Ifin-Az Albatroso a Leviathanon

[Kaspar Otlokir]

A kikötöben a Várhegy oldalánál van lehorgonyozva az toroni flotta óriása, egy valódi Leviathan osztályú csatahajó. Eme látványossága a városnak szolgál hellyel a hajó gyomrában kialakított Albatroso Fogadónak. Itt csak a kereskedök és a város elitje szórakozik, és vált szobát. Bejutni is a belsövároson keresztül lehet nem a kikötön át. A szobák fenntartására, a forgalomra való tekintettel egy hétnél hoszabb idöre nincs mód. Az itt található Kaszinón és Ellena szentélyen kívül a fö látványosság a nagykirály által adott bálok garmadája. VI.(Vaskalapos) Kaspar Otlokir olyan szinten ragaszkodik a hagyományok tiszteletéhez, hogy a Calendériumban fellelhetö összes ünnepséget –mit méltónak talál-a hajó harmadik fedélzetén kialakított hatalmas báltermekben tartja. Nem volt megkoronázása óta olyan hónap hogy 2-3 bál ne fért volna bele sűrű tennivalói sodrába. A pompa és fényűzés világítótorony gyanánt vonza a kereskedök és a feltörekvö kisnemesség tömegeit, mégha a vagyonuk jó része rá is megy, egy-egy belépö megszerzésére. Itt az árak az egeket verik, viszont Kaspar királyá koronázása óta, szinte kizárólag ezen az úton lehet a hatalom közelébe férközni, meríteni a nagy kalapból. Ezeken a bálokon csak azok fordulnak, meg akik számítnak, mást mégha belépöje van is nem engednek be, csak ha elég befolyásos a társaság amivel érkezett.A hajó második fedélzete rejti a kaszinót és a szentélyt, ezek társaságában találhatók a nemesség számára fenntartott lakosztályok és az étkezök is. Itt van a fogadó bejárata is kialakítva. A negyedik fedélzet a föhadiszállása és fegyverraktára a hajó örzésére rendelt egységeknek. A fogadó többi szobája az elsö, és az alatta lévö fedélzeten, valamint a víz alatt rejtözö további kettön van.
A fogadóba lépve az embernek olyan érzése támad, mintha nem is úszó faalkotmányon járna. A belsöépítészet remekeivel szembesül, akármerre néz is. Mindet ural a fehér márvány, a falak borítását, a lépcsöket asztalokat, a padlózat olyan hogy azon át akár a hölgyek alá is betekinthetnének szemtelenebb hódolóik. A világítást fehéren táncoló mágikus öröklángok biztosítják. Drága orchideák és hatalmas dézsákban élö pálmafélék töltik ki a hatalmas teret. Itt a szó szoros értelmében pultot nem talál az ember. Rendeli vagy szobát kivenni csak a karót nyelt, díszes kelmébe bújtatott inasoknál lehet. A terem sarkában két tucat muzsikus szolgáltatja a talp alá valót. A magányossan érkezö vendégek számára mindig rendelkezésre áll a hivatásos táncosokból álló partner, lett légyen az férfi vagy nö. Az étkezés a fal mellett hosszú márványlapokról „svédasztalos” rendszerben igénybe vehetö. A frissítöket hasonlóképp kicicomázott pincérek hordják, személyre szólóan. A kiszolgáló személyzet kizárólag férfiakból áll, hölgyek csak a zenekarban és a táncpartnerek között találhatóak. A környezethez méltón az árak is földöntúliak. A báli napokon kívül sem olcsó a fogadó, de cserébe minden földi jóhoz hozzájuthat az ember fia. Természetessen azért jóval mérsékletebb a forgalom is a csendes hétköznapokon.