A városon kívül; falvakban

[Garmacor]

Kordal da Grongal

Megfogadom mesterem tanácsát és vele együtt hátrálok. Amikor pedig futni kezd és is követem, de közben az ellenfelünket is igyekszem figyelni
- Omard mester Menden hol van? Elejtettem amikor elrántott ez a valami.

// Akt Fp:17

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Esemény: Érkezés
Helyszín: Észak-Eren, Határvidék
Időpont: Dél
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

-Há' akko' én vagyok a nacságos uram embere. Igen a nevem Lovhan. Mit szeretne tu'nni? *Nagy izgatottsággal válaszol, és kérdez a legény. Látszik rajta, hogy szeretne világot látni. Közben az felhők egyre jobban gyülekeznek felettetek. A távolba villanások fényét fedezed fel.

[Altair]

Altair de Larton

<Nincs mese, a gyerek Lovhan, tehát amíg jobb nincs az egyetlen ember aki segíthet>
-Először is azt, hogy ismered-e a környéket az erődön kívül is, vagy csak belül? Ugyanis én Uramnak, Domwiknak egy templomát keresem, mert azt hallottam, hogy errefelé van. Másodszor pedig, hogy merre van egy fogadó, ahol a közelgő vihart át lehet vészelni? Hosszabb távon tolmácsra és idegenvezetőre lenne szükségem.
Közlöm vele végül, hogy talán elviszem magammal. Ha elindul a fogadó felé követem. Még sok kérdésem lenne, de haladjunk csak szépen sorban. Majd, ha ezekre válaszolt kérdezek tovább.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Esemény: A boszorkány tanyája
Helyszín: Dél-Eren, Utlokare erdeje
Időpont: Dél
A helyszínen eltöltött játékidő: 3. nap
________________________________________________________________________________

-Menden jól van. Tudom.... ha nem találkozok Utlokare-val, akkor akármi megtörténhetett volna *válaszol, az öreg.
Még csak 1 perce menekültök, de már kifáradtál, a nehézkes terepnek köszönhetöen. Arcod zsibog, ruhád és páncélzatod nehéz a sok víztől. Néhány öreg fát elhagytok, mikor arra leszel figyelmes, hogy lovaitokkal valaki előttetek sétál, és nem Menden az. Jobban szemügyre veszed, az idegent. Távolról nem sok mindent sikerül kivened, de alakjából és "gyönyörű" fekete hajából egy nőre következtetnél. Közben egyre közelebb értek az idegenhez, a mocsárszerű víz is, már csak bokáig ér. A fűzfák is vegyülnek, mindenféle fával. Mestered lassít, és lépésbe vált.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Esemény: Érkezés
Helyszín: Észak-Eren, Határvidék
Időpont: Dél
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

-Há' vótam már több faluba is. válaszol. Majd egy kis hatásszünetet tartva folytatja. -Es..Ese.......Ested városáig ismerem a járást. Oda mögyünk lóvásárra. Kevés arany koronáért, akár még harcimínnek való lóvat is kaphatunk. Mikor megemlíted domwik nevét, szeme fellcsillan. -Legutóbbi ott jártunkó, egy nőt égetettek. A hóhér Domwikról hadovált valamit. Valamiért ezt a szót mögjögyöztem. Miközben beszélgettek a fiú vállán esőcseppeket fedezel fel, néhány pillanat múlva, nem csak hogy látod, de tapasztalod is kezeden. A hűvös esőcseppek szeretőként símogatnak. -Azt hiszöm mönni kéne. Fogadó.... Ott csak részeg és kötekedő katonákat találni. Gyűjjön el bátyámhoz, ott meghúzódhatunk a vihar elől. Tolmács? ez mi?... mi a szó lényege? A fiú arcán nem sok értelmet látsz. Ha válaszolsz neki, sürgetett lépésekkel elindul az istálló melletti utca felé.

[Garmacor]

Kordal da Grongal

-Utlokare? Ő az akihez igyekeztünk ha jól sejtem.
Ahogy mesterem lépésre vált én is követem a példáját, de annyira azért még szaporázom a lépteim, hogy ujdonsült utitársam mellé érjek, hogy láthassam az arcát és köszönthessem.
- Üdvözlöm Kordal da Grongal vagyok. Köszönjük a segítségét. Önben kit tisztelhetek?

[Altair]

Altair de Larton

A fiút továbbra sem kedvelem túlzottan, de talán segíthet.
-El tudsz vezetni oda? Valószínűleg erről a templomról hallottam korábban. Kérdezem, mikor a hóhérról beszél. <Domwik, nagy a Te hatalmad, ha még ez a gyerek is megjegyezte a neved, pedig csak egyszer hallotta>
-A tolmács olyan ember, aki a helyi nyelvet nem beszélőknek fordítja, amit a helyiek mondanak és ugyanez vissza. <Valahogy nem osztom a fiú fogadó iránt táplált aggályait. Sokkal inkább vannak kételyeim a bátyja háza iránt, már ha háza van egyáltalán, de elvégre most nem Shadonban vagyunk, ő biztosan jobban ismeri, mi van a fogadóban>
-Rendben, menjünk a bátyádhoz. Hagyom jóvá végül az ötletét, felnézek az égre, vajon meddig fog tartani az eső és elindulok utána.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Esemény: A boszorkány tanyája
Helyszín: Dél-Eren, Utlokare erdeje
Időpont: Dél
A helyszínen eltöltött játékidő: 3. nap
________________________________________________________________________________

-Igen. Ő gyógyítja meg Menden sebeit. Viszont, még ma este tovább kell állnunk. Omard épp, hogy befejezte mondandóját, az idegen veletek szembe fordul... Mit ad Arel? Kísérőtök, egy szép nő. Ruházata egyszerű. Hosszú újjú, felső, a mellei és a nyak jól látszanak. A vállát okker-sárga, és zöldes színű köppeny fedi.
//nem terepes köppeny // Nyakában egy fekete színű háromszög, nyaklánc. Feszes bőrnadrágot, és térdig érő női csizmát visel.

Mielőtt akármit tudna mondani, gyorsan köszöntöd.
-Üdvözlet. A nevem Utlokare. válasza közben, mélyen a szemedbe néz. Néhány másodpercig szótlanul nézitek egymást. Úgyérzed, mintha megállt volna az idő, legbelül egy furcsa érzés fog el.
-Omard, nem is montad, hogy a tanítványod is meglátogat. fordul, mestered felé.
-Utlokare, utlokare... Most nem érünk rá erre. Át tudnál kisérni minket, ezen az erdőn?
-Lehet. De csak este. Jobban szeretem este járni az erdőt, meg amúgy is pihennetek kell. Válaszol. Közben kacéran mosolyog rád.
Omard mester, közelebb lép, majd óvatosan kiveszi mind két gyeplőt a lány kezéből. Lovad gyeplőjét átnyújtja neked.
-Akkor vezes minket. A faluban jártál mostanában?
Elég jól haladtok, a mocsáros részre már semmi nem emlékeztet. Néhány száz lépésre, egy faházikó tűnik fel.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Esemény: Érkezés
Helyszín: Észak-Eren, Határvidék
Időpont: Dél
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

Elindultok az istálló melletti utca felé.
-Há' az alakhoz, ki domwik nevét kiáltotta, nem tudom elvezetni, az urat... de a városba nem egycö' vó'tam má'n.
Mikor elérkeztek az utca sarokra lefordultok, majd jó néhány percnyi gyaloglás után, az erőd szegény negyedébe értek. Amerre csak nézel fa kuckók, némelyiknek akkora luk van az oldalán, mint egy labda. Az utcán gyerekek játszanak, mikor meglátnak téged és lovad, gyorsan körbe vesznek.
-Drato! Cve dur toma wal. Week is tro gva i Ested. Abraok, hu kto, mi zore, te te. Domwik ki oko, ze fronelo szól a fiú a többiekhez. Mindenki kíváncsian hallgatja mit mond. A körétek gyűlt társaságban vegyesen vannak fiúk és lányok, a legidősebb is max 7 éves lehet.
-Vo, libe xuj frekt zve atalo, si kurg. Dee taqu kito!
Mőnjünk! Mindjá' otthon vagyunk. mondja az ifjú. A gyerekek gyorsan szétszélednek, s ismét játszani kezdenek. Folytatjátok utatokat.

[Altair]

Altair de Larton

-És nem láttál a városban, vagy a környékén templomot, amit Domwik-nak szenteltek?
<A városban csak van valaki, aki tudja hol van az a templom.>
<Szép kis környék, mondhatom. Ezekben a kunyhókban nem lehet túl jó lakni.>
Mikor a gyerekek körbevesznek azon kezdek gondolkodni, hogyan lehetne elküldeni őket, vagy valami hasonló eredményt elérni, de a fiú megoldja a dolgot, így követem tovább, de azért rákérdezek:
-Mit mondtál nekik?

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Esemény: Érkezés
Helyszín: Észak-Eren, Határvidék
Időpont: Délután
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

-Nem... Azt món'tam nökik, hogy mögyek Estedbe, az úrral. És a kapott pínzből, vöszök felszerelést, és kalandozó löszök. Csak ahhoz Domvik úrat is mög köll tanálni.
Az "uca vége" fele egyre jobban ritkulnak a házak. Egy-kettő előtt néhány öreg üldögél. A fiú mindegyiknek köszön, majd egyszer csak elfordul az egyik felé.
-itt vó'nánk. *mondja és belép a házba. A ház a többihez hasonló, csak azzal a kivételel, hogy legalább sárral körbe van tapasztva, így nem annyira szellős. Egyszercsak az eső hirtelen elered.

[Altair]

Altair de Larton

<Szóval templomot nem látott. Valaki csak tudja hol van. Legalábbis nagyon remélem.>
-Miért akarsz kalandozó lenni? Tudod egyáltalán milyen az? Kérdezek rá, bár tudom, hogy majdnem minden gyereknek ez az álma. A házba ahova bemegy követem, jobbra igazából nem is számítottam. Bár úgy látszik ez is jobb, mint az átlag. Belépve először körbenézek, ha van benn valaki köszönök neki közös nyelven.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Esemény: Érkezés
Helyszín: Észak-Eren, Határvidék
Időpont: Délután
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

-Azé' mert nem szeretök itt é'ni. Mindön más jobb löhet, mint ez. Válaszol, szomorúan. Majd perceken keresztül haladtok szótlanul egymás mellett.
...A fiú gyorsan bemegy a házba, még mielőtőtt elázna. Magadra maradtál, de nem vagy ficsúr, ki nem tudja, mit kellene tenni ilyenkor. Leszállsz lovadról, és a ház melletti fához kötözöd. Majd mikor végeztél, követed ifjú kalauzodat. A házba a kinti szeles, és esős időhöz képest, meleg van. Először, a félhomállyal kell megbarátkoznod, mielőtt akármit is tudnál cselekedni. Szemed néhány pillanat alatt, alkalmazkodik. Szétnézel. A világításról két gyertya gondoskodik. Az egyik, a falon, mint egy fáklya van, felszerelve. A másik a szoba közepén található asztalon van. Előtte egy 40 év körüli, bajszos férfi ül és kenyeret eszik. A szoba legtávolabbi sarkában egy ágy található, mellette a fiú. Épp pakolgat egy vasládába. Ha balra nézel, egy másik ágyat veszel észre, mellette egy székkel, és tele ruhákkal. Ablakot a házban sehol se találsz, és kívülről is nagyobbnak látszott. Köszöntöd a fiú báttyát.
-Üdvözlet idegen! Foglalj helyet! válaszol, közben kezével az ágyra mutat.
-Mög van, mög taná'tam! szólal meg, a gyerek is. Megfordul, majd a nála lévő tőrt a nadrágja övébe csúsztatja, s az asztalhoz ül. Kanyarít egy kis kenyeret magának, majd elkezd enni.
-Oz'tán uraságod mit fizet öccsémnek a segítségéért? kíváncsiskodik a férfi.

[Altair]

Altair de Larton

<Nem szeret itt élni? Ezt valahogy meg tudom érteni elnézve a házat.>
Az idegen férfi szavai után odasétálok az ágyhoz és leülök. <Ki lehet ez az ember? Nem hinném, hogy ilyen idős bátyja lenne.> A gyerek felkiáltására odafordulok és halványan elmosolyodom a tőrön. Nem hiszem, hogy tudna bánni vele. Úgy meg nem sokat ér. De reméljük nem kell használni. Majd a gondolatra önkéntelenül is a kardomra nézek.
-Nem tudom még. Majd elválik, ha odaértünk, és megtalálom amit keresek. Válaszolom a kérdésre. Nem igazán vagyok tisztában vele mennyit ér a segítsége. Főleg, hogy templomra nem is emlékszik.
<Mégis a bátyja? Valószínű, ha az öccse a fiú.>
-Menyit kérne érte? Kérdezek egy hirtelen jött gondolat után. <Talán nem kér sokat. Szegények, és biztos jól jönne nekik a kis pénz is.

[Garmacor]

Kordal da Grongal

A hölgy pillantását nyíltan viszonzom. Majd kacér mosolyát látva én is elmosolyodok. Majd mégegyszer tetőtől talpig végigmérem. A nyakába lógó medállon megállapodik egy pillanatra a tekintetem. Igyekszem felidézni, hogy hol is láthattam ezt a jelklépet.

- Megkérdezhetem miért jobb nekünk az éjszaka?

Átveszem a mesteremtől a gyeplőt és Omard után indulok.