Mindaz mitöl aszisz az aszisz

[Kaspar Otlokir]

Az aszisz magaskultúra szorosan kötődik a partvidék városaihoz; ahol a toroni hatások vegyítésével megkapó, helyenként már-már giccsbe hajló művészeti irányzatok alakultak ki. Irodalmuk – páros rímes balladáik, gunyoros epigrammáik és elbeszéléseik – híven jelenítik meg az asziszokra jellemző napfényes életöröm mögött megbújó keserű, önpusztító hajlamokat. A képzőművészek alkotásait a határokon túl is befolyásolja szobrászatuk és festészetük realista, már-már profán ábrázolásmódja. Az építészetet a hatásvadász új-kyr stílus tömegképzésében nyugodtabb, a vízszintességet kihangsúlyozó változata uralja, de nem vetik meg a bőséges és néha kissé harsány díszítéseket, színes csempéket és festett faragványokat sem. A zömök termetű, füstösbarna bőrű és göndör hajú asziszok az éghajlatnak megfelelően lengén öltözködnek: a tehetős hölgyek toroni hatásra redőzött vállpántos ruhákat hordanak, hajukat szabadon hagyják vagy széles kalapjukról aláhulló, áttetsző fátylakkal fedik. A polgárok és parasztok asszonyai rövid, a hasat valamelyest szabadon hagyó, ujjatlan ingmellet és lábszárközépig érő szoknyát hordanak. A férfiak leginkább hosszú, tunikára emlékeztető, csatokkal összefogott inget viselnek térd alatt záródó, szárán felhasított szűk nadrággal; efölé könnyű köpenyt kanyarítanak, fejüket kalappal óvják a nap hevétől. Általános lábbeli a saru és a szandál. Talán a ryeki idők hagyatéka, talán a későbbi népmozgások folyománya, de bízvást állíthatjuk: Abaszisz nyelvi sokszínűsége egyedülálló. Az ország különböző vidékein burjánzó dialektusok tömkelegében szinte képtelenség kiigazodni; szerencse, hogy az aszisz hivatalos nyelvként – Ifin környékén beszélt formájában – a legkisebb falvak kivételével mindenhová eljutott. A közös nyelv és helyi, rontott válfaja, a tengeri-közös főleg a városokban használatos. A parti városok lakói hajlamosak bárdolatlan hegyi pásztornak tekinteni mindenkit, aki a belső vidékeken nőtt föl. Némi joggal, mivel néhány kolostortól és városi iskolától eltekintve színvonalas oktatásban csak a nagy kikötővárosokban és különösen Ifinben részesülhet a tanulni vágyó. Az Ifini Egyetem a legnevesebb dél-quironeiai tanintézet, messzi országokból érkezett – főleg polgári származású – diákok találkozóhelye, ahol igen jó nevű tudományos műhelyek működnek. A Krad vallása felé elkötelezett egyetem egyben a pyarronita nemesifjak képzésének központja is. A nagykirály Hadiakadémiáján ezzel szemben szigorúan a Toron-hű – bár nem feltétlenül aszisz – elit fiai tanulnak, s az oktatók között toroni professzorok és Tharr-papok is gyakran felbukkannak. A tantárgyak az udvari és katonaéletre való felkészítést szolgálják: fegyverforgatás, hadtudományok, etikett, zene és irodalom. Abasziszban számos boszorkánymesteri iskola működik, és az itt tanult vajákosok – mint az áfiumokra szakosodott Sáfrányhold Mesterei vagy a nekromanciát művelő Zustaraki Kortalanok – Ynev-szerte ismertek. E rendek tevékenységét a pyarroni egyház rossz szemmel nézi ugyan, de semmilyen eszköze nincsen a felszámolásukra. Ugyanez áll a különféle boszorkányszervezetekre is, ám ezek tevékenysége még rejtettebb.