Egy megsárgult kódex lapjain...

[Gregorius]

(Lamar)

Egész délelõtt lelkesen gyakorolja a hajózás csínját-bínját, próbálja ellesni a szükséges technikákat. Megfontolta, odafigyelve próbálgatja tudását, legyen szó akár a kötélzeten sétálásról, vitorlakezelésrõl, vagy kormányzásról.

A sok újdonság mellett gyorsan szalad az idõ, elégedetten, nemesi származását szinte elfeledve veti magát az ebédre. Jólesõen falja a csülköt, ragacsos ujjaival mindenhez hozzáragad.

Ebéd közben:
- Nem vagyunk azok a tipikus matrózalkatok mi. Sazu? - nevet fel, miután lenyelt egy zsíros cupákot. Kezével közben viccesen rácsap az ork karjára de hozzáragad a szõréhez és összezsírozza. - Hoppá, bocsánat! Talán így könnyebben belecsusszansz a bálnabõr ruhába.
- Jó lenne már tudni valamit a túloldaliakról. Helliodor, nem tudsz Te sem semmit? Nem tudod mivel próbálkoznak?

Ebéd után, tele hassal már sokkal nehezebb dolga van. Többször megáll, néha hányinger kerülgeti. <Legközelebb fele ennyi csülök is elég lesz, te marha. Jajj, marhát se akarok...> Elfehéredik kissé, mikor visszafojtja a rókát. Ezt követõen már feltûnõen szótlanná válik és bár igyekszik, láthatóan kevésbé tud koncentrálni a feladatokra. <Fel a fejjel, még mindíg kellemesebb, mint ami elõttünk áll...>

Munka közben figyeli a matrózokat is. Elkapja a pillantásukat, kíváncsi, hogyan viszonyulnak a kis csapathoz. Különösen a kis girnyót nem téveszti szem elõl, nem szeretne egy kést kapni a hátába. Többször áttnéz a kétárbócosra, fõleg délután sokszor elkalandozik a gondolata. <Nem tétlenkedem az igaz, de mégis... persze, persze, ez is fontos, de Azaghal és Meterrion legalább valami hasznosabbat tesz. Bárcsak én is ott lehetnék>

[Nekromat]

(Sazu)

*Egész nap keményen dolgozik a hajón. Képességeihez mérten akár 3 ember munkáját is elláthatja, bár nem tudja pontosan hogy mennyire mérvadó az õ munkája.
Az ebédnél mohón falja a csülköket, és a gyomra mint valami feneketlen juk, csak nyeli befelé a temérdek ételt.
Lamar mondatára csak széles mosolyal válaszol, miközben mindkét kezében egy-egy csülök van és jóízûeket harap beléjük.Mikor a paplovag összekeni a válát, majd elereszt egy poént, Sazu teliszájal felnevet úgy, hogy tõle hangos az egész asztal.
Az ebéd utáni munka sem fárasztja le túlságosan. Látja Lamar szenvedését és csak jót mosolyog magában, de nem hozza szóba, mert talán kínos lehet a paplovagnak. Így folytatja a munkát estig, amíg el nem küldik õket pihenni egy kicsit.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

Helyszín: a Beriqwelli Szél
Idõpont: Ébredés hónapjának 15. nap - napközép után 4 órával
Résztvevõk: Lamar, Sazu, Helliodor(NJK)
_____________________________________________________________


Helliodor még Lamar kérdésére így válaszol...

- Jó ismerõsöknek csak Hell cimbora - vonásai mintha enyhültek volna már-már barátságos az ábrázata süt róla, hogy mázsás csupa izom testének kimondottan jót tett a fizikai munka és tetszik neki a fegyverforgatók társasága - elképzelésem sincs mi tarthat ennyi ideig, de a napközépre megbeszélt találkozót már alaposan lekésték.

Majd az ebéd utáni penzumot letudva hozzátok fordulva ezeket mondja:

- Nem tehetünk mást mint alkalmazkodunk a helyzethez és bízunk benne, hogy minden jól alakul az õsvérûeknél. Ha jól emlékszem a terv részleteire, akkor este úgy horgonyzunk le, hogy napkeltekor indulva a napkelte utáni hármadik órába //9-10 óra között, 20 órás nappalokkal játszunk// érjünk látótávolságba. Nos uraim szedjük össze minden "tökbelünket" //pyar szleng a szürkeállományra// és látogassuk meg a Kapitányt, kezdjünk neki az unalmas számolgatósdinak. Ezzel megindul a "flegma fregattiszt" szobája felé. // kérnék tõletek 3db. k10-es dobáseredményt//

A válla fölött még hátraszól.

- Te sem úszod meg az agyalást Sazu, úgyhogy ne is ábrándozz róla, inkább szedd a lábad - mondja barátságos félmosollyal a szájzugában.

[Nekromat]

(Sazu)

-Hát ha ragaszkodtok hozzá, én is ott törhetem csöppnyi agyamat!

*És felnevetve indult a többiek után a kapitány kabinja felé!*

\\A dobások:
1. eredmény:5
2.eredmény:1
3.eredmény:9\\

[Gregorius]

(Lamar)

-Remélem semmi gond nincs velük. Mondjuk innen nyugodtnak tûnik a másik hajó.

*Estére lemegy a csülök, Lamar is sokkal kiegyensúlyozottabnak látszik. Már jobb színben van és ismét felveszi a ritmust "tökbelileg".*

- Bár szerettem volna ezt elkerülni, de mindegy, menjünk agyalni. - nevet fel Õ is Sazu után. - Bár kissé furcsálom azért, hogy pont nekünk kell számolgatni...remélem nem a saját kárunkra tesszük.

// dobások: elsõ - 3, második - 10, harmadik 2 //

[Con Larrodan]

(Azaghal)

Miután meállapította a hajón tartózkodók elméjét védõ pajzsok nagyságát, a pajzsokkal nem rendelkezõkön a következõ varázslatot alkalmazza (csak kézjeleket használ, a hangkomponenseket elhagyja):

//Mentális opráció: Emlékolvasás mozaik; Idõtartam: 5 perc; 5 Mp; E: 10+d10 E; MME-re jogosultak //
Toronnal, a dorani kémmel, és saját magukkal (kalandozókkal) kapcsolatos emlékeket keres.


//Bocsi a késésért ^^" //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

Helyszín: a Beriqwelli Szél
Idõpont: Ébredés hónapjának 15. nap - kora este
Résztvevõk: Lamar, Sazu, Helliodor(NJK)
_____________________________________________________________


Szépen összegyûltök mid az öten a kapitány kabinjába. Természetesen ott van a házigazda a hatásvadász Shipio kapitány a szigorú tekintetû Antoh-pap a Rygolesz nevû – egyébiránt nehezen fér a fejetekbe, hogy ez a két ember miként képes elviselni egymást – és ti mind a hárman. A medve termetû Lamar lovag Uwell és újabban az orrvitorla bajnoka. A kisebbségi komplexusát lassan levetkõzõ a szórakoztató üzletággal nemrég felhagyott Sazu. Aki származását illetõen udvari ork vagy ha jobban tetszik félember. És legvégül, de nem utolsósorban a kõmaszkját levetkõzõ Helliodor, aki számotokra mindig inkább harcos mintsem hatalmas varázsló állítson bármit is magáról. A munkának elég nehezen álltok neki, mert a kapitány mindenkinek könnyû erigowi bort töltött – a feladatra való tekintettel a férfiasabb italoktól még magát is tartóztatja. Jó hangulatú anekdotázás vette kezdetét, amelynek kiinduló pontja Shipio által említett katapultok és balliszták voltak, majd ezt formálta át és vette át a szót Sazu a toroni közelharcos ismereteinek és történeteinek ismertetésével, ehhez Lamar csatlakozik legutóbbi önként vállalt küldetésének teljesítésével. Majd ahogy az istenek szóba kerülnek Rygolesz is csatlakozott a beszélgetéshez – lévén megszólítva érezte magát – a Thar kultusz általa ismert pár különleges és borzasztó oldaláról osztotta meg veletek ismereteit. Fent említve Antoh istennõ hitének elsõbbségét a felemelkedett kíndémonéhoz képest. Legvégül Helliodor története következett a toroni mentalitás és stratégiák terén, mesél az árnyékharcosaik tudományáról és a rettegett sápadt légiókról is. Ezzel két óra el is telik majd elõkerülnek a papírok, a tinták és a tollak…

//A folyatás és az eddig nem ígért meglepetések (ajándékok ) holnap következnek, Azagharnak és Meterrionnak szóló reaggal együtt//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

Helyszín: a Beriqwelli Szél
Idõpont: Ébredés hónapjának 15. nap - este
Résztvevõk: Lamar, Sazu, Helliodor(NJK)
_____________________________________________________________


Lamarnak alaposan meg kell tornáztatnia az emlékezetét, hogy tanulmányai azon részére is visszaemlékezzen, amit csak érintõlegesen ismertettek mesterei és nem is nagyon használt az elmúlt évek során. A katapultok, tûzköpõk, és egyéb ostromgépek röppályái amúgy sem tartozott kimondottan a kedvenc tananyagai közé, de most sajnálja csak igazán, hogy nem tanulmányozta mélyrehatóbban a kérdést. Ettõl eltekintve lényegre törõ kérdéseinek és némi hozzáértésének köszönhetõen, sikerült tisztázni, hogy az idõjárás viszontagságait és a tenger vad hullámzását nyugodtan kihagyhatjátok a számításból, mert az optimális körülményekrõl az óriás Antoh-pap fog gondoskodni. A számításokban is jól jött alapossága és ennek hála a többszöri ellenõrzések során is jónak bizonyultak a terveitek. Sazu a kapitány a lovag és a pyaroni szabados „számháborújába” nemigen tudott beleszólni, ám vaktyúk is talál szeget alapon olyan ötlettel állt elõ, amelynek ismertetésekor a penna abbahagyta a papír karcolását és az egybegyûlt tanult fõkben is bennakadt a szusz.
- ’Há az ötlött eszembe mé’ nem küldjük fel az árbockosárba a kémet egy hordónyi rumszagú nafta kíséretében és egy jól elpöckölt lángoló golyóbissal bízvást elrepíthetnénk melegebb égtájak felé, és mindezt még a szemein keresztül pislogó tharrfatya gazdái sem gondolhatnák fatális balesetnél többre. – mondja amúgy foghegyrõl Sazu, miközben tõrével a körmeit tisztogatja.
Ötletét követõen a kapitány jóféle rumot tölt neki, majd a többiekhez fordulva újfent nagy számolgatás vette kezdetét. A tanácskozásátok éjközép elõtt három órával ért végett, és rögtön ismét jóhangulatú beszélgetésbe csapott át. Szinte fel sem tûnt nektek, hogy Helliodor kislisszolt a kabinból és úgy éjközép elõtt egy órával tért vissza és takarodót kezdeményezett. A jóféle bortól kissé lelassulva a kabin felé battyogva Helliodor arcán üdvözült mosollyal a következõket mondta nektek…
-Pártfogóink ezúttal kitettek magukért és jótékony ajándékokat küldtek számunkra… - majd kabinjába tessékel benneteket ahol a földön már négy kis halom van felsorakoztatva.
- Ezt itt a tied Sazu Doran varázskovácsainak szíves jókívánságaival. - Nyújtja át a ismeretlen ismerõs fegyverpárt és a testi adottságaidnak leginkább megfelelõ gladiátorvértet amit kovács valaha készített. A páncélt szó szerint súlytalannak érzed. A megrökönyödöttség kiütközik arcodra, nemigen gondolod ez a pillekönnyû alkalmatosság bármitõl is megóvhatna. Ezt látva Helliodor kiveszi kezedbõl a vértet a falnak támasztja és kalapácsával emberfeletti ütést mér rá két három lábnyi lendületvételt követõen. A páncél a vártnál kevésbé rongálódik és ott ahol szét nyílt a fémlemez hihetetlen gyorsasággal ismét össze is záródik, a páncélon egy karcolás sincs. Hitetlenkedõ ábrázatoddal mit sem törõdve átadja Lamarnak az ékes lovagkardot és míves pajzsot.
- Ezek itt az erioni rendházatok féltett kincsei közül való fegyverek, ahogy elhagytuk eriont rended ottani nagyjai tanácskozáson döntöttek arról, hogy ezeket halálodig magadnál tarthatod. Remélhetõleg minél késõbbi távozásodat követõen az árnyékvilágból a fegyverek visszaszállnak a rendre. – a kardot kézbe véve nem tudod nem észrevenni a tökéletes súlyeloszlást és azt, hogy a penge mintha élne… a pajzs pille könnyû és könnyûsége dacára is az elpusztíthatatlanság sugárzik belõle.
A másik két csomagocska a tiadlani hajón bajlódó társaitokra vár. Ezeket a holnap hajnalban adjátok át nekik. A fentiek miatt nehezen jön álom a szemetekre, örömmel, várakozással és félelemmel teli lelketek nehezen pihen meg.



//Ajándékok PM-ben átküldve. Uraim lehet reagálni már megtörtént dolgokra is a véleményeket is meg lehet fogalmazni. a módosított karakterlapokat is várom. Sion és Con cimborák kérem szíves türelmeteket ígérem a következõ (holnapi) reagom nektek fog szólni. Nektek is terjedelmesebbet szánok.//

[Nekromat]

(Sazu)

*Mikor belépnek a kabinba és Hell odanyújtja újdonsûlt fegyverzetét és páncélját, valóban hitetlenkedve figyeli a páncélt, hisz már megszokta és törvényszerûnek tartotta, hogy az a vért ami nehéz , az jól is véd a pengék ellen, de mikor meglátta a hatalmas ütés utáni összeforró vértet, majdnem leesett az álla. Mintha élt volna a vértezet. a két egykezes bárd is különleges volt. Tollpihe könnyû fegyverek voltak, amelyek nagyon jól kézre estek az udvari orknak. Észre vette, hogy valamilyen jelfélék vannak a bárdok pengélyére vésve. Ekkor jött rá, hogy az egyikre a SA, a másikra a ZU betûk vannak vésve, és leesett neki hogy a nevét maratték a két bárdba. A pengék kidolgozása is meter munka volt. Íveltsége tökéletesen idomult a fegyver folrmályához.
Sazu gyorsan magára húzta a vértet és a két bárdot az övére akasztotta. Ekkor vette észre Lamar új felszerelését, amely szintén nem maradt el, az õ fegyverzetének minõségétõl.
Vérszomjas tekintettel és egy nagy vigyorral fordult a többiekhez.*

-Ezekkel a fegyverekkel és páncéllal, egy egész hadsereget is képes lennék legyõzni. Milyen ellenfelekkel kell szembenéznünk ha ilyen felszerelésre van szükségünk?

*Az este további részében nehezen ragatt álom a szemére. A másnap eseményein morfondírozott. Már most úgy szívéhez nõtt új felszerelése hogy a vérel és a két bárdot szorongatva aludt el nagy nehezen.*

[Gregorius]

(Lamar)

*Elhelyezkedik a kényelmes, de a súlya alatt bizony igen "rogogós" székben. Kicsit fáradtan, jólesõen kinyújtóztatja tagjait és még az összjövetel témája ellenére is jobb kedvre derül, amikor Shipio finom borral kínálja. Lassan apró kortyokban lát neki a nedûnek, szinte csak csöpogteti a torkán.

Érdeklõdve hallgatja a többiek vidámabb, netán megrázóbb kalandjait. Mikor a Tengerûrnõ papja szóba hozza Tharr kultuszát, kissé elkomorul és észrevehetõen erõsen megszorítja a karfákat, amin eddig kezeit nyugtatta.*

- Ha már Rygolesz szóba hozta a mocskos Háromfejût és követõit, nekem is lenne egy történetem. Úgy egy hónapja rendezte meg Eligor herceg Erenben a híres Rókamezei Lovagi Játékokat, melyen derék rendtársam, a szent emlékû Qetor lovag oldalán jómagam is részt vettem. Derekasan helytálltunk és sorban küldtük földre a többi lovagot, lett légyen szó kardról, kopjáról, vagy buzogányról. A sors hozta úgy, hogy társam került szembe a becstelen toroni lovaggal, Dyerrával *nevét szinte csak sziszegve mondja* ,aki odáig süllyedt, hogy nem átallott halálos fegyvermérget használni. Rendtársam hiába gyõzedelmeskedett, a felcserek sátrában, egy órával a harc után érte a dicstelen halál. Akkor megfogadtam *szemében ugyanaz a tûz izzik fel, mint mikor a tényleges fogadalmat tette*, hogy akár életem árán is megbosszulom a halálát és a sárba tiprom a lovagi erkölcsöt megcsúfoló férget, én mondom nektek, szégyen e világra, hogy ilyen mocskot hord a hátán. *Itt már tombol benne az indulat, gyakorlatilag majdnem kiabálva, székébõl kiemelkedve fejezi be a mondatot. Egy kis csend után lassan visszaül a székbe, majd nyugodtabb hangon folytatja* Lassan térjünk vissza inkább a ballisztákra. De nem akarok adósotok maradni a történet végével. Uwel kinyújtott karjaként bevégeztem a bosszút és Dyerrát korcs istene elé küldtem Erionban. Remélem életével és még inkább halálával nem szolgált rá annak elismerésére.

*Látva, hogy szükség van minden eddigi tapasztalatára a számítások során, akár még mentális praktikákhoz is folyamodik /Pszi, emlék felidézése/, hogy felidézze tanulmányait és harctéri tapasztalatait. Igyekszik mindenben a csapat segítségére lenni, úgy érzi, hogy a közös ellenség elfedi a különbözõségeket és lassan egységbe kovácsolja a társaságot.*

*Hellt követi a kabinba és hitetlenkedve tekint a míves lovagkardra és pajzsra. Történetüket meghallgatva a döbbenet ül ki az arcára, lelkében büszkeség, féltés, mély tisztelet és vallásos buzgóság kavarog. Gyorsan felméri a fegyver és a pajzs számára rögtön érzékelhetõ tulajdonságait, párszor megforgatja, megpörgeti a kardot, felcsatolja a pajzsot. Lemerevedik egy pillanatra, gondolatai vadul cikáznak, a továbbiakban egy szót sem szól, csak ül és mély áhitattal tekint újdonsült felszerelésére.*

<Milyen gyönyörûek, a pajzs is milyen könnyû, na lássuk…mi, hogy, nem lehet…de igen...szent fegyverek…ó, Uwel…mivel bizonyíthatom rátermettségem és hatalmas kegyed!?>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

Helyszín: a tiadlani bárka
Idõpont: Ébredés hónapjának 16. nap - kora reggel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________



//Bocsánat az eddigi inaktivitásért és be nem tartott ígéretekért. Ezentúl nem ígérek semmit, viszont azt be is tartom. //


Meterrion elmúlt egy napja nem nevezhetõ kimondottan izgalmasnak, még szerencse, hogy nem az a türelmetlen fajta. Amennyire csak lehetett megismerkedett a hajóval és kiismerte annak lehetõségeit, és korlátait. A szakálas-fejszés varázslóra nem sok gondja volt, mert nemigen találkozott vele. Egyszer ugyan felkereste a szálását, de üresen találta, és mivel kifinomult ösztönei semmiféle veszélyt vagy vérontás nyomait nem jeleztek számára elkönyvelte rendjén valónak, hiszen az aprónép sem egy tejfelesszájú embergyerek, így nyilván tudja, mit csinál.

Azaghar kutatásai láthatatlanul, légiesen és trükkös varázspraktikák alkalmazásával, sikerrel jártak, sikerült azonosítania a toroniak kémet egy teljesen jellegtelen kese hajú vizenyõ kék szemû borostás figurát akinek egyetlen jellegzetessége, hogy mindig rágcsál valamit. Ruházata homok színû szakadozott, látható helyen fegyvert nem hord magánál. Az emlékei között fellelt morzsákból kiderült, hogy õ a Kobrák egyik „felderítõje” és parancsa Shulurból érkezett, ezért hagyta el kényelmes erigowi „állomáshelyét”. A Kobrákhoz valószínûleg a legfelsõbb toroni körökbõl érkezett a felkérés és jelentõs vagyonokat adnak majd át az egész északi kontinensre kiterjedõ bûnszövetkezetnek, ha megfelelõ minõségben és mennyiségben szállítja az információkat. Minden nap este köteles jelentését egy drágakõ alkalmazásával szellemnyelven továbbítani és csak a rendkívüli eseményeket jelentheti azonnal a shuluri összekötõjének. A matrózsághoz jól ért ez egyike számos így-úgy kitanult szakmájának, amelyekkel beépül az ellenséges közösségekbe, anyanyelvi szinten beszéli a közös nyelvet, másként nem is hallottad szólni. Könnyed alapvetõen derûs természete csak látszat, ami igazi számító kígyót takar. A neve Ghil.

Az éjszakátok mindkét hajón eseménytelenül telik. A másnap hajnali ébresztõ komolyan próbára teszi a Beriqwelli Szélen tartózkodókat. Az izomláz csúnyán meggyötörte a békés álmotokat. A tiadlani bárkán semmi említésre méltó nem történt az éjszaka. Lamar, Sazu és Helliodor átevez egy nagyobbacska csónakkal Meterrionékhoz és átszállnak a fedélzetre a csónak alkalmas a hajó teljes legénységének evakuálására. A fedélzetre érve Helliodor átadja a csomagocskákat.

Meterrion egy karperecszerûséget és egy kellemes tapintású köpenyt vesz magához. Helliodor szellemnyelven közli, hogy ezek Sirenar Szövetségének szívélyes ajándékai, ezzel kívánnak hozzájárulni déli testvérük egészségének megõrzéséhez és amennyiben lehetõséged lesz rá szívesen látott vendégként, köszöntenének erdeikben. A tárgyakról némi használati utasítást is átad. //lásd PM//

Azaghar egy vele egy magas botot és egy mívesen cserzett csizmát rejtõ szövetzsákot kap kézbe. Helliodor vele is szellemnyelven vált gondolatot. A hétpróbás Kreon kieszközölt némi protekciót számodra Doran tárgyspecialistáinál és ezeket a „csecsás” darabokat küldi neked, remélve nem lesz rájuk szükséged, de ha mégis, akkor bízvást segítségedre lehet. A tárgyakról némi használati utasítást is átad. //lásd PM//



A tiadlani bárka kapitány ünnepélyesen átadja a parancsnokságot Meterrion „kapitánynak”.

A három kalandozó érkezésétõl számítva három órátok van a szigetig és kb. másfél óra múlva látótávolságba kerültök.


// Tietek a pálya, én csak teteitek következményét és a körülmények változását írom le. Figyelem! A két csapatrész a másik hajóján történtekrõl elkészült tervekrõl kiderített infokról nem bír ismerettel. Az álhullátokat rejtõ ládák a raktárrészben vannak.//

[Gregorius]

(Lamar)

*Csatával álmodik, melyben már új kardját és pajzsát használja. Felriad álmából az ébresztõre. Rámarkol a kardmarkolatra és magabiztosság tölti el. Diadalmas feltápászkodásában csak izomláza akadályozza kicsit, de azért gyorsan összeszedi a cuccait. Új és régi felszerelését is pokrócba csomagolja és összeköti a többi cókmókkal, majd a hátára dobja és felmegy a fedélzetre. Hûvös a reggel, ébresztõnek kiváló. Lassan húz a bárka felé, közben méregeti a tiadlani hajót. Nem szól, csak ha kérdezik. Megkérkezéskor igyekszik felmérni a terepet és az embereket (meg persze az elfeket, törpéket, traclonokat, stb... )*

//Nem akarok nagyon elõre rohanni, úgyhogy várok, amíg mindenki reagol az eddigikre és eljut a nagy viszontlátásig.//

[Sion]

(Meterrion)

*Üdvözlöm az újonnan érkezetteket és örömmel veszem át a kapitányságot. A csomagot kibontva és a levelet elolvasva döbbenettel vegyes öröm járja át. Na erre aztán nem számított! Ezek nagyon erõs tárgyak, azonban az, hogy kik küldték és hogy alkalomadtán még otthonukban is fogadják... Ez egy óriási megtiszteltetés és amennyiben alkalma lessz rá, ki is használja. Egyenlõre azonban inkább az elõtteálló feladatokra próbál koncentrálni és körbevezeti társait a hajón, valamint keres néhány olyan helyet, ahol viszonylag észrevétlenül hagyhatják el a hajót.*

[Con Larrodan]

(Azaghal)

Örömmel veszi át az ajándékokat, és mikor együtt vannak, Sazu kivételével a többieknek szellem nyelven közli amit sikerült megtudnia.

<A kém egy kese hajú vizenyõ kék szemû borostás figura akinek egyetlen jellegzetessége, hogy mindig rágcsál valamit. Ruházata homok színû szakadozott, látható helyen fegyvert nem hord magánál. A neve Ghil. Vigyázzatok vele, kétszínû kígyó.>

Majd ezek után Sazu felé fordul....

- Gyere velem kérlek... segítened kellene pakolni....

// Sazu simán rájöhet, hogy Azaghal akar tõle valamit négyszemközt... és nem a pakolásról van szó//

[Nekromat]

(Sazu)

*Mikor átérnek a másik hajóra, Sazu alaposan szétnéz a taton, hogy ki van a fedélzeten és hogy mennyien. Mikor találkozik az elf és törp társával, vigyáz hogy semmilyen érzelmet ne mutasson ki feléjük, ezért kifelyezéstelen arcal kezet nyújt feléjük és kezet is ráz velük ha azok elfogadják. Mikor a csomagot átvették és Azaghal oda lép Sazuhoz hogy egy kis munkára invitálja, csak bólint egyet és követi a varázslót.*

<Mostantól nagyon óvatosnak kell lennem hogy semmilyen árulkodó érzelem ne üljön ki az arcomra, ezért jobb lesz azt sem felfedni hogy idõ közben elég jó barátságba keveredtem a csapat többi tagjával.>