JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra) Helyszín: A város körüli egyik kis "falu" Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, reggel __________________________________________________________________________
*Lágy, kellemesen meleg szelő fújdogál, de alig érzed az arcodon, amint kilépsz a kicsiny családi ház kapuján. Tekinteted akaratlanul is jobb fele téved, az azóta már újjáépített házikóra, és összeszorul a szíved. Éppen három éve, hogy megtörtént a tragédia, de most is épp oly élénken látod a lángokat lelki szemeid előtt, mintha megtörténne ismét. Bár három év elég volt arra, hogy valamelyest feldolgozd a történteket, feledni természetesem sosem fogod. A mosolyát, a kedvességét. És egy pillanatra épp úgy csíp a szemed, mint akkor, három éve, mikor sűrű, fekete hamuval terhes szél vágott az arcodba ugyanitt. Bár nem hitted, mégis túljutottál valahogy a mélyponton, és most itt állsz ismét, immáron a Tűzkobra felszentelt papjaként, erősebb hittel, mint valaha. Talán itt az ideje, hogy kimozdulj innen, hogy szabadulj a keserű emléktől. A tudattal, hogy mindig visszatérhetsz, hogy a családod és mentorod melletted állnak, akármi történjék, tán nem is volna olyan nehéz a búcsú. Idősebb kéz nehezedik a válladra, Klad az, összevont szemöldökökkel néz rád.* - Minden rendben, fiam? * - kérdi. Mióta csak az eszedet tudod, és bekerültél a kolostorba, mindig így szólított. Nem csak téged, minden más növendéket is, mintha csak a második apja volna minden ott menedékre találónak, így neked is. Ennek ellenére arról sosem hallottál, hogy lett volna saját családja.*
Amikor akaratlanul is jobb felé nézek, még mindig a régi házat látom, a régi pompájában. Valahogy mindig az élet igazságtalansága jut eszembe. <Bárcsak én haltam volna oda benn. Miért őt kellet kiragadnod? Miért? Vajon Sogron miért őt választotta? Vajon fenn dolga van ő vele? Majdnem elfordultam tőled ő felséges Sogron. De megtaláltam a helyes utat. Bárcsak én is látnám a te utad. Bárcsak tudnám mit miért csinálsz.> Épp ezeken elmélkedem, amikor nevelőm a kezét vállamra helyezi és megszólít. Érdekes voltak idők, amikor ennek a kéznek az érintése szinte súlyként nehezedett rám. Egy ilyen nagy tanító, hogy ilyen emberi gesztust tegyen felém. Aztán úgy alakította a sors, hogy ezzel az emberrel a kapcsolatom eléggé elmélyült. Szinte apámként tekintettem, és még mindig úgy tekintek rá.
- Nagyon nehéz mester... Nagyon... Tudom hogy el kell induljak. De... Nagyon nehéz. Tudom, hogy hátat kell fordítsak eddigi életemnek. Meg kell találjam a saját utam... Utam Sogronhoz!
Majd sóhajtok egy nagyot, és teszek egy alig megfontolt lépést. Majd újra sóhajtok, és lehorgasztom a fejem. Nagyon nehéz itt hagynom mindent. De valahol tudom a lelkem mélyén, hogy ez van nekem rendelve.
JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra) Helyszín: A város körüli egyik kis "falu" Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, reggel __________________________________________________________________________
*Csak állsz itt lehorgasztott fejjel, érzed mestered pillantását a hátadon. Majd hallod a lépteit, ahogyan megkerül, eléd áll, felemeli az állad kissé, majd keményen a szemeidbe néz.* - Tudom, milyen nehéz neked most, fiam... Ha hiszed, ha nem, tényleg tudom. Még azt is, hogy épp min gondolkodtál az előbb. Hogy neked kellett ott lenned helyette, igaz? *- Kissé még komorabb a tekintete most, szinte fogva tartja a tiédet, nem ereszti, míg végig nem hallgatod.* - Tudom, hogy milyen nehéz, de sosem szabad ilyeneken gondolkodnod, megértetted? Sorsunk a Tűzkobra kezében van, ha ezt szánta volna neked, most nem állnánk itt. Sajnos az élet nem olyan, mint ahogyan azt az ember fiatalon elképzeli. *- pillanatnyi keserűség suhan át mentorod szürkéskék tekintetén.* - Mindenkinek meg van a maga sorsa, fiam. Emlékezz a szép dolgokra a múltból, és ne a keserűekre, mert akkor a további életed is épp olyan keserű lesz, mint az a nap három évvel ezelőtt. Tudom, hogy milyen nehéz, de elég erős a hited, ebben biztos vagyok. *- utána elhallgat, hagyja, hogy elmerenghess kicsit a szavain, később szólal meg csak ismét, de immáron a megszokott, általános hangján. * - Mond csak, fiam, meg tudnál tenni egy szívességet az öreg tanítódnak?
Mintha az utolsó mondatot meg se halottam volna egy pillanatra, tényleg elmerengek és az előző gondolat menethez még hozzá csatlakozom egy kicsit.
- Tudom Mester! Tudom... Immáron 3 éve mondja, hogy csak a szépre, csak a jóra emlékezzek... De maga szerint lehetséges, hogy ha 3 év alatt csak nagy nehezen tettem túl magam a történteken, akkkor most egy pillanatról a másikra sikeresen átlendüljek a holt ponton? A Mesternek igaza van abban, hogy valószínüleg, csak akkor tudom végérvényesen lezárni magamban a dolgokat, hogy ha itt ahgyom ezt a helyet. Csak félek, hogy ha elmegyek akkor a szép dolgok is előbb utóbb tova szállnak a feledés homályába.
Egy pillanatra megiont elmerengek. Majd megelőzve a Mestert újra szólásra nyitoma szám.
- Mondja Mester! Milyen szívességről lenne szó? Tudja, hogy magának mindent megteszek, és tudásom legjavát fordítom az Ön kérésére!
JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra) Helyszín: A város körüli egyik kis "falu" Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, reggel __________________________________________________________________________
- Azokat a szép emlékeket, amiket igazán a szívedbe zártál, fiam, azokat nem fogod elfeledni soha. *- próbál nyugtatni a mester, majd csuhája redői közül lepecsételt papirost húz elő, mielőtt válaszolna a kérdésedre.* - Ami azt illeti, arra szeretnélek megkérni, hogy vidd el ezt a levelet a városba... Én már túl fáradtnak érzem magam, hogy útra keljek, még ha csak a kapukon belülre kellene mennem, akkor is. Meg hát nem hagyhatom itt a növendékeket, hisz tudod. Viszont számomra fontos ez a levél, nem bízhatom csak úgy akárkire a tartalmát... * - tűnődik. - Megtennéd nekem, fiam? *- kérdi aztán ismét, feléd nyújtva a papirost. Látszik a szemében, hogy valóban fontos lenne számára a dolog, illetve még valamit észreveszel, bár ki tudja, lehet csak a képzeleted játszik veled, mégis úgy tűnik, hogy ürügyet teremt számodra a mester, valamit, ami egy időre eltávolítana innen, egy kis időt hagyna átgondolni a dolgaidat, távolabb a múlt árnyaitól.*
Nem gondolkodom sokat a mester kérésén, túl sokat adott, ahhoz, hogy bármivel is megtudjam hálálni, így ez a minimum.
- Természetesen Mester! Elviszem! De ennél egy kicsit több információra lenne szükségem. - majd kinyújtom a kezem és elveszem a levelet a Mestertől - És esetleg megtudhatom hogy mi van a levélben, vagy az hét pecsétes titok.
Tudom, hogy még a kis feladattal együtt is, csak jót akar nekem a Mester. Legalább látok egy kis világot. És ki tudja? Hátha valami olyan is történik velem, ami megváltoztatja egy kicsit az életem. És lehet az se árt, ha új embereket ismerek meg.
JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra) Helyszín: A város körüli egyik kis "falu" Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, reggel __________________________________________________________________________
- Nem vagy kissé túlzottan kíváncsi, fiam? De sebaj, ez a szép a fiatalságban... * - mereng el kicsit a mester. - Ami a levél tartalmát illeti, csak néhány üdvözlő sor egy régi ismerősnek. Régóta nem hallottam felőle. Adie Yiral, afféle javasasszony. Ami azt illeti... * - tűnődik el ismét.* - Ami azt illeti, akár tanulhatnál tőle egyet s mást, már ha rá tudod venni, hogy okítson.* - suhan át egy kósza vigyor az arcán. - Többet tud a különböző növényekről, mint bárki, akit ismerek. A város peremén él, egy kis kérdezgetéssel biztosan hamar megtalálod, hogy is fogalmazzak, biztosan meg van a maga híre... *Tart egy kis szünetet, utána szólal meg csak újra.* - Köszönöm, fiam, hogy megteszed ezt nekem, igazán sokat jelent számomra.
- Rendben Mester! Elnézést a szemtelenségért! - meghajolok előtte. - És mégis merre keressem ezt a javasasszonyt? És azt megkérdezhetem, hogy miféle híre van meg neki? Még tanulhatnék is tőle, herbalizmust. Micsoda hír. Ő kell nekem, úgyis tökélyre szerettem volna fejleszteni az ez irányú ismereteim, tán még az orvoslásban is hasznát vehetném, és aztán ki tudja. Nagyon kíváncsivá tett már most ez az asszony. Nem tudom mit akarhat tőle igazából a Mester. Nem hiszem, hogy tényleg csak üdvözölni akarja, főleg hogy ennyit jelent neki. De végül is, mi közöm van nekem hozzá, megkért valami a Mesterem, nekem meg kötelességem megtenni amit ő kér tőlem.
JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra) Helyszín: A város körüli egyik kis "falu" Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, reggel __________________________________________________________________________
-Végre látok egy kis csillogást a szemeidben, ennek igazán örülök, fiam. * - mondja a mestered egy bátorító mosoly kíséretében.* -Hogy milyen a híre? Hát, tudod, az emberek általában furcsán néznek azokra, akiket nem értenek, akik valamilyen módon kilógnak a sorból. Adie is egy ilyen "különleges" asszony. De persze ki tudja, mi történt, mióta legutóbb találkoztunk. * - tűnődik. *Rövidke csendes elmélkedés után ismét megszólal, ellát a megfelelő instrukciókkal, hogy a városban merre találhatod a javasasszony lakhelyét.*
Na ezzel is sok mindent elmondott a Mester. Ismét. De valahogy ez a titokzatosságot is szeretem benne.
- Renden Mester! Azonnal indulok. Van még valami tudni való, valami dolog amit esetleg a Rendnek kéne elvégezzek? Ha mindenre nemleges választ kapok, tényleg nem tétlenkedem sokáig, és amint lehet útnak is indulok. Összepakolok, még utoljára lefürdöm, leborotválom a fejem és étkezem egyet a kolostorban. Elköszönök az itt hagyott emberektől, barátoktól, tanítóktól. A mestertől újfent. Talán ő fog a legjobban hiányozni. Kilépek a kapun, felnézek újra a kolostorra. Itt töltöttem ifjúságom legszebb éveit, és most magam mögött hagyom. Tudom, hogy ez most az én érdekemet szolgálja, de azért remélem, hogy egyszer még visszatérek ide. Megannyi emlék kúszik a gondolataimba, hirtelen a szomorúság fájdalma tőr rám. önkénytelenül is a földre tekintek. Már szinte várnám az első könny cseppet, mikor erőt veszek magamon, kiegyenesedem és felnézek az égre. Mélyet szippantok a friss levegőből, majd magam mögött hagyva az egészet, elindulok az utamon.
JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra) Helyszín: A város körüli egyik kis "falu" Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, délelőtt __________________________________________________________________________
- Ha betérsz bármelyik szentélybe a városban, és megkérded, biztosan megmondják, ha szüksége van valamire a rendnek. * - válaszol még a kérdésedre, majd végignéz rajtad a mester, és a kezét nyújtja feléd.* - Köszönöm, fiam. Őszintén remélem, hogy hasznodra válik majd az út. Aztán nehogy szégyent hozz öreg fejemre... * - teszi még hozzá, de látszik a tekintetében, hogy meg soha meg sem fordult a fejében, hogy bármi ilyesmit tennél.*
*Bár indulnál minél hamarabb, mégis a szokottnál komótosabban végzed az összepakolást, az étkezést, apró teendőid az út előtt. Aztán jön a búcsúzás, lassan tudatosul benned, hogy valóban, mindjárt indulsz, és egy időre mindenképp magad mögött hagyod ezt a helyet. A rendtársak sok sikert kívánnak, családtagjaid, főleg édesanyád pedig a lelkedre kötik, hogy vigyázz magadra, és ha van időd, keresd fel a bátyádat is.
Aztán elindulsz, megannyi emlékkel, kétségekkel, de ugyanakkor várakozással a szívedben... *
// OFF: Kérnék majd egy listát arról, hogy mit, és miben viszel magaddal, illetve hogy milyen öltözékben indulsz útra. A városfal gyalog olyan fél nap távolságra van, ha ételt szeretnél vinni, természetesen kaphatsz a kolostorban, kenyeret, gyümölcsöket, na meg ivóvizet. Ha ez megvan, utána írom a köv. reagot.
Valamnit felírhatsz 20 Tp-t, arra kapod, hogy tetszik, ahogyan kijátszod a karit . //
Még inkább lassan készülök el. Valahol a szívem visszahúz ide. Elkészülni sem akarok. Pedig lassan a nagy hátizsákom és tartalma is kész az utazásra. Bepakolok mindent. Még régebbi szokásommá vált, hogy listát készítek a velem utazó ruhákból, felszerelésekből.
Ez most valahogy így néz ki:
Szentszimbólum 1 db
Paraszti ing 5 db Nadrág 2 db Öv 2 db Szövet köpeny csuklyával 2 db Saru 1 db Bakancs 1 db
Hátizsák, nagy 1 db Írótoll 3 db Tinta 5 üveg Papír 10 ív Kulacs 3 db Gyertya 4 db Tarisznya 1 db Tisztálkodó felszerelés 1 db
Jó időben sarut, nadrágot övvel, inget és csuklyás köpenyt viselek. Esőben veszem fel a bakancsot, vagy ha a terep megkívánja. A cokmokjaim a nagy hátizsákba teszem. Szépen gondosan összehajtogatva. Édesanyám mindig a rendre tanított. Természetesen a rendtől kérek némi élelmet, kenyeret egy kevés húst, egy kis gyümölcsöt. A kulacsaimat feltöltöm vízzel.
Lassan mindent bepakolok. Elköszönök mindenkitől. Még egyszer beleszívok a kolostor dohos levegőjébe, lelkem egy kis zugában megpróbálom ezt az illatot elraktározni, hogy a nehéz időkben erőt meríthessek belőle. Majd elindulok a számomra kijelölt úton. Kitárom lelkem és az eszem a világnak. Mesterem kívánsága szerint nyitott leszek az új dolgokra, és hátha... Háta végre nekem is jobbra fordul.
//Off: Engedelmeddel a kicsi hátizsákom lecserélném nagyra. Mennyi plusz pénzt vonjak le? Amennyi az UTK szerinti különbség? És vennék még egy kulacsot.//
JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra) Helyszín: Úton a belső kapu felé Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, késő délután __________________________________________________________________________
*Rászántad hát magad, elindultál. Már jó néhány órája haladsz a kitaposott földúton, dél környékén megálltál pihenni, ebédelni, de azóta is eltelt már egy jó idő. Nemsokára lenyugszik a Nap, és ha jól mérted fel a távolságot, hamarosan meg kellene érkezned a kapuhoz. Az idő déltájban szokatlan meleg volt, ahhoz képest, hogy mindjárt vége a meleg évszaknak, de most már kellemesebb, visszatért a gyengéd szellő reggelről. Most éppen egy erdősebb területen haladsz keresztül az út, fák, bokrok övezik, a nyár illata lengi be az egész környéket, és valahonnan a közelből madárdal szól. Gondolataidba mélyedve haladsz előre, de aztán hirtelen felkapod a fejed, hangot hallasz a közelből, apró, riadt sikolynak tűnik, melyet a felrepülő madarak zaja követ, mutatva ezzel, merre is lehet a forrása. Olyan 50 lépésnyire tőled előre, kissé beljebb az erdőben, jobboldalt.*
// OFF: Persze, most még megteheted, a könyv szerint számold az árakat. //
Először kicsit furcsának tűnik nekem, hogy ennyit kelljen gyalogolnom egy irányba, a kolostortól távolodva, főleg úgy, hogy még társam sincs közben. De szépen lassan ennek a dolognak is megtalálom a pozitív oldalát. Csöndes magányomban, átadom magamat a gondolataimnak, csak annyira koncentrálva az útra, hogy jó irányba haladjak. Az ebéd közben is csak a szegényes ételemre koncentrálok, de itt is az ízek harmóniájában megtalálom a magam szórakozását, Régen rossz lenne ha már az utam elején is unatkoznék. Ha már most a magány az üresség lenne az uralkodó a lelkemben, hamar feladnám, az nem lenne jó tanácsadó. Szépen lassan telik így az idő. Mikor megpillantom az erdőt, feltekintek rá és magamban elmormolok egy imát, hogy jó barátom legyen ma a természet, és próbáljon meg inkább a segítségemre lenni, mint hogy ellenemre forduljon. Még egyszer köszönetet mondok Sogronnak, majd bevetem magam az erdő fái közé. Szépen haladok beljebb és beljebb, érdeklődve figyelem a fákat, bokrokat, ha látok akkor a kisebb élőlényeket is, majd újra a gondolataimra fordítom a figyelmemet. Először az idegen zajra csak a testem reagál időben, mintha a lelkem és a gondolataim kicsit késnének, megállok és fölemelem a fejemet. Majd mikor a madarak is fölreppennek, akkor már a teljes elmémet az események felé terelem. Valahol nem vélem jó dolognak ezt a kis történést. Kisebb koncentráció után, körbe sandítok, hátha valami mágikus dolgot, esetleg mágiahasználót érzékelnék. Majd azonnal, kicsit óvatosabban de a hangok irányába veszem az irányt, hátha valakinek segítségre van szüksége.