Hanó negyed

[Vigo Odrich]

Hatalmas kerületekből álló munstrum, melyet tisztes polgárok lakják, régebbi kerületei is, például a Nagy Aréna melletti Yattyr, ahol a legnagyobb piactér, a Kyr Palotával vetekedő korú gőzfürdő és Haonwell leghíresebb színháza, a Khalida áll. Házak egyszerű építésű a legtöbb, de néha minden stílussal építet házakat látni, utakat egyszerű téglák és/vagy földes utak vannak építve.

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Hanó negyed, lakóhelyed a reggeli ébredés.
Időpont:3701. év 2. hónap 13. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, reggel
Időjárás: Kellemes meleg szellős és napos idő.
JK: Nichen Lamar
________________________________________________

Egyik gyerekkori eseményedről álmodsz, álmod annyira változott meg, hogy gyerekként anyád és apád ölelését érzed magad körül, ám hajnali nap sugarai meg zavarták az álmodat és visszahozattak a valláságba.
Kinyitottad a szemeidet és napsugarai sütöttek az arcodra, meg csak a takaró ölelt át az üres házban.
Lassan feltápászkodtál az ágyad szélére és körülnéztél a szobádban, nem láttál mást mint a szekrényedet, meg egy fa széket, amit előző ház tulaja hagyott itt neked, meg az ablakban a sétáló embereket, közben kitti hangokat halottad.
Ágyadón ülve gyomról korgása jelezte ennél valamit, meg szomjúság érzeted a szájpadlásodon is jelezte, hogy még valamit kéne innod.

[Arda Dorf]

Mikor felülök az ágyra és végig pásztázom az utcán járókelőket, újra a szobára fordítom a tekintetem, majd picit felszegem a fejem, és behunyom a szemem. Végig futtatom az álmom megmaradt foszlányait, amik még nem csúsztak ki a memóriám könnyű ujjaival összefont markából.

<Anyám... De nagyon hiányzol! Apám... Te már kevésbé! Viszont kíváncsisággal tölt el, hogy ha nem hagyod magamra édesanyám, és szerető családban nőttem volna fel, vajon akkor is ezt az utat követném?!>

Üres az éléskamra... Ma akkor biztos nem reggelizem itthon, viszont ez pont jól jön. Amúgy is jobb, ha egy kis friss információval is kielégítem éhségemet.
Valami új munka után kéne néznem. Mostanában alig volt bevételem. De most valami nagyot szeretnék durrantani. Valami igazán nagyot!

Felöltözöm, a közönséges ruháimba bújok bele, nem szeretnék feltűnősködni, meg egyelőre még nem találtam ki, hogy kinek kéne magamat kiadni.
Hátha, valami érdekességet említenek, valami eseményt, bármit...

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Hanó negyed, Narg utcán reggeli sétálgatás.
Időpont:3701. év 2. hónap 13. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, reggel
Időjárás: Kellemes meleg szellős és napos idő.
JK: Nichen Lamar
________________________________________________

Felöltöztél és átmentél a másik szobádba ahol egy régi asztal van, egy fa székel, aztán egy kandalló, földön pedig egy szőnyeg, mivel a házban nem találtál semmi érdekeset, ezért kint folytatod a keresést.
Kilépsz az utcára, amit úgy hívnak Narg utca, mivel kivezet a piaci térre.
Sétálgatás közben a helyi utca pékségében íncsiklandó illatok áradoznak, de egyik nagy esemény megzavarja gondolataidat az Ármed befogadó otthonnál.
Csak annyit tudsz róla, mivel ezek az otthonok adnak menedéket és kaját az árva gyerekeknek és fedélnélküli családoknak, Arbone papok szokták vezetni az otthonokat, de jó szívű magán tulajdonosok pénzelik őket.
Közelebb mész, hogy meg tud mi folyik ott, látod egy jó öltözött elfet és egy testőr udvariorkot, ahogy beszélgetnek egy idős ember Arbone papal.
Pap mondja. – Kérem Elloyne grofnő gondolja meg magát még egyszer, mivel sok árvagyerek van itt az otthonban, így utcára kerülnek, nincs szívűk.
Jó öltözött elf válaszol. – De, hogy nem van szívük, ha rosszalkodnak a rosszcsontok, még ott van a börtön számukra, nagyok a patkányok igaz, de legalább lesz társaságuk.
Udvariork elkezdet röhögni rajta, aztán a pap folytassa. – A tömlöcben és az utcán halála vannak ítélve a gyerekek, főleg télen, legyetek átkozottak.
Jó öltözött elf folytassa. – A városban a pornépből úgysem lesz semmi belőlük, csak bajkeverők, jobb is ha meghalnak vagy túlélik akkor erősebbek lesznek, amúgy is vannak más otthonok, bár igaz mind tele van, de hát ha télire lesz hely, ez már nem az én bajom.
Pillanatnyi szünet után folytassa. - Papírok értelmében Jongart úr eladta a területét a Grofnőnek, ezért két napjuk van elhagyni az épületet, küllőmben a város őrséggel csináltatom meg.
Evvel az Udvariork és az elf elmentek, pap pedig térdre rogyva elkezdet sírni és fohászkodni, közben a gyerekek odamentek félelf és ember is van közöttük, aztán ezeket mondták az anyának. – Semmi gond, ne sírjon, megoldjuk és túléljük, vannak még csodák.
Pap abbahagyta a sírást és a fohászt, majd mondta. - Itt csak egy csoda mentene meg minket, ha a megvételi papírok az otthon nevére lennének írva, de mindegy menyük reggelizni gyerekek.
Evvel lassan bementek a templomba. Közben egyik félelf 14 éves kislány elkezdte rángatni óvatosan a ruhádat, majd kérdezte. – Bácsi nem lenne kedve velünk reggelizni, vajas péksütemény van ma reggelire és hallom, hogy éhes?
Még mielőtt megkérdezted volna tőle honnan tudta, hogy éhes vagy. A gyomrod korgását, még városi élethangjaiban is lehetet hallani, aki közelben van az főleg.

[Arda Dorf]

Ahogy hallgatom a társalgást, egyre inkább támadnak meg a gondolatok, az ötletek.

<Köszönöm Arel!>

Nem vagyok igen vallásos, de ezt nem lehet véletlen! Lehet hogy életemben először valami igazán jót is fogok cselekedni? És a legjobb az egészben, hogy még magamat is megszedhetem. Kész a terv! Viszont ehhez Tagridra is szükségem lesz! Nem kell ide sok ügyeskedés! Egy kis színjáték, egy két elejtett félmondat és ami talán a legfontosabb Információ!
Építészet! Milyen különleges tudomány, sose gondoltam volna, hogy valaha is nagyon hasznát veszem majd, és nem is kellett túl sokat erre várjak. Kiadom magam egy híres Haonwell-i építész egyik emberének, elmegyek ehhez a grófnőhöz, és felajánlom szolgálataimat, persze kedvezményesen. A többi szervezés, és improvizáció.

<Nocsak, ki ráncigálja a karom? Na Te vajon mit szeretnél?>

- Húúú! Ennyire éhes lennék? - mosolygok rá a kislányra - Ha már ennyire kedvesen kérdezed, nagyon szívesen veletek tartok! - és hagyom hogy a kislány befelé cipeljen - Tudod mit, jó lenne ha szólnánk, annak az aranyos bácsinak hogy én is jövök! - itt rámutatok az öreg Arbone papra. Persze, jobb is ha közel kerülök hozzá, az elsődleges információk tőle kellenek.
Amint oda vezet a paphoz rögtön szabadkozni kezdek.

- Bocsánat, csak tudja, mostanság én sem láttam túl sok élelmet, és ez az aranyos kislány megragadta a kezemet, utána már a gyomrom korgása ragadott magával. Remélem nem baj? - segélykérően nézek rá, majd a választ meg sem várva közelebb hajolok hozzá és a fülébe suttogok - És az sem mellékes, hogy tudnék maguknak segíteni az otthonnal kapcsolatban! Nem kérek mást, csak egy kis élelmet és egy kevés információt!

//Off: Az Építészet képzettséggel, valószínűleg ismerek egy két híres Haonwell-i építészt. Tulajdonképpen kettőnek kéne tudnom a nevét, és egy két plusz infót, a játék kedvéért//

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Hanó negyed, Narg utcán reggeli beszélgetés.
Időpont:3701. év 2. hónap 13. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, reggel
Időjárás: Kellemes meleg szellős és napos idő.
JK: Nichen Lamar
________________________________________________

Kislány a kérdésedre lassan bólogatót, válaszodra meg mosolygott, aztán fogta a kezedet és vezetet, majd elengedte és szolt az atyának. – Atyám, ez az ember éhes, adjuk neki kaját.
Evvel a pap meg simogatta a kislány fejét, majd mondta. – Jó van lányom, Arbone uruk kegyéből ragad rád, mivel tudod kin kell segíteni, menjél én megvárom. Mondat befejezésével a kislány bement az otthonba.
Mondtad az atyának, aztán többit a fülébe súgtad, utána nevetet és válaszolt. - Nagyon éhes lehetsz már, ha ilyen képtelenséges alítasz.
Viszont észre vette, hogy komolyak a szavaid. – Elsőnek együnk valamit minden más rá ér, utána többit az irodai helységnél megbeszéljük. Evvel a pap megvárta még bemész az otthonba és utánad ment.

//Off: Garias negyedébe nem olyan könnyű bejutni, mint gondolod, részletesebben megtudod a többi reagból. Építésszel is csak később tudnál bejutni.//

[Arda Dorf]

Bemegyek az otthonba, minden gyereknek mosolyogva próbálok köszönni, majd gyorsan próbálok végezni a reggelivel. Mihamarabb a tárgyra szeretnék térni.

- Köszönöm szépen, nagyon finom volt! - köszönöm meg az Arbone papnak, majd suttogva folytatom - És ha most rátérhetnénk a lényegre?!

Ha elvezet az irodai helyiségbe, kertelés nélkül folytatom.

- Tudja atyám, én is félig meddig árva gyerek voltam! Apámat sose láttam, anyámat terhessége alatt kidobták otthonából. Gondolhatja nem voltunk túlságosan eleresztve pénzzel - közben fel-alá mászkálok a helyiségben, és megnézek magamnak ezt-azt - Részben az igazságtalanság miatt, ami magukkal megtörténhet, azért, részben a saját boldogulásom érdekében szeretnék segíteni. Nem kertelek atyám, ha minden jól megy én magam is nagyon jól fogok járni. Az elsődleges szempont azonban, hogy Önök megmeneküljenek! Ugyanakkor, információra lenne szükségem! Nagyából mindenre amit ezekről a semmirekellőkről tudnom kell! Kik ők, milyen pozícióban, mit akarnak ide csinálni, mikor szoktak idejárni, hogy néz ki a grófnő, mit tud róla, társadalmi, vagyoni, családi helyzete. A csatlósairól is többet szeretnék tudni. Ha jól értesültem, akkor 2 napunk van hátra. Nagyon sürget az idő atyám! Úgyhogy csapjunk bele - itt összecsapom a tenyereim, és egy bátorító mosollyal nézek a papra.

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Hanó negyed, Ámend otthonban.
Időpont:3701. év 2. hónap 13. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, reggel
Időjárás: Kellemes meleg szellős és napos idő.
JK: Nichen Lamar
________________________________________________

Pap mögötted megy egyszerű építési fehérfallú folyosson, gyerekhangokból halva betértek balra, egy hatalmas asztalt sok egyszerű fa székekkel, nem több mint 60 gyereket látsz, 40 idősebb személyt félelfet és embert egyaránt, meg 10 középkorú nőt és férfit még, meg még 5 konyhai személyzetet és kísérőd kívül még négy papot.
Majd leülsz bal oldalon egyik üres fa székre a kísérőd meg középre, majd konyhai személyzet néhány gyerek segítségével kihozzák a vajas péksüteményeket, diókrémmel töltött buktákat, édes kakaós kalácsokat, italként kakaót és vizet kancsókban, tányérokat poharakat mindenkinek adtak szép egyesével. Jól éhes lehettél, mert akaratlanul is csábítót az étel és kezdtél odanyúlni, ám időben tudtál magadon uralkodni, majd pap felállt és imát mondott hangosan összetett kézzel.
– Köszönjük Arbona uruknak és jóságos Jongar úrnak ezt a bőséges lakomát, meg hogy mind együtt vagyunk és reméljük még sokáig együtt leszünk, most mindenkit megkérnék együnk.
Evvel lassan elkezdtétek enni a péksüteményeket, mindegyikből egyet-egyet megettél, ám inkább vizet ittál, befejezve a vacsorát, odamegy a pap és megkér. – Kérem, köves.

Mentetek tovább a folyosón és jobb oldali szóbaba bementetek, majd pap becsukta utánad az ajtót és mondta. – Szóval megérted a helyzetünket és nem érzel ez miatt gyűlöletet, mert másik otthon kidobott benneteket, de sajnálatos módon előfordul, mint ahogy most nálunk, hogy 120-szan az utcára kerülnek. Közben körül néztél az irodai helységben, nem láttál mást csak két fa széket, egy asztalt és egy szekrényt.
Erre pap elszomorodat, majd bemutatkozott. Argelno pap vagyok, Ámend otthonvezető szemilysége és Arbone szolgája, de régen én is tolvaj voltam, loptam és csaltam, aztán elkaptak 14 évre Haonwell börtönében voltam, majd Arbone öreg pap kihozott a börtönből és mondta, hogy rám mosolygott Arbone szeretete, mivel elmegy és meg kért, ha meghalt vegyem át Ámend otthont tőle.
Pillanatnyi szünet után mondja. – Először nem érdekelt, de amikor a pap meghalt, oda mentem az otthonhoz és gyerekekre rá nézve, mégis maradtam, így feladtam és elfelejtetem a tolvajlás művészetét, még meg is esküdtem soha többért nem csinálom ezt, már 22 éve.
Beszéded után, folytassa a mondandóját. – Kérem felejtse el, hogy segíteni akar nekünk, mert nagy valószínűséggel börtönbe kerül, ha hibázik, de nem akarom felül bírálni döntésedet és gyerekek érdekeit tartom szem előtt, ezért mindent amire kíváncsi elmondom, de jó gondolja meg döntését.
Majd kérdéseidre elkezd válaszolni. – Haonwell magas rangú Grófnője a neve Erhinora in Wargeln, már generációk óta, itt élnek, ám Jongar úr eladta Ámed otthonát, mert egyik üzlete nem sikerült és grófnővel, ezért visszakérte a pénzét, innen sejted, hogy tudta visszafizetni, de nem hibáztatom.
Másik kérdésedre is válaszolt. - Élelmiszer üzletet akkor ide építeni, most már csak kiköltözéskor jönnek, sajnos csatlósokról nem tudok semmit, mivel Garias negyedében 36 ével ezelőtt lebuktam a csalásommal, mert szabónak adtam ki magam, papírok nélkül, de nem csak ez volt, hanem megvárattak, amíg megkérdezték az a nemes urat ahova tartottam, őrségtől még menekülni se tudtam, így kerültem börtőnbe.
Majd mint, ha eszébe jutott volna valami, aztán mondta. - A grófnő, Jongar úrnak felajánlotta a társulást, ám szégyellte magát, ezért vissza utasította, ez azt jelenti, ha egyik szomszédos országból este jön egy nemes avval a célal, hogy társulna, hivatalos nemesi papírokkal, akkor Grófnő másnapra a vendég szálással megkínálja a birtokán, egy éjszaka áll a rendelkezésre, hogy meglegyenek a papírok, de birtoka hatalmas, még így is kockázatos.
Meg még mondja a pap. - Ellopni sok értelme nincs, mert nem köteles felmutatni a megvételi papírokat, csak őrségnek és a volt tulajdonosnak, ha van kérdése, még van bőven időnk, hogy megválaszoljam?

[Arda Dorf]

Neki támaszkodom az egyik falnak és úgy hallgatom végig az öreget. Miközben beszél, néha lebiggyesztem a fejem és mélyen elgondolkodom a továbbiakról. A gondolatok csak úgy záporoznak, de a megfelelő, a tökéletes, csak nem akar megfoganni. Mikor befejezi, felötlik egy kérdés.

- Én azt értem, hogy a meghamisított, vételi elismervény nem jó, de mi van akkor, ha megszerzem a tulajdon lapot és a vételi elismervényt, a tulajdoniról csinálok egy tökéletes hamisítványt, ami a szegényház nevére szólna, és a vételi elismervény hiányában, akkor elméletileg az ügy meg van oldódva. Ez olyan lenne mintha, a grófnő egyszerűen csak ellopta volna a tulajdonlapot - neki támaszkodom az asztalnak a tenyereimmel, majd úgy folytatom - Én nemesnek álcázva felkeresem a grófnőt, társulást mímelek, majd az éjszaka folyamán ellopom a papírokat, csinálok egy hamisítványt, majd vissza helyezem az iratok közé. Másnap közlöm az grófnővel, hogy látni akarom a papírokat anélkül nem társulok. Így megoldódhatna minden, nos?

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Hanó negyed, Ámend otthonban.
Időpont:3701. év 2. hónap 13. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, reggel
Időjárás: Kellemes meleg szellős és napos idő.
JK: Nichen Lamar
________________________________________________

- Végül is elképzelhető és jó a terv, már jó régen voltam tolvaj, de két kockázat van benne.
Pillanatnyi szünet után folytassa. – Egyik ok, hogy Jongar úr nagyon becsületes, néha túlzásba is viszi.
Kinéz az ablakon, közben folytassa. - Vagyis tolvajokkal és banditákkal nem köt soha üzletet és leginkább segítő kész, ép ezért mert vetélytársai nem és kihasználva gyengeségét veszik a vagyonait, mint Ámend otthont is.
Pillanatnyi szünet után folytassa. - Kis négyzetméter földbirtoka marad, de vagy egytizede volt régen az övé Haonwell birtokaiból, de azóta elégé lecsökkent, meg próbáltam győzni barátomat, folyamodjon más eszközökhöz, de soha nem hallgatott rám és Grófnő megint kihasználná becsületességét, megpróbálom győzni, álljon ki az otthonért, de nagy valószínűséggel nem sikerülne.
Ablaka mellet falnak dől és mondja tovább. – Másik ok, hogy a Grofnő látta a papírokat és vételi elismervényt is, ha megkéred mutassa meg és az otthon nevét találja a tulajdonlapon, akkor csak te voltál nála éjszaka, ezért gyanúsa válnál, vagy átkutatna, vagy élveznéd vendég szeretetét amíg le nyomoztat, hogy van-e ilyen nevű nemes egyáltalán, legrosszabb esetben kivégeztet az embereivel, megkockáztatva, hogy valódi nemest ölt-e meg.
Leül a faszékébe és szomorúan mondja. - Biztosra akkor tudnák menni, ha öreg barátom Jongar úr kiállna értünk, de ahhoz csak az ima, türelem és szavak segíthetnek, de legalább tudnám, miért hagyja, hogy kisemmizzék.

//Off: Lényegében 2 éjszaka áll rendelkezésedre, egyiknél a papírokat kell elintézni Garias negyedében a Grófnőnél, másik éjszaka információt kell szerezned Jongar úr birtoki házából, ha sikerül, akkor megmented az otthont, ha nem a bukás mértéke játékodtól függ… Viszont, ha látsz más lehetőséget, akkor jó.//

[Arda Dorf]

Szavait hallgatva gondolataimba mélyedek. Morfondírozom. Végig veszek minden eshetőséget, minden lépést.

<Az igazság az, hogy ez így elég határeset. Megtudnám őket menteni, de nem biztos az én nyereségem az üzletből. Itt van ez a makacs Jongar úr. Őt is meg kellene győznöm.... >

Majd a papra függesztem tekintetem és megszólalok.

- Nem hinném, hogy csak úgy megöletne, ezzel Haonwellben is túl sokat kockáztatna. Túl sokáig nem tudna a kúriáján tartani engem, és mire utána járna egy messziről jött nemesnek, az is rengeteg idő. Nem fél nap.... - a tekintetem az ablakon túlra terelem, pillanatra újra gondolataimba mélyedek - Az igazság, hogy még mielőtt bármit mondanék, szerintem beszélni kellene Jongar úrral. Ha ő nem is szeretné szíve mélyén megtartani ezt a házat, nekem teljesen fölösleges bármivel próbálkoznom. Főleg úgy, hogy esetleg nekem pénzügyileg meg se érné. Ne értsen félre Atyám! De ha ez nekem ez csak ráfizetés, és kockázatos is egyben, akkor nem szívesen vállalnám be. És egyenlőre úgy néz ki, hogy pont ez a két jelző illik erre az akcióra.

Sétálok egy lassú kört a szobában és utána folytatom. Félhangosan folytatom, mintha inkább csak magamnak mondanám a dolgokat.

- Meg kéne szereznem a papírokat, meg kellene hamisítsam azokat, vissza kellene csempésznem őket, a bemutatás után ártatlannak kellene tűnjek, és még hasznot is kéne termeljek. Ugyanis nem egy embert kellene ehhez az akcióhoz felbérelnem. Nem leszek olyan ostoba, hogy egy magam odaállítsak. Kéne pár testőr, és még egy ember biztosan. Szóval először beszéljünk Jongar Úrral! - az utóbbi mondatot, már teljesen érthetően, hangosabban mondom.

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Hanó negyed, Ámend otthonban.
Időpont:3701. év 2. hónap 13. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, reggel
Időjárás: Kellemes meleg szellős és napos idő.
JK: Nichen Lamar
________________________________________________

Pap dolgozó szóbájaba az ablakán sőt be a reggeli napsugarai és járó kellők, meg gyerekek hangjait hallani odakint, közben a balfal felső sarkában egy pók hálóban gabalyodott legyet nézel, ahogy közben a pók csomagolja be fonalával, majd a pap folytassa a beszélgetést.
- Azt nem mondtam, hogy könnyű lesz, ezért akartam le beszélni, ám egyúttal a gyerekekre is gondoltam, hogy utcán nem sokan élik túl a telet, ám pénzre nem tudok gondolni mint régen, lehet az esküm miatt, de lehet csupán emberségből, ugyan is 20 év alatt a családommá váltak mind. Pillanatnyi szünet után folytassa.
- Ám esküm is köt és tolvaj is régen voltam, én csak szavakkal segíthetek és harcolhatok, de ne gondolj rosszat Jongar úrról, mivel az óta ilyen, hogy felesége elhagyta Haonwellt, ám papként észre vettem valamit a beszédén, hogy elhallgat valamit vagy hazudik, ám rá kérdeztem, ez az igaság, utána nem válaszolt nekem. Szomorú arcot vágott pap, majd mondta.
– Ha tudnám az igazat, akkor tudnák segíteni neki, fohásszal is próbálkoztam, hogy igazat mondjon, ám akkor hallgatott, mivel a fohász sem kényszerítheti, hogy megszólaljon Jongar barátom, ám van még egy furcsaság, egy erős fa szekrény lakattal lezárva a lakásában, rá kérdeztem, de erre se válaszolt. Majd ablakon ki néz egy percre és kérdezett.
- Valami miatt magába fordult Jongar úr és nem bízik senkiben, még csak nem is mosolyog, de legszomorúbb, hogy nekem se mondja el, nincs ötleted mi lehet vele?
Amíg sétálsz egyet, addig a pap le ül a faszékében és nézelődik az ablakon keresztül az utcára, ahogy a kisgyerekek rogy labdáznak és futkároznak, közben szemében észre veszed a könnyet és szomorúsága eltűnik, majd amikor megemlíteted, hogy Jongar úrral beszélnél, feléd fordul és mondja.
- Nincs akadálya, ám szerintem ne emlisd meg a foglalkozásod, mivel elzavar minket, mondjuk azt. Néhány pillanatot gondolkodott, majd mondta.
- Pap tanítványom vagy és odaadom a tartalék pap ruhámat a szekrényből. Odamegy a dolgozó szobájában a szekrényhez és kinyissa, aztán folytassa.
– Ha kész vagy, akkor mutatom az utat és talán remény is terem még.

[Arda Dorf]

Miközben odaadja a papi csuhát még beszélek hozzá.

- Meséljen még Jongar Úrrol kérem! Valamit, ami még fontos lehet, vagy fontos eseményekről az életéből. Az az igazság, hogy egyelőre fogalmam sincs. Bármi titkot rejthet aza szekrény. Bármi sötét dolgot eltudok képzelni sajnos. Nagyon nem tetszik nekem ez a dolog... - kezemben a papi csuhával nem mozdulok, és hangosan tovább gondolkodom - Ez az ügy... Nem tudom... Lehet a feleségének a halálának is köze van hozzá. De lehet a grófnőnek is valamilyen szinten. Nem tudom... A francba... Elnézést atyám - szadakozva felpillantok rá.

Majd megvárom míg mesél vagy mond e nekem valamit a pap, majd kérdezem tőle.

- Merre lakik Jongar Úr? Mikor megyünk hozzá? Mert én tulajdonképpen készen vagyok. Akár el is indulhatunk.

Amint elindulunk, próbálom az utat teljes mértékben megjegyezni, ki tudja, hátha kelleni fog még nekem.

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Hanó negyed, Ámend otthonban.
Időpont:3701. év 2. hónap 13. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, reggel
Időjárás: Kellemes meleg szellős és napos idő.
JK: Nichen Lamar
________________________________________________

Kinyitotta a szekrényét kivette a papi ruháját és odaadta a kezedbe, majd kérdésedre válaszolt is.
- Jongar úr hatalmas üzleteket aratott Haonwellben és nem egyezkedett a többi nemessel, de így is mivel polgárokért harcolt, ezért őt támogatták jobban és egyszerű helyi szabónak a lányába béllészeretet vagy is akkoriban Jongaral egyidős volt.
- Patricia volt Jongar kedvese, szerelmük hatalmas volt és Patricia mindig számíthatót, akár szomjúságában, akár örömében, csodálatos pár voltak és polgárok meg a parasztok is tisztelték és szerették őket, de a nemesek nem, köztük Wargolneúr a leghíresebb és legkegyetlenebb nemes, azt is beszélik suttogókkal is tartsa a kapcsolatot.
- Ám egyik nap történt Patricia arcán észre vehető volt a szomorúság és kérdeztem mi van, majd hülyén válaszolt nekem, hogy szép napunk van és ki tudja mikor ér véget, rögtön az nap este meglátogattam Jongart, ám akkor a telepén nem volt egy szolga sem, se jobbágy, de senki, meg szekerek feldöntve, mint ha banditák dúlták volna fel a helyet, de nem gyújtattak föl semmit, bekopogtam az ajtón és Jongar nyitott ajtót, homloka sérült volt, meg vérzett is és jobb karja elvolt törve, bármit kérdeztem nem válaszolt, csupán szemében a visszatartott könnyek voltak.
- Újabb öt nap telt el és Patricia nem láttam sétálgatni, azt soha nem árulta el mi történt azon a napon, közben polgárokkal és jobbágyokkal már nem törődőt, magába zárkózott Jongar, közben feleségéről kérdeztem, aztán mondta, hogy fogta a cuccait és ott hagyta egy tiadlani nemesért, de hazugságot éreztem és akkor láttam meg a szekrényt egy lakattal rajta, azóta üzletei veszteségesek voltak és földjei birtokai a múlté lett.
Közben a gyerekekkel is törődött, ezért hozta rétre az Ámend otthont is, becsületes és segítő kész volt, de mint ha kicserélték volna, szüleit ismerve, akik már nem élnek 10 évvel ezelőtt betegség vitte el őket, ezért maradt rá egy szem gyermekükre Jongarra a családi vagyon, amit még tudok mondani róluk volt néhány hónapos kislányuk, ám azt mondta Jongar, hogy Patricia magával vitte.

Amit megemlítetted neki, hogy sajnos sok sötét dolgot eltudsz képzelni, válaszolt is rá.
- Igaz véleményedre voltam kíváncsi, lehet igazad van, de mint ember, mint pap hiszek Jongarúr rendességében, annyira hiszek, hogy életemet tenném rá, még ha tévedek is.

Pillanatnyi szünetet tartva folytassa.
- Grófnőnek lehet csupán, annyi köze van az egésznek, hogy tartozását kellett rendezni-e jongar úrnak, de kitudja, viszont azt mondod, hogy felesége Patricia nem elhagyta egy másik férfiért, hanem meggyilkolták és Jongar a holtestét szekrénybe tartsa, mert ő ölte meg, de ezt nem tudnám elképzelni, mivel régen a haverom volt.

Kérdésedre, hol lakik válaszol rá, közben magán a papruhát meg igazítsa.
- Lakhelye Haonwell városán kívül nyugati irányban egy kisebb birtokon, még bemegyünk a terembe és szolok Jorvek testvérnek rá bízom a rendházat, majd elindulunk gyalog városból kiérve fél óra az út.
Mondod neki indulunk és válaszol is rá.
- Rendben, akkor köves.
Kimentek a irodai helységből folyosóra térve betértek a jobboldali terembe.

Ép irodalom óra volt, több mint negyven gyerek a teremben, Haonwell jellemző fajú ifjúságai, életkoruk kb 14-16, ám félelfeknél kicsit más az életkor, néhány pillanat telt el, de a osztály fellát és együtt köszöntek.
- Jónapot kívánunk. Majd visszaülnek a helyükre, közben mondja Argelno pap Jorvek papnak, hogy templom felügyeletét vegye át amíg elmegy. Beszélgetés közepette jobban szemügyre veszed Jorvek papot, egyszerű arcú, ferde orrú, zöld szemű kopasz ember, papruhában, meg kéz fején egy mély heggel, meg két pár szandál a lábán.

Elhagytátok a termet és lassan elhagyjátok Ámend otthon épületét is, utána városban folytassátok utatokat.

________________________________________________
Helyszín: Hanó negyed, utcákon és templomok Terén.
Időpont:3701. év 2. hónap 13. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, délelőtt
Időjárás: Kellemes meleg szellős és napos idő.
JK: Nichen Lamar
________________________________________________

A város közepe felé haladva egyre több a kacskaringó és az ég felé törő tornyú palota és zászlókkal ékesített épület került a hétköznapi fogadók és házak közé, de még helyi pékséget is megtaláltad, aminek csak arébb a pék áruk illatát érezted.
Jó negyedórás séta után jutsz el a város forgalmas terére melyet a Krad védnöksége alatt futó egyetem, Dreina Kéttornyos templomegyüttese, és a pyar pantheon színe javának kisebb nagyobb szentélye és világi rendeltetésű épületei öveznek.
Itt van az Ispotály is Ellana és Noir hathatós támogatásának köszönhetően, mellette áll Kyel Haonwelli zászlóshajója a Táblabíróság.
A tér gianagi márvánnyal van kirakva, a formák és színek kuszasága állítólag bírhat valamely jelentéssel ám ezt legfeljebb csak a madarak ismerhetik, na meg persze a hercegi Primo Volarte, a pegazuslovasok szárnyaló társasága.
A hercegség szokásainak megfelelően a léha napsüttetés soha nem volt errefelé divat így az egyházak is tevékeny részt vállalnak a hatáskörüknek nevezhető világi dolgok segítésében.
A téren fel és alá, dolgukra siető emberek, kíváncsi átutazók, és persze az aktívan "dolgozó" siherehad felelős a méhkashoz hasonló zsongásért.
Hano negyed kijáratához értek, ahol karavánok és utasok haladnak átt kapuőrök meg beszedik a tíz rézpénzt, megállítottak benneteket is, ám hangjukból tisztelet hallatszik, ami elég ritkán hallottál.
- Jónapot atyák, mi járatban? Argelno pap kérdezi. - Fitzesük a tíz rézpénzt? Válaszol az őr. - Papoknak és iparosoknak, meg nemeseknek és őrség tagjainak ingyenes az átkelés, meg papokat nem nagyon szoktuk legombolni.
Pap válaszol. - Köszönöm és Arbone legyen önnel. Evvel elhagyattátok Hano negyedet kapuját és természetben folytattátok utatokat.

// Folytatom Város falain kívüli topicban vagyis ott lesz a következő reagod. //

[Arda Dorf]

Miközben a pap mesél nekem, folyamatosan figyelek, próbálok minden részletet megjegyezni, ki tudja, mire lesz később szükségem. Néha hozzáfűzök egy-egy "ühüm"-öt.
Amikor a gyilkosságot említi, próbálok egy kicsit visszakozni.

- Nem úgy gondoltam atyám, hogy ő ölte volna meg a szeretett feleségét, csak... Csak azt akartam mondani, hogy bármit eltudok képzelni...

Ezután, csak próbálom, mindig sürgetni egy picit a felkentet, nem erőszakosan, csak úgy-ahogy.

Útközben, gyönyörködöm, egy keveset a tájban, de gondolataimat hamar visszairányítom célunkra. Próbálom magam felkészíteni, hogy az elkövetkezendő órákban, egy felkentet kell eljátsszak, és közben rengeteg információt kellene kiszedjek ebből a Jongar úrból. Mindegy, ha nem nyitja ki magától azt a szekrényt, éjszaka még meglátogathatom én őt, magamtól is....
Hirtelen az őrökre ocsúdok fel, mikor átengednek minket kissé meghajolok nekik, de egy szót sem szólok.