Tae- Domo- Hatari - Avagy a Sárkányhágó szája és környéke...

[A Dorcha]

(Ryuu)

*Csilingelõ hang válaszol az ágy mellõl, kicsit kétségbeesetten:*

-Ryuu! Hát felébredtél? Hála legyen minden jó szellemnek! Vizet kértél? Szaladok! Azonnal hozom!

*Szól Yuki és kiviharzik a szobából. Utánna kisvártatva beslisszan az ajtón az öreg Frank és eképp szól hozzád vigyorogva:*

-No a derék harcos tûri a fájdalmat mi? No azért csak bátorkodtunk visszahozni a vadászlakba, hogy kényelmesebben szenvedj! No ne bánkódj fiam! Jól álltad a sarat errõl kezeskedem, azoktól az ütésektõl meg tán még egy bizontulok is kifeküdt volna! Én persze nem... Engem nem abból a fából fa...

-Vén lókötõ! Mit szemtelenkedik itt? Tisztuljon innét, vagy én rakom ki, de akkor bizony sajogni fog az ülepe! - Ront be a szobába Yuki, és a kancsó víznek majd a felét zúdítja a vén arelpap felé, aki macskát megszégyenítõ ugrásokkal sasszézik arrébb a váratlan fürdõ útjából.

-Ejnye no! De felvágták a nyelvét újabban a fehérnépnek! Node nem baj! Majd beszélek az apáddal, és majd véle rendezed a számlát!

-Hát csak tegye azt, aztán majd zsebrevághatja amit tõle is kap! - indul meg az öreg felé.

-Ejj, micsoda menyecske! Bár lennék csak 20 évvel fiatalabb!
- mondja, majd jobbnak látja visszavonulni a csatatérrõl, s elhagyja a szobát.

-Ostoba vénember! Inkább arra ügyelt volna hogy ne forduljon elõ ilyen! Ó igen a víz! - tölt majd a szádhoz emeli, és lassanönti amíg kéred.

[Con Larrodan]

(Ryuu)

Jót mosolyog Frank bácsi és Yuki szópárbaján... s élvezi a torkán lefolyó hûs víz frissességét... csak néhány kortyot iszik... annyi épp elég.

- Köszönöm, máris sokkal jobban érzem magam... Mi történt? Mióta fekszem? Mesterem tudja, hogy tanítványa kudarcot vallott? - kérdezi elszégyellt hangon

[A Dorcha]

(Ryuu)

-Hogy kudarcot? - szól nagyapád búgó hangja Yuki háta mögül. Vajon mikor jött be? - Én egészen máshogy hallottam! Külhoni barátunk azt mesélte, hogy két orkkal jóformán egyedül bántál el, és hogy azok jó kétszerakkorák voltak mint te. Ez tûzkeresztségnek több mint megfelelõ. Legközelebb majd jobban odafigyelsz, és talán már sérülés nélkül megúszod. Mindenesetre okosan tetted, hogy nem hagytad õket fegyvert használni! Ha megteszik, egészen másként alakulhatott volna... De most pihenj! Gyere Yuki, hagyjuk magára, hogy minél elõbb felépüljön! - mondja és maga elõtt kitessékeli a lányt.

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Igen... kudarcot... mert itt fekszem... így... teljesen magatehetetlenül... de legközelebb jobban odafigyelek! - mondja kissé belelkesülve nagyapja dícsérõ szavaira, de hamar kifogy a szusz, s elfárad....

- Yuki - szól a lány után - Köszönöm, hogy vigyáztál rám, hogy ápoltál, míg nem voltam magamnál.... nem is tudom, hogy hálálhatnám meg... - de azzal Mestere már kifelé tessékeli a lányt.
- Azt hiszem pihenek egy keveset... - suttogja maga elé, s behunyja szemeit... várva a jótékony álmot, ami nem is oly sokára megérkezik...

//Folytatás az Antisson//

[A Dorcha]

(Ryuunak)

*Madárcsiripelésre ébredsz, de a fény még zavar, így csak lassan, pislogva nyitod ki a szemed. Ekkor mozgolódást hallassz magad mellől, majd eny nagy lélegzetvétel utánkiabálást:* -Mester! Felébredt végre! Mester... - *és így tovább, miközben egyre halkuló lábdobogás jelzi a hang gazdájának biztos távolodását. Közben egyre jobban magadhoztérsz és rájössz hogy nem ott vagy ahol elaludtál... Ez bizony a kolostor, és a te szobád. De hogy kerültél ide? Ismét halk lépteket hallassz, majd az ajtóban megjelenik édesapád, mögötte pedig nagyapád siet feléd.*

-Fiam! - *szorít magához apád* - Csakhogy felébredtél! már azt hittük odavesztél! De villének hála erős a szervezeted mint egy medvének! Mondd! Hogy érzed magad?

*Nagyapád csak csendben figyeli az eseményeket, de jól látszik rajta hogy ő is megkönnyebbült az ébredéseddel. Egyszerűen ez az apa és a fiú pillanata, ő pedig türelmesen vár a sorára...*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Hunyorogva néz ki a fejéből, hogy mi hol merre... kezét a szeme elé tartja, hogy felfogja a fényéradatot...*

- Mi, hol, hogyan? *szakad fel a levegő tüdejéből...*
- Mennyit aludtam? Yuki?

*Viszonozza apja szorítását....*

- Farkas éhes vagyok...

[A Dorcha]

(Ryuunak)

-Nyugodj meg fiam, mostmár itthonvagy! Hogy hogyan kerültél ebbe az állapotba, azt sajnos nem tudjuk, de az biztos hogy mióta két hete az a lány összeesett azóta téged sem lehetett magadhoz téríteni... Mindketten félrebeszéltetek álmotokban és időnként egymást hívogattátok... De élsz hála a szellemeknek, pedig már a legrosszabbtól tartottunk, de amikor két napja a lány felébredt, már kezdtünk bizakodni.

-Hogy éhes vagy? Meghiszem azt! Ha azóta nem ettem volna én sem már nem lennék ilyen jó színben mint te fiam! Gyerünk! Hozzatok valami könnyűt ennek a fiúnak had egyen! Csak nehogy elcsapja a gyomrát!

-No és mi történt? Emlékszel egyáltalán valamire? Bár a lázálmokra nemigen emlékszik senki... Mindenesetre nagy küzdelem lehetett a szellemednek és az elmédnek egyaránt! Volt hogy úgy kellett lefogni, nehogy összezúzd magad... Az a lány meg... Az a Yuki... Ő meg sikoltozott, amikor meg felébredt, mindenáron ide akart jönni... Egyszer még meg is szökött a betegágyból, de nem jutott messzire! Hiába, a test megköveteli a magáét és ha nem kapja meg, hát legyengül a szervezet...

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Nagyon sokminden történt, de ezt elébb még magamban kell elrendeznem. Egy másik világban voltunk, Yuki és én.... de.. *ekkor tudatosul benne hogy mit is mondtak*
- Nem jutott messzire??? De jól van? Nincs semmi baja?

*Lassan megpróbál feltápászkodni az ágyból...*
- Azt hiszem jót tenne egy kis friss levegő...

[A Dorcha]

(Ryuunak)

-Nyugalom fiam, csak ne hirtelenkedjünk! Innen ugyan fel nem kesz míg elég erős nem leszel hozzá... De nyugodj meg! Yuki jól van és ő is efféle badarságokat beszél! Bár ő is ezt mondta ami már talán mégsem véletlen... Mindegy! Most az a legfontosabb hogy pihenj és egyél! Azt a lányt meg, ígérem magam megyek el megnyugtatni hogy rendben felébredtél!

*mondja jelentőségteljesen és azzal a lendülettel el is hagyja a szobát. Ekkor nagyapád lép az ágyadhoz és így szól:*

-Örülök hogy rendben vagy fiam. Majd ha elrendezted magadban a dolgokat, mesélhetnél nekem erről a másik világról...

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Köszönöm Apám... *csak ennyit tud mondani, és visszadől ágyába.... hosszan néz apja után... s várja hátha kap ételt *
- Mester, ott abban a másik világban... találkoztam a bennem lakozó sárkánnyal... de még meditálnom kell rajta. Túl sok minden történt... Persze hogy mesélek. De szeretnék minél hamarabb erőre kapni, s látni Yukit, hogy rendben van e... *mosolyodik el*

[A Dorcha]

(Ryuunak)

-Ne aggódj fiam! Az a lány erős mint az apja!

*Közben megérkezik az étel is egy tányér kása képében.*

-No egyél fiam! Ha elég erős leszel, majd sétálunk egyet! Kitűnő idő van odakinnt!

*Szól nagyapád és elmegy, hisz szükséged van a pihenésre...*

[off]Nehogy visszaaludj nekem az Antyssra! Most csak simán pihensz! [/off]

[Con Larrodan]

(Ryuu)

//Ok-ok 2 hónap múlva jövök //

*Tekintete megenyhül a jó hír hallatán, s kedve is felderül*

- Akkor minden rendben van...

*Mohón lát neki a kásának, percek alatt takarítja tisztára tányérját...*

- Öööö... esetleg kérhetek még? ^^

*Majd ha végre jóllakott relaxál még egy keveset, hogy teste után szelleme is regenerálódjon...*

[A Dorcha]

(Ryuunak)

-Persze hogy kérhetsz! Csak el ne rontsd nekem a gyomrod...

*Azzal elsiet és hoz még a kásából.*

-No edd meg és ha jól vagy akkor elmehetünk sétálni egyet! Végülis ilyen hosszú fekvés után nem árthat egy kis testmozgás...

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Tudod Mester, sosem volt gondom az étellel *vigyorodik el, s paskolja meg jóllakott hasát.*
- De igazad van, szükség van a mozgásra! *azzal lassan kikászálódik az ágyból, belebújik kimonójába, s megpróbál lábra állni... próbálgatja mennyire gyengültek el végtagjai... Majd segítséggel vagy anélkül nagyapjával kimennek a zöldellő kertbe...*

- Hmmm friss levegő... végre Legyen bármily erős a képzelet ezt az érzést nem adhatja vissza... Jó újra itthon lenni. ^^
- Mi történt amíg "aludtam"?

[A Dorcha]

(Ryuunak)

*Próbálgatod az egyensúlyod, s mivel eleve nem voltál rossz formában, így kissé legyengülve is jól bírod a kiképzést. Kimentek a kertbe sétálni egy kicsit és érzed hogy a friss levegő és a mozgás csodákat tesz veled.*

-Hát az igazat megvallva, rossz idők járnak mostanság a tartományra. Nem jól alakulnak a dolgaink... Az onikat épphogy visszakergettük a saját földjeikre, már hallottuk is a hírt hogy a Koritami hágón át (úgy 100 mérföld délre) fosztogatók törtek be a földjeinkre és azóta felénk tartanak. A tartomány seregeit a toroni fenyegetés miatt a határokhoz rendelték, így nincs haderő ami megállítaná őket. A szerencse hogy a jelek szerint csak 20-25 lovasból áll a fosztók csapata, de időbe telik mire a környékbeli kolostorok elérik őket. Jó eséllyel éppen itt tervezik a visszautat, de a mi kolostorunk kicsi hogy megállítsa. Azért persze mindent megteszünk...