Ifin-Az Új falon belül a városon kívül

[Rannien Siey]

(Sestin Liathas)

-Igen, értem. Vigyázok majd magamra, ne félts. Nem kell idegeskedned, a "kiképzésem" óta nem az a kisfiú vagyok, akit te ismertél. Amúgy már épp kérdezni akartam, hogy kérsz-e inni... Akkor a víz jó lesz? Delor italjairól sajnos nem igazán tudom, hogy mi micsoda...

Hozok neki egy fakupában friss vízet.

-Köszönöm, hogy szóltál. Remélem figyeltél rá, hogy ne kövessenek. Most menj vissza, nehogy esetleg gyanút fogjanak. Ha valami baj lesz, tudom hogy hol talállak...

[Kaspar Otlokir]

Sestin Liathas

Hálás mosollyal fogadja a vizet.
"Köszönöm, kicsim! De én most a helyedben néhány dolgot összepakolnék, de sebtében ám...Lehet, hogy hamarosan indulnunk kell..."
Egy húzásra behörpinti az egészet, aztán hangos koppanással csapja a poharat az asztalhoz (szerencsére egyben marad ez is, az is).
"Ez jól esett. És ki tudja, mikor iszunk még ilyen jót..."
Még mindig mosolyog, de valahogy megváltozik az egész nő: érezni a feszültséget a hangjában...Kicsit furcsa, de számodra nem teljesen ismeretlen változás ez: régebben a kellemetlenkedő "ügyfelekkel" beszélgetve változott meg így; s ha ez sem segített, akkor jöhettek a meggyőzés más eszközei, úgymint kés, tíz köröm, és más hasonló dolgok...
Mindennek a tetejébe jól tudod, hogy ez a nő élvezi a feszültséget és a csetepatét...
A merengésből nevelőanyád hangja szakít ki ismét:
"Na mit állsz még ott, te kölök!" - rivall rád; már egyáltalán nem kedves a hangja - "Készülj, mert hamarosan mennünk kell!"
Azzal feláll, és az ablakhoz lép, és kitekint rajta.

[Rannien Siey]

(Sestin Liathas)

Meglep ez a hirtelen határozottság.

<Nagyon félthet engem. Régen kiabált már velem. Akkor ez nagyon komoly dolog lehet.>

Sebtében felrohanok, összeszedem a fegyvereket, a pénzt és a tolvajholmikat (álkulcs készlet, zsebmetsző pengék...stb.), elemelek egy fiola ételmérget, és egy hátizsákba belerakom az imént összeszedett felszerelést.

-Részemről indulhatunk.

Előveszem a kulcsokat, bezárom az ajtót, és követem a mostohám.

[Kaspar Otlokir]

Sestin Liathas

Épp mikor végzel, és jelzed, hogy indulásra kész vagy, Sibille hangját hallod a konyhából:
"Gyere ide gyorsan, Sestin!"
A hangja inkább feszültséget, mint félelmet sugárzó (érdekes tulajdonság ez egy törékeny nőtől, de hát ismered a nevelőnőd kemény múltját annyira, hogy ne csodálkozz ezen)
Kisvártatva egy hangos kiáltást hallasz - és a hang ezúttal az utcáról jön...
"Sestin Liathas! Tudjuk, hogy odabenn vagy! Te és az a kis ribanc gyertek ki, mert nekem és a cimboráimnak beszédünk van veletek! Hallod?!! NE VÁRD MEG, AMÍG MI MEGYÜNK BE ÉRTED!!! HALLOD?!!"
Gúnyos, hangos röhögés kíséri a mondanivalóját - éles hallásodnak hála hamar kikövetkezteted, hogy legalább hárman vannak kint az utcán, a ház előtt...

[Rannien Siey]

(Sestin Liathas)

-Óóóó, hogy az a... - káromkodok egy cifrát halkan, hogy azért ne hallják meg.

Odasúgom Sebillének:

-Gyere gyorsan, van egy csatornába vezető járat, ami kamrából nyílik! Talán ott lerázhatjuk őket...

És már indulok is a kamra irányába, hogy lemehessünk a csatornába.

[Kaspar Otlokir]

Sestin Liathas

Sibille elfordul az ablaktól, és megereszt egy mosolyt (kb. olyat, amilyennel az okos anyák jutalmazzák oktalan gyermekeiket):
"Kicsikém! Nem emlékszel, hogy kapták el a vizitorok apádat?.. Mit gondolsz, honnan tudtak a titkos kijáratról?.. Na, kettőt találhatsz. De egyet se félj..." - a mosoly lefagy az arcáról, és a szoknyája redői közül kést húz elő - "Megmutatjuk ennek a senkiházi bandának, hogyan kell kesztyűbe dudálni! Meg aztán, nehogy azt hidd, hogy olyan bolond voltam, hogy én is egyedül jöttem. Nem.. De most igérd meg, hogy azt teszed, amit mondok!"
A kint óbégató bandita hallhatóan kezdi elveszíteni a hangját és a béketűrését...
"HALLOD, TE RINGYÓ! AZONNAL HOZD KI A FATTYÚT! VELED SEMMI DOLGUNK! kIJÖSSZ, KIHOZOD A KIS PONDRÓT, AZTÁN MÁR MEHETSZ IS!..." - ekkor elhallgat, hogy azán harákolva köpjön egyet, a többiek nagy derültségére.
Ismét Sibille hangját hallod magad mellet:
"Jól van Kicsim! Most pedig szépen kimegyünk ezen az ajtón..."
Azzal odalép, és kitárja, majd odakiállt a banditáknak.
"Jól van, mocskok! Ha annyira akarjátok, hát kijövünk! De azt garantálom, hogy nem lesz benne sok köszönet!"

[Rannien Siey]

(Sestin Liathas)

-Rendben, megígérem...

<Ez azért már egy kicsit dúrva... Nem hittem volna, hogy a vén zsinány halála után ilyen dolgok történnek majd ilyen hamar...>

Gyorsan előkapom a könnyű nyílpuskát, és már helyezem is bele a lövedéket.

Amint nyílik az ajtó, már is egy banditára szegezem a fegyvert, és lövök. Nem várom meg az eredményt, tüstént újratöltöm a fegyvert, célzok, majd megint egy banditát akarok leteríteni.

[Kaspar Otlokir]

Sestin Liathas

Felajzott számszeríjjal a kezedben állsz az ajtó mellett - nevelőanyád pedig elmegy melletted, és az ajtón keresztül az utcára lép. Mikor kilép az ajtón, hallkan a válla felett odaszól neked:
"Gyere kicsikém, csak hárman vannak. Kis segítséggel elbánunk velük..."
Azzal teste mellé eresztett tőrrelmegáll az ajtónál, és annyit tesz még hozzá változatlanul hallkra fogott hangon:
"Most Andariel, hallod?.. Itt az idő!.."

[Rannien Siey]

(Sestin Liathas)

Gyorsan jobbra, majd balra nézek, hátha meglátom Andarielt. Amint nyílik az ajtó rögtön elsütöm a már bekészített nyílpuskával. Az eredményt meg sem várva megpróbálok még egy ember torkába nyílvesszőt röpíteni, csak azután kezdem mérlegelni a dolgokat.

//Hallottam már Andarielről? És véletlenül nincs egy Diablo, Mephisto esetleg Baal nevű rokona? //

//Jah, és célzókat dobtam már a kockadobós topicban.//

[Kaspar Otlokir]

Sestin Liathas

(Az ajtó már kinyílt, sőt Sibille már ki is lépett rajta...)

Az ajtón keresztül látod az utca egy kis szeletét. Sibille karcsú teste mellett elnézve megpillantod apád három "régi munkatársát" - bár csak néhányszor láttad őket azelőtt, mégis felismered a rosszarcú, ápolatlan alakokat. Most lassan félkört formálnak, majd elindulnak az ajtó felé. A középsőnél számszeríjat látsz, míg a másik kettő tőrt szorongat a kezében.
Aztán...
Hirtelen megremeg a levegő, majd ott, ahol eddig senki sem állt, egy alak bontakozik ki. Az illető néhány lépésnyire áll az ajtótól, neked háttal, a banditák felé fordulva. Karcsú, nyúlánk alakját barna posztócsizma, szűk, okkerszín nadrág és szürke színű térdig érő köpeny fedi (már amennyit innen látsz belőle...) Hosszú, világosszőke, vékony szálú haját furcsa fonatokban hordja - és a fonatok mellett jól láthatóan kandikálnak ki hegyes fülei. Oldalán furcsa markolatú középhosszú penge - kezében furcsa alakú számszeríj, melyet egyenesen a középső alakra szegez.
És kedélyes hangon, tisztán és hangosan (és nem mellesleg akcentus nélküli aszisz nyelven) megszólal:
"Üdvözletem az uraknak! Ahogy elnézem, megzavartam valamit... De ha már így alakult, bemutatkoznék: Andariel Tir'endil a nevem, és e ház ifjú ura a pártfogásomat élvezi. Szóval, ha vele kezdtek, akkor velem is. Nos, mit szóltok?..."
Az újonnan érkezett felbukkanásakor a három dögkeselyű megtorpan - láthatólag elbizonytalanodtak. Azonban kisvártatva összeszedik magukat - olyannyira, hogy a számszeríjjastól válaszra is futja:
"Mit vartyogsz itt, hegyesfülű? Te is meg akarsz dögleni?!! Akkor pusztulj!!!"
Azzal a vállához emeli a számszeríjjat - és ezalatt társai is mozgásba lendülnek...

[Rannien Siey]

(Rannien Siey)

<Na ez az, amire nem számítottam... Mi fog történni még ma? T'án lila tehenek potyognak majd az égből, és agyonütnek mindenkit?! Amúgy egész jó volt az elf belépője... Hmmm, vajon ha nagy leszek én is tudok majd ilyen stílusosan megjelenni?>

Megpróbálok gyorsan feleszmélni, és átlőni az egyik fegyveres torkát. Aztán töltök, és újra elsütöm a fegyvert. Megpróbálok mindent beleadni, hogy megmutassam, hogy nem vagyok én olyan védtelen.

[Kaspar Otlokir]

Sestin Liathas

A kockagurítóban folytassuk. Kezdetben egy kezdeményező dobást és egy célzó dobást szeretnék tőled.
Sok szerencsét, és rúgd szét a s*ggüket!

[Kaspar Otlokir]

Sestin Liathas

A még épen maradt martalóc fenyegetően méregeti hármasotokat, miközben talpra állítja sebesült társát.
"Ne hidd, hogy ezzel megúsztad, te kis hegyesfülű mocsok! Ha valamit akarunk, azt megszerezzük magunknak! Előbb vagy utóbb úgyis elintézünk, ahogy az apádat is... Na gyerünk innen!"
Pártfogód visszanyeri előbbi jó modorát, és úgy válaszol neki:
"Most még elmehettek! De legközelebb nem leszek irgalmas veletek! Ha jót akartok, akkor ezzel a fiúval többé nem próbálkoztok!"

A martalócok csak sötét pillantásokat küldenek válaszul, aztán a legközelebbi utcasarok felé veszik az irányt. A testükön okozott sebeknél csak a büszkeségükön esett csorba a nagyobb - borítékolható hát, hogy visszatérnek...

Megmentőd - még mindig háttal nektek - hátrálni kezd a ház ajtaja felé, miközben le nem veszi a szemét a távolodó banditák hátáról...
"Befelé!.." - mondja fojtott hangon.

[Rannien Siey]

(Sestin Liathas)

<Legalább nem kellett lejáratnom magam azzal, hogy elfutok... Kissé mozgalmasra sikerült ez a nap, nem akarok több meglepetést, de az elfnek biztos, hogy sikerül megtennie... Kíváncsi vagyok ki lehet: Sebille egyik barátja? Egy nagyon, de nagyon távoli rokon? Apám cinkos társa? Egy kalandozó, akit Sebille bérelt fel? Hmmmm....>

Nem akarok ujjat húzni az hosszúéletűvel, így rögvest besietek. Bezárkózok, majd bekísérem az ebédlőbe, és ott hellyel kínálom. Várom, hogy bemutatkozzon, vagy valamiről elkezdjen beszélni, mesélni...

[Kaspar Otlokir]

Sestin Liathas

Utánad Sibille lép a ház konyhájába, aztán kisvártatva a újdonsült ismerősöd zárja a sort; egyik kezében különös fegyverét, míg a másikban egy vaskos számszeríjlövedéket tartva. Mikor belép, kissé mogorva arccal jegyzi meg:
Bár édesanyádon kívül még sosem találkoztál senkivel a Hosszúéletűek fajtájából, most nagyot dobbanó szívvel állapítod meg magadban: ez egy igazi elf!
És nem tudsz megszabadulni az érzéstől: ismerős valahonnan...
"Affene, háromból csak egy... Három ilyen semmirevaló gazember miatt!.. Na mindegy..." - azzal feléd fordul - "Sestin, Sestin... Nem tudom, hol is kezdjem, és mit is mondjak neked - úgyhogy most inkább nem mondok semmit!" - hamiskás mosoly jelenik meg markáns arcán - "Legyen elég annyi, hogy veled ellentétben én nagyon is jól tudom, hogy te ki vagy. Csak annyit kérek, hogy bízz bennem, mert jót akarok neked! Az első "csatát" ugyan túléltük, de még mindig veszélyben vagyunk: a titkos járatnál két ember várt, aztán ott van még egy figyelőember a sarok mögött, a háztetőn - ezek még sértetlenek, és könnyen lehet, hogy visszajönnek, hogy kibelezzenek, pusztán azért, hogy a büszkeségükön esett csorbát kiküszöböljék... Szóval hagyd magad vezetni, és túlélheted, rendben?"

Miközben beszél, az elf furcsa mozdulatot tesz - és egy kattanó hang kíséretében a furcsa számszríjból kiálló valami leválik. Most már jól látod, hogy az a valami egy doboz, amiben egy lovedéket is látsz... Aztán az elf elsülyeszti a dobozt, és egy másikat illeszt a helyére, majd egy kattanással rögzíti azt.

"Na kölyök, mi a válaszod?" - néz rád aztán kérdően.