Fagyvár [ETK]

[Iymer]

A gróf tehát beleegyezett, és embert is ad. Ez jó. De azért biztosabb lenne a siker, ha ez az Alden is tudna valami támogatást adni.

Bólintok a gróf felé, megköszönve a hozzájárulását és a támogatását, majd Alden felé fordulok:
- Továbbra is a NEM az utolsó szava?

[Martos col Legium]

(Alden)

- Tisztelt barát, nem emlékszem, hogy az előbb helytelenítettem volna a tervét. Csak kifejtettem véleményemet, miszerint vannak érvek pro és kontra egyaránt. Az bizonyos, hogy sz ön ötlete a bátorság és a botorság közti hajszálvékony határvonalon egyensúlyoz, csak még nem sikerült eldöntenem, hogy melyik oldalra fog végül érkezni.
Lélegzetvételnyi szüntet tartok, hogy csöppet átgondolhassák a mondandómat, majd fojtatom.
- Mindazonáltal, mivel a gróf úr áldását adta a küldetésre, mondhatni kötelességemnek érzem, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek, nehogy balul üssön ki ez a vállalkozás. Hiszen a vár védelmekor minden használható emberre szükség van. És, bár erről a Trekről látatlanban nem nyilatkozhatok, ahhoz kétség nem fér, hogy önök annak számítanak, mert tudomásom szerint Krad felkentjei épp oly jól értenek a kardforgatáshoz, mint a tudományokhoz. De még mindig nem vagyok teljesen biztos, hogy bölcs döntés a toroni csapatok elé vonulniuk.


EDIT: Rossz NJK nevét írtam

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

// Összefognék pár egymást követő eseményt, remélem, nem gond. Ha nem így tervezted, akkor majd úgyis vágsz.

Alden válaszára bólintok - <Nincs erre most idő. Tehát nem. Ez van.>-, majd elköszönök a bent maradóktól:
- A mielőbbi viszont látásra! - érezhető, hogy az utolsó szavakat jobban megnyomtam. Én is szeretném a viszontlátást.

Kimegyünk a szobából, majd átmegyünk az első toronyhoz. Ha odaértünk, az első személytől, akivel találkozunk, megkérdezzük, hol van Trek, ki az a Trek. Az őrgróf parancsát visszük neki.

---

Ha sikerült megtalálni, akkor egyből a tárgyra térek:
- Az őrgróf úr engedélyezett számunkra egy felderítést, amihez szükségünk van egy ksérőre, aki visszatalál a várba akkor is, ha havazik és este van. Te leszel a kísérő. Nekünk megvan a felszerelésünk nagy része, de neked is kellenek meleg ruhák, fegyverek és ló. Az őrgróf parancsa szerint Dynaltól fogsz kapni. Induljunk azonnal.

Trek nyilván nálunk jobban tudja, hol lehet Dynal, így őt követve megkeressük. Út közben mondom neki:
- A fagytól nem kell félned. Hatalmunkban van egy időre megvédeni téged is és a lovad is a fagytól, de ehhez szokatlan dolgot fogsz tapasztalni és egy darabig nyugton kell maradnod, akármit is tapasztalsz.

---

Ha megtaláltuk Dynalt, neki is átadom az őrgróf parancsát.
- Az őrgróf úr engedélyével egy felderítést vezetünk a toroni csapatok elé és Trek velünk jön. Szüksége lenne meleg ruhára, egy kardra, pajzsra, sisakra, valami könnyebb vértre és lóra. Továbbá mindannyiunknak lovanként két lópokrócra. Terveim szerint este valamikor érkeznénk vissza, még éjközép előtt.

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A szőke lovag felkel és kinyújtóztatja tagjait. Belebújik levetett csizmáiba és az ablakhoz sétálva figyeli a kinti fehérséget. Tekintetét kutatón fúrja a távoli hegyek sziluettjébe és azon töpreng vajon lesz-e alkalma véghezvinni, amit eltervezett? Erre jönnek a toroni csapatok vagy messzire elkerülik az erősséget és a belső területek felé vonulnak? A kérdéseket csak az idő válaszolhatja meg, így ha nem lát semmi mozgást vagy érdekességet a süvítő szélben, akkor visszafordul szobája felé és helyet foglalva maga elé veszi vértjét és fegyvereit, hogy gondosan áttörölje, ápolja őket. Azért legalább az első néhány percben legyenek makulátlanok, ha utána úgyis vértől és zsigerektől lesz csatakos tetőtől-talpig, mint mindig. A szobáját továbbra sem akarja elhagyni, maximum akkor, ha már nagyon mardossa az éhség. Viszont ekkor is először vértjét felölti, hogy harcra készen álljon arra az esetre, ha ismét valami hólyag beleköt a folyosókon.*

[Martos col Legium]

(Alden)

A lovagok hirtelen távozása, kicsit meglep.
- Ezek szerint még sincs szüksége a segítségemre? - kérdem az immáron csukott ajtótól, majd színpadiasan vállat vonok. Ezek természetesen nem a kradditáknak szólnak, ők már se nem hallhatják, se nem láthatják a műsort, inkább a szarkasztikus természetem lecsillapítását szolgálják. Plusz talán a gróf úrban nyilván jelen lévő feszültséget is csökkenti a teljesen az alkalomhoz nem illő reakció.
Amikor megfordulva meglátom az asztalra kerülő meleg ételt, hálásan megköszönöm a gróf úrnak a figyelmességet, illedelmesen megkérdem, hogy nem csatlakozik-e, majd jóízűen hozzá is látok.
- Jól sejtem, hogy a korábban lezajlott tanácskozás nem épp a várakozásának megfelelően alakult? - próbálok beszélgetést kezdeményezni.
<Hátha sikerül még néhány információt kihúznom belőle. Persze csak óvatosan. Ha már egyszer megpróbáltam jól értesültnek látszani, nem kérdezhetek közvetlenül az engem érdeklő tényekre.>

[Laurana]

Rebecca de Viica

*A kihalt folyosó láttán már megfordul a gondolat a fejemben, hogy bizony még csak éjközépp előtt járht az idő -bár furcsállom ugya- de mikor meglátom a tiadlanit, és hallom, hogy ő is a fürdőt keresi, meg is bizonyosodom róla. A gróf ajtajára pillantok, mikor hallom, hogy bennt beszélgetés folyik, aztán visszapillantok a férfira.*
-Ami azt illeti, én is éppen azt szerettem volna megtudalkolni a gróftól, hogy mere találhatő a fürdő, de ha elfoglalt, azt javaslom ne zavarjuk, bizonyára találunk valaki mást, aki útba tud igazítani.
*Válaszolom neki, közben kicsit alaposabban is végigmérem, lévén nemigazán tettem ezt meg a délután, na meg azon golndolkodom, hogy meddig juthatott a vita közte és a dartonita között, remélem azért sikerült viszonylag civilizáltan rendezniük a nézeteltéréseket, és még épek a szerencsétlen őrgróf idegei...*

[Fuhimi Rokuro]

Sajnálattal veszem tudomásul, hogy nem tud útbaigazítani, így kénytelen leszek tovább keresni. Az ebédlő felől távolodó léptek zaja szűrődik ki, lehet, hogy érdemes volna most bemenni és megkérdezni a grófot, de Rebecca szavait hallva, illetlenségnek tűnik.
- Amennyiben felajánlhatom, esetleg kereshetnénk közösen is a fürdőt, elvégre több szem többet lát. - ajánlom fel végül.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Neidhart:

Az ablakod előtt kavargó hópelyheket figyelve a közeljövő rejtélyein töröd a fejed, de végül is csak oda lyukadsz ki, hogy "Majd meglátjuk...". Ezen gondolattal végezve az elmélkedéssel hátat fordítasz az odakint ordító hóviharnak, hogy nagyra becsült felszerelésed ápold, hiába, egy igazi harcosnak mégiscsak az élete függ ettől. Ha meg kilátásban van egy ilyen gyönyörűséges vérontás, akkor aztán végképp. Kedvenc alabárdodon nem egy aprócska foltot veszel észre -valószínűleg az előzőleg Urad színe elé küldött ellenfelek vére-, de szerencsére könnyen lejönnek. Ujjadat végighúzva a fegyveren meglepődve tapasztalod, hogy mintha egy kis tompulás lenne az élen, ezt gyorsan orvosolnod kell majd...
Vértedet sem kímélte eddigi életmódod, és noha nem is olyan rég kalapálták meg, mégis észreveszel egy kisebb, szinte észrevehetetlen horpadást a mellrészen. Bosszantó, de miután szépen megtörölgeted a páncélgúnyát, már nem is látszik.

Fuhimi, Laurana:

*Mikor a tiadlani harcos a közös fürdőkeresést javasolja, az ajtó kinyílik, kis híján hátba találva a férfit. A kraddita hármas sorjázik ki rajta, élen az örökké tettre kész Iymer lovaggal, akinek elég egy pillantást vetni az arcára, nyilvánvaló, hogy számára sikeresen végződött az iménti tárgyalás a gróffal. Erre enged következtetni a sebesség is, amivel robognak lefelé a lépcsőn, az egyikük -ha minden igaz, Limas a neve- még üdvözlőn biccent felétek, majd eltűnik a lépcsőfordulóban, és már csak lépteik távolodó dobogása hallatszik. Egymásra néztek, de nincs ötletetek, mi történhetett.

Alden:

*Akármilyen meglepő, kérdésedre a csukott ajtó nem hajlandó válaszolni. A kissé erőltetett tréfán magad is elmosolyodsz, és ahogy a grófra vetsz egy pillantást, látod, hogy a szakállas férfi szemében is bujkál valami kis öröm, szája széle felfelé görbül. A gróf, mikor az ételre pillantasz, csak legyint, hogy láss hozzá, maga pedig komótosan pipára gyújt. Elég mesze ülsz tőle, hogy csak a füst kellemes illata jusson el hozzád, ez kavarodva a sült ízével meglehetősen kellemes párosítás. Kérdésedre a gróf kifürkészhetetlen arccal válaszol.

-Melyik tanácskozás? A legutóbbira gondol?

Iymer

*Gyors léptekkel távoztok a gróf szobájából, az ajtót szinte "kivágod" a lendülettől, ahogy lefelé indulsz. Odakint ketten állnak -a tiadlani, és a titokzatos vörös hajú nő, mindkettejük arcán meglepettség tükröződik. Ám nincs most időd velük foglalkozni, kettesével szeded a fokokat, hogy mihamarabb megtaláld ezt a Trek nevezetű fickót. Töretlen lendülettel vágsz át az alsóbb szinteken is, a lakóépület fa kapuját kinyitva azonban szinte mellkason vág a hideg. Ahogy kilépsz, arcodat tucatnyi aprócska jégszilánk sérti fel, nem segít ellenük sem az arc elé emelt kar, se a főlehajtás: kíméletlenül kínoznak mindenkit, aki a szabadban tartózkodik. És ha még ez nem volna elég, olyannyira hideg van, hogy pár másodperc alatt gémberedik el a szád, hogy amikor felérsz az első toronyra, alig tudod kiejteni a szavakat. Itt azért jóval melegebb van, és legalább a vihar sem ér be ide. Több katonát megkérdezel, mire megtalálod Trek-et. Nem túlzott a gróf, valóban elég fiatal, vékonydongájú legény. Amikor meglát titeket, és meghallja, hogy a gróf parancsát hozzátok, arca olyanná válik, mint egy apának, aki most tudta meg, hogy a gyermeke nem biztos, hogy az övé. Amikor elmondod neki, hogy vezetőtöknek kéne egy őrjárathoz, a kifejezés az ábrázatán egy olyan apáéra hasonlít, aki megtudta, hogy a gyereke nem a sajátja, sőt, a felesége csak nagyon nehezen tud visszaemlékezni arra a senkiházira, akitől van. Megsemmisülten baktat mellettetek Dryanig. Az út a bástyától a lakórészig ugyanolyan keserves, mint idefele volt, kezd körvonalazódni benned, mire is számíthattok. Az öreg főkönyvelő szobája az alsó szinten van, könnyen odataláltok, kopogtatásra az öreg feje bukkan elő. Döbbenten hallgatja végig a mondandódat, dünnyög valamit "eszement ötletekről" és "vakmerő őrültekről", de amit kérsz, azt készséggel megteszi.

[Fuhimi Rokuro]

Visszabiccentek az elviharzó kradditáknak, majd kissé meghajolva jobbommal az ajtó felé intve udvariasan előretessékelem Rebeccát. Ha kijöttek, akkor remélhetőleg beszélhetünk a gróffal és útba tud bennünket igazítani.
- Hölgyem, csak ön után. - majd utána én is belépek az ebédlőbe.

[Martos col Legium]

(Alden)

- Mmm... - hagyja el önkénytelenül egy elégedett sóhaj ajkaimat, mikor a szagló- és ízlelőszervemet egyszerre érő ingerek kellemes harmóniává egyesülnek. A visszakérdezésre csak akkor válaszolok, mikor már lenyeltem a számban lévő falatot.
- Nos, amikor megjöttem, a szobában a székek arról árulkodtak, hogy nem régiben viszonylag sok ember volt egy időben e helyiségben, hisz a szolgáknak még nem volt idejük és/vagy alkalmuk, hogy azokat rendre az asztal köré visszaigazítsák. Ismerve továbbá a fenyegetettséget, úgy hiszem, hogy a vár katonai vezetőségének volt gyűlése. Vendégjárásra is gondolhatnék, de sem az alkalom, sem az időjárás nem kedvez annak, hogy bárki idejöjjön élvezni a vár kényelmét - körülbelül idáig juthatok, mikor nyílik az ajtó, és a két újabb ismeretlen belép. - Nocsak, lehet hogy utolsó megállapításomban tévedtem?

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A fegyverek tisztogatása közben észlelt tompulást a helyzethez képest próbálja orvosolni az előkerülő fenőkő segítségével. Az acélon végigsikló kő hangja számára kellemes emlékeket idéz, bár a folyosón esetleg arra haladó szolgálók már nem biztos, hogy ugyan ilyen lelkesedéssel fogadják, ha kihallatszik. Végül úgy határoz, hogy ha már úgysincs mit csinálnia ebben a tejszerű kavargásban, ami odakint van, legalább a fegyvereit rendbeteteti. Felölti vértjét, hogy egy kicsit otthonosabb legyen a hangulata, majd alabárdját lazán lelógatva a kezében elindul megkeresni a kovácsot, ha van ilyen ebben az egérlyukban. Azzal, hogy mit szólnak az esetleg útjába kerülők a teljes harci díszhez nem sokat foglalkozik. Inkább szórakoztatja, hogy vajon ki mennyire ijed meg tőle.*

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

Ha ennyire szembe vág a hó még itt a váron belül is, akkor kint még durvább lesz a helyzet, így akkor Dryantól kérek puszban mind a négyünknek valami kendőt, amit az arcunk elé köthetünk, és még egy pokrócot lovanként, amit valahogy a ló nyaka/szügye elé köthetnénk fel, hogy azért ők se sérüljenek - nagyon. Meg örülök a szakállamnak. Ezúttal kimondottan praktikus viselet.

Tőle az istállóhoz megyünk. Közben Treknek mondom:
- Előbb Limas testvérrel a lovainkat fogjuk felkészíteni az útra, hogy ne fagyjanak meg. Látni fogod, hogy semmi bajuk nem történik. Aztán te következel. A fejedre fogom tenni a két kezem néhány szívdobbanásnyi ideig, aminek a végére megelség önt el - és remélem kitart, amíg visszaérünk.

Amikor az istállóba érünk, az egyik pokrócot a lovak hátára tesszük, a másikat elébük, a nyakat és a szügyet védeni, íg a harmadikat feltekerve a nyereg mögé. Ha esetleg hosszabb időre megállunk, akkor kellhet, hogy ki ne hűljenek a lovak. Az istállóba érve könnyebben tudunk beszzélgetni, így mindenek előtt az útvonaltervet beszéljük meg.
- Tervezim szerint amíg ilyen cudar marad az idő, és nem látunk messzire - és remélem azok a toroni elővédek sem - a toroni csapatok elé kellene mennünk. Igen, közvetlenü az orruk és a kardjuk hegye elé, ha bármit is meg akarunk tudni róluk, azaz irány a völgy bejárata. Késő délután lesz, mire odaérünk, ha elkezdik addig a táborverést, akkor a tüzüket messzebbről észrevehetjük, mint ők minket, így lehet szerencsénk. Ha viszont nem, akkor akár még az is előfordulhat, hogy elmegyünk egy-két csapat mellett, és csak a második vonalba futunk bele. - itt leviszem a hangom - Akkor lehet, hogy nem jövünk vissza.
- Ha esetleg kitisztulna addig az idő, valami magaslatra kellene felvezetned bennünket, ahonnan áttekinthetnénk az egész vonuló vagy táborozó sereget. Ez sokkal biztonságosabb - és sokkal informatívabb is - lenne.
- Amint a lovaktól telink, minél hamarab ügetésbe kellene váltanunk amit néha rövid vágtákkal egészítünk ki, hogy a lehetőségekhez képest melegen maradjunk. Így olyan egy-másfél óra mulva elérhetjük a toroni csapatok első vonalát, ha valóban egy napi járóföldre vannak.
- Van-e valakinek egyéb ötlete vagy javaslata?

Ha senkinek semmi, akkor elmondunk közösen - hárman mindenesetre biztosan - egy imát az Öreg Bölcshöz, kérjük, fordítsa felénk orcáját, tekintsen le ránk és vegye pártfogásába a vállakozásunkat. Megemlítem az imában továbbá, hogy számunkra a legnagyobb segítség a tiszta idő lenne. Végül is nem csak ennek a várak a sorsa, hanem esetleg az egész hercegségé foroghat most kockán.

Végül pedig következik az elménk erejével a hőmérdékletünk növelése, a mondott sorendben. Előbb Limas és én a lovunkat melegítjük fel - Windefin csak saját magát, ahogy egyeztettük. Majd én Treket, és remélem, hogy hagyja, Limas pedig Windefin lovát, amit a gazdája tart száron. Windefin saját magát, én Trek lovát, majd végül én saját magamat is. Az istállóan tartózkodók valószínűleg sohasem láttak még ilyet, nem is valószínű, hogy értik, miről van szó, gondolom, tátott szájjal bámulnak. Windefin, ha akar, magyarázhat, tőlem ne várjanak semmit.

Indulás előtt a kapuban az ottani parancsnokhoz intézek pár szót.
- Terveim szerint olyan négy-öt óra mulva érünk vissza. Könnyen elképzelhető, hogy toroni lovasok fognak bennünket üldözni. Így ha elegendő erővel kicsap rájuk, akkor akár nyelveket is foghat.
Nem hiszem, hogy különösebben örülne az ötletemnek, meg hát idegen is vagyok neki, így nem várom meg a válaszát, hanem indulunk a felderítésre. Az út során az idő múlását nem szabad figyelmen kívül hagynom, nagyon fontos, hogy időben érkezzünk vissza. Így alkalmazom a pszi - Ébresztés diszcilínát egy óra mulvára, és amikor figyelmeztet, újabb egy órára szintén alkalmazom, mindannyiszor, amíg az öt óra el nem telik - már persze, ha az adott pillanat kedvez az alkalmazásnak.

Induláskor kezdetben léptetünk, hogy melegedjenek be a lovak, majd minél hamarabb ügetésbe váltunk, amit néha rövid futamokkal tarkítunk. A továbbiakban, egy-másfél órára Trekre bízzuk magunkat. Ha marad a cudar idő, akkor nem hiszem, hogy bármelyikünk is szólna egy szót is. Igyekszem nem elmaradni Trektől. Próbálok közben meditálni, hogy az elmém elhasznált erejének minél nagyobb része újból visszatérjen, de a siker felől erős kétségeim vannak.

[Laurana]

Rebecca de Viica

*Tűnődve tekintek az elrobogó lovagok után, csak remélni tudom, hogy nem öletik meg magukat, túlontúl tettrekésznek tűntek néhány órája is, most meg aztán pláne. Épp mint a dartonita, csak a másik véglet. Hiába, mindenki másképp egyforma...
Belépek az ebédlőbe ismét, körbetekintek, biccentek az újonnan érkezett úr felé, majd a grófhoz fordulok.*
-Bocsásson meg a zavarásért, Gróf úr, csak annyit szeretnénk megtudakolni, merre moshatnánk le magunkról az idevezető út porát?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Neidhart:

*Felöltve teljes harci arzenálodat kilépsz a folyosóra, melyen mindössze két katona sétál, mindkettő meglehetősen megütközve pillant végig elrettentő felszereléseden, ajkad ördögi vigyorra húzódik arcuk láttán, kis híján fel is kacagsz. A helyzethez illő gyorsasággal tűnnek el az egyik szobában, majd becsapják maguk mögött az ajtót. Kuncogsz magadban, ugyanakkor elgondolkodtat a dolog: két katona, egyik sem láthatott húsz télnél többet, egy lovag páncélzatától így megijed. Ha ismereteid nem csalnak, a toroniakat általában orkok is szokták kísérni, mit fognak szólni ezek a tejfelesszájú suhancok a humanoid állatok látványához és bűzlő ordításához?
Ezen rágódva keresgéled a kovácsot, aki szerencsétlenségedre a lakóépületen kívül tartózkodik -előzetes információid legalábbis erről tanúskodnak. Ahogy kinyitod a tölgyfa ajtót, szinte a vértedre fagy a levegő, arcodat egyből kikezdi az odakint tomboló vihar. Az orrodig is épphogy csak ellátsz, nagyjából indulsz el a kovács feltételezett helye felé. Ahogy lépegetsz, a szél süvítésén át kihallod a fém csendülését, ez vezet oda a műhelyhez. Ahogy belépsz és becsukod magad mögött az ajtót -kizárva ezzel a vihart- szinte felolvadsz a kohó melletti forróságban. Veled szemben bőrkötényes, nagy, sörhasú, őszes bajuszú, kopasz kovácsmester áll, kérdőn pillantva feléd, kezében hatalmas kalapács.

Alden:

*A gróf még éppen válaszolna feltételezésedre, amikor nyílik az ajtó, és két alak lép be rajta. Egyikük nő, ezt minden egyéb előtt veszed észre, hosszú, vörös hajzuhataggal, izmos, karcsú alkattal áldották meg az istenek, szemrevaló kis teremtés -ugyanakkor elképzelésed sincs, mi a fészkes fenét kereshet itt ebben az ítéletidőben. Szemmel láthatóan nem nagyon izgatja a jelenléted, egy biccentéssel elintéz, utána egyből a grófhoz fordulva a fürdő után kérdez. A nő hangja meglepő dolgokról árulkodik, egyenlőre nem is nagyon tudod hova tenni, de elraktározod elmédben, hogy később megfejtsd. Keserűség, bánat? Csak az Istenek tudják...
Még legelteted szemed egy darabig a teremtésen, majd a mindeddig csöndes másikhoz fordulsz. Arca keleties származást sejtet, testalkata pedig arról tanúskodik, hogy nem varázslással keresi a tenyerét. Egyenlőre a háttérbe húzódva áll.

Rebecca:

*Tűnődsz egy kicsit a kraditákon, de aztán elvetve a gondolatban megfogalmazott problémákat, Fuhimi előtt belépsz. Az ismeretlen fickó szemérmetlenül végigmér, te azonban nem is törődve vele -bár mellette mintha valami botfélét láttál volna egy pillanatra, ami tekergeti a fantáziád- a grófhoz fordulsz. A férfi rád emeli a tekintetét, majd kissé szégyenlős arccal így szól.

-Elnézést, hölgyem, de csak katonák fürdőhelyét tudom ajánlani, külön "női" fürdővel nem rendelkezünk. A férfinép, meg tudja, milyen... de felajánlhatom önnek, hogy személyes fürdőmet használja, ha igényli. Feleségem távol van, Erigow városában, így nem fog félreérteni semmit, emiatt ne félje, és lovagi becsületszavamat adom, hogy nem fogok önre nyitni.

Fuhimi:

*Rebecca belép előtted -szemed kicsit megáll alakján-, majd te is megindulsz, majd becsukod magad mögött az ajtót. Odabent egy ismeretlen fickó ücsörög az asztalnál, aki először Rebeccát veszi elég alaposan szemügyre, majd pillantása feléd ugrik. Meglehetősen vékony testalkatú, arca nyugodtságot sugároz, a mellette az asztalnak állított bot pedig sok mindenről árulkodik. Közben azért fél füllel hallod, ahogy a gróf felvilágosítást ad a nőnek a fürdő helyét illetően. Gyanítod, neked nem ajánlaná fel, hogy használd az övét...

Iymer:

*Dryan mindent előszedet a raktárból, amit mondasz neki. Jó vastag gyapjúpokrócok, kendők, lótakarók is jutnak bőven, még pluszba is, ha esetleg megállásra kényszerülnétek. Az istállóhoz menet mindannyian arcotok védelmezésével vagytok leginkább elfoglalva, a kendők azért valamennyit javítanak a helyzeten, bár az fényesnek így sem mondható. Trek megsemmisülten hallgatja mondandódat, csak beleegyezően bólint. Szemmel láthatóan nem egyértelmű a lelkesedése, de kétséged sincs felőle, hogy mindent meg fog tenni, amit tud, legfeljebb nem jó kedvvel. A lovakat megfelelő védelemmel ellátjátok, magatokat is, majd egymás után kiléptettek a vár kapuján. Apró praktikátoknak köszönhetően az állatok sem fogadják olyan berzenkedve a kinti időjárást, bár kissé nyugtalanok a szélben kavargó szilárd szemcsék miatt, amik titeket is meglehetősen kemény próba elé állítanak. Az időjárás a váron kívül sejtésed szerint még rosszabb, mint odabent, a szél itt akadálytalanul nyargalász fel-alá a völgyben, süvítve kapaszkodik mindenbe, ami csak az útjába kerül. Így, hogy folyamatosan mozogtok, meglehetősen jó tempót diktáltok, és tapasztalt vezetőtöknek hála csapatban is tudtok maradni. Próbálsz meditálni, azonban sejtésed ismét beigazolódott -sikertelenül. Még ha nem is ülnél lovon, a szél akkor is megnehezítené a dolgodat, így meg aztán...Pár perc múlva felsejlik előttetek a Traclon folyó és a rajta átívelő kőhíd. A folyó zúg, dühöng, a híd pedig ropogva próbál ellenállni a rohamoknak -kissé félve léptek rá. Ahogy elindultok azonban, kissé alábbhagy az időjárás tombolása -még így is nehezen viselhető-, amikor nem is olyan messze sötét sziluett bontakozik ki a kavargásból. Ahogy fordul a szél, hangfoszlányokat is hallasz.

[Fuhimi Rokuro]

Bemutatkozom az ismeretlen férfinak, majd megtudakolom, hogy pontosan merre is találom a "közfürdőt". Ezután elköszönök a jelen lévőktől, ha nem merülnek fel kérdések, visszamegyek a szobámba, a holmijaim közül előkészítem a hálóruhámat az ágyra - egy puha gyapjúing és nadrág - és elindulok, veszek egy forró fürdőt, hogy elmém után a testem is ellazuljon. Ezután lefekszem aludni.