Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Mielőtt elindulunk, válaszolok az elf nőnek a bérkocsit érintő kérdésére. *

- Osztom Ramani véleményét a bérkocsiról, így majd a kapunál megbeszéljük, miután mindenki elintézte bokros teendőjét.

* Majd a piac felé menet válaszolok Ramani kérdésére is. *

- Nekem szintén csak enni és innivalóra van szükségem az úton, más elintéznivalóm nincs.

* Amikor megérkezünk a piacra, akkor gyorsan körbenézek. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel,
__________________________________________________

A varázslónő elválik tőletek és egy kocsihoz indul.
Ti – a posztoló őr útmutatása alapján – elindultok kelet felé. Pár sarokkal később egy kis piacteret találtok, amelyen szinte bármit megkaptok, amire szükségetek lehet.
Van itt élelem, kulacs, tömlő, fűszerek, táborozáshoz kellékek, fegyverek, alapvető vértezetek, lőszerek, szóval minden, ami egy utazáshoz szükséges lehet.
Csak körbe kell járnotok és megalkudni a kereskedőkkel.

Ám egyetlen dolgot nem találtok: üveget. Ramani hiába is nézelődik, se üveget, se ládikót üvegeknek nem talál.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, Délelőtt
Résztvevők: Yvett de Crei
__________________________________________________

A kocsis a bakon üldögél és pár kockával szórakoztatja magát.
A többiektől elválva lépsz oda hozzá és megszólítod.
Felkapja a fejét és gyorsan lepattan a bakról.

- Üdvözlöm! Látom hamar végzett. Parancsoljon velem. – meghallgatja a kérdésedet, kicsit elgondolkozik, majd így válaszol:

- Hát pár sarokra innen van egy kisebb piactér, ott mindent meg lehet kapni egy utazáshoz. Meg kicsit távolabb van egy jó nevű ruhakészítő-kereskedő. Nem mintha nem lenne nagyon csinos ebben a ruhában, de – már megbocsásson – utazáshoz nem igazán praktikus. Főleg, ha kissé zordabbra vált az idő. Ha más óhaja nincs, akkor talán induljunk is. – nyitja ki a kocsi ajtaját előtted.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Elindulok a piacot körbe járni. Füstölt húst, kenyeret, és tömlőt keresek. Mivel nem tudom meddig leszünk távol, ezért még egy nagyobb zsákot is keresek, hogy bele tudjam rakni az élelmet. És természetesen annyit veszek, amennyi nekem elég lesz oda és vissza. Ha esetleg egy zsákba nem férne bele, akkor veszek még egy zsákot. Tömlőből is kettőt veszek. Remélhetőleg elég lesz.

*Fizetés: Mivel a fogadóban feltűnt nekem, hogy mindenki furán nézett rám, mikor a fogadósnak fizettem, és itt sem fizet senki egy marékkal a fényes érmékből, egy érzés kerít hatalmába. Lehet, hogy átvert. Összeszűkült szemekkel próbálok vissza emlékezni a kocsmáros arcára.

<Ha megtudom, hogy átvertél, megismerheted Arg dühét.>

*Ekkor egy ötlet jut az eszembe. Mivel nem ismerem az itteni viszonyokat, mindenkire dühösen nézek, hátha majd nem mernek átverni. Az ötletnek köszönhetően elszállta haragom.
Ha fizetésre kerül a sor, előveszek egy marék érmét, és dühös tekintettel rámeredve a kereskedőre, csak annyit mondok.

-Vedd el a hús/tömlő árát, de csak annyit!

*Ha végeztem vállamra kapom a hússal teli zsákot, és egy kutat keresek, hogy a tömlőket tele töltsem vízzel.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Élelemre voln csak szükségem. Meg esetleg egy nagyobb kulacsra, tömlőre. - *elfintorodom - de beszállok a kocsiba. Belegondolok abba, hogyha nem tudunk kocsival/szekérrel elmenni a faluba, akkor nekem kell cipelni azt a sok felszerelést. Nem vagyok én ehhez hozzászokva, és most "elfesen" bevallom saját magamnak ez a része igencsak megriaszt ettől a feladattól.*
<Muszáj lesz kocsit bérelni... Igaz, hogy ezen felül nem lesz sok felszerelésem, legalább is nem szándékozom egy iskolányi cuccot magammal vinni... A fenébe.>
*Gyümölcsöt, kemény sajtot, némi szárított húst (szárnyast inkább), cipót vásárlok össze - amit elégnek tartok cirka 5 napra magamnak. Nézek még úgy 2 literes kulacsot, vagy tömlőt. Lehet az úton nem lesz tiszta kút, forrásvíz. Egy takaró is kellene még, no meg valami viaszkos köpeny, ami véd az esőtől.
Persze mindennek kellene egy nagyobb hátizsák amibe bepakolhatom őket.
Régen volt már, hogy a természetben aludjak/éljek napokat... az emlékek feltörnek, és ez valahogy furcsa érzetet kölcsönöz a készülődésnek - kicsit gyomorgombócoló.
Ha ezzel megvagyok, akkor a kocsishoz fordulok.*
- Elmehetünk ahoz a ruhakereskedőhöz akiről beszélt. Bár van utazáshoz másik ruhám, de nem árt még egy rend.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, Délelőtt
Résztvevők: Yvett de Crei
__________________________________________________

A kocsis még behajol hozzád egy szó erejéig.

- Kicsit körbe kell mennünk, mert egy-két utca le van a kocsiforgalom elől zárva. De így is csak egy negyedóra lesz…

Felül a bakra, és míg te a vásárolnivalókat veszed sorra magadban, nekivág az utcáknak.

A piac nem nagy, ám tényleg mindent meg lehet kapni itt látszólag, ami egy úthoz szükséges. Élelmiszer, fegyverek, felszerelések, kiegészítők.
A kocsis leparkol a tér szélén megint, és te a nyakadba veszed a standokat, hogy bevásárolj…

Az élelmiszert aránylag könnyen és zökkenőmentesen megveszed. Igaz, némi fennakadást okoz, hogy minden árus kissé megbámul és elcsodálkozik szépséged és ruházatod láttán. Ám az ember magas botod kellő tiszteletet biztosít neked.
Még a legzsúfoltabb helyen is kitérnek az utadból és ódzkodnak a közeledbe kerülni.
Néha a forgatagban megpillantod leendő társaid is. Ők is vásárolgatnak.
Az ételért kifizetsz 2 ezüstöt és 15 rezet. Ahogy számolod 5 napra elegendő szárított étel és gyümölcs került így birtokodba…

Az egyik árusnál többféle málha- és hátizsákot, takarót, kulacsot, vizestömlőt, sátrat, matracot és incognót, köpenyt találsz. Az eladó a jöttödre azonnal feléd fordul:

- Jó napot szép hölgy! Mit parancsol?

[Togar]

Ramani Voineor

Én is körbenézek a piacon veszek egy heti élelmet és 2 tömlőt nem árt ha van.Figyelem az orkot miközben vásárol.Látom nem igazán ért a pénzhez ez a kereskedőhöz intézett szavaiból kiderül.Odamegyek hozzá.

-Várj segítek.

Megkérdem a kereskedőtöl mennyibe került amit vett majd segítek neki kiválogatni amit kell.Számolni nem tanítom meg de megmutatom neki melyik az ezüst, az arany és a réz ha kérik tőle akko legalább azt adja.Majd összepakolom a saját cuccaimat is és várok a többiekre.Mivel üveget nem találok így egyenlőre lemondok róla.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Társaimmal együtt én is veszek 1 heti élelmet magamnak, ami áll szárított húsból, kenyérből, gyümölcsből, sajtból, és némi zöldségből. Ezenkívül veszek 2 vizes tömlőt, és egy nagy hátizsákot az élelmiszernek. *

* Ahogy az Ork ráförmed a kereskedőre, majdnem elnevetem magam. *

< Úgy látom nem sok jó tapasztalata és gyakorlata van a vásárlásban és a pénzzel való fizetésben. >

* Gyorsan elpakolom a cuccaimat és ha végeztünk megpróbálom kideríteni ők milyen úton-módon kerültek bele a csapatba, bár Argot illetően van némi elképzelésem, de azért csak megérdeklődöm. *

- Megkérdezhetem tőletek, hogy titeket hogyan választottak ki a csapatba abból a nagy tömegből?

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Meglepődök Ramani segítségén. Mióta az eszemet tudom nem igazán segített nekem senki. Még anyámnak is csak teher voltam, ezért ez nagyon furán esik, hogy segít egy idegen nekem. Engedem, hogy kiszámolja a pénzt, és mint egy kis gyerek úgy hallgatom, ahogy a fényes érmét ezüstnek, a kisebbet pedig rézérmének mondja. És ami még ámulatba ejtő, hogy van arany érme nevű is, és az sokkal többet ér mint a fényes, akarom mondani az ezüst érme.
Egy biccentéssel megköszönöm a segítségét, majd elrakom a többi pénzt. Ekkor Seela érdeklődik felőlünk.

-Hát nem tudom milyen tömegbűl választottak ki titeket. Én csak a kocsmárossal beszéltem, és ő hozott ide. Oztán minden ment magától. Azt mondták, hogy menjek fel a lépcsőn, és ott várjak. A többit már tudod. Me’, tégedet a tömegbűl választottak ki?

*És a kérdésre rögön a dohos, hideg cella falak jutnak eszembe, amint az aréna tulajdonosa sorra válogatta ki, az aznapi halálra ítéltet. Egy kicsit meg is borzongok, és hálát adok a sorsnak, és az erőmnek, hogy már szabad vagyok.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt - dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel,
__________________________________________________

A vásárlást majd egy óra alatt el is intézitek. Ételt, italt, kulacsot, tömlőt, zsákot és hátizsákot jutányos áron kaptok.
Az eladó először rémülten néz a dühösnek látszó orkra, majd kaján vigyorral nyugtázza a pénzhez nem értését.
Ramani segítségével a fizetés problémája is megoldódik, bár egyenlőre csak az érmék különbözőségével került egyenesbe Arg, számolni azért sajnos még nem tud…

Miután mindenkinek sikerült bevásárolnia, és a megfelelő érmékkel fizetnie, a tér egyik oldalán lévő közkútnál fel is tudjátok tölteni a tömlőket vízzel.
Bár a tömegben néha feltűnt a kihívó öltözetű varázslónő is, most sehol sem látjátok.
Lassan itt a dél.

// A kifizetett összegek:
Arg: 1 heti élelem (közönséges halandónak 2 heti) 2 e, 2 tömlő: 1e, 2 zsák: 4 r
Ramani: 1 heti élelem 1 e, 2 tömlő: 1e
Seela: 1 heti élelem 1 e, 2 tömlő: 1 e, 1 nagy hátizsák: 1e50r //

[Niobe]

( Seela Deranel )

- Nem, én egy közvetítő által jutottam be. * válaszolok Arg kérdésére. *

* Kissé elcsodálkozom, amikor az elf nőt is megpillantom a piacon, hisz tudta, hogy ide jövünk, mégsem tartott velünk. *

* A vásárlás végeztével eszembe jut valami az úttal kapcsolatban, így odafordulok Ramanihoz, hisz az orkot hiába is kérdezném. *

- Nem kellene beszerezni egy térképet az úthoz? De csak akkor, ha használni is tudod, mert ha nem, akkor inkább körbe kérdezősködöm az indulásunk előtt.

- Egyébként ha végeztünk, akkor amondó vagyok, hogy töltsük fel vízzel a tömlőket és menjünk ebédelni. Nincs már sok időnk a találkozóig.

[Togar]

Ramani Voineor

Hát én mentem jelentkezni és kaptam egy papírt az írnoktól,hogy jelentkezzek fenn a szobában és így kerültem ide.Hogy miért pontosan én sem tudom.Támogatom az ebéd ötletét keressünk itt egy fogadót ahol tudunk enni és utánna indulhatunk a találkozó helyszínére.

Megkérdezek valakit a piacon tud-e itt egy fogadót ehol leülhetnénk enni esetleg valamit, majd mikor kapok útbaigazítást elindulok a jelzett irányba.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Az emberek viselkedése számomra kissé furcsa. Igaz valami hasonlót tapasztaltam eddig is, de még így egyedül sosem.
Azért megmaradok önmagamnál - így kedvesen mosolyodom el az árusokra, hisz nem bántok én senkit.
A mindenféle felszerelést kínáló árus szavaira szintén mosolyra húzódik a szám.*
- Szép jó napot! Egy nagyobb, de tartós hátizsákra lenne szükségem. Úgy két liternyi űrtartalmú kulacsra, egy takaróra, valamint egy viaszkos köpenyre csuklyával.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Az összeget kifizetem, és mivel társam segített, ezért egyáltalán nem érzem becsapottnak magam.

-A kajálással egyet értek, és a víz feltöltéssel is. Akkor menjünk is.

*Válaszolok, majd elindulok a kút felé. Leengedem a vödröt, és vizet merek vele. Ha jönnek, akkor majd öntök nekik, és végül magamnak is feltöltöm a tömlőket. Ha készen vagyunk, akkor merek még egyet a vödörrel, és iszok belőle, majd ha folyt mellé egy kevés víz ivás közben, akkor a kezemmel letörlöm a számat.

-Ez jól esett.

*Ha elindulnak enni, én is megyek velük. Bár nem értem miért kell fogadóba menni, mert itt van a hátamon pár zsáknyi hús, de ők tudják.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel,
__________________________________________________

Miután megejtettétek a fizetéseket, és a bevásárlásokat, megtöltitek a kulacsokat, tömlőket a falikútnál.
A falikút körül népes sereglet, nagy a kereslet a frissítő víz után. Ám a talpig páncélos Ramani és az óriás termetű Arg láttán sietve utat engednek nektek.
Jó pár percbe beletelik, mire a tömlők megtelnek, ám megéri várni, mert a falikút vize finom, mint a hegyi forrásoké általában.
Arg iszik egy jóízűt, bár vödör nincs hozzá, ezért csak úgy a markából.

A téren találtok egy gyors kifőzde bódéját is, meg egy kultúráltabb éttermi teraszt is…
A bódé előtt árusok és vevők állnak sorban, hiszen dél van, mindenki éhes.
Az éttermi terasz viszont nem büszkélkedhet túl nagy forgalommal, gőgösen felhúzott orrú pincér lesi a bódé előtt állók sorát…