Sin Veleris városa

[Alysha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

Nos, úgy tûnik a menekülés kudarcba fulladt. Kissé rosszallóan méri végig az alakot, ahogy elvezetik, bár tudja, van aki csak így tud megélni. Ettõl függetlenül nem nagyon helyesli a dolgot.
A törpének szánt szavakat mégha akarja, akkor sem tudja nem meghallani, s ahogy a csapat elvonul, egy barátságos mosollyal pillant rá, közös nyelven szólalva meg.
- Gratulálok.
Igazán kellemes a hangja, lágy, nyugtató, bár többet nem szól. Csak a macskazöld szemek csillognak vidáman, majd fordul vissza ismét reggelije felé, némán falatozva tovább. Egy-két perc csak, mígnem minden eltûnik a tányérról, és jóllakottan dõl hátra, halkan dudorászva, egyenlõre még erõt gyûjtve ahhoz, hogy majd felkeljen.

[Ayana]

(Ayana)

Miután megkaptam a sört, nem megyek túl messzire, a pultnál maradok, hogy halljam, mit válaszol a kocsmáros a törpének (a Nyájas nevet megjegyzem), és magam is arra a megállapításra jutok, hogy a jelenlévõk nem hasonlítanak túlzottan az eddig látott helybéliekre.
Épphogy csak belekóstoltam a sörbe, amikor az ajtó nyitódik és felhangzik a kiáltás, de mire a lábam gáncsra nyújtottam volna, az említett "tolvaj" már be is csapódik a közelemben, így inkább a sört mentem - egyik kezemmel betakarom a korsó tetejét -, mint legdrágább kincset, nehogy kiloccsanjon.
Vigyorgok magamban a szerencsétlen kis fickót bámulva, aztán átsiklik a tekintetem a városõrökre, akiket megint hittársam kísér. Az elsõ találkozás meglepetése után kezdem furcsállani az egyenruhát, hiszen akárhány felkent pappal hozott eddig össze a Sors, egyikõjük sem rendszeretetérõl volt híres, kezdve az apámmal... Bár unott mozdulatait elnézve õt se nagyon érdekli.
Amíg mindenki a törpe nõt ostromolja gratulációival, én inkább hátam a pultnak vetve a férfival szemezgetek, míg el nem hagyja az épületet.

[Hakea Ello]

(Kha Elis)

Amint látja, hogy "fegyvere" nem ér célba, hanem összegabalyodik a törpe csatabárdjával, velõs káromkodásra nyílik szája, ám csak félig csusszan ki a szitok rajta, hiszen azért félig-meddig csak sikerült a dolog.

-Huhú, milyet taknyolt!

Azonban hamar csalódnia kellett: a törpe lekanalazza az összes dícséretet. Ez tûrhetetlen. Kha lassan úgy kezd kinézni, mintha fel készülne robbanni.

<Na hát frankó. Mekkora parasztok ezek! Ha nincs az a kis vakarcs, akkor akár jó pénzhez is juthatok. Úgy szétrúgom a seggét hogy...na várjunk csak. A tegnapi alapján...na majd meglátjuk, észreveszi-e, hogy mire ment volna nélkülem.>

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*A fegyverek összegabalyodását árgus szemekkel nézi, majd azt figyeli meg kitõl érkezhetett az a valami, ami egyébként ismerõs számára. Meglátva a tegnap esit nõszemélyt már leesik számára a tantusz, hogy az bizony az a labdacsa, mellyel játszott elõzõ este is unalmában.
Mire visszafordítja fejét a tolvaj már elterülve fekszik a földön, a városõrök meg már épp kezelésbe is veszik. A hozzálépõ férfi szavaira meglepõdik - kezet fog vele, ahogy látta már a felszíni népektõl.*
- Örülni segíthettem. Munka jól jönni, keresni akkor majd est Kre..i..on tíznagy - *szótagolta el a nevet, hisz a népe nyelvezete kicsit más, és az egymás után lévõ magánhangzók kicsit nyelvtörõs számára.* - De meg kell mondani, nem egyedül énmagam tenni megálljért. Ott ülni nõ ember, ki dobni labdát madzagon talán egyszerre pont nekem dobáskor. - *mutat Kha-ra.

-Akkor jöhet õ is... - mondja a városiõr mielõtt elmegy.

A félelf nõ felé fordulva kis csodálkozás ül ki arcára, de hogy mitõl nem ad neki hangot. Közös nyelven válaszol a gratulációjára.*
- Köszönöm.
*Ha a katona nem akar mást vele közölni, akkor nehézségek árán, de lekecmereg a székrõl és a fegyveréért indul. Megpróbálja letekerni róla a labda madzagját. Négy felé "szakadt" a madzag. Kettõ még csavarodás közben a csatabárd élétõl vágódott el, de kettõt viszont már Kirdo szakított rajta, lévén vaskos ujjaival a gobozást nem neki találták ki. A darabolt játékkal lép Kha-hoz.*
- Ez lenni öné...

Edited by Sio... Izé, mármint a Dorcha...

Srácok ezt nektek kéne lereagálni, úgyhogy ne rám várjatok...

[Hakea Ello]

(Kha Elis)

A törpe nõ beszédét egymásba font karokkal hallgatja, majd amikor arra kerül sor, hogy érdemét említi, helyeslõen, erõteljesen kezd bólogatni. Amint bajlódik a szerencsétlenül járt poival, azt már akarja látni, színpadiasan elfordul és felszisszen a szakítás hangjainak hallatán. Játékát visszakapva felvonja szemöldökét, száját pedig félrehúzza, majd nagyot sóhajtva elveszi a törpétõl. Megcsóválja fejét majd elindul felfelé a szobájába. A tönkrement játékot lehajítja a lépcsõn.

<Na király, erre fog elmenni az összes pénzem. Végülis kárpótlást is kérhetnék tõle, de áh, unom már a szenvedést. Jó lenne ha történne már valami izgalmas. Mondjuk begyulladna valami. Hehe.>

[Alysha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

Szinte már ülve alszik el a széken, annyira fáradt. Képtelen elfojtani egy ásítást, s mivel a szemei már majd lecsukódnak, így inkább felkel, s a pulthoz lépve egyenlíti ki a számlát. Csak pár pillanatig habozik, majd magában vállat vonva indul kifelé a fogadóból. Amennyi idõ eltelt csak tudnak már valamit mondani a gyógyítók, hogy a kísérõje életben marad-e, vagy ne számítson rá többet.
Amennyiben el tud jutni az ajtóig, úgy az istálló felé veszi az irányt, majd lovát kivezetve pattan nyeregbe, barátságosan megpaskolva a nyakát, és indul meg poroszkálva az ispotály felé.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*A szótlanságot a füstös szagútól csodálkozó arccal és elkerekedett szemmel konstatálja, majd miután a labda leérkezett a földszintre, összeszedi és felviszi Kha szobájának ajtaja elé.*
<Érdekes embernõ. Furcsa - de csak annyira mint a többi társa.>
*Ezek után elindul feltérképezni nagyjából a várost, megkeresni, hogy este hová is kell mennie - vagyis a keleti kaszárnyát keresi meg. Kilépvén a fogadóból a félelf nõ poroszkál el elõtte egy lovon, láthatólag fáradtan, s Kirdo kicsit jobban is szemügyre veszi mind a lovat, mind pedig a gazdáját.*
<Mit meg nem adnék én is most egy rackláért... ááhh, így marad a sajgó láb estére.
Szép állat...lóóóóóó, így nevezik a felsziniek. Ez az embernõ meg olyan furcsa... teljesen más kinézetre mint a többi.>

[Alysha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

Konok, a lova, egy éjfekete utazóló hosszú lábakkal, melegbarna szemekkel. Csak szeme sarkából veszi észre a kilépõ törpét, de megy tovább, hogy aztán pár lépés után meghúzva a kantárt fékezzen le, s forduljon hátra derékból, kezével a ló farára támaszkodva, barátságos mosollyal bár kissé elgondolkodva szemlélve a nõt. Törpéül nem tud, viszont annyi bizonyos, hogy a nõ beszéli a közöst.
- Segíthetek?
Kellemes hang, mely átszeli a köztük lévõ távolságot, s a macskaszempár egyértelmûen jelzi, hogy hozzá beszél, hisz õt figyeli kíváncsian. Fogalma sincs ugyan, hogy hova igyekszik a másik, vagy mit szeretne, de az biztos, hogy tekintve a magasságát legalább kétszer annyi ideig tart neki az az út, amit õ megtesz ugyanannyi idõ alatt, pláne lovon.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*Kirdonak csak másodjára esik le, hogy az idegen hozzászólt.*
- Én, csak csodálni milyen állat szép ez a lóóóóóó - *nyújtja el, hisz eddig jóformán csak így halotta, ha neki magyarázták.* - s Önt, hogy mennyire másabb mint ember többje.
*Beszéd közben a nõ szemébe tekint; az övébõl mondhatni gyermeki õszinteség sugárzik.*

[Ayana]

(Ayana)

<Na, mindenki lelép. Lehet, hogy nekem is ezt kéne tennem. Keresnem valakit, aki érdekes... és aki férfi.>
Szalad át elmémen a gondolat, amitõl szélesen elmosolyodom, de egyelõre inkább hátradõlök a széken, kezemben a söröskorsóval, s egyik bakancsos lábammal néha ellököm magam az asztaltól. A hintázást csak az esetben hagyom abba, ha a szék fájdalmasan nyikordulna. Amúgy folytatom tovább, míg meg nem unom - vagy amíg el nem fogy a sör.

[Alysha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

Elõször kissé meghökkenve bámul rá a törpére, majd elfojtva kuncogását csak egy mosolyt enged meg magának. Õszinte kíváncsisággal, de közel sem bántóan figyeli a nõ izmos, tömzsi alakját, arcát, hogy aztán szemöldökráncolva igyekezzen megérteni mit mondott a másik.
- Másabb? Miért?
Nem igazán érti, és tényleg érdekli mit lát rajta másabbnak a törpe. Aztán egy újabb kérdést is feltesz.
- Ló Önnek Nincs?
Hát elég érdekes a beszélgetés ez már biztos, hisz mindketten csak törik a közöst, de legalább megértik, hogy mások és jelen esetben a másik mit mond, mégha a nyelvtan kissé érdekesen is alakul a mondatszerkezetekben.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

- Más. A szem egy kicsit furcsa, nem ember szem, a fül nagy és hegyes. Egy felviláginak nem lát én ilyen ezeddig.
Hogy lóóóóóó...? Nem tart énnekem magas állat, jobb lent föld, mintsem pottyan onnan le. Vehhh... Kirdo fel sem tudna addig menni rajta. - *Nézi kicsit fancsalian a magas állatot, majd a gazdáját, végül halovány mosoly dereng szája szegletében. Tisztában van korlátaival. Ahogy nézi a félelfet mintha fejbekólintották volna, arcára a megvilágosodás ül ki.* - Lenni maga elf?

[Alysha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

- Ohh...
Most már érti miért gondolja a törpe másnak. Csak a fejét rázza meg halkan nevetve tagadóan a kérdésre, csillogó szemekkel nézve a nõre.
- Nem. Én hm... - egy pillanatra elgondolkodik amíg a megfelelõ szót keresi, majd felragyogó arccal folytatja. - félelf. Van ló alacsony. Az sem? Merre Ön menni?
Ha esetleg szeretne egy pónit, akkor elkíséri szívesen majd a piacra, már ha megtalálják, hiszen az ország nyelvét lényegesen jobban beszéli, lévén anyanyelve, mint a közöst, és így a nõt sem tudnák becsapni...remélhetõleg. Ha meg másfele megy...nos, ideje van, lehet egyfelé mennek, és úgy talán nem aludna el Konok hátán.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

- Miért csak fél? Egésznek tünik szememben, nem darab.
Alacsony lóóóóóó helyett inkább lenni egy rackla, de az erre nem terem. Így énmagam inkább így menni gyalog, s keresni keleti kaszárnya, ahová majd este menni, csak tudni elõre merre van ez.

[Alysha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

Kissé meghökkenve néz a törpére. Még sosem látott volna félelfet? Mindenesetre érdekes.
- Apám elf, anyám ember. Fél lenni ezért. Se nem ember, se nem elf teljesen. Ebbõl kicsi, abból kicsi.
Keleti kaszárnya. Az a baj ebben a városban õ sem ismerõs, de kérdezni azt tud. Leszállva a lóról int a törpének, hogy jöjjön.
- Menni mi együtt. Rackla az mi?
Közben pedig megállít egy szimpatikusnak tûnõ járókelõt, és kedves mosollyal, immár folyékonyan, saját nyelvén mely itt is ugyanaz, szólítja meg.
- Elnézést. A keleti kaszárnyát keresnénk. Meg tudná mondani merre kell mennünk?