Vallás és Kultúra

[Kék Herceg]

Vallás

Eren védistene a pyarroni pantheon egykori főistene, Kyel, a Teremtés, a Pusztítás és a Sors ura. Egy ereni bármihez fogjon is, nem felejt el rövid fohászt intézni hozzá: „Kyel segedelmével!”. A hercegségben a Kétarcú jelképezi a hatalmat is, ő mindenek legfőbb hűbérura és döntőbírája. Kyel-pap áll az egyházmegyék és a legfontosabb bírói testület, a hercegi tábla élén, de a papok a grófi ítélőszékeken is segítik a kinevezett bíró munkáját. Az egyház jövedelmei kiterjedt birtokainak és az egyházi adónak köszönhetően igen jelentősek, azonban a felsőpapság életére sem jellemző a fényűzés. A befolyt jövedelmeket az egyház céljainak megfelelően használják fel: a hatalmat jelképező katedrálisok építése mellett mindig jut alamizsna a szegényeknek, betegágy és ápoló kéz a rászorulóknak. Mindezeken túl pedig Kyel egyháza soha nem késlekedik, ha háború idején az ország szolgálatába kell állítania javait. Észak pyarronita egyházai nem követik az 1857-es lankonti bullát, így Kyel világi papjai sem élnek a déli papsághoz hasonló szigorú szabályok szerint. Többek között a nőtlenség sem kötelező számukra, bár kicsapongó életet nem folytathatnak. Rossz nyelvek szerint a házasulási jognak köszönhető, hogy Kyel vallása északon ma is erejének teljében pompázik, míg délen hanyatlásnak indult.
A Kétarcú Úrnak több szerzetesrendje is megtelepedett Erenben; kolostoraik a néptelen hegyekben, sűrű erdők mélyén nyújtanak lehetőséget az elvonult elmélkedésre. Némelyikük igen militáns szemléletű, és a Tharr vallása ellen vívott zászlóháborúk idején jött létre. A kolostorok és templomok vidéken iskolaként és hiteleshelyként működnek. Itt tanulnak a tehetségesebb parasztgyerekek – felcseperedvén jó részük a kolostorok lakója lesz –, de itt jegyzik le, hitelesítik és őrzik a vidékiek – nemesek és nemtelenek – által kötött szerződéseket, végrendeleteket is.
Szintén nagy megbecsülésnek örvendenek Uwel paplovagjai, akiknek lovagvárai a nagyobb települések, grófi székhelyek közelében emelkednek. Perekben való részvételük és a bűnesetek felderítésében nyújtott szolgálataik mindenkiben tiszteletet ébresztenek a keménykötésű lovagok iránt, akik Erenben egyedülállóan szervezett formában tevékenykednek. A P.sz. XXXV. század derekán a határok védelmére jött létre a Bosszú és Bátorság Testvériség, amely kezdetben csak a délnyugati határvidék nemeseit és közrendű harcosait fogta össze, hamarosan azonban a hercegség összes Uwel-rendháza csatlakozott hozzá. Ma a rend világi komturja közvetlen helyettese a paplovagok sorából kikerülő nagymesterének, akit Eren hercege elismert Uwel ereni érsekének, és ilyen minőségében tagja még a hercegi tanácsnak is.
Arel papjai és papnői már korántsem ilyen népszerűek, pedig úrnőjüket igencsak tisztelik országszerte. Mivel született bajkeverők, a katonai táboroktól eltekintve kevés helyen látják őket szívesen. Nyughatatlan természetük miatt gyakran gyűlik meg bajuk a helyi hatóságokkal, akik nem sokat törődnek azzal, ha egy papi személyt kell rendreutasítaniuk.
A többi istenség szolgái és hívei sokkal kisebb számban képviseltetik magukat. A bő aratásért fohászkodó parasztok Kyel mellett Ellanának is áldoznak, míg a városokban Dreina és Krad papjai rendelkeznek nagy hatalommal. Az Aranyúrnő jogtudósai és számvevői a főnemességet segítik, Krad papjai pedig itt működtetik levéltáraikat, könyvtáraikat és felsőbb stúdiumokat oktató iskoláikat. A Sötét Tréfák Urának érseke Raveen városából irányítja Északfölde dartonita egyházát, melyet eddig nemigen érintett a renegát Al Marem lovag és követőinek hitújító mozgalma. Ez a város az Északi Főinkvizítor székhelye is, akinek vezetésével fáradhatatlanul gyomlálják a pyarroni vallást a titokban tevékenykedő orwellánusoktól, fekete boszorkányoktól és a sötét, emberáldozó szektáktól. Az ereni bányavárosok törpe lakói saját isteneiket tisztelik, az itt élő emberek pedig gyakran Gilronhoz küldik fohászaikat, akinek kovácspapjai is szép számmal élnek errefelé.

[Kék Herceg]

Kultúra

Bár a hercegség saját kultúrájának csillogása kevéssé feltűnő a szomszédos Erigow árnyékában, az erenieknek nincsen oka a szégyenkezésre. Országuk a hűbéri értékrend bástyája, melynek minden lakóját áthatja a lovagi eszme. Büszkék és becsvágyóak, a hőstetteknél csak becsületüket tartják előbbrevalónak – hazáját megcsaló vagy eláruló erenit csak elvétve ismer a történetírás. Kissé ódivatúan gondolkodnak, a távoli vidékekről beszivárgó társadalmi vagy erkölcsi újításokat tartózkodással szemlélik.
A főrangúak pártfogásának köszönhetően az erv költészet számos jelentős alkotása született meg ereni földön, például itteni dalnokok formázták lovagi énekké a honfoglaló irlavok történetét megörökítő Deratho-mondát. Az azonban tény, hogy bárdjaik hangvétele érdes kissé, és nem fogható az erigowi vagy haonwelli udvarokban forgolódó, klasszikus műveltségű lantosokéhoz. A festők, szobrászok vagy építészek megélhetését a főnemesek megrendelései biztosítják; számos értékes alkotás öregbíti a mesterek hírnevét, és emeli a várkastélyok fényét. A lovagi udvarok lakomái, mulatságai színpompás események, a lovagi tornák pedig igazi nemesembernek való látványosságok és erőpróbák – nem sokra tartják azt a nemest, aki nem hódol ennek az úri passziónak.
Említést kell tennünk e helyen a vadászatról is, hiszen ez szintén ünnepszámba megy Erenben. Egyes főúri vadászatok valóságos diadalmenettel érnek föl, és az ország nemességének színe-virága részt vesz rajtuk. A hajtóvadászattól a magányos lesállásig minden módját kedvelik a vadak lándzsa- vagy nyílvégre kerítésének – nem is igazi lovagvár az, melynek nagytermében nincsen kiterítve néhány medvebőr.
Természetesen a lovagot nem csak életmódja különbözteti meg a közrendűtől, hanem megjelenése is. Az ereni nemesek a régi szokások szerint hosszúra eresztik a hajukat és idősebb korukban szakállt, de legalábbis bajuszt növesztenek méltóságuk jeleként. A helyi divat sok tekintetben az erigowi mintákat követi, de annak túlzásai és szeszélyei nélkül: az urak szűk nadrágot és gallér nélküli inget viselnek, ami fölé rövidebb kabát kerül. A nagypolgárok és nemesek hétköznapi viseletéhez prém- vagy bársonyszegélyű köpeny is tartozik, ami rendszerint földig ér, és a kabát vállrészénél gombok vagy brossok segítségével rögzül. Ünnepi viseletnek számít a bő, tölcsérujjú köntös, amiből akár többet is egymás fölé vesznek. A fejfedők olyannyira változatosak, hogy lehetetlen általánosságban leírni őket: a kicsiny, kerek, a fej formáját követő sapkáktól a malomkerék nagyságú, széles karimájú kalapokig minden előfordulhat, talán egyet leszámítva: zsákszerű csuklyát nemesenszületett férfiú soha nem húzna a fejére. Akárcsak az Északi Hármak más országaiban, Erenben is a méltóságteljes színeket, így a mélykéket, sötétbíbort vagy sötétzöldet kedvelik.
A karcsú és magas ereni dámák alakját légiesen könnyeddé varázsolják az egyenes szabású, egyrészes ruhák: alul bővebb, de a felsőtestre simuló öltözékeiket akár kihívónak is nevezhetnénk, ha a nyak- és vállrészük nem volna teljesen zárt. Ujjuk szűk szabású és nagyon hosszú, általában a kézfejet is takarja, s gazdagon díszítik hímzésekkel és rávarrott gyöngyökkel. Több alsószoknyát viselnek, amelyek – a férfiruhák ujjaihoz hasonlóan – hosszabbak a felsőruházatnál, ezért szegélyüknél igen gazdagon díszítettek. E ruhák sokszor egyszínű kék vagy zöld anyagból készülnek. A nemeshölgyek által is szívesen viselt palást nemcsak a vállakat, hanem részben a kebleket is takarja. Fejfedőként rámás fátylat, hajhálót vagy telente szorosan a fejre simuló, prémmel szegett csuklyát viselnek.
Az ereni kardforgatók nem sokra becsülik az írott szót. A legtöbb nemes csak kényszerűségből sajátítja el a betűvetés művészetét, de ugyanígy vélekednek a többi tudományról is, és csak olyan mértékig merülnek bele tanulmányozásukba, amennyire ezt az illő udvari társalgás megkívánja. A polgárság soraiban sokkal nagyobb az írni-olvasni tudók aránya, igaz, ők gyakran nem is ereni születésűek. A tudományok területén egyértelműen a papságé a vezető szerep. Kyel papjai és szerzetesei oktatnak a falusi iskolákban, Krad szolgái pedig a két nagy egyetemen. Ezek egyike, az Ereni Egyetem neves és sok külországi által látogatott intézmény, bár talán többen ismerik a Hadiakadémia nevét.
Az ereni Hadiakadémia Észak legelismertebb hadművészeti iskolája, ahol sok híres hadvezér sajátította el a háború elméletét.
Ma az országban hat helyen működik ilyen akadémia, bár a hadművészeti munkák gyűjtése és a parancsnokok okítása a fővárosra korlátozódik. A másik öt telep a hercegi várszervezethez hasonlóan csak a hercegi magánhadsereg kiképzőközpontja és állomáshelye.