Felszabadulás

[Lorin O Krell]

Drawen

Ahogy a lány lehajol az "íjáért" nos az én íjam is lassan felajzódik és pattanásig feszül az izgalomtól.
<<huhuhuhu.... milyen rég is láttam én a teliholdat? >>
-No én akkor le is teszem ezt az ócskavasat- csatolom le a kardomat övestől a hátamról- elvégre ilyennel nem szokás "vadászni". Ugye jól tudom?-kérdezem Marától kicsit kajánul miközben várom hogy csináljon valamit.

<<Csak azt tudnám Atis mi a fenének vigyorgott annyira. Na persze... biztos tudta hogy mi fog itt következni, hát ha nem lenne ekkora önuralmam most én is vigyorognék. Hm... vajon Arel felkentjét fogtam ki vagy magát az Istennőt?>>

[Laurana]

Mara

-Nem, valóban, vadászni nem karddal szokás... *Válaszolok, miközben kicsit még matatok az ágynál, összeszedem az íjam, meg a vesszőket, mindezt úgy, hogy ne látszódjon, mit csinálok, így csak akkor látja meg a férfi a kezemben a fegyvert, mikor megfordulok. Egyenlőre csak ártatlan tekintettel végignézek rajta, közben meg próbálom nem rögtön elnevetni magam.*

[Lorin O Krell]

Drawen

Derekamra teszem kezem hogy még közelebb legyen a célterülethez ha hirtelen meg kell szabadulnom majd ruháimtól és pokoli nagy vigyorral az arcomon, ami akár egy tejbetököt is leköröz várom hogy Mara felálljon. Bizony nekem már nem kell...
Mikor felemelkedik az ágy mellől kezében az íjjal meglepetten szólalok meg.:
- Az meg minek?- nézek lányra előbb meghökkenten majd kérdőn miközben arcomról irtózatos sebességgel lohad le a vigyor, és vele együtt kissé lentebb valami más is megrendül.

[Laurana]

Mara

-Nem tudom, hogy hogy vagy vele, de kézzel nem olyan jó vadászni...
*Kb. eddig bírom, az előbbi tejbetök ábrázat, most meg a hirtelen változás, elnevetem magam, kissé tán gonoszkásan, ki tudja, mit hall bele Drawen, mindeneserte és tiszta szívből kacagok, az íj továbbra is a kezemben.*
-Te mondtad, hogy milyen jól ismered a környéket, meg hogy 100 lábról is eltalász bármit...
Na, mehetünk? A bátyám már biztos lent van...

[Lorin O Krell]

Drawen

-Jah kézzel vadászni... azt is lehet... és ha épp nincs jobb...- vonok vállat majd a lány röhögésére én is elkezdek nevetni persze csak kicsit és z is erőltetett nevetés.
- Eh... beszélek itt badarságokat, menjünk az én íjam a lovamon van.- mondom kicsit csalódottan majd megmarkolom jó erősen a kardom és kifordulok a szobából. Mikor kiértem egy gyors mozdulattal megigazítom ágaskodó bajtársam.<<Hát ezt benéztük koma... ebből se lesz semmi ma este. :S... ehh...ehehehehehe....>>
Ha MAra si kijött akkor elindulok lefelé a lépcsőn az istállóba.

[Laurana]

Mara

*Letörölhetetlen vigyorral a képemen lépek ki az ajtón, szépen becsukom magam után, majd indulok lefelé a lépcsőn Drawen után.*

[Garmacor]

Atis

Ahogy hugocskám előkerül a korábbi vigyorom tovább szélesedik. Majd ahogy Drawen mellém ér együttérzően megveregetem a vállát.
- Mehetünk vadászni?
majd látva Drawen fancsali képét nem bírom tovább és kitör belőlem a kacagás.
- Bocsáss meg barátom de bármely bárd könyörögne azért hogy most láthassa az ábrázatod. Bármelyik komédiáját feldobná.

[Lorin O Krell]

Drawen

A röhögő Atisra már kezdenek feszülni az idegeim de...<<végül is csak egy vicc? Igen csak egy vicc... az egész élet egy nagy vicc... mindegy>> Próbálom kicsit feloldani magam.
- Na persze...csak az a komédia véres véget érne!Amúgy meg ne emlegesd előttem azt a szoknyavadász- nyomom meg a vadász szót- népséget... most ne...valahogy nincs kedvem azokról a tejfölös képű kis ficsúrokrül gondolkodni, főleg nem úgy hogy tudom a királylányok mind ilyenről álmodnak. Na menjünk is csináljunk valami érdekeset...kezdem unni ezt a csicsát.

[Laurana]

Mara

-Ugyan, Drawen, ne vedd magadra. Egyszerűen csak nem vagy az esetem. De azért még lehetünk barátok...
*1000 wattos vigyor *

[Garmacor]

Atis

-Persze ha az erigowi ficsúrokra gondolsz megértelek. Rájuk tényleg kár a szót vesztegetni. Na de Szépmező harcos muzsikásaival már más a helyzet. Igazi jóbarátok és pár hasznos dolgot meséltek már nekem. S gyanítom hugocskámnak is tanítottak már egyet s mást.
mondom mosolyogva
- No de tényleg menjünk vadászni. Később esetleg még visszatérhetünk kétlábú vadakért is.
veregetem hátba vigyorogva Drawent

[Laurana]

Mara

-Ejj, nem volt neked elég mostanában a vadságból? *Bököm oldalba vigyorogva a bátyám.*
-Azt még nem bánom annyira, ha nagynéni leszek, de akkor ne valami kis vérszívó legyen a poronty...

[Garmacor]

Atis

- Tudod hogy azz úrnő kedveli az örülteket és a kíhívásokat. Ki tudja talán még egy vámpír is nevelhető. Végül is a nőkkel is elbírok valahogy többnyire.
közben vigyorogva megsímogatom a hugocskám buksiját

[Lorin O Krell]

Drawen

Atis mondókájára elvigyorodok.:
- Hogy tanítottak neki egysmást azt elhiszem- nézek kajánul Marára- egyébként igazad van... vadászunk ma még asszonyállatra is csak nem ezen népek között, itt úgyse találnánk megfele...
MI??? Milyen vérszívóról hadováltok itt? Asztem a csecsemők szak csecsszopók nem ugranak neki a torkodnak...-nézek értetlenül de még mindig vigyorogva Atisra.

[Laurana]

Mara

-Nevelhető? Háááát... Amilyen az apja, az alapján nem lenne az... Az elbírás meg, hát, megfogtad a lényeget, többnyire. Valószínűleg még Drawen is jobban válogat, nemigaz, barátom? *Küldök felé is egy vigyort.*

[Lorin O Krell]

Drawen

-Ti most megint csak szívattok! Hahaha...jó vicc volt, persze Vámpír mi? Agyatokra menta bor, meg a férfihiány-kacsintok Marára[/color].- Hogy jobban? Hát tegyük fel még ha tényleg össze is jöhetnék egy vámpírral... nos .. őőő... mivel úgyse tudnám megkülönböztetni egy átlagos némbertől ezért aztán teljesen mindegy nem? Persze nem tudom mit tennék. Hogy a kardom vasára húznám-e fel vagy másra az inkább ott dönteném el.