A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Mesemondó]

//De durva Beszélgessetek, amint valaki távozik, a kalandrésznek vége.//

[Rayvanur]

(Ando)

Mikor végre kiérünk a szabad égalá egyből megszólítom az új embert. <Hátha pártfogóra találok.>

- Ezek az urak.-itt a többiek felé intek- Azt állítják bajban vagyunk a gyűrűink miatt. Továbbá gondolom téged is invitálnak egy rejtélyes hatodikkal való versenyfutásra. De talán tőlem avatottabak beszéljenek.

Ezzel hogy kicsengett a végszó, szinplán követem a többieket a sikátor felé ahol majd a ők is is szólhatnak.

<Na erre lépjetek valamit. >

[Lorin O Krell]

(Ryell)

Mikor kellő távolságnyira magikmögött hadják az "őrszobát" etérnek valami kis sikátorba és a megáll a fiúval szemben.:

- A nevem Ryell. És bármily hihetetlen a testvérem vagy. Tudom hogy nállad is van egy ilyen- előveszi a gyűrűjét majd állmagasságba emeli úgy hogy jól látszodjon az ami rajta van.- Úgy ahogy itt mindenkinek te is birtokolsz egy ilyet ugye? Ők és én a testvéreid vagyunk. Egy apától származunk. Tőlle vannak a gyűrűk is. De van még két testvérünk.Egy aki a Skórpiohoz címzett fogadóban, szállt meg és most hozzá fogunk indulni, és egy másik aki mindanyionkat meg akar ölni. Később elmondok mindent de előbb keressük meg kérlek az ötödik testvérünket is.Veszély fenyegeti ezét mihamarabb értesítenünnk kell.

Szúrós pillantást vetek az előttem szólóra << így nem leszünk jóban testvér!>>

Kinézet: középmagas átlagos testalkatú barna álligérő hajú kék szemű.Nemeshez illően öltözködik. Egy furcsa szabású kék tunika van rajta amit deréknál egy öv fog össze amin ott lóg hosszúkardja. Hátán y világoskék köpeny nyakában pedig láncon egy aranykör lóg. Külseje ápolt bár most kissé megviseltnek látszik

// a mentődobást a mágia ellenálásból ki kell vonni nem hozzáadni! De végülis mindegy sztem ha ilyen magas az ME-od akkor úgy sincs meg. //

[Alauron]

(Drin)

Arca értetlenséget tűkrőz.
- Nem, semmi ilyesmi...kezdjétek az elejéről, úgy bizotsabban megértem...
Aztán mikor Ryell elmagyarázza a dolgokat méginkább értetlenné válik, de nemigen gondolkodik rajta, hogy mit is tegyen: ahelyett hogy röhögésben törne ki, teljesen komolyan veszi a dolgot, és láthatóan megrendül. Egy pillanatig némán mered maga elé, minden drámai érzékével, aztán halkan válaszol:
- A testvé...hogy a testvéreim...dehát...istenekre, ez hihetetlen! Jó, persze, keressük csak meg őt is, nem érünk rá magyarázkodni, majd öten megbeszéljük valahol ahol jó ételt is adnak, hogy hogyan és miként jutottatok eddig, mert igen érdekelne. Ryell, azt hiszem te vagy az idősebb, lehet mind azok vagytok. És ti kik vagytok?
<Ezek teljesen lököttek! Azt hiszik a testvérül vagyok. Mondjuk lehet benne valami, de attól hogy van egy ugyanolyan gyűrűnk még nem biztos. Majd kiderül, de egy biztos, most szükségem van rájuk.>
- Igen tényleg van egy olyanom.

//igen, tényleg le kell vonni, vagyis a varázslathoz kell hozzáadni, úgy gondoltam csak rosszul írtam...//

[Rayvanur]

(Ando)

Lassan elkomorul az arcom ahogy az újfiú arcát figyelem.

<Remek mégegy holdkóros. Pont ő hiányzik ide.>

A továbbiakban igyekszem a hátérben maradni és csendben követni a többieket. Bár ha szólnak hozzám válaszolok.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

Örül neki hogy nem kellet sokáig győzkődnie persze sejti hogy ez azért van mert kihozták a börtönből.

- Rendben van induljunk, útközben kérdezz.Tudom te is kiváncsi vagy,legyint lemondóan- ha esetleg mégsem akkor várj és mindent megtudsz amint megtaláltjuk az ötödik test- itt elharapja a mondatot
<<az ötödik... "gyűrű viselője viszont...tisztavérű elf nem lehet a tetvére" az istenekre mikor mondjam meg nekik? Nem nem titkolhatom. elmondom most remélem hisznek nekem anyira hogy elkisérjenek... vagy remélem egy cseppnyi jószándék van bennük>>

Megáll és szembefordul a díszes kompániával majd kissé halkan belekezd.:
-Nem akarok előtetek titkolózni. Eddig hittetek nekem ezért öszinte leszek az ötödik nem a testvérünk. Az akinél az ötödik gyűrű van egy elf. Kizárja tehát a tényt hogy vérségi kötelék fűzne minket egymáshoz... De ettől függetlenül még nálla van a gyűrű és az élete éppúgy vezsélyben van. És atlán még segíthet is valmit abban hogy ki a hatodik. Elvégre a hosszúéletűek elég bölcsek és talán tud valamit... ha mást nem legalább azt elárulja hogy honna szerezte a gyűrűt.

<<Nem nagyon szeretek hazudni... remélem ez így célravaztőbb lesz mintha hazudgáltam volna nekik is. Remélem>>

Kivéncsian árja a reakciót de igazából nem mer egyik szemébe sem beenézni. Csak úgy át a válluk fölött.

[Mesemondó]

//Mint ahogy valószínűleg észrevettétek, a kalandrészletnek vége. Ugyan közel sem jutottunk el odáig, ameddig szerettem volna, de addig sikerült eljutni, ameddig el tudtunk. Köszönöm a játékot, a prológus ezennel befejeződött.

A KÖVETKEZŐ JÁTÉKÜLÉSIG CSAK ENGEDÉLYEMMEL LEHET A TOPICBA ÍRNI!

Amennyiben nincs kifogása ellene senkinek (úgy sincs akkora szerencsém), akkor a következő menet ismét szombaton kezdődik, 12:00-kor. Én bármikorra tudok időpontot szervezni, egymás közt beszéljétek meg, lehetőleg az ERIGOW CSILLAGA topicban.//

[Cadoras]

/Nos, mivel ki lettem hagyva, ezért önhibámon kívül nem írtam közbe de most megteszem//

<Cadris>

A megvesztegetésnél:
Mikor ezt tapasztalom, szólni akarok, már nyitódna is szám, de mégsem teszem.
Az ordanira nézek, de mivel ő elhátrál én az égre függesztem tekintetem
<Darton féregrágta almája ez a város, mibe keveredtem?!>

Út a fogdához:
Az őrházat meglátva lassabb léptekre váltok, mert eszembe jut anyám jótanácsa "-Az ilyen helyeket messze elkerüld, fiam, különben magad is rács mögé kerülsz!"<Remélem tévedett>

A fogdában:
Látszik, hogy nem koncentrál az ott történtekre, kissé feszült állapotban van
<Darton oltalmazz! Kiver a veríték ettől a helytől! Ha belegondolok, hogy megfosztják az embert szabad akaratától, hogy mindenben mások kényére-kedvére tudjon csupán cselekedni!>

[Cadoras]

<Cadris>

A fogdából kiérvén:
Megkönnyebbülten sóhajtok, s feszültségem is kezd alábbhagyni.
Főleg akkor, mikor Ryell ismét belekezd a mondókájába, ekkor apró nyögést hallatok, mint amilyet olyanok adnak ki, akik századszorra hallgatják meg ugyanazt az elfuserált történetet.
<Nem véletlenül voltbörtönben! Lehet, hogy lopta azt a gyűrűt!>
<Mindenesetre jól jön majd egy tolvaj szövetséges. De ha a holmimhoz nyúl, minden egyes csontját külön, egyesével fogom eltörni! Azért nem árt majd kiffagatni, honnan is van meg a gyűrűje>
Amikor arra terelődik a szó, hogy a testvérünk, elvigyorodom, s erős bólogatásba kezdek, mintha csak azt mondanám: igen fiú, még ez a vigyorgó csatabárdos, vérre szomjazó Dartonita is!
Amikor meghallom a tolvaj válaszát Ryell mondókájára, megveregetem az ordani vállát
- Na testvér, ez nem jött be, ő is hisz ebben az őrültmesében, mi megjegyezném, akár igaz is lehet!

[Cadoras]

<Cadris>

//Kinézetem pedig a következő lenne:
Teljesen fekete ruházat, mely egy bőrnadrágból, egy ingből, egy (ezüstszín koponya-csatos) övből, egy vastag posztókabátból (mely bokáig ér), egy kendőből a nyakban, s bakancsból áll.
Még "vértem" is fekete, bár egy-két helyen kissé rozsdabarna az odaszáradt vértől.
Bal vállamon vállvas, kézfejeimen egyedien kialakított tüskés tenyér- és kézfejlap fémből.
Jobbomban csatabárd, (a boroskancsót a fogdában hagytam).
Arcom az avatáromhoz hasonló, egyenes vonású. Hajam fekete, szemem mélybarna színű, arcom kissé sápadt. Egy tegezt viselek tarisznyaként, benne 4 fáklyával.
És mindehhez az elmaradhatatlan, széleskarimájú fekete kalap.//
//A többiről, ami nem észlelhető szabad szemmel, tájékoztattam vala az Igricet//

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Ismeretlen helyszín
Idõpont: Ismeretlen időpont
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________

Igen hosszú lenne mindazon dolgok sora, amit egymásnak el kellene mondanotok. Ahogy azonban telnek a percek, valami különös feszültség kezd felépülni bennetek. A levegő mintha ólmossá vált volna, szavaitok önkéntelenül egyre halkabbak lesznek. Hirtelen, megmagyarázhatatlan módon kihagy a szívetek, és alig egy pillanattal később hatalmas dörrenést hallotok, dobhártyátok majd beleszakad. Gyűrűitek felizzanak, majd gyomrotok tájékán egy hatalmas rántást éreztek. A világ kifordul magából, feneketlen szakadékba zuhantok, az üvöltő szél maradék erőtökkel is leszámolva ránt benneteket az eszméletlenségbe.

Iszonyú utazásotok volt. A gyűrűk, mintha kohóból húzták volna ki őket, olyan tűzzel égtek. A terem, melybe érkeztek rögvest megtelt perzselt húsotok szagával és dühödt üvöltésetekkel. Aztán hideg lett, és csend. Szürke gránit mindenütt, alig tíz láb átmérőjű terem, közepén hatalmas, fehér jel. Dupla heptagram, koncentrikus körök minden síkjában. Közönyös mattsággal hever alattatok, esésetektől elmosva. A titokzatos hatodik műve ez, immáron nem kétséges.
Öten vagytok a teremben. Egyetlen kivételével mind épen, az ötödiknek azonban egész ruhája enyhén füstölög, hason fekszik a földön a szoba sarkában. Lélegzik; ez az egyetlen bizonyos, amit meg tudtok állapítani róla. Hogy ő e az elf, akit Oirin említett, egyenlőre kérdéses.
Egy egész halom tárgy hever a földön; valami félresikerülhetett. Megkönnyebbülten fedezitek fel, hogy nem minden tűnt el a fekete örvényben, legkedvesebb, legmegszokottabb tárgyaitok ugyanúgy helyükben vannak, mint ruháitok. Egyetlen mécses pislákol a jobb falon futó kőpárkányon, egyetlen, vasalt ajtó vezet ki a helységből. Se zár, se kilincs.

//Mindenki megőrizte felszerelésének személyes részét; fegyvereket, könyveket, személyes tárgyakat, ruházatot. Az általános boldoguláshoz szükséges dolgok, mint pl. kötél, mászóvas, stb. elvesztek, ahogyan a pénz egésze is.//

[Cadoras]

<Cadris>

Talpra kecmeregve vizsgálom át felszerelésem, s elkerekedett szemekkel kiáltom:
-Darton temetetlen halottaira! Mi a fene történt?!
- Mi a bánatos... Hol vagyunk?
A fáklyáim után nézek, nálam maradtak e az esésben, erősen markolva vércsapolót
<Nehogy még ezt is elveszítsem!>
- Mindenki jól van? - kérdem, s szemem megakad az új jövevényen. Elindulok felé.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

Egész este talpon volt és már csak az mérhetetlen akaratereje tartja benne a lelket amikor bekövetkezik az amire senkis sem számít.Mikor megérkeznek nem nagyon akarja kinyitni szemét. Nagyon fáradt és már elege van ebből.Túl megterhelő volt a számára ez az egész.
<<Oirin... homok...a hatodik... az utolsó egy elf... A skorpióhozban... figyemeztetni...>>
Az emlékek hatására lasan magához tér mikor látja hogy ott az elf kétsége sem támad afelől hogy ő az.Mivel ő nem ért a gyógyításhoz ezért nem zavartatja magát vele.
- Kellet emlegetned a hatodik erejét ugye?-kérdezi az Ordanitól.
-Most már mindegy.-legyint-legalább már együtt vagyunk...
Ez egy kicsit megnyugtatja amikor felfedezi a köröket...

Körbenéz a terembe majd a rajzolatokhoz siet és azokat kezdi tanulmányozni

[Alauron]

(Drin)

- A démonok redvás valagára, ez mi volt?
Először nem is tudja, hogy a többiekkel mi történt, aztán a hányingert leküzdve szétnéz meglát valami mozgást a szeme sarkában. Hirtelen előkap egy kést és már majdnem el is dobja, de ekkor rájön hogy Cadris az akit lát a gyér lámpafényben.
- Hé tesóim megvagytok? Ez nem lehet igaz! Hogy kerültünk ide?
Lehetséges ellenségek után kutatva pillant körbe, de mikor nem lát ilyet, elkezdi megnézni a földön heverő tárgyakat. A sajátjait, ha lenne ott olyan, felkapkodja, de ha valami olyat lát ami érdekes akkor azt is.
<Lássukcsak...hova lett a hercig kiskésem? És...eltűntek a labdáim! Nem, már látom őket, itt vannak jobbra.>
Végül aztán összeszedi ami megmaradt, és elkönyveli a veszteséget. Nincs meg a mászóvasa, a kötete, a zsebmetszőkése, egy rendnyi ruha, az álkulcsai, a hátizsákja.
<Még jó, hogy a késeim meg a mellényem megvala. Hát persze, hisz ezek voltam rajtam. És a jó öreg labdáim...>
- Bizony nem akartok megválni tőlem ugye fiúk? -kérdezi a labdáit, de akár félre is értheti az aki hallja.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Ismeretlen helyszín
Idõpont: Ismeretlen időpont
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________

Cadris: Fáklyáidat nem találod, valószínűleg elveszhettek az utazás során.

Ryell: Ando lekezelően válaszol kifakadásodra.

-Inkább törődj azzal, amihez értesz, testvérem. A szócséplés nem visz minket előre.

Látszólag őt nem nagyon hatotta meg a dolog, bár kissé mintha haragosabbnak tűnt volna az eddigiekhez képest. A forró gyűrűt nem vette le kezéről, hagyta, hogy magától kihűljön. Keménykötésű ember, az biztos.

A padlón lévő szimbólumról igen keveset tudsz megállapítani. Térmágiához szükséges, igéi is kyrül vannak írva, ám az ősi nyelv még messze meghaladja csekély képességeidet. Talán tércsapda lehet.