egy kis csapat előtöri :
Condar Delkarod tudta hibát követett el.
Nem tudta mikor is, akkor, amikor felfogadta őket vagy akkor, amikor azt hitte úgy is ott maradnak. De egy biztos, hogy akkor biztos hibázott, amikor fizetség gyanánt fejvadászokat küldött rájuk.
Sóhajtott. Ez a hiba az életébe kerül, erre mérget vett volna.
Méreg. Lehet nem is rossz ötlet. Jobb, mint ez a tétlen várakozás, ülni és rettegni.
Kinézett az ablakon. Szép nyári este van sehol egy felhő, mintha csalogatná, hogy menjen ki a szabadba.
Hirtelen vakító villanás, egy villám csapódik bele az őrtoronyba.
MEGJÖTTEK.
Megdermedt tekintettel bámul a berobbanó kapura. Egy hatalmas termetű lény ront be, morajló ordítását ide hallani.
Mint egy gátjait átszakító víz, utat vág, véres utat az őrsége között. Látszik nem ember, ahogy átgázol a haldoklókon. És ott az átkozott hallgatag ember a vágott szemű. Mint egy forgószél úgy mozog, szinte táncol a megrémült emberei között. Minden mozdulata kecses, még így is, hogy elcsodálkozva nézi, pedig a halál ígéri.
Hirtelen nyílpuska lövedékek csapódnak az ablak zsalugátereibe. Amit kacagás követ. Majd villámok csapodnak a megfogyatkozott katonái közé. Itt az a őrült is, nem vitás a boszorkánymester sem tétlenkedik.
Condar elhúzódik az ablak mellől és úgy figyeli a küzdelmet.
Halk panaszos nyögés, majd még egy hallatszik a háta mögül.
Rettegve fordul meg és megbabonázottan figyeli a halkan kinyitódó szobája ajtaját.
A világosban a két ajtónálló őrt látja a földön feküdve. Testük az egyre terebélyes vörös tócsában fekszik. Mást nem lát.
De érzi, tudja, hogy elérkezett a vég. Itt van a negyedik társ is, a fejvadász Arel kegyeltje.
Felnyög, torkát mintha vasmarok szorítaná.
Ólomlábakon telnek a percek vagy az órák?
Éles fájdalom hasít a testébe.
Majd egy halk suttogó hangot hall a háta mögül. - Hiba volt, térj meg a kobroló lelkek közé.
ha nem jó írok másikat, vagy örömmel olvasom a tiéteket:)