Elya
A Howa folyam és északi mellékága, a Keiltanas találkozásánál kialakult természetes gázló régóta fontos átkelőhely, melyet könnyen ellenőrizhetővé tesz az északi parton magasodó százötven láb magas mészkőszikla, a Vihodre. A két folyóág közötti mocsaras-fűzfás zátonyok biztos menedéket kínáltak a VI. századi belháborúk elől menekülő uluknak, akik falut építettek az Elya-szigeten. A kereskedelem föllendülésével a falu hamarosan sáncokkal körülvett városkává nőtt, majd iparosok telepedtek meg az északi part halásztanyáinak helyén is. A XV. században Elya a se Ortewain hercegek hűbérbirtoka lett, akik várat építettek a sziklatetőn. A hercegi család lakhelyéből 1763-ban, a vérükből való IV. Haragan trónraléptével lett királyi palota: az új korun az ígéretesen jó fekvésű Elyát tette meg székhelyének a régi főváros, az V. zászlóháborúban feldúlt Gerlannach helyett.
Az ’elya’ szó eredete és jelentése ismeretlen, bár képzett formái Tiadlanban több település nevében is megtalálhatóak, sőt így nevezik a Velerian-tenger partjait kísérő hegységet is. Nastar papjai szerint a szó hangzói „a rendíthetetlenség és a tízezerszeres áldás szimbólumai”; ennélfogva igen alkalmasak a királyi székhely megnevezésére.
Ma több mint százötvenezren lakják a tiadlani fővárost, mely az évszázadok során a folyó szigeteire és túlpartjára is kiterjeszkedett. Két nagy és öt kisebb földdarab alkotja a falakkal védett belvárost, melyeket kő- és fahidak tucatjai kapcsolnak a partokhoz. A helyhiány miatt műhelyek és boltok telepedtek meg a hidakon is, így az összehajló házak között barangolva az utazó talán észre sem veszi, mikor ér át egy másik szigetre. A kikövezett partú csatornák vizén ringatódzó bárkák között könnyű sajkák cikáznak; evezőseik fennhangon kínálgatják gyékénykosarakban felhalmozott áruikat az úszó város népének. Négy- és ötemeletes téglaházak támaszkodnak egymásnak, erkélyeiken csengettyűkkel játszik a szél. Zöldellő ágak hajlanak ki a kőkerítések fölött, melyeken túl apró közkertek rejtőznek, ahol meditáló, vagy csöndesen beszélgető öregek üldögélnek, távol a lármás forgatagtól.
Az északi oldal, a Ginnar dombjain földszintes házak sorakoznak a meredek, gömbölyű kövekkel kirakott utcák mentén; teraszos kertek között kanyargó, varázsfényű parázsgömbök sorával kísért út vezet föl a Lebegő Város kapujához. Az alapító hercegek háznépének hajdani faluja helyén épült városrész palotáiban időznek manapság Tiadlan előkelőségei. A Vihodre-sziklán magasodó királyi vár már régen kinőtte az eredetileg kijelölt fennsíkot: vendégházai, toldaléképületei és udvarai a szakadékon túlra, a nemesi városrész déli része felé terjeszkednek. Ezek minden tisztességes szándékú látogató előtt nyitva állnak, ám a belső várba vezető, száz láb hosszú, karcsú függőhídra kizárólag meghívott vendégek vagy udvarbéliek léphetnek: ellenség a hídon egyszer sem jutott át élve a hatszáz év alatt, mióta csak a vár elnyerte mai formáját.
A várhegy keleti oldalát tarka lombú fák ligetei borítják, Balea királyné kertjei. A három fiát gyászoló asszonyt férje, VI. (Hóhajú) Terwin király (3155–3203) igyekezett felderíteni ezzel a valószínűtlen szépségű alkotással. Vízesések, meditációs kertek, kis pavilonok, tavak és százados munkával átformált fák együttese ez, mely az értő szemeknek minden lépésnél új és új harmóniát mutat. Élte végeztével itt helyezték nyugalomra a kert névadóját is, egy félreeső, lonccal befutott Darton-templomban, mely azóta a tiadlani uralkodók temetkezési helyéül szolgál.
A Howa túlpartján fekvő, erős falakkal övezett Reunba egyetlen híd vezet át, amely harmincnyolc kőpilléren állva szegül a folyó sodrának. A kétszáz éves Bölcsek hídját a rajta álló, embernagyságú szobrokról nevezték el.
Az egyházi adakozásból épült Bölcsek hídjának szoboralakjait Tessier Jarmin, predoci származású Della-pap faragta kőbe egy élet munkájával. A hetvenhat márványfigura Tiadlan pyarronita egyházának nagyjait – duinjait, tudós szerzeteseit és filozófusait – ábrázolja. A hídon áthaladók a szívükhöz legközelebb álló bölcsnek az adott szobor talapzatára tett gyümölccsel, gyertyával, rizsborral kedveskednek, hogy közbenjárásával szeretteik gyarapodjanak tudásban és hasznos tapasztalatokban.
Csak két kőalak előtt nincsenek adományok: Laone wri Trelys chandeani apátnő és Migan Kernriegor, a Gro-hegység híres gyógyítójának szobrai barbár módon szétvésett szemgödrökkel, fenyegetőn magasodnak a gyalogosok fölé. Jarmin már nyolcvanadik esztendejét taposta, mikor e két, utolsónak maradt figura megfaragásához kezdett. A kemény kő már nem engedelmeskedett lankadó kezeinek, és anélkül halt meg, hogy az arcokat kimunkálhatta volna. Így is állították föl őket, majd harminc év múlva egy kőfaragó jelentkezett, hogy elvégezné az utolsó simításokat.
A következő esztendőben kegyetlen gyilkosságok sorát követték el Elyában, melyek tettesei tisztes családapák vagy éppen ártatlan kislányok voltak. Hosszú és csavaros nyomozás után derült csak fény arra, hogy mekkora hibát követtek el a mester felfogadásával: ő ugyanis Ghudrasmup démonherceget szolgálta, aki a szobrok szemein át figyelte a halandók világát. Apránként kiterjesztette befolyását a járókelőkre, akiket bábuként mozgatva megkezdte lényegének átplántálását az Elsődleges Anyagi Síkra.
Miután a démon lelepleződött, a szobrok szemeit kivésték, ám végül – tekintettel művészi értékükre – hosszas megtisztító szertartások után eredeti helyükön hagyták őket.
A szélesen hömpölygő Howa az északi Daumtól egészen a határvárosnak számító Chadóig hajózható. Ez a több mint másfélezer mérföldes, gátakkal szabályozott szakasz Észak legforgalmasabb víziútja. Vitorlás és evezős bárkák, ökrök vontatta só- és rizsszállító uszályok, vásárra tartó parasztokkal túlterhelt ladikok nyüzsögnek sárgásbarna vizén, ahol – hiába, a közmondásos tiadlani szervezés – több hajóstársaság járat menetrend szerint közlekedő személy- és áruszállító hajókat.
Aligha meglepő, hogy tiadlani társaságok intézik fél Észak postaszolgálatát. A legnevesebb társaság az Erigowba szakadt tiadlaniak alapította Vittadora, de emellett több tucatnyi kisebb-nagyobb cég foglalkozik csomag-, levél-, és személyszállítással. Pontosságuk, kényelmük éppúgy közismert, mint borsos áraik.
Jó utak híján azonban mindez lehetetlen volna, így a korona már régen kötelezte a városokat és nagybirtokosokat a területükön áthaladó utak gondozására. Noha ennek betartatására nincsen semmilyen eszköze, a józan ész diadalaként mégis járható minden főbb út, kátyúikat és hibáikat rendszeresen kijavítják.
A Daumon és Rasihtán keresztül Erigow felé vezető országút neve – Haron Ösvénye – IV. (Sánta) Haron király emlékét őrzi, aki 1455-ös bullájában biztosította az erre utazó kalmárok sértetlenségét és vámmentességét az uralma alá tartozó tartományokban. A pezsgő toroni kereskedelem a Vinverio hágóin keresztül bonyolódik. Ezek közül a leghíresebb a Mélység és Magasság Pilléreinek Útja, amelynek a Paydar-hágóhoz vezető tiadlani szakasza nyolcvan mérföld hosszan sziklafalba ékelt sziklafalba ékelt gerendákon és kőoszlopokon nyugszik. Nem árt tudni: a bércekről alázúduló kőgörgetegek alatt megroskadó útszakaszok számos utazó halálát követelték már. A hegyvidékek szórványos lakossága a keskeny folyóvölgyek irtásföldjeit műveli, de – főleg a toroni és gro-ugoni határ mentén – találni világtól elzárkózó szerzetesi közösségeket is.