Abaszisz a vallási sokszínűség hazája: a városok utcáin Antoh-hitű tengerészek kerülgetik Tharr sárgacsuklyás szerzeteseinek körmenetét, Krad kéktaláros papjainak egyetemi előadásain olykor gorviki diákok jegyzetelnek. A meglepően zökkenőmentes együttélés közjogi kereteit az asziszok nagy törvénykönyve, az államalapítástól kezdve folyamatosan bővített Dictameron rögzíti oly módon, hogy három kategóriába osztja az egyházakat. Elismerésük és besorolásuk a nagykirály elidegeníthetetlen joga, ezt a hercegkapitányok saját tartományukon belül legföljebb kiegészíthetik, de ellentétbe nem kerülhetnek vele.
A hitvalló egyházak mint szervezetek nyilvános és zártkörű szertartáshelyeket létesíthetnek, birtokadományokat szerezhetnek és egyházi adót szedhetnek híveiktől. Többségük – mint Tharr, Sogron, Dreina vagy Antoh egyháza – közösségformáló erővel van jelen a mindennapokban. Földbirtokokat és járadékokat, tehetős, adakozó hajlamú hívek sokaságát; egyszóval biztos forrásokat tudhatnak magukénak. Hitvalló, laikus tagjaik a papokhoz hasonlóan nem válhatnak más egyházak tagjaivá.
A fogadalmas egyházak helyzete ettől számos tekintetben eltér. Tagjaik saját személyükben felelnek tetteikért a törvény előtt; szertartásaikon bárki szabadon részt vehet, de tagságuk nem csatlakozhat más egyházakhoz. Ebbe a körbe soroltatott több pyarroni felekezet is, mint Ellana, Darton vagy Gilron egyházai. Közös jellemzőjük, hogy nem gyülekezeteik egészének lelki istápolására törekednek, hanem speciális feladatok megoldására kérik föl őket. Anyagi hátterük kevésbé kiterjedt, mint a hitvalló egyházaké, de erre gyakran nincs is szükségük; jellemzően konkrét szolgálatokért cserébe kapott adományokból tartják fenn magukat.
A harmadik csoportban található tilalmas egyházak semmilyen szertartást nem mutathatnak be Abasziszban; fogadalmas tagjaik halállal, hitvallóik száműzetéssel bűnhődnek. Ez a kör igen szűkös a vallási toleranciájáról nevezetes országban; jelenleg Orwella, Ilho-Mantari és a goblin istenség, Menegle tartozik ide. A fenti kategóriákba be nem sorolt vallási csoportok törvényen kívül állnak, nem élvezik a fogadalmas és hitvalló egyházak jogait, de szankciók sem sújtják őket. Az egyházak jórészt a legfontosabb hívek hozzájárulásaiból tartják fenn magukat, akik gyakran segítik őket vámjogokkal, birtokokkal vagy akár egész jobbágyfalvakkal. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy bevételeik jó része így is a szegények szurtos kezéből hull a perselyekbe, noha senki sem kötelezhető arra, hogy anyagilag támogassa őket. Az önállóság a belső törvénykezés jogával is együtt jár, számos egyház – Tharré, példának okáért – gyakran citálja ítélőszéke elé a megtévelyedett híveket. Ezek munkájába a világi hatóságok szinte sosem ártják bele magukat, amíg tevékenységük nem érint egyházon kívüli személyeket. Állandó fejtörést okoz viszont Uwel vallása, ám fogadalmas státusának következményeként a bosszúangyalokat tetteikért csak mint egyént lehet felelősségre vonni… A közállapotok tükrében kevéssé meglepő, hogy a Bosszú Urának egyháza nagy tiszteletnek örvend: mindig vannak olyan kijátszott és csalódott emberek, akiknek végső mentsvárát jelentik a hegyekben fekvő rendházak. Az általános hiedelem szerint Abaszisz Antoh és Tharr papjainak csatatere. A helyzet ennél nagyságrendekkel bonyolultabb: bár valóban e két egyház rendelkezik a legtöbb hívővel, befolyásuk és egymáshoz való viszonyuk régióról régióra változik. Néhol kényszerűen együttműködnek, néhol méla utálattal viseltetnek egymás iránt. Időről időre fellobban a vallásháború mesterségesen szított parazsa is, mint történt ez 3672-ben, amikor a Tharr-hitűek ezreinek lemészárlásával végződő keskelloni felkelés hírére Estaresben és Tadzehben legyilkolták a Háromfejű híveit. Ráadásul mindkét egyházra igaz, hogy legfeljebb jogi szempontból egységesek, valójában egymással is ellentétben álló irányzatok és szekták kusza egyvelegéből állnak. A vallási viszályoktól a világi hatalmak sem tudják magukat távol tartani. A nagykirályok az 1897-es I. concordia óta Tharr hitét vallják, míg a hercegkapitányokról sem ez, sem az ellenkezője nem állítható bizonyosan. Nekik létérdekük, hogy ne derüljön ki a vallási hovatartozásuk, mert az mindenképpen alattvalóik egy részének ellenszegülését, sőt lázadását váltaná ki. Az Inkvizítorok Szövetsége ugyan időről időre kísérletet tesz arra, hogy megvesse a lábát Abasziszban, de jelenlétét még a tősgyökeres pyarroniták sem fogadják osztatlan örömmel, mivel a Szent Városból küldött, a helyi viszonyokat kevéssé ismerő ügynökök inkább csak nehezítik egyházaik helyzetét a helyi, teológiai és politikai vonatkozásban egyaránt sikamlós terepen. Darton szakadár paplovagrendjének első képviselői a P.sz.-i 3680-as években érkeztek országba. Azóta számos reményvesztett nemes állt zászlajuk alá, és az utóbbi években igen jó kapcsolatot építettek ki néhány gazdag és befolyásos aszisz nemesúrral is. Ez azonban még a vallási türelméről híres Abasziszban sem elegendő a boldoguláshoz; talán ezért érkezett idén a fővárosba a Halál Urának ynevi prófétája, aki ittléte alatt hosszasan tárgyalt – többek közt – Toranik hercegkapitányának követeivel. Ranagol hite a partvidéken élő gorviki diaszpórára korlátozódik, akik súlyos összegekkel váltják meg nyugalmukat és viszonylagos szabadságukat. Nem próbálják meg terjeszteni vallásukat, és csak szűk körben hódolnak különös szokásaiknak. Végezetül nem feledkezhetünk meg egy különös, lappangó kultuszról sem, amely már évezredek óta szívósan tartja hadállásait. A Nak-Radról van szó, melynek tagjai saját bevallásuk szerint Abaszisz egykori őslakóinak egyenes ági leszármazottai; céljuk, hogy megtisztítsák földjüket a betelepülőktől, hogy az ismét jogos tulajdonosaié lehessen. A zavaros tudósítások szerint e megszállottak mindegyike képes egyes állatok, mégpedig a hajdani lupár törzsek totemállatainak alakját magára ölteni.
Hitvalló egyházak:
-Antoh; Sogron; Dreina; Tharr; Alborne; Adron; Kaoraku; Domvik
Fogadalmas egyházak:
-Ellan; Uwel; Krad; Darton; Gilron; Ranil; Ranagol; Berkano; Bul Ruurig
Tilalmas egyházak:
-Orwella; Ilho-mantari; Menegle; Amhe-Ramun; Nak-Rad