Obrat

[Kaspar Otlokir]

(Marcus Dal Tolcador)
Törött Kancsó fogadó
____________________
Kiro kissé fura remegés közepette bolintva teljesíti kérésedet, s elindul a két új vendég irányába.Mikor eléjük ér e párbeszéd üti meg füledet.
-ÜÜddvözlöm, szép hölgy a Törött Kancsóba, a nevem Kiiro, bevihetem a lovaikat az istállóba, én vagyok ugyan is értük a felelős. Igérem nem teszek kárt bennük!-Füzte hozzá piros riadt arcal a fiú egyből.
A lány mosolyogva végighallgatja az istálósfiút, majd így válaszol.
-Szerbusz Kiro, a nevem Videvra con Werren, a barátaimnak csak Vid, Ő itt mellettem Narn con Cantte hívd egyszerűen Narnnak és köszönjük a kedves üdvözlést. Ja és persze, természetesen beviheted Hasufelt és Arodot az istállóba.
Ezzel Narn átadja a lovak kantárját a fiúnak, ki közben szinte mennyekben jár a lány válaszától. S sebes léptekkel elkezdi vezetni az istáló felé a két lovat. Míg a két vendég folytatja útját a fogadó felé. S közben így beszélgetnek.
-Nem igaz bárhol megjelenünk, téged mindig körbe ugrálnak, csúnyúlj már egyszer el! Szerencse, hogy nem vagy az esetem mert akkor féltékeny lennék.-Jelenti ki nevetve Narn
-És én mit mondjak, amikor bárhol megjelenünk egy vérmes maca karjaiből kell hogy kikaparjalak, pedig szerintem apszolút látszik rajtad a lényeg.-Válaszolja vissza nevetve Vid
Majd egy mosoly kiséretében rádnéz a lány és belépnek a fogadó ajtaján.

[Marcus]

Marcus Dal Tolcador
Törött Kancsó fogadó
_______________________

A fiatal fiún remegés lett úrrá, mikor teljesítve a dartonita kérését elindult a két idegen felé. Marcus félmosollyal arcán követte tekintetével Kirót, de szemei ismét megakadtak a lány bájos alakján. A két jövevényt, a beszélgetésükből kiderülvén Videvra con Werrennek és Narn con Cantte-nak hívták. Nemesek voltak, talán a messzi dél szülöttei neveik hangzása alapján - állapította meg magában a Tolcador, de beszédükön akcentus nem érződött, tökéletesen beszélték a közöst.

Lassan elindult Tornádó felé, de vissza-vissza pillantott a lányra, kinek szépsége rabul ejthetett már megannyi férfi szívet.
- "Nem igaz bárhol megjelenünk, téged mindig körbe ugrálnak, csúnyúlj már egyszer el! Szerencse, hogy nem vagy az esetem mert akkor féltékeny lennék." - ütötte meg fülét a nevető Narn szavai.
<Idióta.> - gondolta egyszerűen magában Marcus, majd elhúzta a száját - <Avagy a csinos fiúk az esetei, ki is nézném belőle.>
- "És én mit mondjak, amikor bárhol megjelenünk egy vérmes maca karjaiből kell hogy kikaparjalak, pedig szerintem apszolút látszik rajtad a lényeg." - válaszolta vissza nevetve a lány, megcáfolva a dartonita feltételezését.
<Valóban egy idióta.> - vonta le a következtetést a férfi, majd tekintete találkozott a lány mosolygós tekintetével. Szemeik egy pillanatra összekapcsolódtak, majd a lány, mögötte társával belépett a fogadó ajtaján. Egy lélegzetvételnyi időre még a bejáratot figyelte, majd visszafordult Tornádó felé, és megsimogatta a fekete mén éjszínű sörényét.
- Jól van öreg cimbora, gyere, ideje pihenned. - mondta megpaskolva hátasa nyakát, majd leoldotta kantárját a széles gerendáról, és Kiró és a másik két ló - Hasufel és Arodo - mögött lépdelve elindultak a pajta irányába.

[Kaspar Otlokir]

[quote="Marcus"]Marcus Dal Tolcador
Törött Kancsó fogadó
_______________________
Pár perc múlva, visszatérsz az ivóba, hol a poltnál Narn támaszkodik várja, hogy Tioren kiszolgálja. Miközben a csapos kérdéseire felel.
-Nos fiatalúr, nem gondolja, hoyg egy ilyen törékeny hölgynek mint a kedves barátnője, inkább egy nyugalmas kastélyban kellene lennie, nem ilyen kikötői csürhe között. Veszélyes vidék ez egy ilyen szépségnek. És mondja csak fiatalúr, hosszú idő óta jegyesek? -Kérdezi a lányra sandítva ki az ablak mellett ül és az üres kandalló, elszenesedett farönkjeit bámulja, Tioren.
- Jegyesek? Néz rá kissé megdöbbenve a fiú a csaposra, nem jegyesek vagyunk hanem testvérek. Egyébként Vidért nem kell aggódni, vérbeli kalandor, s megvan a magához való esze. -Válaszolja mosolyogva a fiú.
Narn válaszát hallva a csapos kissé elpirul feltételezése miatt. És így szól:
-Bocsásson meg de hát önök együtt olyan benyomást keltettek bennem, mintha....
-Ne kérj bocsánatot általában azt hiszik hoyg mi együtt vagyunk.
-De uram ha nem vagyok indiszkrét mondja csak hoyg lehet hisz az önnneve más mint a hölgyneve.
-Ez egy hosszú és fáradságos történet, majd egyszer ha hosszan ittmaradunk elmesélem.
Ezzel elindul vissza ahhoz az asztalhoz hol Vid ücsörög.

[Marcus]

Marcus Dal Tolcador
Törött Kancsó fogadó
_______________________

A fogadó mellett különálló épületként álló magas, tágas pajta a széles udvar hátsó részén helyezkedett el. Kétszárnyas, vastag fából készült zárható ajtaját Kiro nyitotta éppen, amikor beérte a fiatal inast. Megpaskolta Tornádó oldalát, majd magához intette a fiút. A termetes fekete mén, gazdája intésére fejét lehajtva, kitágult orrlukkal szimatolta meg a megszeppent Kirot, aki mozdulni sem mert Tornádó fenyegető, sötét alakja előtt.
- Most már nyugodtan a közelébe mehetsz. – vigyorodott el a dartonita – Amíg nem utasítom, nem fog bántani… Lásd el megfelelően Tornádót. Csutakold le, majd adj neki abrakot és friss vizet.
Nem várta meg az inasfiú válaszát, kezébe nyomta a kantárt, majd sarkon fordult, és nehéz, sietős léptekkel elindult vissza a fogadóba.

Belépve tekintete azonnal megakadt a bájos szőke lány kedves arcán, aki a pult melletti egyik asztalnál foglalt helyet, míg kísérője éppen a pultnál állt és Tiorennel, a csapossal beszélgetett, melyből kiderült, hogy testvérek, még ha más is a nevük.
<Szóval egy vérből valók. Bár idegenek, de talán hasznomra válhatnak.> - vonta fel egyik szemöldökét Marcus, miközben egy megmagyarázhatatlan, de ismerős érzés kerítette hatalmába - < A magamfajták…kalandozók.>

Elmosolyodott magában, majd végigcsörtetett a fogadó ivóján, nem törődve a többi halkan beszélgető vendéggel, egyenesen az árnyékos sarokban álló üres asztalig, amit előzőleg lefoglalt magának. A vállát nyomó nehéz nyeregtáskákat az egyik vaskos szék háttámlájára helyezte, majd leült úgy, hogy háta a fehérre meszelt falnak simult a sarokban, és tekintetével belátta az egész ivót – bár tekintete főleg a nem messze ülő testvérpáros asztala felé kalandozott el, miközben várta, hogy Tioren kihozza számára az előzőleg megrendelt bélszínszeletet a kupa bor társaságában.

[Kaspar Otlokir]

Marcus Dal Tolcador)
Törött Kancsó fogadó
_______________________

Nemsokára kihozza Tioren a megrendelt ételed és borodat.Miközben figyelmed a lányra fókuszálod. ekkor veszed észre, amellette lévő apró kis tarisznyát, melybe belenyúl, és el kezd benne kutakodni. de a kutakodás módjaegésszen rentkívüli. A lány egész felkarjával, eltünik a tarisznyában. majd győzelmes mosoly kiséretében, előhúz onnan egy hegedőt. mely igencsak meglep hisz akár hogy is nézed nem tudod megérteni hogy egy ekkora hangszer egy nálla kissebb táskába hogyan férhet bele. Majd a lány csaposhoz fordul és így szól neki.
-Tioren uram, nem zavarná, esetleg, ha egy kicsit bemelegíteném a csuklómat, a hangszeremen.
-Ó hogy is zavarhatna ha egy iylen szép hölgy kér tőlem bármit is. Válaszolja kissé elpirulva a csapos. majd az egész ivó figyelme rá irányul amikor elkezd hegedűjén játszani. Életedben nem hallottál még így játszani senkit ezen a hangszeren. miközben játszik a lány látod, hogy Kiro egy könny cseppet töröl ki a szeméből, s az őszülő Tioren-t is meghatja a muzsika. Mikor a lány úgy negyedóra után befejezi a játékot, a fogadóban tapsvihar tör ki, és ujjongás.
-Olyan gyönyörű volt, mondja csak kisasszony, hol tanult meg így játszani.-Kérdezi egy meghatódott tengerész gratulálva, Vidnek.
-Hosszú évek alatt, otthonom falai között. Főleg édesanyám muzikalitásának, köszönhetem azt hogy ma itt tartok.
-És a fiatalúr tud valami hangszeren játszani?-Fordul a tengerész Narnhoz.
-Igen fuvolán, de most nem tenném próbára az idegeiket, hoyg az én zenetudásomat meghallgassák.
-Csak szerénykedik, jól játszik , ha nem még jobban mint én.-Válaszolja Narn szerény válaszára Vid mosolyogva.

[Marcus]

Marcus Dal Tolcador
_______________________

Némán, jó ízűen falatozva hallgatta végig a lány rögtönzött hegedű muzsikáját, mely sokkal fülbemászóbb volt, mint a nemrég, a lantját gyötrő igric előadása. Az elismerő tapsviharhoz, mely azonnal kitört, amikor a szemrevaló lány leengedte hangszerét, a dartonita is csatlakozott, bár teljesen hidegen hagyta a zene érzelgős mondanivalója, mindössze csak elismerését fejezte ki a fiatal nő tudása előtt. Azonban a lány oldalán függő különleges - szerinte mindenképpen mágiával átitatott - tarisznya egy pillanatra megragadta fantáziáját, de végül lemondóan, közönyösen legyintett rá magában. Egyelőre hagyta magától folyni a dolgokat, de majd egy számára alkalmas pillanatban lépéseket tesz a testvérpár közelebbi - és remélhetően céljai számára jól kifizetődő - megismerése felé.

Mikor a tengerész odalépett a testvérpár asztalához, Marcus két falat között ismét arra vetette tekintetét, főleg amikor a nyálas képű Narn zenei tudását firtatták.
<Ne, könyörgöm Darton, ne tedd ezt velem!> - fohászkodott magában, és remélte, hogy a ficsúr álszerénysége győz, és nem kerül elő az - a szerinte női hangszer - a fuvola - <Ez még tőled is rossz tréfa lenne Uram...>

[Kaspar Otlokir]

(Marcus Dal Tolcador)

-Na de kérem uram ha ennnyire dicséri a hölgy igazán játszhatna nekünk valami jó kis csattogós muzsikát. -Kérleli a tengerész a fiút, melyhez Tioren is csatlakozik eképp.
-Ne kéresse magát úrfi, hisz ha a kisasszony is így nyilatkozik biztos megéri meghallgatni. Narn ezt kissé szerény mosollyal viszonozza ezt a kijelntést, majd rád néz és a tekintetében valami félelmetes ridegség csillanmeg egyszerre, mjad eltünik mintha soha nem lett volna ott és így szól.
-Rendben ha ennyire akarjátok, Vid légyszives add ide a tarisznyádat.
A lány odatolja a földön lévő tarisznát a fiúnak ki elkezd benne kotorászni, az ölében. Majd nem is tudod, hogy de egyszer csak arra leszel figyelmes mintha egy húr pendülését hallottad volna. És döbbenten veszed észre, hogy előted közvetlenül a levegőből vér kezd folyni. És egy alak jelenik meg halványan majd egyre erősebb kontúrral. Míg végül nem egy férfi tűnik fel kinek egyik szemén keresztül behatolt egy nyilvessző és a koponyájának tetején tört ki. Könynen rájössz, hogy ki lőhette ki a nyilveszőt de nem tudod hogy, és ez a személy nem más mint Narn.
Közben a ivóban az emberek feleszmélnek a sokkból de megakad a szavuk, majd italukat otthagyva távoznak az ivóból.
-Na elég gyorsan ide jött az egyik fattyú.-Néz oda Vid. Ezt gyorsan el kel, tüntetnünk.
-Atya úr Isten! Ugye nem akarják harcmezőnek használni az ivómat!-Kiált fel Tioren.
-Ha rajtunk múlik nem .-Válaszolja Narn.-De most mutatna egy helyet hova eldughatnánk ezt az apró kis lkellemetlenséget.
-Hát van csatornánk, de addig rakjuk be a raktárba. Törölgeti meg homlokát a csapos. Miközben a remegő lábú Kiro kinyitja a púlt mögött ajtót.

[Marcus]

Marcus Dal Tolcador
_______________________

Húr pendült, vér freccsent. Csak ennyit fogott fel a dartonita, ki előtt nem messze, az előbb még a világi érzékek számára láthatatlan alak körvonalai kezdtek kirajzolódni, miközben a meleg, vörös vér csordogált le átlátszó alakjáról. A nyílvessző, melyet feltehetően Narn küldött halálos útjára, a férfi szemüregén behatolva áttörve koponyáját azonnal végzett vele. Mint egy rongybábu, úgy esett össze a két asztal közötti szűkös területen.
- Darton szent poklára! Mi a ...?! - kiáltott fel Marcus meglepetésében, majd felugrott helyéről, és összeszűkült szemekkel, kérdőn tekintett a fiatal pár felé, miközben erős marka rásimult a széles pengéjű kardja sötét markolatára.

Tekintete hol Narnra, hol Vidre, hol Toirenre vándorolt. Igazán nem is a láthatatlan alak jelentette számára az igazi meglepetést, hiszen hallott már cifrább dolgokról is, hanem az, ahogyan a kocsmáros és fia viselkedett. Mintha ez a jelenet mindennapos lett volna a Törött Kancsóban. Úgy érezte, egyedül ő az, akit meglepett a rövid, de annál véresebb jelenet. Talán boszorkányos mágiával igézte meg Vid dala a fogadóst és fiát? Bár ismeretei hiányosak voltak ezen a terén, de az ilyesfajta bűbáj arra hat, ki hallja, de Marcus nem érezte, hogy a mágia formálta mana láthatatlan csápjai nekifeszültek volna mentális vagy asztrális védelmének. A vendégek is csak italukat otthagyva távoztak a fogadó ivójából, bár valószínűleg a városőrség első őrjáratáig...

[Kaspar Otlokir]

Marcus Dal Tolcador

Narn és Vid nem töröödnek veled, gyorsan megkapjájk a hullát és hátra viszik, miközben Tioren kissé félelemmel szemében rádnéz. Majd gyorsan kerít egy felmosoó rongyot és egy vödröt hogy eltakarítsa az ismeretlen hulla maradékát. Majd remegő hanggal így szól hozzádd
-Ugye ön se látta az embert aki itt meghalt uram?

[Marcus]

Marcus Dal Tolcador
(Törött Kancsó fogadó)
_______________________

A fény halványan szűrődött be az immáron üresen kongó fogadó alsó szintjére, ahol már mindössze csak egyetlen vendég tartózkodott a fehérre meszelt falak között, Marcus Dal Tolcador, Darton felkent szolgája, valamint a zavart tekintetű tulajdonos Tioren. A dartonita nem szokott meglepődni szinte semmin, de az iménti eseményeket enyhén döbbenettel töltötték el. A történtek tükrében az nem lepte meg, hogy a furcsa páros figyelemre sem méltatva, eltűntetve a hullát távozott a hátsó ajtón - Marcus legnagyobb örömére -, azonban a fogadós viselkedését továbbra sem értette. Talán valóban bűbáj van rajta, mert épeszű ember nem így jár el, amikor valakit meggyilkolnak a szeme láttára, főleg nem a saját fogadójában. A vendégek, kiknek már csak hült helye volt, több mint valószínű már értesítették a legközelebbi őrjáratot. Talán jobban járna, ha idő előtt távozna a fogadóból, mielőtt az őrség megérkezik kellemesnek éppen nem mondható kérdéseikkel.

- "Ugye ön se látta az embert aki itt meghalt uram?" - szólt hozzá remegő hangon a Tioren, miközben ideges tekintetével nézett a fölő tornyosuló dartonitára, aki csak némán állva nézett vissza rá.
- <Hogy Darton szakassza rád az eget ember!> - gondolta magában Marcus - <Nem tudom, hogy miként fogod tucatnyi tanú vallomásával szemben kimagyarázni az esetet... >
- Nem, nem láttam semmit Tioren uram. - válaszolta végül Darton szolgája, és keserűen felsóhajtott. Nem rá tartozott ez az egész, és bár kedvelte a veszélyt és a kihívásokat, azonban jelen helyzetben semmi kedve nem volt belekeveredni egy ilyen kétes dologba, mint egy gyilkosság, aminek hátteréről tulajdonképpen semmit sem tudott.

- Ha megbocsát távoznék, úgy gondolom ezzel most mindketten jobban járunk. - morogta Marcus, miközben egy mozdulattal felemelte széke mellé helyezett nyeregtáskáját, majd tekintetét mélyen a fogadós zavaros tekintetébe fúrta - Tekintettel az iménti eseményekre, gondolom Tioren uram is úgy gondolja, hogy a háza vendége voltam...

Nem várt választ a fogadóstól remélve, hogy mindenben egyetért vele, főleg saját jól felfogott - nem utolsó sorban testi épségének - érdekében. Öles léptekkel indult a hátsó kijárat felé, mely az épülethez tartozó rendezett udvarra vezetett, melynek istállójában ott várta Tornádó, hű hátasa és útitársa.
- ... Ajánlom magam Tioren uram...! Vigyázzon magára... - tekintett vissza Marcus az ajtóból, majd bólintott, és kilépett a tágas udvarra.

[Kaspar Otlokir]

Marcus Dal Tolcador

A fogadós szomorú esetlenséggel veszi tudomásul a helyzetet, jól láthatóan ha nem is szokatlan neki a helyzet, de ezt nem tudja egykedvűen fogadni.
- Természetesen Uram! Ég Önnel, remélem kevésbé zavaros időpontban lesz még szerencsénk.
Közben nekilát hogy a vérnyomokat eltüntesse a látható helyekről.

Kiro visszatér a raktárból, ha lehet még falfehérebben mint eddig, és pár szót súg Tioren fülébe.
Tioren szinte összeesik a döbbenettől, majd Kiro-t maga után húzva kushad a söntés mögé.
Kiro még utánad szól - Uram! Igyekezzen amíg teheti! - majd ő is a söntés mögé kushad.

Kilépve az ajtón a nyugvó nap sugaraiban hosszú árnyékot vetnek a házak, az utcán mégis szokatlanul sok a járókelő. Még látod a fogadóból szinte futva távozó embereket, egyikük egy jobboldali sikátor sarkán beszélgető pároshoz csatlakozik és hevesen gesztikulálva magyaráz, a főtér felől hangoskodó fiatalok jönnek úgy féltucatnyian, jól láthatóan dülöngélve és harsány röhögésekkel tárgyalják az este eddigi történéseit. A fogadóval szemben lévő sikátorban két koldust is látsz, amint a falnak vetve hátukat alamizsnáért könyörögnek.

// Érzékelés és Inteligencia próbát kérek a beépített kockagenerátorral. //

[Marcus]

Marcus Dal Tolcador
(Törött Kancsó fogadó)
_______________________

Mikor kilépett az ajtón még hallotta a fogadós utána kiáltott szavait.
- "Természetesen Uram! Ég Önnel, remélem kevésbé zavaros időpontban lesz még szerencsénk."
- Úgy lesz Tioren uram! - szólalt meg mély hangján a dartonita, de nem fordult hátra. Nem törődött már a fogadóval, és a benne történt eseményekkel. Egykedvűen megállt a fogadó előtt, a lemenő nap árnyékába burkolózott széles, nyitott udvaron. Tekintete egyből az nádtetejű istállón akadt meg, mely előtt egy kopottas, kissé megviselt, de friss vízzel teli itató állt. Hatalmas, fekete lova a legszélén állt az egyik karámba fogva, lehajtott fejét a száraz szalmával felszórt döngölt talajnak szegezve. Mellette még két ló – egy deres és egy barna – álldogált kissé nyugtalanul, eltörpülve a hatalmas csatamén mellett. Tornado felkapta a fejét, mikor Marcus az ajtóban megjelent, majd mintegy üdvözlésképpen prüszkölt egyet kitágult orrlyukain keresztül, és megrázta ébenfekete sűrű sörényét. A dartonita szája sarkában egy elégedett félmosoly jelent meg, majd egy határozott lépést tett az udvar végében álló istálló irányába, felrúgva a lába előtt a kemény talajon heverő favödröt, mely hangos reccsenés kíséretében gurult méterekkel arrébb. Éppen egy szaftos szitok hagyta volna el ajkait, amikor szeme sarkából mozgásra lett figyelmes az utca felől. Szokatlanul sok járókelőn akadt meg a szeme, ilyen kora esti órában.

Páran éppen a Törött Kancsó irányából futva távoztak, és olvadtak bele a forgatagba. Egyikükön megakadt a tekintete, aki a jobb oldali sikátor szélén várakozók két alakhoz sietett, és hevesen magyarázni kezdett. Egy másik csoport, úgy fél tucatnyi fiatal suttyó ittasan szédelegve és hangosan kiabálva közeledtek a szemben lévő sikátor sarkán, falnak támaszkodva alamizsnáért könyörgő koldusok felé.
- „Uram! Igyekezzen amíg teheti!” – hallotta háta mögött Kiro vékony hangját, a félig nyitott ajtón át kiszűrődni. Tekintetét ösztönösen a hang irányába fordította, de a résnyire nyílt ajtó mögött már senkit sem látott, hiába fürkészte a félhomályba burkolózott kocsmát. Tornádó felhangzó nyerítésére visszakapta a fejét.
- <Darton átkos, örökkön károgó varjára! Mi a nyű történik itt?!> - kérdezte indulatosan magában, miközben tekintetét kutatóan végighordozta az utcán, majd az udvaron.

______________

Intelligencia próba: 1k10 = 5 [5]
]Érzékelés próba: 1k10 = 10 [10]

[Kaspar Otlokir]

(Marcus Dal Tolcador)

Körbenézve az udvaron és az utcán sok változást nem észlelsz.
A suhancok egyre inkább közelednek a főtér felől, ahogy közelednek az istálló felé lassan kivehető, hogy egyik társukat cukkolják erőteljesen, aki kénytelen kelletlen elviseli a személyét érő poénkodásokat. Az elsiető emberek lassan eltűnnek a környékről, egyedül a társaival beszélgető marad látótávolságon belül, a mondókáját lassan befejezi, s a társaival mintha közeledne a fogadóhoz. A fogadóval szemközti sikátorba már nem látsz be, ezért is tűnik fel hogy az egyik koldus kibicegett a sikátorból és a sarkon vert új tanyát szemben a fogadóval.

[Marcus]

Marcus Dal Tolcador
(Törött Kancsó fogadó)
_______________________

Lassú, nehéz léptekkel közeledett a nyitott istálló felé, ahol Tornádó egyre nyugtalanabbul prüszkölt. A dartonita egy pillanatra megtorpant, mielőtt éjfekete lovához ért volna. Tekintetét ismét az utca irányába fordította, és szemei megakadtak a kolduson, aki éppen akkor foglalta el új helyet a fogadóval szemben. Eközben mozgást vélt felfedezni a szeme sarkából. A férfi befejezte társainak tartott beszédét, és mindannyian a Törött Kancsó felé igyekeztek, úgy mint a suhancokból álló népes társaság, akik továbbra is egyik társukon élték ki vicces kedvüket. Tolcador szemei körül és homlokán a nap barnította bőr rácba szökkent.

~<Itt valami nagyon nem stimmel. Ez nagyon nem tetszik nekem.> - állapította meg magában, de nem a vészjósló jelek aggasztották igazán, hiszen ez nem lepte meg. Maga sem értette miért, de fogadós és a fia épsége kezdte aggasztani. Nem való ez Darton szolgájához...

~<Semmi közöm hozzájuk. Ha Darton úgy véli, akkor lejárt az idejük.> - vonta meg a vállát, de lelke ettől még nem nyugodott ~ <Azonban az én Uram azt semmi estre sem kívánja tőlem, hogy egy jó csetepatéból kimaradjak.>
Egy széles vigyor terült el ajkain, miközben érezte döntése különleges izgalommal töltötte el.

- Cimbora, még egy ideig maradunk. - fordult a hatalmas csatamén felé, majd megpaskolta Tornádó farát. A termetes ló felhorkant, majd prüszkölve rázta meg a fejét, mintha csak azt sajnálta volna, hogy kimarad az egészből. Azonban Marcus nem így gondolta. Előre lépett, majd egy gyors mozdulattal eloldotta a ló kantárját, amely a karám harántgerendájához volt rögzítve - Nyugalom Tornádó, várd meg a jelem.

Tornádó felnyerített, majd mint egy beleegyezésképp ismét megrázta sűrű sörényét. Jól idomított harci mén volt. Maga választotta csikó korában az akkor még igen satnya, beteges lovat. Nem tudta miért őt választotta, azt a lovat, amelyik pusztulásra volt ítélve, de egy különös megérzés vezette akkor, mikor rábökött leendő hátasára. Tolcador társai jót derültek és egy jó tréfájának vették, hiszen senki sem jósolt továbbra sem nagy jövőt ennek a fekete ménnek. És lám, Rowon egyik legnagyobb termetű, legerősebb és kiemelkedő intelligenciával megáldott hátasa lett, aki méltán viselte nevét és feltétlen engedelmességgel hálálta meg gazdája gondoskodását.

A dartona megpaskolta még egyszer Tornádó oldalát, majd megfordult és nehéz kardját meglazítva hüvelyében sietős léptekkel elindult vissza a Törött Kancsó még nyitva álló hátsó bejárata felé.

[Kaspar Otlokir]

Marcus Dal Tolcador

Megindulsz a hátsó kijárat felé, s csörömpölő és dübögő hangokat hallasz a fogadó felől. Egy éles visítás kíséri a következő lépésed, ami mind a fogadó felől jön. Következő pillanatban látod hogy a fogadó földszintjén felcsapnak a lángok, s sűrű füst kezd az ablakokból az ég felé törni.