Szeret-Nemszeret (Vampire)

[Meridian]

(Shingasz)

*Nem, ha esetleg az előbb tréfásnak tűnhetett a herceg mondata, most nem az. Már megint ezek a szekták, vajon mit akarhatnak ezzel, hogy folyton ezt emlegetik. Nem teljesen érti, miért volna az annyira hihetetlen, hogy nem kellett foglalkoznia a szektákkal, de belenyugszik. A sápadtarcúak úgy sem értenék. Biccent a Herceg felé, majd pillantása az ablakra téved, de lélekben vállat von, és a "lakáj" nyomában kifelé indul. Kilép az ajtón, mielőtt a Ventrue bejöhetne, biccent neki köszönésképpen, majd gyors léptekkel elhagyja az Elízium területét. Az ajtón kilépve keres egy helyet, ahol nem látja senki -amiről persze többször is meggyőződik- majd ismét a Vér erejéhez nyúl. Pár másodperc alatt ismételten felölti a megtermett varjú alakját, és nesztelenül a város fölé emelkedik, megpróbálja megkeresni a parkot.
Amint megleli, arrafelé veszi az irányt. Mos nem kell vadásznia, sokkal inkább megemészteni a Herceggel való találkozás alatt történteket. Leszáll a nagy fa ágára és ott kezd tollászkodni, mindeközben szemmel tartva környezetét.

[Arsene]

(Klaus)

*A ghoult hallgatva, ráébred, hogy talán soha nem kap kimerítő magyarázatot a történtekkel kapcsolatban, s kezdi úgy érezni, lehet hibát követett el mikor szóvá tette az öreg klánszolgának az ügyet. Hiába minden megfontolás és terv, ha a kíváncsiság mégis kifúrta magát az oldalán és "Napvilágot" látott. Íme a természet, ami legyőzhetetlennek bizonyult: mindent tudni akaró, minden mögé kukkantani vágyó tudósfélék és Tremerék természete diadalmaskodott most a józan ész felett. Töpreng. Vajon mindenképpen jelenti-e feletteseinek ezt a beszélgetést a ghoul, és hogy annak mi lesz majd a rávetülő következménye a klán szemében? Bölcs megfontolásként egyenlőre nem feszegetné a témát, csak ha szükségessé válik.*

-Johnt most inkább nem zavarnám a kutatásaiban és őszintén szólva, kétlem, hogy ő képes volna közelebbi információkat adni. Tehát megerősít abban, hogy ez nem egy hétköznapi eset. Bizony igen érdekes és még annyira homályos az egész ügy, hogy akármi is történhetett. Bár az írott formulákban még utána nézek, de egyenlőre nem hiszem, hogy a történtek fenyegetést jelentenének klánunkra. Viszont, minden eshetőséget számba véve, talán ezt a nem is olyan jelentéktelennek tűnő dolgot is érdemes lenne elmesélni Adalaidenak. Ő majd eldönti, hogy milyen komolyságot fordítsunk a történteknek és esetleg továbbítja majd Gregor felé. Átgondolva, lekötelezne, ha egyenlőre rajtunk és a kápolnavezetőn kívül, nem tudná más a történteket. Megkérném, hogy mind ezt kezelje bizalmasan és ha előbb találkozna Adalaide kisasszonnyal, jelezze neki, hogy beszédem lenne vele.

*Ha Jonasnak van még mondandója, meghallgatja, esetleg válaszol neki, majd elveszi a pultról kalapját és botját, aztán a könyvtárterembe megy. Ha találkozik Johnnal, tiszteletét adva biccent neki és a könyvespolcokat fürkészi. Hasonló ügyekről keres írott dokumentumokat, vagy bármit ami segíthet megfejteni a rejtélyes történteket. Előbb-utóbb, néhány érdekesnek vélt könyvet választ, majd egy asztalnál helyet foglal velük. A székének támlájára teríti kabátját, ami jócskán lelóg a földre, de most ez nem zavarja, kalapját és botját az asztalra teszi le a könyvek mellé. Elmélyül az olvasmányban...*

[Anathor]

(Benjamin Carvel)

*Méreg és düh fokozódik az elméjében, ez a mimóza még megkeserüli, hogy így mert beszélni vele! Gondolataiban a válasz fogalmazódik meg, mikor egy monoton hang szakítja ki a révületből. Egy másodpercig nem tudja hová tenni a hangot, majd eljut a tudatáig, hogy az Udvarmesterhez tartozik. Mialatt rendbeszedi magát, próbálja leküzdeni mérgét, ha kell akaraterejével. A Primogén felé tekint, a szavakat neki címzi, immár kissé enyhültebb hangnemben:*
- A hibáim javításra várnak, és eszközölni is fogom ezeket... Mint mindig... Remélem ez a kis közjáték, nem szennyezi be jelenlen pillanatban bizonytalan kapcsolatunkat... Most ha megbocsájt, Mr. Birthright...
*Meghajol és méltóságteljesen az ajtó felé indul, ahonnan szólítótták. Nem mosolyog, nyoma sincs jókedvnek, gyakorlott mozdulatokkal rejti mimikáját, azonban az avatott szem idegességet pillanathat meg. Ám nem feszültséget... A kifelé tartó gangrelre alig fordít figyelmet, azonban egy apró biccentést megereszt felé. Megáll az ajtó előtt, és várja, hogy bentébb invitálják.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 13. (szerda) éjfél után
Résztvevők: Shingasz
_____________________________________________________________

*Bár az utánad következő ventrue nem sokat foglalkozik veled azért viszonozza valamicskét a biccentést. Szerencsédre kifelé senki nem állja már utadat, így háborítatlanul kijutsz az utcára és egy közeli sikátorban alakot váltva ismét a város fölé emelkedsz. A parkot viszont nem könnyű megtalálni, aminek fő oka, hogy majdnem teljesen átszeltétek a várost idefele jövet és elég nagy területet kell berepülnöd. Azért bő fél óra keringés után megismered a discot és a mellette lévő zöld területet. Leszállva a nagy fa ágára, ami alatt "menedékedet" is berendezted megelégedéssel veszed észre, hogy semmi gond nem adódott és úgy néz ki más vámpír nem háborgatja az újonnan kapott territóriumodat. Van elég időd a Herceg szavain rágódni és átgondolni mit is akarhatott igazából. Viszont ahogy tollászkodsz valami furcsa előérzet kerít hatalmába. Nem tudod mi az, de valahogy az ideérkezésed jut eszedbe. Arra emlékszel, hogy összeakadtál a vérfarkasokkal abban a sikátorban és arra is, hogy valami megzavart titeket, de akárhogy töröd a fejed nem tudod mi volt az, csupán a furcsa érzés van meg, hogy valami ismeretlen, szokatlan dolog volt. Valahogy mindig ugyan ide lyukadsz ki a gondolatmeneteddel. Egyre kevésbbé tudsz másra gondolni, amikor hirtelen megmozdul a bensőd. Mintha csak csikarás állt volna a hasadba, de ráadásul a fájdalom hullámzik, mintha szelek gyötörnének és erősödik a bélmozgásod. Azt tudod, hogy mint már régóta halott, csupán az élőkön és a világon élősködő parazitaként nem szabadna élet költözzön az emésztőrendszeredbe. Bár érzed, hogy mennyire undorító már a puszta létezésed is, de nem tudod megmondani, hogy ezek az érzések és gondolatok, nomeg a fizikai tünetek minek köszönhetőek. Egyenlőre csak összekuporodva görcsösen kapaszkodsz az ágba varjúként, hogy le ne szédülj.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 13. (szerda) éjfél után
Résztvevők: Klaus
_____________________________________________________________

*A ghoul kissé meghajol ültében egyetértése jeléül.*

-Ahogy óhajtja Klaus úrfi. Jó kutakodást és sikeres estét kívánok önnek.

*Ezzel emgvárja, amíg beljebb sétálsz az épület nagyrészét kitevő könyvtár felé és visszatér nyugodt olvasgatásához. az este folyamán nem botlasz bele Johnba, ha nem keresed. A könyvtár hatalmas és ennyi információval nem igazán tudod még azt sem hol keresd a megoldást. Az már látszik előre, hogy ha egyedül akarod megoldani a rejtélyt, akkor az több hétbe, akár hónapba is beletelik majd. Így végül nekikezdesz az elején és a hozzád és a Tremere klánhoz leg közelebb álló lehetőséget vizsgálod meg. Azaz lehetséges-e az itteni tudás és információk alapján Thaumaturgikus hatással létrehozni az eddig tapasztaltakat. Ezzel jópár órát eltöltesz, amíg a ösvények és rituáléik között kutakodsz. Legnagyobb sajnálatodra a legtöbbjük számodra nemcsak ismeretlen, hanem érthetetlen összefüggéseket hoz fel, így a nyelvezet és a felmerülő idegen-nyelvi korlátok mellett a tematikus kapcsolódások hiánya is nehezíti a dolgodat. Miközben próbálod beleásni magadat a vérmágia rejtelmeibe hamar elröppennek az órák és lassan megérzed tagjaidban a nappali fáradtság közeledtét.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 13. (szerda) éjfél után
Résztvevők: Benjamin Carvel
_____________________________________________________________

*Szavaidra már nem érkezik válasz a primogéntől. Az ajtóhoz lépésedre az Udvarmester szótlanul int, hogy fáradj beljebb, majd becsukja mögötted az ajtót és visszasétál a Herceg baljára, kissé a nő mögé. A szobában nincs sok bútor vagy látványosság. A falak egy méter magasságig dombor-faragásos lakkozott fa borításúak, e fölött és a mennyezet pedig halvány olajzöld. A világítást egy 18. századi csillár modern változata adja. A padlón puha, mégsem vastag bíborvörös szőnyeg, ami remekül elnyel minden lépést és valahogy az a furcsa érzés kerít hatalmába, hogy a kiontott vér se ütne el tőle kirívóan. Az ajtóval szemben hatalmas, a falborítással harmonizáló, tölgyfa asztal áll, ami mögött magastámlás mondhatni trónszék benyomását klető hasonlóan korabeli szék áll. A falakon mindkét oldalon egy-egy remekbeszabott keretű embermagas tükör lóg, bár ez inkább csak növeli kissé a teret, de nem foglal el nagy felületet. A székben tökéletes uralkodói tartással a Herceg ül, jobbra kissé mögötte a Sheriff áll karba font kézzel. Az Udvarmester pedig balról álldogál maga mellé eresztett kezekkel. Éppen annyi időt hagy csupán a város ura, hogy körbehordozhasd a tekinteted és megbarátkozz a környezettel.*

-Nos Mr. Carvel az eddigi információim alapján ön a bejelentkezés hevében és valami ön szerint fontos esemény miatt figyelmen kívül hagyta a hagyományos utakat és közvetlenül hozzám küldte ghoulját. Viszont mielőtt rátérnénk ennek az incidensnek a tárgyalására ejtsük meg a bejelentkezését. Felteszem ismeri hagyományainkat. Jelenleg a Birtok és a Vengédlátás hagyományának megfelelően válaszoljon néhány kérdésre. A nevét illetően úgy látom öntől sem kell megkérdeznünk, hogy ez a valódi neve-e. A fontosabb kérdéseink, bár ezek közül is van, amire már választ kaptunk:
Mely vérvonal tagjának vallja magát?
Miért jött Sioux Fallsba?
Csak átutazóban van vagy hosszabb távon tervezi a letelepedést?
Meddig marad?
Hol tervezi kialakítani szállásterületét, illetve vadászterületét? Természetesen, ha bármely más már a városban bejegyzett vértestvér érdekeltségeivel ütközik a kellemetlenségek elkerülése végett kijelölünk önnek egy semleges területet.

*Egyenlőre a nő nyugodt és kimért, tárgyilagos hangon sorolta el a hibákat és a jelenlegi kötelezettségeket is. Valahogy mégis megvan az a kint is érzett karizmatikussága, ami miatt érezhető, hogy nem érdemes vele ellenkezni. Bár az avatatlanoknak fel sem tűnne, de a Sheriff ideúton tapasztalt kisugárzását teljesen elnyomja a Hercegé. Ez talán az erőviszonyokra is jó következtetést adhat.*

[Meridian]

(Shingasz)

*Nemlétének hosszú évtizedei alatt bizony sok olyan tulajdonságot szerzett, melyet valódi léte idején érdekesnek, izgalmasnak látott. Ezek egyike például az állatalakba bújás, és bizony csak úgy érezte kellően élvezetesnek a dolgot, ha az állatot magát utánozta. Egy igazi varjú sértettségével kapta fel a fejét, amikor a már-már rituálisnak nevezhető, önfeledett tollászkodásban ismét megrohanta az a furcsa, semmivel össze nem hasonlítható, furcsa érzés, mely már akkor is meglepte, amikor először a városba jött. Ahogy régen holt és csomóba aszalódott bélrendszere valamiféle mozgást igyekezett produkálni, mégpedig olyat, melyhez foghatót már százötven éve nem érzett, madárteste görcsösen összerándul, amikor az ismeretlen, undorodó érzés a nemlét e formájától sajgó fájdalommá alakulva sugárzott végig lényén. Furcsamód nem emlékszik az első találkozásra ismeretlen ellenfelével, aki -legalábbis az indián férfi gondolatai szerint- csakis valami csahos kutya, vagy valami asszonyféle lehet, hogy háttérből próbál hatni rá. Bár, Manitu a megmondhatója, az sincs kizárva, hogy ezúttal téved, kora bölcsessége elpártol tőle és első hadiösvényét járó harcosként kell szembenéznie a jövővel. Agyán átfut az "angolos" távozás gondolata, azonban a Fenevad láncának egyetlen rántásával messzire űzi ezt a megoldást, büszkesége nem engedi, hogy meneküljön. Esetlen, görcsös mozdulattal beljebb libben, hogy avatatlan szemek az ágak sűrűjében meg ne láthassák, és ott erősen megkapaszkodik az ágakban, hogy a kín ne tudja leverni a fáról. Közben valamennyire próbálja érzékelni a külvilágot, ösztönei azt súgják, nem szabad magát annyira elengednie, hogy bárki meglephesse. Némán várja a fájdalomhullámok rohamának végét.

[Arsene]

(Klaus)

*A közelgő pirkadat előtt kicsit több mint egy órával érkezik meg szobájába, nappali nyughelyéül szolgáló helyére. Miközben egy nylonzsákból fűrészport szór a szoba közepére, egyre azon gondolkodik, hogy talán John az a vértestvére, akire jelen esetben a leginkább számíthatna. Hozzá hasonlóan ő is ifjú és talán ő is úgy vélekedik, hogy ha összefognak erősebbek is lehetnek. Az esti példátlan eset hatására, először merül fel benne, hogy büszkeségét latba vetve, megpróbáljon valami baráti kapcsolatot kialakítani Johnnal. Talán ketten, kevésbé lennének védtelenek az éjszakában. A fűrészporból alakított kör közepén ülve, ráébred, hogy átok sújtotta létezése, eddig egyetlen szegmensében sem érezte magát ennyire kotériára kényszerülve.*

<Alig tudok valamit Johnról... Talán nem is volna annyira megalázó, barátságot kötni egy ifjú klántestvérrel... és Adalaide. Ó igen a mindig sürgő forgó és elfoglalt, maximalista Adalaide... Ha tudná milyen gyámoltalan is tudok én lenni.>

*Az egy órás rituálé végeztével, faszilánkot helyez nyelve alá, végigméri a fűrészporkupacot, majd eldönti; csak esti ébredése után fogja feltakarítani. Ruhásszekrényéhez lép és átöltözik bíborszínű hálóköntösébe. Vállfára akasztja öltönyét, még azt kefélgeti amikor teljességgel elnehezülnek tagjai a pirkadat hatására. Végzetesen elcsigázva tér hát nyugovóra.*

[Anathor]

(Benjamin Carvel)

- Köszönöm...
*Címzi az Udvarmesternek, majd belép a térségbe és ismét meghajol a spanyol nő előtt. Miután kiegyenesedett, körbehordozza tekintetét pár pillanat alatt. Semmi pompa, semmi felesleges giccs. El kell ismernie, ízlésesen berendezett szoba tárul a szeme elé, méltó egy város Hercegéhez... Az más kérdés, hogyan vélekedik a Herceg személyével kapcsolatban, ő illik-e a képbe... A tárgyilagos hangnemre, szintén diplomatikus hangsúly a válasz.*
- Köszönöm, Felség, hogy fogadott... Valóban, a nevem Benjamin Carvel tábornok, gyermeke William Pickett tábornoknak, aki Ventrue-tól 7. a vérben... - enyhe meghajlás színesíti a nyitó monológot, aztán folytatja. - Elsősorban üzleti jellegű okok vezényeltek a város határain belül, szeretnék egy hosszútávú, jól működő vállalkozást indítani, ezáltal anyagi természetű profiithoz jutni, és megerősíteni a Ventrue klán pozícióját Souix Fallson belül... Menedékemet a pénzügyi szektor központjába helyezném és vállalnék teljes felelősséget a rend igazgatásában, valamint a maszkabál biztosításában...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 13. (szerda) éjfél után
Résztvevők: Shingasz
_____________________________________________________________

*Hirtelen az ÉLET hullámai között egy különösen nagy csap át rajtad. Inkább olyan, mintha egy nagy, lüktető golyó suhanna el alattad és annak "menetszele" kapna a szárnyaidba. Ez persze csak érzet, a valóságban mondhatni levél sem rezdül, csupán egy alig másfél méteres, köpcös, sőt kövér alak fut el alattad meglehetősen ocsmány-sárga viharkabátjában és hozzá tartozó kalapban. Bár nem feltűnö, de gyakorlott szemed észreveszi, hogy testfelépítését meghazudtoló sebességgel és meglehetős kitartással "egyenletesen" gyorsan fut. Ahogy eléri a sarkot és befordul a disco előtti utcára valamicskét enyhül, már-már elmúlóban van a furcsa, keserves érzésáradat. Már épp fellélegezhetnél, amikor ismét nagy hullámokban érkezik az "életerő" mögötted-alattad és egy ruházatliag azonosan öltöző, de hórihorgas, nyurga alak szalad el ismét a nagy fád tövében. A ránézésre is legalább két méteres, de csontsovány alak szintén lassítás nélkül bekanyarodik a sarkon. Ismét múlni kezd a rosszulléted és most, hogy nem következik még néhány csodabogár a parkban "kocogók" között ténylegesen vissza is tér minden a rendes kerékvágásba, csupána kínzó üresség mardos belülről, mint ideérkezted után is.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 13. (szerda) éjfél után - 14. (csütörtök) éjfél előtt
Résztvevők: Klaus
_____________________________________________________________

*A kimerítő és furcsa éjszaka után szinte megnyugvásnak hat a nappali álom "ajándéka". Még elalvás előtt átgondolod ezt a szövetséges dolgot és abban biztos vagy, hogy ha másban nem is a könyvtárazásban és kutakodásban igen képzett lehet John, mert ő szinte a szükséges vadászatokat leszámítva csak a könyvtárakat, antikváriumokat bújja éjszakákon át. Az viszont egyre biztosabb, hogy igazi áttöréshez nem lesz elég saját magadra hagyatkoznod. Egy tapasztaltabb vértestvér segítsége mindenképp csak jó hatással lehet a rejtély felfedésében.
****
Másnap este ébredés után is eszedbe jutnak a lefekvés előtti gondolatok, de ismét csak nehezebben emlékszel vissza a kávézós... vagy diszkós... nem is vagy annyira biztos benne, hogy hol történt az a valami, ami furcsa volt.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 13. (szerda) éjfél után
Résztvevők: Benjamin Carvel
_____________________________________________________________

*A Herceg végighallgatja a válaszaidat és átgondolja a dolgokat, mielőtt válaszolna.*

-Az üzleti vállalkozáshoz sok sikert kívánok. Viszont az üzleti központ, lévén egybeesik a városközponttal már helyi fennhatóság alá esik, mind szállásterület, mind vadászterület tekintetében. Így önnek Mr. Carvel vagy az ipari park környékét, bár sejtem az nem megfelelő színvonalú önnek, vagy pedig az egyik kijjebb eső területen épült új konferencia szállodát tudom javallani.

*Valahogy nem csak tanácsnak hatnak a nő szavai. Inkább az érződik belőlük, hogy a város fő vérkeringésébe nem fog beengedni ily hirtelen és vagy megelégszel "a torta szélével" egyenlőre vagy nem kapsz belőle egyáltalán. Kis hatászünetet tart, mielőtt felhozza a másik, sokkal kényesebb kérdést is a beszélgetés fonalában.*

-Illetve mondja el pontosan mi is sarkallta arra, hogy személyesen hozzám küldje a ghoulját ahelyett, hogy a megszokott csatornákat veszi giénybe? Különösen arra való tekintettel, hogy tudomásom szerint már járt itt és lett volna alkalma felvenni a kapcsolatot a város vezetésével.

*Utolsó megjegyzése eléggé baljóslatú hangnemben hangzik el. Úgy érzed a malkaviták megkerülése nincs ínyére a város Urának.*

[Meridian]

(Shingasz)

*A furcsa, borzongatóan rossz érzések záporában pillant le az alant elrohanó férfira, aki mintha az érzelemhullám gócpontja lenne. Kissé elgondolkozva vakarja meg a csőre tövét, amikor majd leveri az ágról az újfent rátörő életerő-folyam. Lepillant, és szinte várja, hogy visszaérkezzen a köpcös, ehelyett most egy magas, nyúlánk alak fut el. Kinézetre ugyanolyan, csak a méret nem stimmel. Muszáj valami oknak lennie, ezért amikor kissé alábbhagy bensőjében az Élet munkálkodása, csendes ürességet hagyva maga után, először az égbolt keleti végei felé pillant, majd ha még nincs nagyon messze a napkelte, felröppen az ágról, magasabbra emelkedik, majd arra fordul, amerre a két alak eltűnt. Eddig azt vette észre, hogy a távolság gátat szab az érzésáradatnak, ezért igyekszik viszonylag magasan maradni. A rövid keresése nem jár sikerrel, visszatér a parkba, kedvenc fájához, és ha történetesen senki sem figyel rá közel s távol, emberi formát ölt és egy utolsó körbepillantást követően lassan eltűnik az Anyaföldben.

//Ha közel a napkelte, nem ered a két kabátos nyomába, inkább elteszi magát holnapra//

[Anathor]

(Benjamin Carvel)

*Fejhajtás. A beleegyezés - avagy a beletörődés? - jeleként. Nem mintha sok választása lenne, vékony mezsgyére kényszerült... A Herceg kérdésére tárgyilagos hanglejtésű szavak hagyják el ajkait.*
- Először is elnézését kell kérnem, hogy temérdek, halaszthatatlan teendőitől ily kellemetlenség szakította el... - kis szünet, majd folytatja: - Az okok mondhatni egyszerűek: nem véltem felfedezni kooperatív szellemet az Elízium őreiben, nem csak az Ön, de más tisztviselő, jelen esetben Ms. Valois, elérhetőségét illetően sem. Amiért ghoulomat merészeltem az Ön színe elé küldeni, Felség, az az idő megtakarítás és a minél hatékonyabb ügyintézés végett történt, mégha a kivitelezés a hagyományoktól eltérő módon történt, tudtommal mégsem sértve meg azokat...

[Arsene]

(Klaus)

*Az esti szürkülettel együtt jött a már megszokott kellemetlen érzés, ami vértartalékát emészti apránként az ébredéssel. A tegnapi öltözékét ölti újra fel, mivel úgy találja, nem érett még arra, hogy azt tisztítóba küldje. Azon kapja magát, hogy már azt sem tudja hol történt a szokatlan incidens. Eltöpreng; ha ilyen iramban folynak ki az elméjéből a tegnapi esethez kapcsolódó emlékei, vajon lesz-e miről beszéljen, meséljen, illetve jelentsen Adalaidenak. Viszont az egyre súlyosabb emlékezetkiesés, még inkább kíváncsivá teszi és ösztönzi, hogy nagyobb jelentősséggel kezelje. Mielőtt elhagyná a menedékét, futó pillantást tesz a hajnali fűrészporkupacra, majd átlépi és kimegy az ajtón. Az antikvárium eladóhelyiségbe lépve, a pultos szolgálatot ellátó ghoult, vagy egy szerepét helyettesítő szolgát keres, majd szórakozottan, szinte közömbösen szólítja meg.*


-Üdvözlöm! Kérhetném egy pillanatra?.. Ha Adalaide kisasszony be tud sűríteni programjai közé, kérem hívjon fel a mobilomon, hol s mikor tudna találkozni velem... Nincs kedvem mindig az üzenetrögzítőjéhez és amúgy is személyesen szeretném az ügyet megbeszélni vele. Apropó.. nem tudja most merre lehet John?

*A nyelve alatt lapuló faszilánkhoz, már annyira hozzászokott, hogy beszédén nem vehető észre, rituáléja fontos kelléke. Ezután felkeresi John Smithet.*