Elya: a főváros

[A Dorcha]

Elya

A Howa folyam és északi mellékága, a Keiltanas találkozásánál kialakult természetes gázló régóta fontos átkelőhely, melyet könnyen ellenőrizhetővé tesz az északi parton magasodó százötven láb magas mészkőszikla, a Vihodre. A két folyóág közötti mocsaras-fűzfás zátonyok biztos menedéket kínáltak a VI. századi belháborúk elől menekülő uluknak, akik falut építettek az Elya-szigeten. A kereskedelem föllendülésével a falu hamarosan sáncokkal körülvett városkává nőtt, majd iparosok telepedtek meg az északi part halásztanyáinak helyén is. A XV. században Elya a se Ortewain hercegek hűbérbirtoka lett, akik várat építettek a sziklatetőn. A hercegi család lakhelyéből 1763-ban, a vérükből való IV. Haragan trónraléptével lett királyi palota: az új korun az ígéretesen jó fekvésű Elyát tette meg székhelyének a régi főváros, az V. zászlóháborúban feldúlt Gerlannach helyett.

Az ’elya’ szó eredete és jelentése ismeretlen, bár képzett formái Tiadlanban több település nevében is megtalálhatóak, sőt így nevezik a Velerian-tenger partjait kísérő hegységet is. Nastar papjai szerint a szó hangzói „a rendíthetetlenség és a tízezerszeres áldás szimbólumai”; ennélfogva igen alkalmasak a királyi székhely megnevezésére.

Ma több mint százötvenezren lakják a tiadlani fővárost, mely az évszázadok során a folyó szigeteire és túlpartjára is kiterjeszkedett. Két nagy és öt kisebb földdarab alkotja a falakkal védett belvárost, melyeket kő- és fahidak tucatjai kapcsolnak a partokhoz. A helyhiány miatt műhelyek és boltok telepedtek meg a hidakon is, így az összehajló házak között barangolva az utazó talán észre sem veszi, mikor ér át egy másik szigetre. A kikövezett partú csatornák vizén ringatódzó bárkák között könnyű sajkák cikáznak; evezőseik fennhangon kínálgatják gyékénykosarakban felhalmozott áruikat az úszó város népének. Négy- és ötemeletes téglaházak támaszkodnak egymásnak, erkélyeiken csengettyűkkel játszik a szél. Zöldellő ágak hajlanak ki a kőkerítések fölött, melyeken túl apró közkertek rejtőznek, ahol meditáló, vagy csöndesen beszélgető öregek üldögélnek, távol a lármás forgatagtól.

Az északi oldal, a Ginnar dombjain földszintes házak sorakoznak a meredek, gömbölyű kövekkel kirakott utcák mentén; teraszos kertek között kanyargó, varázsfényű parázsgömbök sorával kísért út vezet föl a Lebegő Város kapujához. Az alapító hercegek háznépének hajdani faluja helyén épült városrész palotáiban időznek manapság Tiadlan előkelőségei. A Vihodre-sziklán magasodó királyi vár már régen kinőtte az eredetileg kijelölt fennsíkot: vendégházai, toldaléképületei és udvarai a szakadékon túlra, a nemesi városrész déli része felé terjeszkednek. Ezek minden tisztességes szándékú látogató előtt nyitva állnak, ám a belső várba vezető, száz láb hosszú, karcsú függőhídra kizárólag meghívott vendégek vagy udvarbéliek léphetnek: ellenség a hídon egyszer sem jutott át élve a hatszáz év alatt, mióta csak a vár elnyerte mai formáját.

A várhegy keleti oldalát tarka lombú fák ligetei borítják, Balea királyné kertjei. A három fiát gyászoló asszonyt férje, VI. (Hóhajú) Terwin király (3155–3203) igyekezett felderíteni ezzel a valószínűtlen szépségű alkotással. Vízesések, meditációs kertek, kis pavilonok, tavak és százados munkával átformált fák együttese ez, mely az értő szemeknek minden lépésnél új és új harmóniát mutat. Élte végeztével itt helyezték nyugalomra a kert névadóját is, egy félreeső, lonccal befutott Darton-templomban, mely azóta a tiadlani uralkodók temetkezési helyéül szolgál.
A Howa túlpartján fekvő, erős falakkal övezett Reunba egyetlen híd vezet át, amely harmincnyolc kőpilléren állva szegül a folyó sodrának. A kétszáz éves Bölcsek hídját a rajta álló, embernagyságú szobrokról nevezték el.

Az egyházi adakozásból épült Bölcsek hídjának szoboralakjait Tessier Jarmin, predoci származású Della-pap faragta kőbe egy élet munkájával. A hetvenhat márványfigura Tiadlan pyarronita egyházának nagyjait – duinjait, tudós szerzeteseit és filozófusait – ábrázolja. A hídon áthaladók a szívükhöz legközelebb álló bölcsnek az adott szobor talapzatára tett gyümölccsel, gyertyával, rizsborral kedveskednek, hogy közbenjárásával szeretteik gyarapodjanak tudásban és hasznos tapasztalatokban.
Csak két kőalak előtt nincsenek adományok: Laone wri Trelys chandeani apátnő és Migan Kernriegor, a Gro-hegység híres gyógyítójának szobrai barbár módon szétvésett szemgödrökkel, fenyegetőn magasodnak a gyalogosok fölé. Jarmin már nyolcvanadik esztendejét taposta, mikor e két, utolsónak maradt figura megfaragásához kezdett. A kemény kő már nem engedelmeskedett lankadó kezeinek, és anélkül halt meg, hogy az arcokat kimunkálhatta volna. Így is állították föl őket, majd harminc év múlva egy kőfaragó jelentkezett, hogy elvégezné az utolsó simításokat.
A következő esztendőben kegyetlen gyilkosságok sorát követték el Elyában, melyek tettesei tisztes családapák vagy éppen ártatlan kislányok voltak. Hosszú és csavaros nyomozás után derült csak fény arra, hogy mekkora hibát követtek el a mester felfogadásával: ő ugyanis Ghudrasmup démonherceget szolgálta, aki a szobrok szemein át figyelte a halandók világát. Apránként kiterjesztette befolyását a járókelőkre, akiket bábuként mozgatva megkezdte lényegének átplántálását az Elsődleges Anyagi Síkra.
Miután a démon lelepleződött, a szobrok szemeit kivésték, ám végül – tekintettel művészi értékükre – hosszas megtisztító szertartások után eredeti helyükön hagyták őket.

A szélesen hömpölygő Howa az északi Daumtól egészen a határvárosnak számító Chadóig hajózható. Ez a több mint másfélezer mérföldes, gátakkal szabályozott szakasz Észak legforgalmasabb víziútja. Vitorlás és evezős bárkák, ökrök vontatta só- és rizsszállító uszályok, vásárra tartó parasztokkal túlterhelt ladikok nyüzsögnek sárgásbarna vizén, ahol – hiába, a közmondásos tiadlani szervezés – több hajóstársaság járat menetrend szerint közlekedő személy- és áruszállító hajókat.
Aligha meglepő, hogy tiadlani társaságok intézik fél Észak postaszolgálatát. A legnevesebb társaság az Erigowba szakadt tiadlaniak alapította Vittadora, de emellett több tucatnyi kisebb-nagyobb cég foglalkozik csomag-, levél-, és személyszállítással. Pontosságuk, kényelmük éppúgy közismert, mint borsos áraik.
Jó utak híján azonban mindez lehetetlen volna, így a korona már régen kötelezte a városokat és nagybirtokosokat a területükön áthaladó utak gondozására. Noha ennek betartatására nincsen semmilyen eszköze, a józan ész diadalaként mégis járható minden főbb út, kátyúikat és hibáikat rendszeresen kijavítják.
A Daumon és Rasihtán keresztül Erigow felé vezető országút neve – Haron Ösvénye – IV. (Sánta) Haron király emlékét őrzi, aki 1455-ös bullájában biztosította az erre utazó kalmárok sértetlenségét és vámmentességét az uralma alá tartozó tartományokban. A pezsgő toroni kereskedelem a Vinverio hágóin keresztül bonyolódik. Ezek közül a leghíresebb a Mélység és Magasság Pilléreinek Útja, amelynek a Paydar-hágóhoz vezető tiadlani szakasza nyolcvan mérföld hosszan sziklafalba ékelt sziklafalba ékelt gerendákon és kőoszlopokon nyugszik. Nem árt tudni: a bércekről alázúduló kőgörgetegek alatt megroskadó útszakaszok számos utazó halálát követelték már. A hegyvidékek szórványos lakossága a keskeny folyóvölgyek irtásföldjeit műveli, de – főleg a toroni és gro-ugoni határ mentén – találni világtól elzárkózó szerzetesi közösségeket is.

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Lorin O Krell: Ryell wes Nortendall
Helyszín: Tiadlan
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

Belépve a kapun kirajzolódik előtted a főváros kb. 500 lábra lévő körvonala. Egy nagy fehér mészkő hegyet is megpillantasz a távolban. Ami azonban rögtön szembe tűnik az a két hatalmas folyó melyek szinte négy részre osztják a fővárost és a rajta "hajókázó" népek sokasága a házakról nem is beszélve.

Igen igen eltévedtnek érzed magad, ám tapasztalatból tudod, hogy minden városban vannak helyek melyek a magad fajt a kalandozókat tömörítik egymásba.

[Lorin O Krell]

Ryell

<<Na keressünk valami fogadót... az az őr igazán adhatott volna valami útbaigazítást.>>
Mivel jobbat nem tud elindul egyenesen az út mentén közben bámészkodik.
<<Vajon merre kéne mennem? nem kéne eltévedni.. na jó megkérdezek valamit... á de utálom ezt...>>
Hosszasan nézegeti az embereket majd leszólít valakit és ervül megkérdezi tőle.:
-Elnézést uram(hölgyem) meg tudná mondani merre találok egy fogadót?

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Lorin O Krell: Ryell wes Nortendall
Helyszín: Tiadlan
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

Egy fiatal kis asszonyt sikerül leszólítanod aki egy kissé háttal áll neked és lehajolva csinál valamit, az egyik híd közepén.

-Milyen jó képű fiatal ember!- szól egy idős hang a lány felől kérdésedre.

Az elején meglepődsz és nem is tudod hova tenni az adott szituációt. Ám egy pillanat múlva kikristályosodik előtted a helyzet. Egy kis botorkáló öreg nénit látsz magad előtt. Mellette pedig az immáron felegyenesedett szép és bájos hölgyet.

-Á bocsánat! Kérem uram ne haragudjon a nagymamámra öreg szegény nem tudja már néha mit beszél.- mondja a fiatal lány neked, miközben mélyen meghajol.

-Miket beszélsz te lány? Lehet, hogy nagy a szám de attól még tudom, hogy hol a szemem, és hogy hova érdemes nézni!- ripakodik az öreg hölgy az unokájára, miközben rád mosolyodik, lényegében 2 fogat tudsz megszámolni eme csodás vigyor által.

-Mit is kérdezett uram? Ó igen fogadó, kérem jó szándékom jeleként hagy tartsak önnel. Éppen abba az irányba készülünk mi is.- invitál meg téged a hölgy.

Most, hogy jobban megnézed a lányt egy törékeny virágszál jut róla eszedbe. Kecses mozdulatai jól látszanak díszes, földet súroló ruháján.

[Lorin O Krell]

Ryell

Az idős néni kijelentésére megszeppen, azonban amikor a lány megpillantja nem tudja hova legyen gyönyörében. Világéletében gyengéi voltak a másik nemképviselői. Régen egy mosolyért képes volt egy magisztere borítani egy teljes polcnyi könyvet, s ez most sem nagyon változott.

Miután a nőt is meglátja egyszeriben nem tudja mit mondjon.
-Őh...-közben kicsit elpirul aztán hirtelen észbe kap még mielőtt megsértené a nőt.- Köszönöm hölgyem nagyon kedves.-hajol meg a nő irányába.- A nevem Ryell, és nagyon messziről vetett erre a sors... azt hogy jól vagy rosszul tette-e még nem sikerült eldöntenem. Annak viszont nagyon örülök hogy ön beszéli a nyelvemet, mert... ahogy nézem egy számomra teljesen idegen és messzi világba csöppentem.-ismeri be majd a nő bal oldalára áll és miközben arcát fürkészi várja annak reakcióit.

<<ÁÁÁÁ istenem de szép! És elkísér! Hihetetlen! Mióta nem láttam már két ilyen szép szemet? Oh Ellana te minden istenek legszebbike , kérlek ne hagyj cserben!>>

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Lorin O Krell: Ryell wes Nortendall
Helyszín: Tiadlan
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

A lány meglepődik, valószínű azon, hogy milyen közvetlen is vagy vele. Amikor a szemébe nézel ő elpirulva elfordítja a tekintetét.

-Elő... Először jár Tiadlan földjén jó uram? - kérdezi tőled bátortalanul, miközben felemeli lárszlag nehéz kosarát.

-Kérem erre parancsoljon. Nagyikám ne maradj le kérlek.- szól az idős hölgyhöz, mire az a te jobb oldaladra áll.

Így lényegében két "hölgy" között vezet utad a fa házak zsúfolt papír ajtós rengetegében.

[Lorin O Krell]

Ryell

Mikor a lány megemeli kosarát hirtelen észbe kap.:
-Jaj hölgyem, várjon majd én viszem!-mosolyog a nőre- Tudja ennyivel igazán tartozom amiért segít nekem.
Ha a nő esetleg erősködne akkor mindenféle férfiúi becsületre meg ilyenekre hivatkozva próbálja unszolni hogy hagy cipelje ő a kosarat.
<<Nem mintha olyan erős lennék...de ennyit igazán megér! Na meg nem árt a testedzés sem! >>

Miközben gyalogolnak szeme megakad a "papírajtós faházakon" és elcsodálkozik egy kicsit majd megkérdezi az őt kísérő hölgyeke fiatalabbikát.:
-Hölgyem mondja erre felé minden ház így néz ki? Nem félnek önök az esőtől vagy a széltől?
<<ez még annál a furcsa tökfödőnél is szokatlanabb.>>

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Lorin O Krell: Ryell wes Nortendall
Helyszín: Tiadlan
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

-Ó nagyon köszönöm, de ebben az országban a nők feladata a ház ellátása és a vásárlás. Nem szeretnék szégyenben maradni.- mondja a lány elpirulva, szinte szóhoz sem jut. Rögtön meglátod rajta, hogy saját országán kívül, még sehol sem volt, talán még a városból se tette soha ki a lábát.

-Akiho! Ne légy tiszteletlen! Egy férfi szava akkor is szent, ha egy másik országból jött.- morog rá a lányra a nagymama, mire az rögtön átnyújtja a kosarat.

Ekkor kap csak észbe a lány, hogy kérdésedre még nem is felelt.

-Jaj, bocsánat uram, hogy még nem feleltem kérdésére. Nem uram, nem félünk attól, hogy elázna mivel a házak felett, ha jól megfigyeli hosszan kinyúló tető van. Így nem ver be az eső, az ajtó pedig erős, a szél nem fújja be. Először lát ilyet? Jaj bocsánat már megint mennyit fecsegek össze-vissza!- sajnálkozik el a lány arcát egy gyönyörű legyező mögé rejtve.

-Látod, látod. Ezért nincs még férjed Akiho! Túl sokat fecsegsz, és még nagyon sokat kell tanulnod!- korholja le megint a nagymama a lányt, aki igazán elszomorodott.

[Lorin O Krell]

Ryell

A nagymama megfedésére ő pirul el.
- jajj nem nem akartam szégyenbe hozni...bocsáson meg... alig egy perce ismerem kegyed és máris mindent elrontok. Ó Darton varjaira de ostoba vagyok!-mérgelődik kicst ám az utolsó mondatot halkan ejti ki.

A kosarat azért elveszi.
<<Milyen kellemetlen lenne ha vissza adnám? Csak még nagyobb csávába keverednék... na meg mit szolna eza szigorú nagymama?! .>>
Így tehát a kosarat ő veszi át.

-Hehehe... a mesterem is pont ugyanígy okított. Bár szerintem az hogy fecsegne az egy kicsit túlzás hiszen csak válaszolt nekem amiért hálás vagyok. Nem nem vettem észre a házak "tetejét".
-Jut eszembe drága hölgyeim, ebben a városba nincs valamiféle hivatal ahol a messziföldről érkezetteknek be kell mutatkozniuk? Hallottam már olyan országról ahol ennek elmaradása az illető halálát jelentett... sajnos... nem sokat tudok ssz Önök hazájáról, ezért kérdezek ilyen ostobaságokat.- Miközben beszél hol a helyieket figyeli hol pedig a két nő valamelyikét. Beszéd közben azonban szinte telljesne máson jár az esze.:
<<Férje? Hm... a civilizált világokban milyen sokat számít is ez... Amióta elhagytam szülőhazámat nem sokat hallotam olyan emberekről akik eme "szent" és "sérthetetlen" kötelékbe akarnának lépni...vajon most miattam pirult el? Vajon mint járhat az esze? Hm... ... >>

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Lorin O Krell: Ryell wes Nortendall
Helyszín: Tiadlan
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

Ahogy tovább haladtok, egyre furábbnak tetszik a város. Az út mellett, mindenféle embereket látsz, akik sütnek fűznek és frissen készített portékáikat kínálgatják, halból és mindenféle más vízi herkentyűből. A helyiek meglehetősen kis része két kerekű kocsin közlekedik amit szintén emberek húznak.

Mivel reggel van épp ezért a köd még nem szált fel teljesen, és szemmel láthatólag a város is most ébredezik.

-ÁÁÁ fiacskám, mi nők nem nagyon értünk az ilyen hivatali dolgokhoz... De mi lenne ha ellátogatnál hozzánk? Akiho apja egy köztiszteletben álló hivatalnok A Hana város rész fő hivatalnoka. Ő biztosan eltudja neked magyarázni a dolgokat.- mosolyog rád az öregasszony, mindene esetre hangja vendégszeretetéről árulkodik.

Akiho

-De nagymama!!!

[Lorin O Krell]

Ryell

Az asszony szavaira kis gondolkozás után válaszol.
- Nagyon megtisztelő hölgyem köszönettel tartozom. Attól félek hogy mégsem lenne jó ha én, pont én egy külhoni törném meg az önök házának szent sérthetetlenségét.-mondja mosolyogva miközben egyszer kétszer lopva Akihora pillant.- Nem szívesen zavarnék, már így is feltartottam önöket az ostoba kérdéseimmel... persze ha úgyis elkísérem önöket legalább mesélhetnek erről a kultúráról, mármint az önök kultúrájáról. Nagyon furcsa egy hely ez számomra... miért nem lovak vontatják azokat a szekérszerűségeket?
<<Lehet hogy erre felé ilyen drága a ló? Vagy csak olyan vidék ez ahol nem él meg...bár azt kétlem.>>

Miközben a választ várja egy pillanatra elmélázik az egyik tengeri herkentyűn amit az egyik árus előtt lát.
<<Furcsa nép...furcsa ételek...furcsa szokások. Igen talán ez a megértés kulcsa egy idegen kultúrában, a szokások. A múlt és a hagyományok ... talán ha ezekről kérdezgetem őket akkor sikerre vihetem a rám bízott ügyet. Akkor hát legyen így, elvégre nem kell fejest ugranom a mély vízbe, és mivel egyenlőre rengeteg időm van ezért nyugodtan tanulhatok valamit Tiadlanról.>>

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Lorin O Krell: Ryell wes Nortendall
Helyszín: Tiadlan
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

-Naaa, akkor ezt meg is beszéltük, gyermekeim! Örülök, hogy végre oly hosszú idő után akad egy vendég a háznál.- mondja a nagyi miközben előre lök titeket és mind a kettőtöknek a fenekére csap.

-Nem kell a rizsa édes fiam...-mutogat kezét fel s alá rázva.

-Hú, Nos, uram ha már a lovakat kérdezi, Tiadlan földje sűrűn határolt hegyekkel és az esős időszakban sárosak az utak. Kevés kő út van. Ezenfelül annyi folyónk és patakunk van, hogy képtelenség mindegyik felé hidat emelni. Épp ezért inkább mindenhova gyalogszerrel járunk, vagy városokban illetve a tehetősek a riksát ezt a könnyű szerkezet kocsit használják.- magyarázza Akiho mi után egy nagyot fújt, ezzel bele törődve a nagymama ó hajába.

Amint a tömegben jobban szétnézel egy két fegyveres alak is felbukkan. Ami feltűnik, hogy óriási tisztelet övezi őket amerre csak mennek. Különösen azokat akiknek két kard van az oldalukon. Valamiféle fura ruhát viselnek, mintha szoknya lenne rajtul és majdnem földig érő mellényt, különféle színekben de kivétel nélkül mindegyik sötét színű.

Amint haladtok előre egyre zsúfoltabbá válnak az utcák és a gyönyörű sziklakert kompozíciókkal övezett terek.

A nagy felfordulásban annyit látsz, hogy egy nagyobb darab alak fellöki az anyókát aki így azonnal elesik.

[Capricorn]

A szájtátás tovább folytatódik, amíg befelé haladok a megadott irányban. Nagyon tetszik ez az általam még nem látott méretű nyüzsi. Miután átkelek az első hídon már tudom, hogy nagyon nem lesz egyszerű dolgom, ha meg akarom találni azt, amit keresek. És hosszú időbe is fog telni. Ebből adódóan meg is van első teendőm. Nem tölthetem a keresés idejét fogadóban, mert az bizony költséges, és az én pénzem is véges. Találnom kell tehát előbb egy kiadó kisebb lakást. Ennek a havi dija bizonyára töredéke a fogadóénak. Pénzt meg tudok majd keresni akár zenével, akár a fegyveremmel, ezen nem is aggódom. Igaz máson sem nagyon. Átkelek a második hídon, és az első járókelőnél érdeklődöm a fogadó iránt.

[Lorin O Krell]

Ryell

A fenékre csapást követően egy huncut gondolat foganatosul a fejében<<Én is megcsapkodnám Akiho fenekét....Áh, már megint csak a kósza ábrándok mikor fontos dolgom lenne...de ha egyszer nem tudok még mit csinálni? >>

A fura ruhás fegyveresekről azon elképzelései vannak hogy azok valamiféle rendfenntartó szerv részei.<<Városőrök? Vagy csak ilyesfélék...>>

Az anyóka fellökésére azonnal felhorkan majd az anyóka mellé siet és óvatosan felsegíti.
- Hé te nem tanítottak meg a tiszteletadásra?!-miután felsegíti a nénit megkérdezi tőle.:
-Nem esett komolyabb baja?-ám miközben a választ várja egy cseppet sem lankad figyelme a nagydarab irányában.

<<Hm... a fegyveresek... és utána egy nagydarab figura aki látszólag nagyon siet...akkor azt hiszem ezek üldözik azt a hegynyi vadállatot, talán nem bánják ha segítek.>>

Amennyiben igaza van úgy elgondolkozik néhány ideillő varázsigén majd ha még nincs túl messze az alak akkor egy varázslatba kezd.

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Lorin O Krell: Ryell wes Nortendall
Helyszín: Tiadlan
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

-Nagymama!- kiállt fel Akiho is aki rögtön odalép az anyókához, hogy felsegítse.

-Szh!!! Vén szipirtyó, nem tudsz vigyázni? Félre az utamból patkányok!!!- szól a nagydarab figura, aki egy órási bottal hadonászik a feje fölött.

A téren mindenki megtántorodik és elhúzódik tőle. A pillanat leforgása alatt történik minden. A fickó támad és lesújt rátok a földön.

//off egy 3 szegmenses varázslat használatára van időd//