Chapter I

[Yvett de Crei]

A játék színtere.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Togar
Első fejezet: A belső ellenség
Helyszín: Reikland
Időpont: 2518. Jahrdrung Marktag 3. délután
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

A tél lassan engedte ki a markából a vidéket, a nappalok még kissé hűvösek és szelesek. Az esők gyakoriak jellemezve a szeszélyes időjárást. Egy kisebb csoport bandukol az erdőből kifelé, átkozva a napot mikor gyalog indultak el. Lehet, hogy spóroltak pénzt, ám hosszú és küzdelmes napon vannak túl, a környéken lévő banditák nem túl barátságosak az idegenekkel.

A csoport az Altdorf és Delbertz közötti fő útra jut és nem mesze tőlük az út mellett egy fogadót pillantanak meg a maga jellegzetes kinézetével. Egy három méter magas rönkfából készült kerítést látnak az út mellett ami olyan harminc méter széles, magát a fogadót veszi körül. A falak tetején sisakos őrök álldogálnak és néha elindulnak körbe a falakon. A fal és az erdő között kb húsz méteres szakaszon az erdő is ki van irtva így észrevétlenül szinte lehetetlen megközelíteni a falakat. Ez túlzottan nem meglepő ismerve a közbiztonságot ami utazás közben jellemző. A nagyobb városok és falvak körül egy napi járóföld távolságban rendszeresen járőröznek a városőrök ám tovább nem mennek. Így ha két város távolabb van egymástól akkor a biztonságos zónát elhagyva az utazó saját magára van utalva. Általában ezeken a részeken telepednek le a banditák, káoszlények és egyéb törvény által üldözött személyek, kihasználva a törvény karjának rövidségét.
Az út felőli részén a kerítésnek található a kapu amely nappal nyitva van ugyan de megerősített őrség védi ez látható az őrök számából. A kapu felett egy cégér lóg amin a következő felirat olvasható.

Kocsisok és lovaik fogadó

Ekkor egy lovas kocsi tűnik fel az úton nem messze a fogadótól, négy ló húzza és meglehetősen gyorsan közeledik. Maga a kocsi erődítményszerű, az oldalát fémlemezek borítják és kb másfél méter átmérőjűek a kerekek. A kocsi tetején egy kisebb palánk fut körbe fedezéket nyújtva a távolsági fegyverek ellen, a bak mellett amin a kocsis ül szintén egy palánk van amely mögül csak akkor lát ki oldalra ha előrehajol és kinéz. A bakon két ember ül az egyik a lovakat hajtja a másik ölében nyílpuska látható. Hamarosan elszáguld a csoport mellett és befordul a fogadó udvarára. A kocsi oldalán ugyanaz a címer látható ami a fogadó cégérét díszíti. A nap eközben szépen lassan eltűnik a horizont mögött, különféle vonyítások és egyéb vészjósló hangok üdvözlik a naplementét, hisz hamarosan sötétedik és eljön a vadászok ideje…

[Sessaryen]

------------
Torum
------------

A fogadó felé botorkáló alakok közül az egyik nagyot sóhajt, meglátva az erődnek is beillő fogadót.
Kurta lábain előre lendül, bőrvértjén zörög a felszerelése. Fején bőr sisak, hasonló mintázatú a barna-szürke vértjéhez. Egy hátizsák zötykölődik a fejszéje és a nyílpuskája társaságában, miközben a csizmája lelkesen tapossa az utat.
Ruházata és vértje a törpe hírvivőkre jellemző szabású, szakálla rövidsége fiatal korát mutatja. Egy apró gyöngyöt láthat belefonva a figyelmes szemlélő.
Halkan szólal meg, inkább csak magának, mint az útitársainak…

- Anu an drazh. Got a migdhal.

[Quator ar Zaraquer]

(Farnoth Valahuir)

*A csapattúl néhány lépésre eltávolodva egy magas, nyúlánk alak lépdel kissé elmélázva a rönkvárnak is belillő szálláshely felé. Sötétzöld és földbarna színösszeállítású ruháiban és rolytos, szakadozott csuklyás köpenyében alig válik el az alkonyi erdő nyújtotta háttértől. Csuklyája nincs most a fején, így a szél bele-bele kap hosszú sötétbarna hajába, melyet nem fog össze semmivel. A képet kissé bizarrá vagy meseszerűvé teszi a csillogó lila szempár. Bal arcán, mintha csak egy legördülő könnycsepp vonalát követné, rozsdavörös barázda, csúnya sebhely fut. Kezében faragásokkal díszített íjja nyugszik, amit volt ár ma alkalma kipróbálni a banditákkal való harcban. Oldalán kissé viseltes kard, hátán tömött hátisák és egy tegez nyílvessző. Láthatóan nagyon el van gondolkodva. Mindta mormogna vagy dudorászna az orra alatt, de vagy túl halk, hogy bárki is hallja vagy nem is értelmes szavakat formáz. Újdonsült utitársaival egyenlőre nem volt túl közlékeny. Egész ideúton, mintha elvarázsolták volna csak saját gondolataiba temetkezett.*

<... Vajon mi lelhette? Már az is csodával határos, hogy sikerült annak a talpalatnyi egyetemvárosnak kihúznia a hordák nyomását a felmentő sereg megérkeztéig. Végre volt alkalom, hogy tovább álljunk erre a veszély időleges csitultával valami vizsgára akart menni... Na ifjú barátom, remélem sikeresen zárod az évedet és utána találkozunk. Nekem aztán nehogy elpatkolj addig vagy végleg felszívódj! ...>

[Orwen del'Correl]

(Albrecht Wiedermann)

Csendesen poroszkál társai mögött, egy magas, izmos férfi. Bőre az átlagosnál jóval fehérebb, napfényt alig látott, stirlandi születésre jellmező. Fiatal, alig múlt 22 esztendős, mégis kardot, és tőrt visel az oldalán, kezében pedig számszeríját hordja.
Sötétbarna haját rövidre nyírva viseli, így alig látszik ki a bőrsisak alól. Tekintete barátságos, habár láthatóan kimerült. Nehéz hátizsákot cipel, gyakran meg kellett állnia, hogy egy kortyot igyon, megtörölje homlokát. Az elszáguldó kocsit figyelemmel követi egy darabig, aztán felpillant a fogadót őrző alakokra, majd megfordul, és az égre emeli tekintetét.

- Lassan lemegy a nap. Jobb lenne, ha sietnénk.

Inkább csak magának dünnyögte, az eltelt napok megpróbáltatásai nem csak rajta, de társain is nyomot hagytak. Határozott léptekkel halad a fogadó méretes kapuja felé.
<Sigmarra végre! >

[Con Gosep Romuald]

Baltas Bodin

Társaimmal együtt gyaloglom. A többiek egy másfélméteres törpöt láthatnak, egyszerű ruhában bőrpáncélban. Hajam vörös s tarajban van míg szakállam majd a hasamig ér. Vállamon hatalmas csatabárdot hurcolok. Csöndesen gyaloglok s látszik rajtam az idegeség is.

- Végre itt vagyunk... már azthittem sose lesz vége ennek a napnak... Pénzt kellene szerezni amondó vagyok.. Már a tartalékaimat is feléltem... - zsörtölödök hangosan..


// bocs a agyartalan fogalmazásért:D

[Arnoil]

(Otto Swartz)

Kicsi köpcös ember sétál a csoport védelmében, kezében egy hosszú bottal támasztja lépteit mely vele egy hosszúságú. A sötétedés kezdetére, és az éjszakát jellemző hangok megjelenésére riadtan tekint körbe, majd két markosabb szerzet között keres viszonylagos menedéket. Rézvörös szeme az út egyik oldaláról a másik oldalára rebben, s néhány izzadtságcsepp jelenik meg a homlokán. A lecsorgó izzadság az orrában lévő karikán gyűlik össze és onnan cseppen le a földre. Nagyot fújtatva törli meg arcát és orrát, majd megijedve saját hangjától riadtan tekint körbe ismét.

< Legyünk biztos helyen, a többivel ráérünk utána. >

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Togar
Első fejezet: A belső ellenség
Helyszín: Reikland
Időpont: 2518. Jahrdrung Marktag 3. este
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

A fogadó felé közeledve ékes káromkodás hallatszik ki a falak mögül, a kocsikerék és a feltalálójának édesanyját emlegetve.Majd a bejáraton egy postakocsi fordul ki, hasonló ahhoz ami az előbb elszáguldott mellettetek annyi különbséggel hogy ennek az oldalára egy négylevelű lóhere van festve és mind a négy levél más színű. A színeik egy.egy évszakot jelképeznek, a kapun kifordulva elvágtat az úton tőletek távolodva.

A kerítést szemügyre véve az elf-nek feltűnik hogy a cölöpök meglehetősen frissek, maximum két éve vághatták ki a fákat, valószínű nem amiatt cserélték ki mert a régi elkorhadt. A törpék szakértő szeme is felfedi azt hogy nemrég építették a falakat ide, bár ez maximum az íjászoknak jó fedezéknek, mert egy komolyabb ostromot már nem állna ki.Inkább elijesztésre való a fal mintsem védelemre.

A kapun befordulva egy udvarra juttok, jobb kéz felé egy kisebb épület található ami félig nyitott, és lovak állnak benne. Az istálló mellett pedig a mellettetek elszáguldó kocsi áll és egy fiatal gyerek épp a lovakat fogja ki belőle. A bejárattal szemben egy nagy épület terül el, ez is rönkfából épült, kétszintes épület. Pont a kapuval szemben van a bejárata ami egy nagy kétszárnyú ajtó. Maga az épület is feltűnően újnak tűnik, az ablakain fény szűrődik ki.

A fáradság és az éhség hatására beléptek a fogadóba és körülnéztek, belépéskor egyből megérzitek a főtt étel és a sülő hús illatát.Odabenn halk beszélgetés és nevetés fogad titeket. Belépve egyből asztalokat és székeket láttok szétszórva a teremben, veletek szemben a pult. Tőletek jobbra a teremből egy lengőajtó nyílik és onnan jönnek az illatok.Benn jelenleg több asztalnál ülnek, az egyiknél a mellettetek elszáguldó kocsisok, akik egy sör mellett hangosan beszélgetnek, nem messze tőlük egy díszesen varrott köpenyben egy sápadt alak könyvet olvas amely mögül felpillantva rosszallóan néz a hangoskodókra. A harmadik asztalnál három nőt láttok szintén beszélgetni, az egyik jól megtermett. bőrvértet visel és az oldalán egy kard lóg.A másik két társa viszont normál ruhát visel innen úgy néz ki mintha egy bálba készülnének. A pult előtt az egyik széken egy köpcös kopaszodó férfi üldögél a sörébe tekintve, mintha gondolkodna valamin. Az ajtó mellett balra egy nagy tábla található jelenleg két papíros lóg rajta, az egyik egy menetrend szerűség, a másik viszont egy felhívás és az alján egy pecsét látható. Még egész frissnek tűnik a papír állapotából ítélve mert a menetrend már elég sárga, ám az elolvasásukhoz közelebb kell menni. Mielőtt továbbindulhatnátok egy férfi terem előttetek, alacsony kövérkés, és már egész rendesen kopaszodik. Egyszerű ruhát visel felette egy köténnyel ami itt-ott foltos az ételtől. Elétek áll majd megszólal.

-Üdvözlöm önöket a fogadóban, milyen útjuk volt? Ha megengedik mutatok önöknek egy asztalt ahová leülhetnek és gondolom éhesek, így mondják nyugodtan mire van szükségük és azonnal hozom. Szobákat is tudok biztosítani kedvezményes áron-mondja mosolyogva. Majd egy nagyobb asztalhoz vezet titeket a bejárat mellé ahol mindannyian elfértek és vár a rendelésetekre.

[Sessaryen]

------------
Torum
------------

A hírvivő törpe nagyot szippant a fenséges illatokkal terhes levegőből, majd lesajnáló pillantást vet a már-már összeesni szándékszó emberre. Aztán úgy dönt, nem szól, hiszen eljött velük idáig, ami azért mostanság nem kis dolog.

Alaposan megnézi a sebtében összetákolt falakat, majd véleményt nyilvánít:

- Umgi elgraz – néz jelentőségteljesen a törpe társára.

Nem ácsorog sokáig a falakon kívül, besorjázik a többiek után előbb az udvarra, aztán a fogadóba.
Nem is igen foglalkozik senkivel, akik itt töltik az idejüket, inkább kurta lábain a többiekkel tart egy szabad asztalhoz, majd amikor a fogadós rákérdez, tömören válaszol:

- Sültet, kenyeret, sört! – s vidáman nézeget körbe, hisz’ mindjárt lehet enni. Ami legalább olyan jó móka, mint a harc, vagy a vándorlás.

[Con Gosep Romuald]

Bodin

Beérve a fogadóba körülnézek. Majd miután elvezetnek az asztalhoz lepakolok. Az ember kérdésére válaszolok:

- Sört kérnék és valami jól megsütött húst illetve cipót hozzá!

[i]Miután a rendelést leadtam lecuccolok a helyemre, majd odamegyek a táblához s megnézem azt a két irományt...

[Quator ar Zaraquer]

(Farnoth Valahuir)

*A lófrálásból és a gondolataiból egy hangos gyomorkorgás zökkenti ki. Először nhányat pislogva a tőle balra csoportosuló csapatra néz, majd konstatálja, hogy saját gyomra jelezte, hogy hosszú volt a nap és a harc után ráférne egy utántöltés. Így kissé megélénülve felzárkózik a többiekhez, ahogy besorjáznak a kapun. A fák állapota alapján nemrég építették ezt a helyet, lehet még nem is volt támadás itt. No amilyen az ő szrencséje most majd lesz. Persze azt nem árulja el a többieknek, hogy alig, hogy eljött a bestiák által fenyegetett erdőségből egy ostromlott városba jutott, majd nemsokkal ezelőtt sikerült elszabadulnia onnan és néhány napra rá máris rablótámadásba keveredett. Ahogy közel érnek az őrökhöz az elf csengő hangon köszönti őket és üdvözlésre emeli íját. ODabent biccent a lovászank is. Bár egyiküket se ismeri, de ki tudja lehet néhány óra múlva vállt vállnak vetve közdenek az életükért. Végül csak beérnek a fogadóba és a kis köpcös férfi invitálására ő is leadja a rendelését.*

-Önnek is szép jó estét! Lássuk csak... lássuk csak. Ha van raktáron én egy korsó mézsört és egy jó tányér gőzölgő ragut kérnék.

*Ő is helyet foglal a mutatott asztalnál és szórakozottan a faliújságon lógó papírosokat nézi, látszik érdeklődik mi van rajtuk.*

<Hmm. Jó lenne, ha tudnék olvasni. Az egyetemvárosban mindenki tudott. Vagyis a sok nebuló, a köznép és a nemesek persze nem. >

[Orwen del'Correl]

(Albrecht Wiedermann)

Remekül utaztunk! – mondja kissé cinikusan a fogadósnak. Nem sokat tétovázik, az asztal felé veszi az irányt, miközben kissé szétszórtan hátraszól:
-Ugyanazt, mint a szakállas barátomnak! – biccent Torum felé.
<Csak végre jussak már ki ebből a poros szemétdobról!>
Az asztalnál kezdetben érdeklődve nézi a másik törpét, aki a papírokat vizslatja. Aztán nem sokkal utána megvonja a vállát, és egykedvűen maga elé motyog:
-Persze…
A továbbiakban a kocsisokat figyeli, hogy öltöznek, ki lehet a vezérük…

[Arnoil]

(Otto)

Kissé megnyugszom a fogadó falai között, s gyomrom nagyot kordul a jó illatokra.
A fogadós szavait félszegen fogadom

- Remekül utaztunk, pár rabló meg egyéb szörnyek ólálkodtak körülöttünk. Más rendkívüli nem történt. Kérnék valami jó harapnivalót, aminek az illatát érzem az pont jó lesz.

Laposan körülsandítok a fogadóban hogy elmérjem az itt lévőket, a sápadt alakon elidőzik a tekintetem, s ha tudom akkor a könyvet is megszemlélem. Majd a fali feliratokat veszem szemügyre, s magamban mormogva elolvasom őket (ha tudom). Majd levetem magam a nekem szánt helyre amint megérkezik az ennivaló.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Togar
Első fejezet: A belső ellenség
Helyszín: Reikland
Időpont: 2518. Jahrdrung Marktag 3. este
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

Farnoth köszönéseire kissé furán néznek a katonák és a lovászok is megállnak egy pillanatra majd viszonozzák neki, ki szóban ki pedig egy-egy biccentéssel.A fogadós felveszi a rendeléseteket, Farnoth szavaira elmosolyodik.

-Természetesen van raktáron mézsörünk az egyik legjobb minőség, próbálunk mindenre felkészülni ám mint tudja ez lehetetlen, de ez a típus pont van.Azonnal hozom a rendeléseiket uraim-mondja majd visszatér a pult mögé, kinyit egy kis ablakot majd beszól a konyhába mit készítsenek elő. Ő eközben elfoglalja magát az italok kimérésével.

Albrecht kivételével mindannyian a faliújságot kezditek el fürkészni, aki nem tud olvasni egy szép hercegi pecséttel ellátott papírost lát, és a faliújság előtt álló Bodint és Ottot aki tud az a következő szöveget olvashatja rajta.

Figyelem

Tapasztalt kalandorok kerestetnek!

Őfelsége Mergard von Tassenick Ostland koronahercege jelenlegi rezidenciáján Altdorfban várja tapasztalt kalandorokból álló csapatok mielőbbi jelentkezését. Őfelsége expediciót indít a Szürke hegység felfedezetlen területeire és ehhez kapcsolódó feladatok végrehajtására vár tapasztalt jelentkezőket. Az alkalmazás meghatározatlan időtartamra szól, és ezen idő alatt a fizetés a feladatok nehézségének arányában történik, de minimum 20gc/nap/fő juttatásban részesül minden alkalmazott kalandor.

Aláírta személyesen Mergard koronaherceg.

A másik papíron egy táblázat látható a postakocsik indulásával, azt böngészve kiderül, hogy holnap reggel indul egy kocsi és utána majd csak két nap múlva jön a következő. Otto magában olvassa fel a feliratot halkan mormogva de a mellette álló Bodin is hallja mit tartalmaz a papíros.Mikor Otto végez az olvasással visszatér az asztalhoz és leül az egyik üres székre a pultnak háttal.

Albrecht közben a kocsisokat figyeli, annyit lát, hogy nincs közöttük hierarchia, inkább társaknak tűnnek és a beszélgetésükből kiderül örülnek, hogy egy újabb állomást értek el sértetlenül. Ezt ünnepelik az elfogyasztott alkohol mennyiséget és annak sebességét figyelve. A három nő asztala felől egyre sűrűbben érkeznek a kocsisok felé a mérges pillantások, amibe némi aggodalom is vegyül. Ha ilyen iramban részegednek le kérdéses lehet a reggeli továbbhaladás, mert nem biztos fel fognak kelni időben.

Közben a kocsmáros megjelenik egy hatalmas fatálcával rajta az italok, és mindenki elé lehelyezi a kért italát egy kupában. Majd sarkon fordul és visszasiet, ti is halljátok a kiáltást hogy elkészült a rendelés, így hamarosan érkezik az étel is.

[Arnoil]

(Otto)

< No mi legyen? Pénzem nincs sok, viszont éhenhalni nem egy szerencsés dolog >
Nagyokat hümmögök, aztán előrehajolva intek az utitársaimnak.
- Ha már szerencsésen túlvagyunk ezen az úton akkor lehet érdemes volna közös további együttműködést forszírozni. Elmondom mit olvastam a cetliken (a saját szavaimmal de pontosan átadva a lényeget)...

Amikor a fogadós kihozza az italokat akkor intek neki:
- Majd az étekkel együtt hozzon nekem egy jó korsó sert ha megkérhetem rá. Köszönöm.

< Kezdem magam jól érezni, a vadon nem az én világom... >