Rah Gul

[Shackallor]

[Narxes]

Vyergas Raquan


Halvány mosoly görbül a szájára, mikor mégis a maszkos térdére talál a méreghordó, bizonytalan lövés. Kíváncsivá kerekednek éjfekete szemei. Várja a hatást, a nyílpuskát is eltétovázza közben újra felhúzni. Tán becsapta volna az a méregkeverő, vagy ez a maszkos állat nem is élőlény? Kíváncsisága egy pillanat alatt oszlik ámulattá a viaskodás alakulásától. Nem firtatja, hogy a támadó ember feletti képességekkel bír. Úgy véli, talán valami kasztrált, ketreces, cirkuszi kutya. Az ilyeneket még kínozni sem élvezet. A kis várakozást megelégelve, éppen újratöltené a fegyvert, mikor Rar hirtelen magával rántja.

Csak menni ne kéne... Jobb volna most állni, ülni, vagy feküdni, vagy esetleg kúszni-mászni, mert a lábon járás nem az erőssége. Megfordul fejében, hogy büszkeséget színlelve lopna alkalmat megállni, mintha mégiscsak belelőne még párat abba a maszkosba, de mielőtt megtehetné a lábai kirogynak alóla. A sárrá ázott porban küzd a feltápászkodással. Nyirkos nyálkává lett kalimpáló szánalom. Rar segítsége nélkül, talán ott is maradna...
Mikor előront a maszkos a zsoldoskapitány fejével, rögtön eldönti, hogy a csaló méregkeverőből kabátot varrat...

Gondolatai a helyzet hozta megszokott medréből zuhannak hirtelen egy feneketlen, sötét szakadékba, mikor felmordul benne valami. Egy hang. A hang, számára ismeretlen, nem a saját megjelenésében hangzik, de mintha mégsem lenne teljesen idegen. A hang, a képzelet oly mélységének alsó bugyrából dörög, amit nehéz elsőre felfogni. Ezt a mélységű hangot nem képes kiadni sem ember, sem ork. E hang kiadásához más hosszúságú, összetételű hangszálak szükségesek, hacsak nem valami mágiával keltik. Mély, dübörgő, tompa ropogással karcolja a koponyacsontja belső oldalát. Talán még gyermek korában találkozott egy rémálmában ugyanezen hanggal. Épp kacagást hörög...

< Nézz magadra, te szánalmas pojáca!.. Te volnál Vyergas?.. Hhr hhr. >

Hirtelen az őt támogató Rarra kapja vérben forgó, döbbent tekintetét. Talán Rar szólt hozzá ily szokatlan módon? Vagy ha nem, akkor legalább ő is hallotta? Esetleg valami közelben lapuló mentalista férkőzött az elméjébe? Kétségbeesetten nézelődik pár pillanatot, majd minden erejét összeszedve próbál Rar támogatásából szabadulni, hogy segítség nélkül haladjon. Büszkeségébe hasító szégyen. Minden próbálkozása ellenére csak valami tépázott vitorlaként lobog a kocsmáros oldalán.

A Zárdába érve:

- Vár- -jál! -

Nyögve nyekken a földön.
Feltérdelve, ösztönösen fegyvereit latolgatja, csak ezután tekint körbe. Fanatikus szándékában áll legalább megsebezni akárkit, vagy akármit ha közelébe merészkedik mielőtt a kárpit mögé lépne, hogy néhány kérgen túlhaladva Ranagol bírálja.
Jelen zavarodottságában egy kicsit közveszélyesnek tűnik...

[Shackallor]

Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed, Rar Kocsmája
Esemény: Zárda



Rar nem foglalkozik zavart tekintededdel és azzal sem, hogy szabadulnál támaszától. Kérlelhetetlen, erős karokkal tart és nem hagy lehetőséget mocorogni.

Atyád erős szerződése kötheti...

*- Vár- -jál! -

Szinte átrepülsz a vérszagú kapun.

Nyekk.
Pihe - puha szőnyeg tompítja esésed, inkább kellemetlen szituáció, mint fájdalmas. Szerencsédre nem a lábadból meredező nyílvesszőre esel.

A kapu nagyot csattan, ahogy Rar becsapja maga mögött.

Felnézel; fakó-fehér bőrű, igen fiatal leány áll egy asztal mellett. Csinos darab, nem vitás. Mögötte széles lépcső vezet az emeletre. Viszonylag szűk tér, egyelőre csak ennyit látsz a Zárda vörösre festett téglafalai között.



Alig takarja valami selyem ágyékát, mondhatni teljesen meztelen. Kerek - alma keblek. Szemrevaló.

- Betérő vendégeink! Oudakka gyalázata alatt tart kedvezményes belépőnk, mindössze negyvenkilenc Perrca... kezd bele begyakorolt üdvözlő formulájába.

Rar csizmája sarat okádva a finom szőnyegen dübben melletted, ahogy a lány mellé csörtet és belefojtja a mondat végét. Nem valami illedelmes - bal kezével torkon ragadja - ettől kicsit fel is szakad a seb a vállán - jobbja ujjaival a lány szemeit veszélyezteti.

- Hívd ide a Comturt. Most.

- A kit? Idehozom, csak a szememet ne... - A ribanc hangja hivatalosból könyörgőre váltott, igen hamar.

- Engedd el a martalékom, Rar. Mosolynegyed átrendezése óta már alig van, ki szolgáljon a Zárdában.

A lépcsőn magas, hófehér hajú, nyilvánvalóan kyr- származék áll. Körülötte megszűnik létezni minden szín és háttér.



A lány levegőért kapkodva a földre zuhan, Rar nagy lélegzet után lépcső aljához sétál.

- Kit tisztelhetünk a magában morgó fiatalemberben, aki máris kétszáz Perrcával tartozik a szőnyegem tisztíttatásáért? - kérdi a comtur.

- Sebesült zsoldosomat. - vágja ki Rar.

- Tehát még véletlenül sem az ifjú Raquan, menekülvén valamely kontraktor elől a tucatnyiból. Az egész Negyed bezsongott a nevétől - vigyorog.

- Jól mondod, Qwynn. Még véletlenül sem az ifjú Raquan, menekülvén a kontraktorok elől. Behajtanám azt a bizonyos szívességet. Sértetlenül jut ki a fiú, egészen otthonáig.

Csendbe burkolóznak mindketten, izzik közöttük a lég, Te magányosan vérzel a szőnyegen. A ribanc összeszedi magát és elkotródik valamerre balra.

- Hahahahahaha! - kacag a kyr hasát fogva. - A Nagy Rarkhyll Kharghallys és a kétszáz éves szívesség. Megér neked ennyit a Raquan?

- De meg ám.

A fehérhajú arcán a válasz nyomán immáron nyoma sincs derűnek.

- Kétszer hétszázötvenezer Perrca és tizenöt lélek van a fején, ha holtan szolgáltatom be. Újabb kétszer hétszázötven és újabb húsz lélek, ha élve, s mellékelem Huvarhg Vérét. Ez egy kiemelten drága szívesség.

- Nincs választásod, Qwynn. Emlékezz, miért lélegezhetsz még most is...

- Bah. Ne érjen meglepetés - hazajut és azonnal ostromot indítok a Birok ellen.

- Az már kontraktusomon kívül esik. A fiú épségben hazatér. Ennyi.

Csak kapkodod a fejed - most érzed igazán, mennyit is érhet egy font hús a Tiédből. Egyre kevesebbet - rondán összemaszatoltad a drága szőnyeget.

- Legyen. Ribanc Öt és Tizenegy! - a comtur hangja olyan fokú tiszteletet parancsol, ami nagyon kevesek sajátja.
Pár szegmens és két kéjhölgy libben át a comtur sötét auráján - hasonló öltözetben, mint az imént fuldokló társuk.

- Lássátok el ezt a lélegző Perrcabányát, mielőtt teljesen eláztatja a Consular ajándékát.

Láthatják rajtad, hogy önkívületben lehetsz, mert óvatosan, de mégis biztosan közelítenek meg két irányból.

Nem sok beleszólást hagynak - mire észbekapnál, vagy érdemben szólhatnál, már le is tepertek a meztelen lányok.

\\ Legalábbis a parancs értelmében mindenképpen megpróbálják. Ha védekezni óhajtasz, jelezd \\


Az egyik finoman lefog, majd amikor látja, hogy nem lesz könnyű dolga, rafináltabb megoldáshoz folyamodik. Csupasz alfelét a fejedhez nyomja, bízva valószínű ellánállásod enyhülésében. A másik gyors mozdulattal szabadít meg az aranytolltól.
A kellemestől messze áll az élmény, de van, ami kárpótoljon...

\\ -1 fp\\

Közben hallod, ahogy a kyrek beszélgetnek:

- Oudakkát nem gyalázhatod a végtelenségig, Testvérem. Ezt tudhatnád.

- Nem is állott szándékomban. De nézz csak körbe a Negyedben. Alig maradtunk.

- Nemsokára még kevesebben leszünk.

- Ugorj be hozzám este és beszélgessünk.

Kilesel a szépséges fenék alól.

- Este dolgom van. Arius fiára vadászom. - mutat rád a comtur és egy pillanatra beléd fagy a szar is a ribanc alatt.

- Ah, vagy úgy. Akkor ugorj be előtte.

- Utána.

- Utána. Mindenképpen beszédem van veled. - von vállat Rar.

Gyors és értő kezek rögtönöznek Rád kötést, máris fehér vászon szorítja sebed. Viszonylag hamar átvérzed, de máris lábra tudsz állni, ha akarsz.

A lányok dolguk végeztével eltűnnek arra, amerről jöttek.

- Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de... Kísérjétek haza ezt a céltáblát és várjatok be a birtokán. - int a comtur, s három alak válik le a téglafalakról. Eddig nem volt tudomásod jelenlétükről, tökéletesen felvették környezetük színeit.
Csak sziluettek, nem többek. Kettő elsuhan melletted ki az ajtón, a harmadik a lépcsőn távozik a comtur feketehomály-aurájába.

Rar elsétál a lépcsőtől és kiles a Zárda kapuján.

- Itt is a kocsi. - ismerős zaj támasztja alá a mondatot.

- Háááh! Ezt nem hiszem el. - krákogja Rar.

Megérkezett a hintó, valóban. Többen is biztosítják gyalogosan, s lovon.

A hintó mögött húsz-harminc lábnyira a maszkos áll, testén számolatlan vágás, térdhajlatából vessződ áll ki. Kezéből kifordult a penge, már csak a kapitány fejével hadonászik. Mellette Rar fegyveresei fekszenek, holtan. Mindkettővel emberfeletti csapások végezhettek - darabokra hullott mindkettő teste. Kezek, lábak, féltörzsek szerteszét.

A maszkos dühödten kapálózik a levegőbe, mintha nem fogta volna fel, hogy véget ért a harc. Csak hörög, értelmes szó nem hagyja el száját.

Nekiesik egy rom falának, ellenfelet sejt abban is. Keze csapásaival és a szerencsétlen zsoldosvezér koponyájával egy téglát és hamut ver ki a falból, közben elhányja magát.

Kemény egy rohadék lehet.

Kisebb csoda, hogy nem szabadítja meg senki nyomorától azonnal...

[Narxes]

Vyergas Raquan


A lenge öltözetű lányra fókuszálva épp annyira nyugszik meg, hogy mégsem készül fegyverhasználatra rögvest. Azonban akármilyen kényelmes, puha a szőnyeg amin landolt, nem marad a földön. Nem lehet ő az, akit trágya módjára hajigálnak ide-oda, hogy portékaként méregessék. Amíg eszmélete birtokában van, nem maradhat a földön kucorogva. Legalábbis idegen ház vendégeként, szemrevaló nőstény jelenében soha. Megmakacsolja magát. Sérült, bal lábát hagyja féltérden, kezeivel nagyot lök magán és jobb lábát megfeszítve feltápászkodik.
Nem sokat törődik vele, hogy mit művel Rar a lánnyal, mert nincs valami jól. Azt a nyavalyás nyílvesszőt ki kéne tépni valahogy. Ülő alkalmatosság után néz. Ha nincsen szék a láthatáron, megteszi a szajha asztala is. Kimért léptekkel botorkál az ülőhelyéhez, majd rároskad, hogy pihentesse lábát. Észreveszi a lépcső tetején azt a másikat...

Majdnem el is illant fejéből az a hang, amit lassan a vérveszteség okozta hallucinációjának tudott be. A tudatának lehasadt darabját uraló ősatyjának lélektöredéke viszont nem csupán egy beképzelése volt. E töredék gyenge ahhoz, hogy átvegye a test feletti uralmat, viszont épp elég erős, hogy olykor megnyilatkozzon a bárd számára, ki mit sem sejt belőle. Számára csupán egy hang. Egy démon, vagy egy angyal. Talán saját maga. Ismét elméjébe reccsen...

< Kinek volt az ötlete ezeket itt élni hagyni? Az érzelgős kyrvér miért jó a tenyészetben? Hhr hhr hhr... Bár a hullámos hajú talán csak szeretne az lenni. Hhr hhr... Nézd csak, rólad alkudoznak. Szedd össze magad barátocskám, mert még martalékuk leszünk. >

Már nem is zavarja annyira, hogy merről jött, miként, miért tűnt fel újra. Nem játék ez a vérveszteség, bizonyára ez lehet az oka. Üres fejjel, komoran figyeli a párbeszédet és egyre jobban kíváncsi a doboz tartalmára. Mi lehet ilyen drága? Eldönti, hogy felnyitja ha élesedik a helyzet. Nem hagyja itt ezt a porhüvelyt anélkül, hogy látná. Látnia kell. Ezek a barmok valamiért nem ölik meg amíg haza nem juttatják. Remek. Tehát van még idő...
Teljesen kiszolgáltatva érzi magát. Engedi, hogy a két örömlány ellássa, de valahogy most nem tudják párzási ösztönökre ingerelni. Elégedetten tapint jól kötözött sebére. Nem üdvöz, nem beszél senkihez egy szót sem. Nem méltatják személyként tekinteni, tehát nincs értelme. Együttműködést színlelve belezgeti gondolatban azt az árnyakkal borított kyrt. Csupán maga elé motyog egy mondatot.

- Vadászol te a jó k. anyádra a pokolban, hogy hághasd! -

Gondolatai valamelyest kitisztulnak. Belső zsebébe nyúl, rámarkol néhány érmére. Az ezüstöket visszacsúsztatja, és egy arany perrcát hajít a lépcső elé, hogy az tompán felpeng a földön.

- Szőnyegedért, haszonleső kutya! -

Dörgi, hogy a terem visszhangozza, majd elkezd sántikálni a kijárat felé. Egy pillanattal sem óhajt tovább lenni e falak közt. Ha beledöglik is távozik a Zárdából.
Kint ügyet sem vet semmire. Csípőre tett kézzel várja a dolgok alakulását. Pisztolymarkolatforma könnyűszámszere agyfáján játszik hüvelykujja. Jövőjére tekint, bambul az elborult égre. Vajon akad e még szóba jöhető számítása? Valami talán akad... Sóhajjal nyugtázza.

[Shackallor]

Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed
Esemény: Kivonulás - a Kontraktusok fontossága


Qwynn hangja lassú méregként kúszik el tudatodig.

- Ha már így a szádra vetted... Nemsokára összehozlak Nemzőanyámmal. Ezek szerint úgyis tudod, hol találod...

A két ötszázas Perrca gazdátlanul marad a vérmaszatos szőnyegen, a comtur eltűnik a lépcső tetejéről.

A kijáratnál újra a szakadó eső és az ázás ígérete fogad - a maszkos hörgése és szánalmas végtusája kissé felidegel.

Senki nem nyúl hozzá. Minden látható és nem látható lélek láthatóan a Te védelmedre rendezkedik be.
Az aranytollú halálsereg ezúttal sem marad el, ám csak négy - öt vessző erejéig, ezek közül egyik sem talál. Pár szívverésen belül messzi halálsikoly és zuhanó lövészek adnak tanúbizonyságot arról, hogy a Zárda fejvadászainak ereje meghaladja a kontraktorok felkészültségének mértékét.

A maszkos lemaradva, zavarodott magányában fejelgeti a falat. A kapitány leszakadt kobakja felismerhetetlen vérgombóccá alakult - de még mindig szorongatja.
Rar átvesz egy apró nyílpuskát valamelyik emberétől egy nagyobb vigyor kíséretében.

A hintó nemrégiben egész pofás lehetett, most vesszők tucatja rondítja minden irányból. Négylovas, gyorsnak tűnik. A barna festék több helyen megkopott, az erre alapozott, bonyolult szimbólumok meglehetősen idegennek tűnnek.

Nyílik a kocsi ajtaja, Rar maga invitál a kényelmetlennek tűnő négyes szék egyik helyének elfoglalására.

- Gyere, Arius fia. Hazaviszlek, ha minden fogadott pengém rámegy, akkor is.

Bármely helyet is válaszd a négyből, Rar veled szemben foglalja el magáét. Mellétek egy zsoldos és valószínűleg egy fejvadász Qwynn Klánjából ugrik a kocsiba.
Utóbbinak tisztán érzed jelenlétét, ám szemeid nem ajándékozhatnak meg látványával.

Rar kezében olyan apró nyílpuska forog, melyet azelőtt még nem láttál. Érthetetlen mechanika és mágia irányíthatja - csak
Négy lovas köröttetek, egy lövész a kocsi tetején gubbaszt.

Indultok. A hintó kerekei nincsenek úgy erősítve, mint saját tulajdonod, így az ismerős kattogás elmarad.

- Sajnálom, hogy ilyen körülmények között kellett, hogy megismerj. - bámul szemeidbe Rar barna-üveg tekintetével.

- Atyád, s köztem már mondhatni évszázados barátság alakult ki, így számomra mindennél fontosabb, hogy álljam szavam.

Egyikünk sem gondolta volna, hogy azonnal híre megy a szerződésünknek, mindketten a legnagyobb körültekintéssel jártunk el.

Úgy tűnik, Arius csomagja többeket érdekel, mint az előrejelzés vetítette.

Hogy van a lábad?


A kocsi kilódul Mosolynegyed szívéből, az Aranynegyed felé veszi az irányt. Az ablakokról leszakadt minden függöny, így láthatod, merre is mentek pontosan.

- Az Egyetlen az esővel mossa el Oudakka gyalázatát - elmélkedik hangosan. Durván egy óra, amíg a Raquan - Birtokra jutunk...

Svuum - Svuum - Svuum. Svuum, egy negyedik a fejbe, mert Rar biztosra megy. Vér festi meg a sziluett helyét, a fejvadász holtteste immáron láthatóvá válik egy pillanatra. Aztán újra eltűnik, a kisméretű vesszők mókásan meredeznek a levegőben.

Csuromvér lett azonnal mindhárom utas, Rar kivágja a hintó ajtaját. Látod, ahogy némi összpontosítás után láng gyúlik tenyerében, amit a halott klántaghoz érint. Amint lángrakapott, kilendíti a kocsiból.

- Durván egy perc múlván megkísérelt volna megölni mindhármunkat. Qwynn így játszik.

Az elkövetkezendő alig egy óra eseménytelenül telik, bár Rar utasítására hanyagoljátok az Aranynegyedet. Azon az úton értek vissza, melyen érkeztél.



Mondhatni lenyűgöz a láthatatlannak szánt tömeg, ami a városhatár környékén fogad. Mindenfelé ostromállások készülnek, a fákon vadászok kémlelnek. Habár csak egy részüket látod - érzed, hogy ez bizony kétszáz lelkes attak lesz.

A Birtok kapuja nyitva, az előudvaron Arius hintója áll. A F'horuum jelenléte érezhetően nagyobb most, mint eddig volt, egyenpáncéljuk hangyaseregként mozog mindenfelé a kapuk és a falak környékén. Jó száz lélek, bár a helyzet meglepetés-szerűsége nem kínálhat meg józan becsléssel.

A hintó megáll az udvaron, a Kastély előtt.
Rar kiugrik, ajtót nyit Neked a túloldalról. Enyhén meghajol. Hazai pályán vagy - a kijáró tiszteletet semmiképpen sem kérdőjelezi meg.

- Engedelmeddel bekísérlek. Arius hasonló helyzetben jelenlétemet igényelte.

\\ A Következő reagod a Birtokra kérném\\

[Shackallor]

Játékos: Thiwil Dhuvir
Időpont: Isfakkas hava, harmadik nap.
Helyszín: Mosolynegyed, a Halom bekötőútja - Otthon
Esemény: Tikksztó hőség




Égi Pokol az időjárás- állapítod meg. A felhők mintha nem is léteztek volna, mind eltakarodtak az Egyetlen Égboltjáról.
Napközép felé járhat az idő és máris folyik rólad a víz.
Otthonodként választott tornyodnak ez a legnagyobb hátránya, meleg évszakok eljövetelekor izzó katlanná változnak kőfalaid.


Máskülönben még otthonos is, itt aztán valóban nem háborgat senki. Mosolynegyed szélén, a Halom bekötőútján találtál magadnak egy helyet, amit nem kell megosztanod másokkal.

Persze, az Ég mindig rajtad tartja szemét..

Csend van, ritkán tapasztalt, rosszat sejtető csend.

Praktikusan berendezett, kellékekkel teli szobádban lassan hullámzik a levegő.

Egészen jól forgott mostanában az üzlet, bár utolsó heted csalódást keltően gyengén zárult. Sem drágakövek, sem fekete ékszerek, sem lopott holmik nem kerültek utadba.

Van persze pénzed, aggodalomra nincs okod.
Üdítő hír, hogy Oppah állítása szerint nagy meglepetéssel készül számodra.

Oppah, öreg Oppah…

Mindig is szerettél vele dolgozni, mert általában tartja a szavát és teszi a dolgát. Pont eleget kérdez és tisztességgel viseli orgazda státuszát. Mosolynegyed megbecsült tagja, mindenkinek szolgálhat ezzel – azzal.
Idősnek tűnik, de ragadozó módjára mozog.
Mindig is sejtetted, hogy az Öreg máshoz is ért, de valahogy sohasem jött a nyelvedre a kérdés, mi lehet az.

Nyolc tavasszal ezelőtt találkoztatok először, azóta rutinná fejlődött, hogy kihúzzátok egymást a kényesebb szituációkból. Persze egyikőtök sem igazán hálás a másiknak ,de munkakapcsolatnak egészen gördülékeny.


Üzenetében napnyugtára ígérte magát, kényelmed szerint otthonodban. Ez rendkívül előzékeny részéről, meghagyva az egész napot számodra.

Egy dologban biztos vagy – nem fogsz unatkozni.

A Halomban kétezer perrcás tartozást illene lassan behajtanod. Persze ennek felét Rarnak kell leadnod, hiszen ő mutatott rá a tartozás jogosságára (melynek behajtása még mindig betörésés lopással-rablással egyenértékű, de az Egyetlen szemében saját belátásod szerint makulátan vagy).

A Zárdában előre kifizetett szórakozásod vár. Maga Qwynn, a Zárda saját jogon kiharcolt tulajdonosa biztosított arról, hogy nem fogsz csalódni.

A Ketrecben ma késpárbaj – napot tartanak. Nem túl gyakori alkalom és az ilyen fogadásokon mindig nagyobb haszon van, mint általában.


A Piacon végre találtál egy szűcsöt, aki élhető megoldással tud szolgálni fegyverhámod ügyében. A mostani ugyanis kényelmetlen és a derekadhoz készített tőr hajlamos arra, hogy a földre zuhanjon helyéről. A földön koppanó penge hangja pedig azon kevés dolgok közé tartozik, ami kibillent lelki egyensúlyodból.

Még ha otthon maradsz is, akad dolgod. A Halomból kiszivárgó hamu és mocsok kezd finom réteget képezni lakhelyed felszínén. Néhány napja vetted észre, lassan kezd zavarni.

Tornyod alsó, nem használt romjai közül gyanús sercegés kelti fel a figyelmed egy pillanatra.

Apró zaj csupán, a beállt hangtalanságban azonban eltereli a figyelmed egy szemhunyásnyira.

Rar Kocsmájában palack bor vár, amit már egy éve foglaltál le, de csak tegnap érkezett meg számodra. Lassan haladnak errefelé az alkohollal kapcsolatos dolgok és állandóan mennek felfelé az árak.
Rar szerint felfoghatatlanul messziről jött italod, ezért kerül hétszáz és ötven Perrcába. Mert toroni, vagy mi. Nem hallottál ilyen kerületről egyik közeli városban sem, valóban. Elég ostobán hangzik, bár eddig nem kellett csalódnod Rar egyetlen ajánlásában sem. Egyszerű asztalodon némi maradék vár utolsó ajánlásából, amit pyarnak csúfolt. Habár idegenkedtél nevétől, s az ajándék mértéke sem volt több fél kupánál,ám oly' kedves volt szád ízének, hogy egy pillanatra még az alkohol okozta bódulat tejes kontrollját is elengedted. Pyar.. Úgy hangzik, mintha köpetből készült volna, de ízre akár folyékony napfény is lehetne.


Ezek csak a mostanában felmerülő dolgaid. Bármerre indulsz a városban, lesz intéznivalód.

Bár ilyen fojtogató, levegőtlen napon csábító lenne egy hűvösebb árnyék és egy nagyobb alvás.
Minden nap a Kiemelkedés lehetőségének napja, mondogatják az utcákon.
Ím, az Egyetlen minden nap kezedbe adja a lehetőséget.

Rah Gul hallgat körülötted, döntésedre várva.

[Con Gosep Romuald]

Thwil Dhuvir

Lassan, de biztosan kikecmergek az ágyamból. Még nem teljesen tértem magamhoz. A rettentő meleg sem segít ehhez hozzá, sőt... Nem is örülök ennek. Valahogy magamhoz kell térjek, fel kell, hogy ébredjek, ezért odakecmergek a hordóhoz, ami teli van vízzel, közben elveszem a kupámat az asztalról. Ha van benne még valami nedű akkor megiszom. Odaérvén a hordóhoz, beledugom a fejemet a vízbe így ébredvén fel teljesen. Miután kidugtam a fejemet a vízből, megmosdom. Ezek után megeszem a pyarr maradékát közben eltöprengek Oppah-n, majd, hogy mit is fogok én csinálni...

<<.....Hmmm.... Lassan össze kellene tennem a napot.... Oppah itt lesz napnyugta körül az az egy biztos..... Lássuk csak.... A tartozás. Azt meg kell oldanom, de akkor már ha megcsináltam, be kell néznem Rarhoz. No de meg jött a borom és azt elhozom vagy ott megiszom? Még nem tudom, de így két legyet ütök egy csapásra. Ha útba esik valahogy a piac akkor az is megoldhatnám. Oppah után meg este a kés párbaj... Ott nagyot kaszálhatnék. A Zárda megvár... Bár nem mondom, hogy ne lenne ellenemre egy jó kis kettyintés.... Na így valahogy jó lesz. A mocsok itt a ház körül megvár.>>>

Átgondolva a napot, jutok ezekre. Miután végig gondoltam mindent, felöltözök és magamra aggatom a fegyvereimet is. Tarisznyámat is felveszem majd utoljára a kalapomat is.

Miután összeszedtem magamat, figyelek fel a furcsa, gyanús sercegésre. Lemegyek a romokhoz és körbenézek. Ha nem tapasztalok semmi furcsát, elindulok a tartozást behajtani, de ha útba esik a piac akkor előtte még beugrok oda. Közben azon gondolkozom, hogyan oldjam meg a tartozást és miért tartozik.

[Shackallor]

Játékos: Thiwil Dhuvir
Időpont: Isfakkas hava, harmadik nap.
Helyszín: Mosolynegyed, a Halom bekötőútja - Út a Piac felé
Esemény: Tikkasztó hőség

A sercegést valószínűleg csak valami kóbor Teremtmény okozhatta, akár egy patkány köpete is lehetett. Lépteid nyomán - lefelé lépcsődön - csak saját visszhangod kong. Csend van itt, megszokott csend. Ha valaki meghalna itt, annak sem hallanád hangját.

Persze, a Halom bekötőjére kilépve már a megszokott háttérzaj fogad. Bereteszeled, s lakatolod amit kell, majd a Piac felé veszed az irányt, hisz' utadba esik Rar adósának irányába. Nincs is messze az alany, hisz' a Halomban lakik. Tizenkét utca csupán, a hetedik a Piac.

A Piacra érvén Szűcsöd (ki illetlen módon be sem mutatkozott első találkozásotok alkalmával) felé veszed az irányt. Csak a szokásos kínálat vár közben - zöldség - gyümölcs- acél- és fűszerek. Monoton végtermékek, semmi kiemelkedő.


(Kérek szépen Érzékelés - próbát a Gurító- szobába)

Szűcshöz érvén egy paraván fogad. Ez némileg meglepetés, mit ki nem állhatsz - a paravánnak nincs látható bejárata. Teljesen lefedi az űrt a további árusok között, kik mondhatni visszafogottan igyekeznének invitálni magukhoz

- Diquan ma csak előre leegyeztetett időpontokat fogad, ám nézzen rá gyümölcseimre! A Consular kedvencei ezek!

[Con Gosep Romuald]

Thiwil Dhuvir

A fülledt idő egyre jobban nyomaszt, de nem szegi kedvem ez sem. Magamban el is határozom, hogy jó lesz ez a nap, nagy bevétel, kaja pia talán még egy kis nő is... A Piacra érve nem veszem fel a kereskedők ajánlatait, nem érdekel semmi csak a szűcs... Sietősen szedem is a lábamat, mert az idő pénz, és nem szeretem, ha annak híján vagyok... A kereset standhoz érve meglepődőm a paraván láttán. Nem tetszik ez így nekem, de megoldom a kérdést hamar. Bekopogtatok és mondom, hogy jöttem a megbeszéltek szerint.. Majd, ha nem érkezik válasz valami féle bejáratot keresek, nem tántorodok el szándékomtól...

[Shackallor]

Játékos: Thiwil Dhuvir
Időpont: Isfakkas hava, harmadik nap.
Helyszín: Mosolynegyed, a Halom bekötőútja - Bőrműves a Piacon
Esemény: Illetlen mesterember


Mielőtt belépnél, ösztönösen körbepillantasz. Most már biztos, hogy követnek, ketten is. Eddig csak távoli megérzés volt a Piac bejáratától, immáron bizonyosság. Nem ritkaság az ilyen, ismered már a járást. Kizárható, hogy tolvajok, valamint valószínűleg nem a F'horuum tagjai - ők mostanság direktebb módon tárgyalnak. A Piacon az utóbbi hetekben egészen ritkaságszámba mennek a vérre menő csörték, viszonylagos biztonságban érezheted magad.

A paravánt elhúzva apró műhely fogad. Még nem láttad belülről - az előzetes megbeszélések a Piac szabad ege alatt zajlottak.

A kuckószerű menedék szűk, dohos, a pára lassú hullámokban torzít a látványon. Határozottan lomos, mindenfelé szerszámok és bőrdarabok, fémcsatok hevernek a sűrűn rakott polcokon, melyek a bruttó tér jó felét tehetik ki.

A polcokat bőrrel fedett pult köti össze, mögötte Diquan (végre tudod a nevét, egészen vérlázító volt, ahogy azt megrendelésedkor elhallgatta) pillant fel, ahogy betoppansz.

Középmagas, kissé pocakos, nagy szakállú ember, apró, fekete malacszemekkel. Köpenye barna, egész felsőtestét takarja. Szőrös karjai kilógnak alóla, egészen izmos.

- Ah, már vártalak. Elkészült a hámod. Száz Perrca és már viheted is.

Valami nem stimmel. Talán a Khorst törte az utolsó szónál furán, talán a szeme csillanása keverte gyanúba előtted.. Hetvenöt Perrcában állapodtatok meg, mikor méretet vett. Nem vészes a különbség...

A pult alól már ki is kerül a hám - igen szemrevaló - minden mozdulatát nyomon tudod követni.

- Jól emlékszem, hogy Oppah üzlettársa vagy? Az az oltárravaló vagy ezer Perrcával tartozik nekem. Üzenem neki, hogy mihamarabb tolja ide a retkes alfelét.

Kövér izzadtságcsepp gördül le a halántékán. Reakciódtól függetlenül még odapirítja, hogy:

- Mit nézel? Kell a hám, vagy nem?

Meglehetősen illetlen módon viselkedik, ám igen magabiztos.

\\OFF: egy Perrca: 1 réz, tehát a hámod egy ezüst, Oppah tartozása egy arany\\

[Con Gosep Romuald]

Thiwil Dhuvir

Nem örülök, hogy követnek, de legalább sikerült kiszúrni őket... Ha meg akarom úszni a vérrontást, gyorsan le kell ráznom Őket. Nem tökölök sokat be megyek az "üzletbe".
Diquan modorától se fűt a boldogság, de a hám tetszik. Viszont öreg vagyok már bohócnak, hogy csak úgy lehúzzon ennyi pénzzel. Kissé fel is háborodok.

- Diquan! Én nem az vagyok, akit lehúzhatsz! Oppahnak átadom, mit üzensz, de 75 percában egyeztünk meg és eggyel sem fogok többet fizetni. - ki is teszem a pénzt elé. Ha nem akarja ennyiért odaadni, - előtte körbe tekintek valami hátsó kijáratot keresve, vagy menekülési utat, - kirántom a kezéből a hámot a pénzt előtte az arcába dobva és sietősen távozom. Ha a megbeszélt árnak megfelelően megválik a hámtól kifizetem és megkérdem, merre van a hátsó kijárat avagy a gazdasági bejárat... és ott távozom.