") ötödik napja
Ifin, az Új Falon belüli városrész polgárok lakta fertályában, az Olajkereskedők utcájában, Delor Loandor házában.

Végre a magad ura vagy.
Ez a gondolat szinte minden percben eszedbe ötlik, mióta apád nincs már melletted.
Persze nem arról van szó, hogy utáltad az öreg Delort, vagy rosszat kívántál volna neki. Hisz' az életed és mindazt, ami lettél, neki köszönheted...Ő gondozott, na és persze tanított is (igaz, hogy a tolvajmesterségre, de sok kölyök csak ütleget és szidalmat kap az apjától; te azonban lehetőséget kaptál. Lehetőséget arra, hogy a világban a magad erejéből boldogulhass.)
És ki tudja, a maga módján talán még szeretett is...
Aztán a kirendelt vizitorok és a városi elit őrség gyűrűjében távozott (azóta sem lehet tudni, hogy mi történt vele...) - és végre a magad ura lettél.
Ennek már öt hosszú napja...
Már csak az a kérdés, hogy mihez kezdj ezzel a fenenagy szabadsággal...
Hiszen apád távozásával a célok is távoztak az életedből. Ugyan arra nevelt, hogy hozzá hasonlóan szabadúszó besurranó légy, mint amilyen ő volt (és ő bizony a legjobb volt, akit ismertél...), azt nem mondta el, hogy mit tégy majd akkor, ha vége a kiképzésnek. Persze van róla fogalmad: például elég lenne, ha a megfelelő kocsma megfelelő emberével beszélnél néhány szót - már másnap függetlenként szerződhetnél a Kobrák valamelyik szövetséges klánjával; nem rossz üzlet ez, hisz' a bevétel negyedéért még orgazdát is kerítenek a megszerzett értékek eladására, és néhány tippet is kaphat tőlük az ember...Vagy éppenséggel elhagyhatnád ezt az országot, hogy valahol máshol próbálj szerencsét...Szóval ötleteid éppenséggel vannak, de a döntés kicsit nehezen születik meg.
Mivel nem szűkölködsz, megengedheted magadnak, hogy pár napig semmivel se törődj. Csak járod a város utcáit, kocsmáit és csapszékeit, és a jövőn gondolkodsz - amíg bele nem fájdul a fejed.
Ezen a délutánon is kissé kapatosan, de döntés nélkül indulsz el hazafelé. Egy óra komótos séta után befordulsz az utcába, ahol apád háza áll. Bár már eltelt egy kis idő, még mindig látni az apád elfogására kirendelt meglehetősen nagyszámú erők nyomait - és ez akaratlanul is büszkeséggel tölt el, mert ebből is látszik, hogy tartottak tőle és nem is alaptalanul, mert még így is majdnem sikerült túljárni az eszükön és kereket oldani...
De elárulták őt - más módon hogyan szerezhettek tudomást a csatornába vezető titkos járatról?
Szórakozottan, gépies mozdulatokkal nyitod ki a ház bejárati ajtajának zárját, majd lépsz be az ajtón. Odabent leveszed a köpönyeget (hiába tavaszodik, azért még hűvös van kicsinyég), és éppen azon gondolkozol, hogy milyen étekkel verd el éledező gyomrod éhségét, mikor kopogást hallasz - a bejárati ajtó felől, melyet kisvártatva kiáltás követ:
"Sestin! Itthon vagy? Sibille vagyok!" - hallod meg kurtizánból lett nevelőnőd hangját az ajtón keresztül...

[Rannien Siey]

(Sestin Liathas)

<Hmmm... A Kobrák klánjába való belépés nem lenne rossz... Bár azért csak korlátozna valamilyen szinten... De ki tudja? Mi van ha eltávolítanak az útból, mert én nem tartozom hozzájuk, és előlük szedem el a zsákmányt? Mi van ha ők tették el láb alól Delort?... Na de jobban fel kéne térképeznem Ifint, és megfigyelni néhány gazdagabb embert, hogy aztán valamelyik este megkurtítsam őket néhány értéktárggyal és egy kevéske pénzzel... >

<Sibille, Sibille... "Mindkét anyám" egy szajha... De ő azért más. Ő képes volt fiaként szeretni... De vajon miért?... Hogy kerül most ő ide? Talán hallotta volt szeretőjének halálhírét? És vajon mit egyek majd, ha végre lesz néhány nyugodt percem?> Ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, mikor elindulok az ajtó felé. Kikandikálok a kulcslyukon biztos ami biztos alapon, majd ha egyedül érkezett beengedem.

-Üdv! Mi járatban erre? Hallottad Delor halálhírét?

[Kaspar Otlokir]

Sestin Liathas

Kinézel a kulcslyukon - és valóban "nevelőanyádat", Sibillét pillantod meg.
Az idősödő kurtizán szépsége ugyan már kissé megkopott, de azért eléggé jól tartja magát. Hosszú, sűrű barna haját most olyasfajta kontyban viseli, mely a polgárasszonyok közt divat manapság; hosszú kék szoknyája és kék kabátkája, valamint a kezében tartott esernyő is ezek megjelenését idézi...Bár az utóbbi időben a "kiképzésed" miatt nem láttad sokat, azért belsőséges kapcsolatotok megmaradt (mely talán azért is szorosabb az átlagosnál, mivel neki sosem született gyermeke).
Mikor látod, hogy egyedül érkezett, ajtót nyitsz neki:
"Üdv! Mi járatban erre? Hallottad Delor halálhírét?"
Mikor meglát az ajtóban, ajka széles mosolyra húzódik, és odalép hozzád, hogy megöleljen:
"Nohát, kicsim! Hát így kell üdvözönöd a rég nem látott mostohádat?...Hogy nézel ki, eszel rendesen? Olyan karikásak a szemeid..." - aztán elkomorodik az arca - "Kicsim, sürgősen beszélnünk kell - és nem idekint...Fontos dolgot kell mondanom neked. Eressz be kérlek!"
Azzal ellép melletted, hogy bemehessen a házba.

[Rannien Siey]

(Sestin Liathas)

Hagyom hogy megöleljen. Arréb állok az útjából, hogy bemehessen.

Figyelmen kívül hagyom a beszélgetés elejét, azaz a lényegtelen részt. De a "sürgősen beszélnünk kell"-re felkapom a fejem.

-Mi az? Mi történt? Kíváncsivá tettél. Gyere be a konyhába, és ott mesélj el mindent töviről hegyire.

Bázárom az ajtót, előremegyek a konyhába, hellyel kínálom, és feszülten figyelem a mondanivalóját.

[Kaspar Otlokir]

Sestin Liathas

Mindketten bementek a házba. Sibille a konyhaasztalig meg sem áll, kihúzza az egyik széket és helyet foglal - gyors, határozott mint mindig, ugyanakkor van a mozdulataiban valami báj és furcsa elegancia, ami mindig megmosolyogtat...
"Na gyere, gyere! Szóval, emlékszel apád "üzlettársaira"? Azokra a rosszarcúakra? Dél körül bejöttek a "házba", és kis kertelés után elkezdtek teutánad kérdezősködni. Hogy hol vagy, mit csinálsz manapság, merre laksz, meg ilyesmiket...Persze azt mondtam nekik, hogy nem tudom, de szerintem nemigen fogják feladni. Szóval vigyázz, kicsikém! Emlékezz, hogy ők adták fel apádat is...Úgy innék valamit, egészen kitikkadtam, úgy rohantam hozzád, bogaram...Na mi az, meg se kínálsz? Egy kis vízzel se?.."
Bár mondandójának végét megpróbálja kicsit csipkelődősre venni, azért kihallod belőle a feszültséget - úgyhogy igaz lehet, amit mond...