Új-Pyarron - A második manifesztációs háború elsõ etapja

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


Átkarolva egy csókot ad a messornak a homlókára még az elalvás előtt.Aztán vmi az eszébe villan,ami feletté zavarja....halka a lány füleibe súgja a mondadóját.

-Még a nevedet sem árultad el.Nem szeretnék a rangodon szólitani mikor kettesben vagyunk és nem lát és nem hal minket senki.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Al Abadana, az oázisok városa
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Pharae Dashir (Hakea Ello)
_____________________________________________________________

- Semmi gond kicsim. Nyugodtan mondd el a véleményed. Ha megszeretlek, akkor az enyém leszel. Nem pedig másé. És egy ilyen gyönyörű nőnél máshogy nem tudom elérni, hogy csak az enyém legyen, csak ha birtoklom is.
*Elég keményen lök téged, de hangja mondandója alatt meg sem rezdül. Kezdesz megrémülni. Ennyire még egy férfi sem uralkodott az érzelmein. Kezd az aktus egyfajta párharccá válni. Az emír egyre csak gyorsít a tempón, és figyeli a reakciódat. Te pedig próbálod nem kimutatni, hogy mennyire felizgat és elgyötör minden egyes lökése. Miután látja, hogy bírod, mégjobban felgyorsít. Lassan szépen folyamatosan váltotok pózt. Immáron hanyatt fekszel és ő rajtad támaszkodik. Minden tövig hatolásnál csattogás hallatszik. Kezd kicsúszni a kezedből az irányítás. Akkor kezded igazán feladni, amikor az uralkodó arcán még mindig nem látsz semmit, csak egy halvány mosolyt. Kezditek mindketten észrevenni, hogy a párharc eldőlt, de nem adod könnyen magad. Húzod halasztod, aztán egyszercsak elszakad nálad a cérna. Érzed, hogy elérkeztél a csúcsra, és már nincs olyan dolog, amivel késleltetni tudnád az elkerülhetetlent. Elernyed a tested és előtör belőled minden. Teljesen véged van. Zihálsz, és azt veszed észre, hogy teljesen leizzadtatok mindketten. Viszont még mindig nem szállt el a partnered. A kezeidet alig bírod megmozdítani, csak bénultan fekszel és kapkodod a levegőt. Legyőzött téged. Szinte lealázott. Hosszú évek óta senki sem volt rá képes. Melléd fekszik abba a pózba, amiben a beszélgetést kezdtétek. Megint a hasadra teszi a kezét, ami most fel le jár, és kicsit remeg is a tested az izgalomtól. Megint megtámaszkodik a kezén és ismét a szemedbe néz. Kedvesen mosolyog rád, ahogy eddig mindig.*
- Na mi van kismadár? Elképesztő egy nőszemély vagy. A többi ágyasom azon igyekszik, hogy minél kielégültebbnek lássam őket. Te pedig játszol velem. Különleges nő vagy. De vajon bírod e még?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

*Elhaló hangon csak ennyit mond.*
- Nadyrának hívnak. Nadyra Bernissenek.
*Kinyitja a szemeit és rádnéz. Csak nézegeti az arcodat és mosolyog.*
- Tudod, nagyon kevesen tudják az egész nevemet. De ne nagyon hívjál így, mert ha a küldöttség valamelyik tagja előtt elszólod magad, akkor ugyancsak bajba kerülök. Ölelj szorosan.
*Látod rajta, hogy akar még mondani valamit, de csöndes marad és az öledbe bújtatja az arcát.*

[Schinter]

(Dyen di Lauren)



-Nagyon örülök,hogy azon kevesek egyike lehetek,akik ismerik a teljes nevedet.Ne aggodj nem fogom elszólni magam.

Vissza mosolyog a lányra.

-Remélem nagyon jól érezted magad.Ha szeretnél még vmit mond el nyugodtan.Igyekszem teljesiteni a kivánságaidat

Majd ad még egy puszit a lány fejére és szorosan magához öleli.nem akarja kiengedni a karjai közül.

-Tényleg hova szeretnél eljutni?Mondtad,hogy világot szertnél látni.Mégis melyik részét szeretnéd legjobban megnézni mint egyszerű ember és nem mint feladatát végző messor?

[Meridian]

(Lywellion Siannodel)

*Elgondolkozik az emlékeken, és látszik is, hogy elkalandozott a gondolataiban, mivel ha lova nem fordul el egy picit, nekiment volna a házfalnak...Ő ezt nem veszi észre, továbbra is csa az foglalkoztatja, vajon mit akar ez a kráni elf?

<Hmmm...semmi jót nme nézek ki elsőre abból a sötét csuklyából...viszont az, hogy az óelfek valamelyike, akár kiszakadt is, találkozik vele, az az ő javára billenti a mérleget. Gondban vagyok ezzel a dologgal.>

*Valószínűleg csak akkor csöppen vissza a jelenbe, amikor a lovak hirtelen megállnak a fehérmárvány épület előtt, amin Pyarron címere díszeleg.[/i]

[Hakea Ello]

(Pharae)

*Nincs hozzászokva a tempóhoz, mégsem hagyja magát eleinte, szinte küzd, hogy egy hang se hagyja el a torkát. Fogait összeszorítja, lehunyja szemeit, sokáig bírja, de végül elveszti a csatát, kicsi izmai nem bírják az erős lökéseket. Angyali igeként törnek föl belőle az édes sikkantások mikor a csúcsra juttatja az emír, az aktus végeztével ráhuppan a takaróra, mellkasa és hasa fel alá jár, nagy, kéjtől könnyes szemeivel bámulja a férfit és zihálva szól hozzá.

-Ne ilyen gyorsan, kérlek! Nem bírom. Legyőztél, a legyőzöttnek pedig kötelessége ajándékot nyújtani a hódítónak. Kérlek fogadd el, és kegyelmezz meg a kis madárkának!

*A heves aktus orkánja után csókja gyenge, mégis frissítő szellőként hat. Közelebb fészkelődik a férfihez, majd föléhajol és a fülébe súg halk, fátyolos hangon.:

-Ajándékomat a titokzatos Niaréből loptam neked, egy juharfák alatt ölelkező szerelmespár öléből. Ha kedved úgy tartja, megmutatom, hogy a messzi keleten hogy bújnak össze a galambok.

*Játékosan megnyalja a férfi fülét, majd visszahanyatlik mellé. Folytatja mondókáját, közben vezeti a férfi kezeit.

-Ezen módszer nem egyszerű szeretkezés, meditáció is egyben, és eleinte erős koncentrációt igényel mindkét féltől. Érzék-kizáráson, szuggeszción és stimuláción alapul, először is hunyd be a szemed. Kövesd utasításaimat, én már kipróbáltam és...jaj úgy izgulok, olyan gyönyörű! Folytassuk. A kezeidet helyezd...igen, oda gondoltam . Lábainkat fonjuk össze és...juj! Ne olyan hevesen. Most jó. Zárd ki az összes érzékedet, csak arra koncentrálj amit érzel, amit tapintasz. Csendesedj el...és most hagyd hogy a madárka megtanítson téged némán énekelni . Mmm...

*Ismét megcsókolja, de most egy teljesen más, egy sokkal finomabb, érzékibb világ tárul a férfi elé. Olyan részletekre lesz figyelmes, amik felett egy normális szeretkezés közben elsiklik, ezek az apró érzetek elementárissá fokozzák a pillanatok érzékiségét. Érzi hogy a lány hosszú szempillái hogyan cirógatják az arcát, hogy selymes, izzadságtól síkos, mégis finom illatú bőre hogy simul a sajátjához, hogy hosszú, vékony ujjai hogyan táncolnak végig gerincén, farokcsontja tövénél megállapodva. Ott a lány egy idegközpontot kezd el masszírozni, amit csak a legjobb szeretők ismernek, majd másik kezét, amivel eddig ölelte a férfit, annak ágyékához vezeti, és lassan magába fogadja hímtagját. Lágyan kezdi az aktust, izmai már sokkal jobban bírják a visszafogottabb tempó miatt, a férfinak jóval nagyobb kéjt tud így okozni. Kiemelkedő intelligenciája és jó összpontosítása lévén könnyedén megtalálja vele a harmóniát, a ritmust ami mindkettejüknek a legnagyobb kéjt okozza, ekkorra az érzékstimuláció már teljes mértékben hat, mégjobban dagasztva az öröm áradatát.

[Joe Lyon]

( Erlon Arts)

* Miután helyet foglal engedi, hogy a pap akadály nélkül jól átvizsgálja gondolatait és emlékeit. Mondjuk érzi, ha ellenkezne akkor sem tudna mit tenni. Adron felkentjének hatalmával az övé nem vetekedhet. Az „átvizsgálás” után felkel ülőhelyéről és úgy hallgatja Elistrius szavait, majd mikor az a mindenkinek megvannak a maga érdekei, meg a krániak tárgyairól és annak eltulajdonításának következményeiről kezd beszélni, apró mosolyra húzza a száját. Mikor az öreg engedélyt ad, hogy velük tartson majd elrepül az örömtől, de visszafogja magát és egy néma főhajtással jelzi köszönetét. *< Na itt a nagy lehetőség Erlon! Ennél közelebbi és élethűbb képet nem is adhatnál elöljáróidnak a déli helyzettel kapcsolatban! Még a végén túlteljesíted az elvárásaikat! Mondjuk a mágikus tárgy megszerzése így nehezebb lesz, de majd hoz valamit a sors, meg persze csak Algorne tudhatja mi vár rád Ibarában, de eddig szerencsére sosem hagyott cserben és valahogy mindig kikeveredtél minden slamasztikából!>*Az atya mondandójának végeztével Erlon is megszólal:*

- Köszönöm atyám a bizalmát! Nem tudom, hogy tudnám kifejezni hálámat! Hát csak annyit tudnék hozzáfűzni az elmondottakhoz, hogy ígérem nem hozok szégyent az ön és Pyaron fejére! Ha szabad ilyet mondanom, köszönet, hogy engedélyezi Berni lovag velünk jövetelét! Én úgy érzem nem fogja megbánni, hogy magával visz minket!>* Mindvégig mereven az atya szemébe néz, majd Bedinre pillant*
-Nem tudom neked milyen dolgokat kell elintézned a városban a holnapi indulásig, de ha nem bánod veled tartanék!
-Atyám önnek ismételten megköszönöm bizalmát! Ha valami változás állna be a tervekben a Fáradt Vándor nevezetű fogadóban megtalál! Ha nem akkor Bernivel együtt holnap délelőtt 9 körül jövünk és csatlakozunk a delegációhoz! Ja és még egy kérdés! Tudnak már valamit az Ibarai helyzetről? Merre jár az Amund horda? Ha megengedi már most elkezdeném az információkat összeszedni! Igen, még mielött el nem felejtem* Mosolyog az atyára* Ha valami kérdésse van az északi helyzetről állok rendelkezésére!* Megvárja az atya válaszát, majd elköszön tőle, Bedinnel együtt elindulnak a városba. Kilépnek a laktanyából, majd egy könyvkötőt keresnek fel, kinél vásárolni szeretne egy bőr kötésű napló félét, melyben a későbbiekben vezetni szeretné a történteket. Majd ha az uwelita dolgait is elintézték meghívja az öreget még egy itókára a a Fáradt Vándorba, illetve rendel valami étel féleséget mindkettőjüknek! Mikor italaikat megkapják megemeli kupáját és köszöntőt mond:*
- A sikeres és kalandokban teli útra barátom! *Koccint az öreggel, majd egy húzásra kiissza italát!

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

- Most boldoggá tetted a bennem megbújó nőt, és rendkívül megnehezítetted a fejvadász dolgát. De majd csak elrendezem magammal a dolgot. Most viszont nem szeretnék ezekkel a problémákkal foglalkozni. Arra ráérek holnap.
Minden kívánságomat teljesítetted. Maradéktalanul. Most már csak azt kérem, hogy mardj velem éjszakára.
Mindent végig akarok járni. Minden országot meglátogatni és megnézni a látnivalókat. Tüzetesen.

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


Kicsit lazit a szoritásán és a lány arcára pillant kedvesen mosolyogva.

-Akár hogy is nézlek csak a nőt láttom benned....
De azért a többiek előtt megprobálom a fejvadászt látni.Bevallom nem lesz egyszerű.
Eszem ágába sem volt elmenni.Elvégre ez az én szobám.

viccesen és halkan elneveti magát és szorosabbra öleli a lányt magához.

-Egyszer szeretnélek elvinni téged 1-2 országba,hogy azokat végig járhassuk.

Egy kicsit igazit a pózon és a himtagján,hogy kényelmesebb legyen és kicsit beljebb helyezze ha időközben kicsuszott egy kicsit aztán egyik kezével megfogja a takarót és magukra huzza.Ad egy csókot a lány homlokára még.

-Most aludjunk.holnap még sok teendők lesz...
Aztán állomra hajtja a fejét szorosan átölelve Nadyrát.

Reggel majd hajnal előtt egy órával szeretne kelni és remélni tudja csak,hogy Nadyrát még a karjaiba találja majd....

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

*Még nem kel fel a nap, amikor kinyitod a szemedet. Rögtön magad mellé nézel, hogy a lány ott van e még. És láss csodát, ott fekszik melletted. Karodon támaszkodik a feje és nyitott szájjal alszik. Most csak a 19 évesnek tűnő gyámoltalan lányt látod. Aztán belátod, hogy a látszat néha mekkorát csal. Pedig az éjszaka annyira közel voltatok egymáshoz. És most is. A karjaidban tartod és oltalmazod őt, pedig lehet, hogy nem is szorulna rá. Kettős érzések kerítenek hatalmukba. Lehet, hogy ő is színjátékot játszik mint te? És egyáltalán te azt játszasz e még? Tényleg közel került hozzád a lány. Vajon te is hozzá? Olyan jó nézni, ahogy szuszog rajtad. Gyönyörködsz a szépségében és kopogást hallasz.*

[Schinter]

(Dyen di Lauren)



Nagyon jó érzés tölti el,hogy ott van még a lány.Legalább nem ment el az éjszaka.Elgondolkodik néhány dolgon aztán meghallja a kopogást....
Lassan és óvatosan kihuzza a lányból a himtagját ekkor tünnik fel neki,hogy igen csak fáj,mert egész este igen csak szűk helyen volt...Szerencsére lila gyürütt nem látni rajta .Legalábbis most még nem...Kiveszi a karját a lány feje alól helyette egy párnát rak alá.Nyugtázza magában,hogy a karja is elzsibadt....Aztán rádob a lány testére úgy,hogy lehetőleg ne vegyék észre,hogy alatta van vki.Felvesz egy inget felhuzza az alsó nadrágját aztán ajtót nyit.ott áll az ajtóban és nem szándékozik beengedni senkit..még ha maga az inkvizitor van ott kint,akkor sem szándékozik.Legfeljebb kimegy akkor...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

*Mikor elhagyod az ágyat, a lány morgolódik kicsit álmában, aztán tovább alszik. Az ajtóban egy őrt látsz tálcával a kezében. Próbál bekukkantani a szobába, de teszel róla, hogy ne sikerüljön neki. Átveszed a tálcát, aztán becsukod előtte az ajtót. Mikor a tálca tartalmát jobban megvizsgálod megtudod, hogy miért is volt kíváncsi az őr. Két személyre van rajta reggeli. Pirítós vajjal, lekvárral, két pohár tej és két alma. Mikor visszanézel a lányra látod, hogy ő is ébredezik. Nyújtózkodik a takaró alatt mint egy macska és dorombol is hozzá.*

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


Megköszöni az őrnek,hogy hozta a reggelit bár kiváncsi rá,hogy ki küldte...Most akarta volna kérni.
Leteszi a tálcát az asztalra majd bebújik ingestűl ismét a takaró alá Nadyra mögé.Fejéről leemeli a takrót egyik kezével megtámasztja a fejét és a lány feje fölé rakja a hajtincseit,hogy láthassa a nyakát majd a másikkal Nadyra arcát simogatja majd az oldalát útba ejtve a melleinek oldalát is majd rátér a hasára.A hasánál fogva egy kicsit magához öleli megcsókolja a nyakát és a fülébe súgja.

-Ébredj kedves.Lassan fel kel a nap.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Al Abadana, az oázisok városa
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Pharae Dashir (Hakea Ello)
_____________________________________________________________

*Érdeklődve teljesíti kéréseidet. Látod, hogy tetszik neki az új módszer. Abbahagyja a támaszkodást és mellédfekszik. Nagyon finoman csúszkál benned, és váltogatja, hogy hüvelyed melyik oldalát dörzsölje jobban a hímtagja. Egyik kezeddel a tarkódhoz nyúl, és keres egy hasonló erogén zónát. A másik kezével a hasad és a combod találkozásánál kezd el masszírozással stimulálni egy hasonló pontot. Az ölelkezés lassúvá válik és nyúlóssá mint a méz. De épp olyan édessé is. Aztán a hasadat izgató kezével először a combjaid közé nyúl és a nagyajkaid külső oldalát, majd az ánuszodat kezdi dörzsölni. Légzésed megint kezd szakadozottá és izgatottá válni. Kezd megint rádtörni a gyönyör, méghozzá émelyítően édes és erős hullámokban. Rózsaszín köd ereszkedik a szemed elé, és elszédülsz, amikor a csúcsra érsz. Mikor megint feleszmélsz, azon kapod magad, hogy hanyatt elnyúlva vergődsz fojtottan kiáltozva. Hüvelynedveid szinte elárasztották mindkettőtök ágyékát és a férfi mosolyogva csókolgat a melleid között. Mikor látja, hogy túlestél az orgazmuson, megint felkönyököl és a szemeidbe néz.*
- Nagyon jólesett a gyengédséged. Én is ismerek pár ilyen fogást. Netán tartogatsz még valami hasonló nyalánkságot a tarsolyodban? Mert még mindig nem vagyok kimerült.
*Ekkor látod, hogy arca ugyanolyan, mint amikor először megláttad. És testedben sem érzed, hogy elment volna. Neked pedig nem maradt már sok tartalékod.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

*Kinyitja a csipás szemeit, majd feléd fordul. A nyakadba csimpaszkodik és felhúzza magát hozzád. Az orrával hozzádörgölőzik a te orrodhoz, majd forró szívből jövő csókot ad neked.*
- Bocsáss meg az estéért. Tudod a testem olyan, mint tizenkilenc éves koromban. És akkor egyrészt nem voltam gyakran férfival. Szinte egyáltalán. Meg a testem kidolgozottsága sem segített neked. Ha feszült vagyok, akkor nem mindig tudom kontrollálni az izmaimat. De te annyira gyengéd és kedves voltál velem. Olyan figyelmes voltál és olyan boldoggá tettél, ahogy eddig még senki sem. Mondjuk amennyit eddig férfival voltam...
Na azt hiszem, hogy akkor most vége szakad az álmodozásnak. Vissza kell zökkennünk a való életbe.
*A kezedet a hasára nyomja és a combjai közé csúsztatja és közben kapsz mégegy nyelvest.*
- Nagyon hálás vagyok neked mindenért.
*Felül az ágyban és elkezd felöltözködni. Bekap egy pirítóst, és kortyol egy kis tejet, majd magához veszi a bársonyzsákot. Visszafordul hozzád, végigsimít az arcodon majd elhagyja a szobát.*