Örökség [UT]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, kora délután
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

(Santoro)

Mindent mondtál, és semmit sem. Kikerülted a pontos híradást arról, hol vannak azok a birtokok, mégis mit bányászol Ám Afzal-al-Malik szmében furcsa fény csillant.
-Bányák, uram? Oh, mit ad az önök Hétarcúja, én bányákba is fektettem vagyonom egy részét! Tudja, hogy a híres shadoni fehér márvány kitermelésben is van részvényem? Ah, nem kérdés, aki bányából él, érdeke, hogy naprakész legyen! A piac nem egy állandó, becosntosodott jószág, bármikor megfordulhat, hogy visszaharpjon! Áldassék az uruk neve, nem volt könnyű ügylet, pláne úgy, hogy főképp papi személyek és neves shadoni urak engedhetik ezt meg maguknak. S részesedésem bár szerény, mégis, azon kevés külhonból betelepült módosabb ember közé tartozom, aki ama mennyei fehérségű kő közelébe kerülhetett! Így elég otthonosan mozgok a bányászati piacon. Mondja, ön mit kér ki a föld méhéből, hogy aztán azt az embereknek adja? Hiába erőltetem a fejem, nem ugrik be a nevem, ami kész szégyen és gyalázat! Lehet, romlik a memóriám...
Eh, franc essen ebbe a dzsad bankárba! De italt legalább intésedre kaptál nyomban, az apródfrizurás szolga tálcán feléd nyújtotta az erős likőrrel töltött poharat. Lehet, szükséged is lesz rá. Valahol halottad, dzsadokkal csak óvatosan üzleteljen valaki, olyanok, mint az ördög.
Közben bakit is vétettél, hisz nagyon jól tudtad, az Ibarában most minden van, csak békés helyzet nem, hisz királynőd még elit sereget is küldetett át Gorvikba, mert a sivatagi vészhullám oda is elért. Így, ha a baj már át is csapott az országon, ott sebnyalogatás és újjáépítés folyhat, no meg a halottak gyászolása, régi nemes városok siratása, mit földdel (azaz homokkal) tettek egyenlővé. Reméled, csak nem sértődnek meg vétéseden a vendégek

(Alauron)

Afzal belendült. Ismerted ezt a villanást a szemében, amolyan dzsad sajátosságként létezett: amikor az üzletember felszínre kerül, és elnyom minden mást. Afzal ennek megfelelően átalakult. Letette a tálat, az étel elvesztette értékét, megtörölte száját, egyenesebben ült a fotelban, akár ha fogyott volna gyorsan 10 kilót. Most már nem egy undorító hájpacni ült ott, hanem egy igazi üzleti cápa, akit komolyan kell venni, és jobb lesz vagy visszavonulót fújni, vagy résen lenni. Sejthetted, hogy ilyen felszínes válaszadással nem éri be, pláne, ha bányaügyekben maga is érdekelt. Vajon a nemes úr hogyan fogja állni a sarat?
A krémes sütemény fenségesen omlott szét szádban, egy nő méze sem lehet ennél édesebb.

(Armon)

Morosinit cefet állapotban hagytad ott, de ígérte, vesz egy fürdőt, mert úgy bűzlik, mint a hetes büdös zokni saját elmondása szerint, az ivást pedig még megfontolja... A reggelizésed igen savanyú arccal nézte, főleg hogy tojás volt, és felkavarta a gyomrát, elfutott hányni.
Ah, a Lumino birtok... Ahol maga Alessia vár. Röpke álomként összefutottatok, egy nagy, virágos mezőn, hol kisebb pikniket rendezett a lány, s te voltál az egyedüli meghívott. Igaz, a levegő nem izzott fel annyira, hogy szerelmes ölelésben, vagy csókban forrjatok össze, de a lány igen kedves volt, illedelmes, de nem betegesen. Íme egy lány, aki nem lesz rámenős sem illetlen, ha kettesben találja magát egy férfival. Még akkor sem, ha mindez álom. Persze kezeddel érinthetted, haját, vagy kezét, ruhája fodrát, s jutalmad mindig piruló szemlesütés volt. Szelíd teremtés volt, nem gondolt még heves viadalokra.
Érkezésedkor az úr lánya mellett állt, a házban nagy sürgés-forgás uralkodott, minden a délután érkező vendégek kiszolgálása érdekében. A kisasszony kicsit elpirult lehet, neki is az álom jutott eszébe?
A délelőtt páros idillje most elmaradt. Az úr végighallgatta a próbátokat, szerette volna maga is látni, ill. hallani, hogyan haladtok. Egy szóval sem okvetlenkedett bele, ő csak türelmes hallgatóságként volt jelen. Ezután már csak az ebéd következett, ahova úgy mehettél, hogy karodba Alessia belekarolt, megajándékozva egy üde mosollyal.
Étkezés után a lányra átragadt az izgalom, hogy vendégek előtt kell majd produkálnia. öltöztetőnőjével eltűnt szobájűban, hogy legelőnyösebb oldaláról mutatkozhasson meg, addig te a parkba is kimehettél körbenézni, hol asztalokat állítottak fel a vendégeknek.

(Ambrose)

Mirvo úgy ült a kocsiban, mint aki karót nyelt. Szegény bárd teljesen ideges volt. Aggódott, mi lesz, hol elsápadt, hol elpirult. Nem is nagyon kellett érte küldetned indulásod előtt, ott toporgott már a kapuban.
S mit ad isten, két kocsi érkezett egyszerre, így mikor a gondozott előparkú villa előtt kiszálltatok, valaki más is ugyan így tett. Mirvo felnyögött. Az észak-shadoni szokástól eltérően rövidre nyírt hajú, elegáns fiatalember volt az, barna szemekkel, kisegített a kocsiból egy fiatal lányt, majd meglátva téged meghajolt, ahogy illik, s Mirvot látva tekintetébe harag költözött.
- Ő az, uram...-nyögte a bárd. Szóval vele kéne majd megvívnod? Alkatra hasonló volt, mint te. A vele lévő lány pedig a bárd üdvöskéje lehetett, Linda Malerian.

(Mauno és Santoro)

A hármasban eltöltött beszélgetést újabb vendégek érkező zajai egészítették ki (azaz van időtök reagálni)
Nyílt az ajtó, a ház ura előjött a hátsú traktusból, s beengedett egy szürkéskék kabátú, frissen nyírt hajú fiatalembert hölgytársaságban, továbbá egy feltűnő szépségű, kissé piperkőc benyomását keltő másikat is, akit egy magát kicsire összehúzó emberke követte.

//Ambrose-ról egy részletes leírást készíts Ayana a többiek számára, nem csak öltözet és fizikai adottságok, de fellépés szempontjából is //

MINDENKI (kivéve Armon)

Az úr most veletek maradt, beinvitálta vendégeit, hellyel kínálta őket.
-Lassan már ki is mehetünk a parkba, hogy ne itt zsúfolódjanak össze uraim és hölgyem.
Igen, egy hölggyel bővült ki a vendégsereglet. A frissen érkezett vendégeket Linda és Ludvig Malerianként továbbá Ambrose con Serosként mutatták be.
Számodra Mauno újabb shadoni nevek halmazával lett több, neked Santoro pedig azzal, piszok gazdag családok ivadékai léptek a szobába De az atya célja még most sem akarta megmutatni magát. Nyugalom, hosszú még a nap, bármikor előbukkanhat az indok, amiért ezek közé a kékvérűek közé küldött.
S lám, Lumino úr lánya is előkerült! Egy csinos fiatalember karján érkezett.

(Armon és Mauno)

Mikor Alessia készen volt, s fél füllel hallottad, a vendégek is szálingózni kezdtek, a kisasszony érted küldetett. Szerette volna, ha te vezeted le a vendégek közé. Kért, várd a lépcső aljában. Megérte. Almazöld muszlinruha simult testére, továbbá ki kabátka is társult ehhez, mélyebb zöld szatén anyagból, izléses aranyfonalas hímzéssel nyakán és ujján. Vörös haját kiengedte, csak pár tincset tűzöt fel, hogy aztán egy szép, fűzöld szalaggal rögzítse tarkóján.
Hölgyek érkezésekor illett felállni, még Afzal is így tett.
-Ah, a répa-lány -dünnyögte Maunonak dzsadul. -Mi a véleményed róla?-fordult hozzád, amikor újra visszaeshetett a fotel ölelő karjai közé.

//Armonról is kérek egy leírást!//

MINDENKINEK

Ím két hölgy volt már jelen, egy vörös, és egy barna, egyik zöld, másik mézszín ruhában. Armon láthattad, ahogy két, sötétebb bőrű vendég is van az urak között, egy kövér, shadoni divat szerint öltözve, és egy vékonyabb, eredeti, hamisíthatatlan dzsad viseletben. S lám, akár a szép emberek összejövetelének is bélyegezhetted volna ezt a délutánt, az egyik úr olyan fényes szépséggel áldottan (vagy verten?) feszített ott, hogy nincs nő, aki ezt észre ne venné.
Vagy mégis. Alessia enyhén megszorította karod, talán tudatában sem volt. Tekintete meglágyult, és a másik hölgyvendég társaságában lévő fiatalembert tüntette ki figyelmével.
Ó, talán ezért volt olyan visszafogott veled. Csak nem foglalt lenne Alessia szíve, aki még ama különös, szép urat is levegőnek nézte?

[Jomadar]

(Armon)

Nem látszik rajta, hogy lereagálná a jelenetet, igyekszik jól megfigyelni az embereket, anélkül, hogy ennek jelét adná. Reméli, hogy bemutatják őket egymásnak. Mindig jól jöhet a jómódúak ismeretsége.

//szintén páratlanul jóképű 185 magas rövid barna hajú, átható tekintetű, de vidám ábrázatú férfi. Kissé különös sima vonásai arcát kortalanná teszik (egy egzotikus faj vonásait örökölte (félelf)), mimikájától függőn hol gyermeteg, máskor meglett férfi vagy épp ifjú álmodozó művész hatását kelti. Mozgása elegánsan könnyed, magabiztos. Ruházata elegáns és aprólékosan kidolgozott. Első látásra nemesembernek tűnik, de nem titkolja, hogy csupán zenész...//

[Ayana]

(Ambrose)

Kicsit megveregetem don Mirvo vállát és néhány nyugtató szóval próbálom csitítani idegességét, hiszen nem bitófára kísérem, hanem egy párbajra, melyet mellesleg én vívok meg helyette, így aggódnom nekem kéne inkább. De én nem érzem úgy, hogy aggódnom kéne.
Az alkalomra combra simuló fekete nadrágot vettem fel, hozzá fehér inget és egy fekete mellényt, melyen vékonyszálú fekete fonállal hímzett díszítések kanyarognak, melyek úgy mutatják meg magukat, ahogy a fény rájuk vetül. Felülre pedig egy elegáns, prémgalléros köpenyet kerekítettem - ez rejti balomra függesztett, aprólékos munkával készített, rapíromat -, s hosszú hajamat egy fényes fekete szalaggal kötöttem össze tarkómon.
- Ó, meg is érkeztünk? - teszem fel a költői kérdést, aztán kiszállok. A szemem pedig rögtön a Malerian kisasszonyon állapodik meg.
<Mirvo barátom, nem csoda, hogy belé szerelmesedtél! Csak a vakot hagyja hidegen e látvány.>
Mosollyal hajolok meg feléjük - persze a mosoly nem az úrfinak, hanem a kisasszonynak szól.
Ezután bevonulunk a háziúr kíséretében. Bemutatásomkor meghajlok a többi vendék felé, majd elfoglalom a számomra kijelölt helyet, és végigmérem a jelenlévőket, különösen az utánunk érkező Alessiát, aki - érthetetlen módon - szinte az egyetlen olyan nő, akivel életemben találkoztam, akinek nem ragad rajtam azonnal a tekintete, amint meglát. Ez rögtön szemet is szúr nekem, főleg, hogy a Malerian úrfi a közelembe se érhet.

//Húszas éveinek elején járhat, magas, testalkata jól karbantartott, edzett, nem eltunyult. Arca az angyalokéhoz hasonló, különleges szépségű. Domvik nőket megőrjítő pillantással, érzéki ajkakkal, finom ívű orral és hosszú, sötét hajjal áldotta meg.
Mozgása nőiesen kifinomult, testtartása és mozdulatai magabiztosságot, hatalmas önbizalmat és önimádatot sugallnak. Ha külsejéről van szó, mindig hiú. Előkelő öltözéke állandóan tiszta és rendezett, haja gondosan ápolt, s egy leheletnyi illatos vízzel teszi magát a nők számára még vonzóbbá. Bár temperamentumában nem, de külső jegyeiben sempyeri vonásokat fedezhetnek fel az értő szemek.
Mindenkivel udvariasan és barátságosan, jóindulatúan viselkedik, nem vehető rajta észre aljas szándék, sem az agresszió legapróbb jele.
Külseje és viselkedése nőknél rajongást, a férfiak esetében általában szimpátiát, vagy irigységet vált ki.//

[Saggaras Zenir]

Santoro Costromani (Alberto con Montegrotto)

//Maunohoz//

-Ohh elnézést majd elfelejtettem, remélem, nem vették sértésnek előbbi megjegyzésem, tudja a külpolitika csak elég kis részben érint. A meghívást pedig köszönettel elfogadom, ugyan nem vagyok egy nagy kártyás, de ki tudja lehet hogy a mai nap lesz az én szerencs csillagom.

*Mielött elkezdi a dzsadot kábítani bátorítás képpen nagyot hörpint a likörből, majd rezzenéstelen arccal kezd bele a mondokájába.*

//Afzalhoz//

-Nos kedves Afzal, akkor bizonyára most ön is a fém bányászatba fektet ugyebár, hiszen a háború miatt, most mindenki fémet vesz az a legjobb üzlet.

<Remélem nem mondok neki tul nagy baromságot, mindegy a lényeg hogy határozott legyek.>

-Bár tény hogy birtokaimon vannak bányák, de sajnos sem fém, sem márvány...Oh bárcsak shadoni fehérmárvány lenne uram, akkor már biztos hallotta volna nevemet, sajnos tudja tényleg hatalmas kegy, hogy valaki részvényt szerezzen, dehát ön gondolom hazámban is nagy bankház tulajdonos, így volt miből befektetnie az egyház részére?

<Dícsérd csak azt imádják ezek a kövér pénzéhes cápák.>

-Ezek szerint akkor ön körültekintően válogatja meg hogy mibe fekteti a pénzét. Gondolom a finom örlésű Shadleki buzáról akkor biztos hallott már?...Oh nézzék csak megjött a többi vendég is.

<Háll istennek nem kell tovább tépnem a számat a hájpacninak, mostmár tudom ki lesz az akit kerüln fogok.>

//Mindenkifelé//

*Ahogy a vendégek belépnek, nem is hagyja hogy Afzal befejezze vagy egyáltalán elkezdje mondokáját. HAnem kissé eltávolodik a dzsadtól, és a ház úra irányábna közeledik. Bemutatáskor kifogástalan Shadoni etikettet hivja segítségül, és pofátlan nyugodsággal mutatkozik be.*

-Alberto con Montegrotto a becses nevem, Don Lumino Antoni con Vitorio atya szíves üdvözletét küldi, és sajnálja hogy nem jöhetett el személyesen.

[Alauron]

(Mauno)

Ő aztán nem sértődik meg azon, hogy az Ibarát a poklok kínja járja át. A kultúrával szimpatizál, nem az emberekkel. Így aztán csak elmosolyodva int a nemes felé, hogy nem sértette meg.
Hallgatva a további beszélgetésüket, miközben a likőr szétárad a szájában, és kellemesen borzongatóan csúszik le torkán, furcsálkodik a beszélgetés kimenetelén.
<Egy nemes aki nem dicsekszik azzal hol, és miből szerzi vagyonát? Mintha nem akarná, hogy tudjuk, pedig csak neki tenne jót, ha minél többen ismernék. És különben is, mit bányász, ha nem ércet, vagy követ? Talán sót?>
Mikor új vendégek érkeznek végignéz a társaságon, úgy a hölgyeken, és az urakon is. Még várja hogy Afzal folytassa a beszélgetést, hátha kiderül mi az igazság, de a bányamágnás otthagyja őket.
- Micsoda pofátlan alak. -jegyzi meg dzsadul halkan Afzalnak, és így folytatja: - Ám, a hölgy a lángszínű hajjal, azt hiszem barátom, ahogy elnézem azért nem lesz gondja azzal, hogy nem akadna kérője.
Bár a nevek halmaza nem mond neki sokat, azért igyekszik megjegyezni őket.
<Ennyi piperkőc férfi sok ennek a két hölgynek. Az Ambrose nevű nagyon el van telve magával, csak nézzen tűkörbe 50 év múlva! Hah, az emberek szépsége mulandó. Node az Armond nevű másik, mintha ő is félvér lenne mint jómagam. Remek, máris van valaki, akivel lesz közös témánk. Mindig érdkelt, hogy a fajtámbeliek szülei hogy találkoztak, ez olyan romantikus. Azt hiszem egyszer szerzek magamnak egy félvér lányt, hosszabb távra, majd ha megállapdom. Majd.>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, kora délután
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

Az úr nem mulasztja el bemutatni lányát, Alessia Luminót, és a zenészt, Armon Viloniót, aki majd zenéjével élvezhetőbbé kívánja tenni az estét.
Az ifjú Malerian csak ekkor vette szemügyre a vörös hajú kisasszonyt, rámosolygott, kedvesen, ám nem feltételezve, hogy tud arról, Alessia gyengéd szálakat fűzne iránta.
A zenész úr, aki hegedűjétől nem vált meg, csinos arcú, lassan már a jelen lévők ragyogásukkal kitaszítják a szoba falait
Alessia kisasszony mindenkire illendően rápillant, mikor megtudja, kit hogy hívnak, aztán apja oldalára lépett.
Don Malerian összeráncolt homlokkal nézte a széparcú nemes mögött behúzott nyakkal álló emberkét, akit mintha dalnokként mutattak volna be, csak más szakterületen dolgozik, mint általában a bárdok. Míg a Malerian fiú méregette con Seros úr kíséérőjét, addig a Malerian lány minden jelenlévőt számba vett, mint férfit. Igen, ezt nem lehetett nem észrevenni, ahogy szelíden leeresztett pillái alól kisandított. Azt meg vagy nem fvette észre, vagy nem akarta, hogy a kövér dzsad foteljének klényelméből szintén ebben részesítette a hölgyet. Ifjú kísérőjéhez, a keleti hercegek kaftánjában feszítő kreol férfinak oda is súgott valamit ismeretlen nyelven.

(Armon)

Ahogy szemügyre vetted a jelenlevőket, több mindent is észrevehettél. Az első a dzsad fiatalember érdeklődése volt, valami Maunoként mutatta őt be a ravasz tekintetű kövér dzsad, s még az, arcéle ad egy fajta, hozzád hasonló származásra következtetést.
Az Ambrose nevű úriemberhez nem kellett használati utasítás Hiú, de jólelkű ember lehet, főleg, ha megkapja azt a fajta bóközönt és figyelmet, amit eddig megszokott. Biztos félhet az elcsúnyulástól, szegénységtől és a betegségtől, hisz az ilyen, mindent elsődlegesen a külsőre adó ember mindig ettől tart leginkább. Még nem vette komolyan a szívére, hogy a karodon vezett lány levegőnek nézte őt, de figyelmét mindenképp felkeltette.
Alberto con Montegrotto kora és energikus megmozdulásai nem mindig voltak összhangban. Elképzelhető, a férfi igen fiatalosan karban lehet tartva. Élénk, értelmes szemei folyton járnak, benne lapult egy fajta bizonytalansáég és ügyeskedés is, amit nem tudtál hova tenni. Otthonosan is mozgott az úri közösségben meg nem is. Talán jó ideje nem mozdult ki a birtokáról, s most szokik vissza a társasági életbe?

(Ambrose)

Alessia kisasszony akkor sem nézett rád párás szemekkel, amikor bemutattak neki, úgy siklott át rajta tekintete, akár ha ugyan olyan átlagos férfi lennél, mint a többiek. Ah, ez még nem esett meg veled! Mit ehet azon a szürke egéren?

(Santoro)

A további üzleti csevelyt megúsztad. Egyelőre. Mert nem tagadhattad le, láttad, a kövér dzsad csak elnapolta a félbeszakadt beszélgetést, nem tett le arról, hogy tovább faggasson majd e napon. Fene a kitartó fajtjukba! S mintha megvető villanást véltél volna látni társa szemében.

(Mauno)

-Nem tudják ezek a hókabőrűek az illemet, se szó se beszéd elfordulnak tőlünk, mintha szolgák lennénk, semmi elnézést, vagy bocsánat! ha az Ibarában lennénk, korbácsütésre zavartatnám két megtermedt hegyi feketeemberrel! No de nézd azt a leányzót! Pár év múlva igazi ékességgé nemesülhet, most még olyan fiatalka!

MINDENKI

Don Lumino kikísér titeket a parkba, hogy árnyas cédrus alatt foglaljatok helyet halványzöld teíték mellett, frissítőkkel. Ez igencsak időszerű lett, mert mind több vendég érkezett, főleg idősebb korosztályból. Még egy tucat fő csatlakozott hozzátok, drága ruhákban, csillogó ékszerekben, a városi pihenését töltő nemesség java. Alessiának mindenkivel illett szót váltania. Linda Malerian csakhamar elunta magát, sóhajtozva vett kezébe egy poharat és bort kortyolgatott. A fiatal lány nem örült, hogy ő a legfiatalabb, s aki meg vele egyívású, társadalmi szokásoknak kell eleget tennie.

(Ambrose)

Alig értél ki Mirvóval a parkba, a Malerian lépett elétek, illedelmesen:
- Uram, látom nem hozott szégyent nevére, és megjelent. Azzal vált el tőlem legutóbb, hogy maga nevében, mivel a vívás nem tartozik fő tudományai közé, hoz egy férfit, aki eleget tehet ön helyett kötelességének. Kivel kell hát megküzdenem?
Mirvo nyelt egy nagyot, rád nézett, majd a férfira.
-Eme nemes úr az, ki meghallgatta esdeklésem, és aki ma nevemben megvívna önnel-nyögte ki. Malerian figyelme nyomban rád terelődött.
-Önhöz nem volt még szerencsém. Ludvig Malerian vagyok, Alessia Lumino unokatestvére. Apjáról csak jót hallottam, de önt nem ismerem.
Eddig a férfi korrektnek tűnt, veled lehetett egyidős.

[Saggaras Zenir]

Santoro Costromani (Alberto con Montegrotto)

<A fenébe legközelebb ügyesebbnek kell, lennem a végén még elbukom az álcám, és muszály tartanom a távolságot a dzsadtól vagy valami jó indokot találni.>

*Jól megfigyeli a társaságot, és a dzsadoktól távol tartja magát de nem túl feltünően. Szeme többször is visszatáncol a Malerian kisasszonyra. Hiába gyönyörű teremtés.*

<Háttérben kell maradnom amíg megtudopm, hogy miféle sors vár rám.>

*Amikor kimennek a teraszra, akkor ő keres magának egy árnyékosabb helyet, de nem a dzsadok oldalán.*

[Ayana]

(Ambrose)

<Lumino kisasszony még nem tudja, hol terem a jó bor!>
Könyvelem el magamban "kudarcom", betudva a lány naívságának és elvakult, plátói érzelmeinek, melyek idővel majd elmúlanak és akkor felnyílik a szeme.
A Malerian kisasszony már más tészta. Vele már érdemes lenne foglalkozni. Szépségben ő sem marad el Alessia mögött és úgy tűnik, kíváncsi természetű. Így amikor alkalmam nyílik rá, keresem a tekintetét, odakinn a parkban is.
- Ambrose con Seros - mutatkozok be Ludvig Maleriannak. - Én leszek párbajellenfele don Mirvo helyett, aki kedves bátyám jó barátja. Biztos vagyok benne, hogy nem viseltetik erkölcstelen szándékkal a húga iránt, mert a fivérem nem kötne ismeretséget romlott férfiakkal. Ha nem bíznék bátyám ítélőképességében, nem vállaltam volna el ezt a feladatot.

[Alauron]

(Mauno)

- Úgy van, barátom ahogy mondod, mint mindig, most is nagyon pontosak a meglátásaid. -válaszol Afzalnak, de hogy a faragatlan nemes, vagy a vörös lány dolgában mondottakra érti-e, azt nem fejezi ki mondandójával. Odakint, az őszi idő ellenére most a jó idő uralkodik, narancsszín köpenyét azért megigazítja, ne járja át a kósza szél. - Bocsáss meg nekem jó Afzal, de engem mindig izgalommal tölt el az új emberek megismerése. Ígyhát, most sem tudom megállni, hogy menjek és közelebbről is megismerkedjek a vendégekkel.
<Hamarosan olyan hideg lesz, hogy nem éri meg kikelni egy gyönyörű nő karjaiból. Bár, voltam már hidegebb helyen is.>
Egyenesen odasétál a dalnokhoz, akit Armon néven mutattak be. Mivel a shadonit egyébként sem érti, a pyar nyelvet használja, de számít ra, hogy egy művelt főnek ez nem lehet gond.
- Szívélyes üdvözletem kifinomult fülű barátom! Mauno Zulfikar vagyok, a messzi Erion, a Művészetek Fellegvárának szülötte. -hajtja meg magát mosolyogva.
<Erion? Az a város bárminek a fellegvára lehetne, a bűntől az üzleten át a fényűzésig, noés persze az élvezetekig. Miért ne lehetne a művészeteké is?>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, kora délután
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

(Santoro)
Az árnyékban egy idős hölgy ült padon, legyezgetve magát. Nem volt nagy nyári meleg, mégis, ennek a hölgynek már így is melege volt.
Néha rádnézett, s mivel nem ismert, megszólított:
-Uram, kit tisztelhetek önben? Még nem volt alkalmunk találkozni, pedig amilyen vén csont vagyok, majd mindenkivel összefutottam már ilyen vagy olyan összejövetelen Taronában. Hallotta, hogy állítólag kirabolták Orseolo urat az egyik igen értékes örökségéből?

(Ambrose)

-Örvendek a szerencsének. Egy szavamba kerül és két párbajsegédem áll rendelkezésemre. Hol szeretné megvédeni Mirvo úr becsületét?
Párbajsegédek? Jaj! Kettőt kellett volna hoznod. Hogy mehetett ki a fejedből? Ah, Isabo...Aztán meg a délelőtti lustálkodás... De semmi sincs veszve. Igaz, rendhagyó lesz, de ha gyorsan, a jelenlevők közül két férfit szerzel, hogy segédeid legyenek, akkor minden meg van mentve.

[Saggaras Zenir]

Santoro Costromani (Alberto con Montegrotto)

-Üdvözlöm asszonyom, Alberto con Montegrotto vagyok.-Udvariasan köszönti az idős hölgyet- Nos igen megvallom, magam még csak most csöppentem bele a társasági életbe. Csakis Lumino úr miatt érkeztem Taronába.

<Ohh lehet, hogy ez az örökség kirablósdi lesz ami engem érdekel.>

-Komolyan? nemondja asszonyom! Mégis hogy történhetett meg ilyesmi errefelé. Pedig Tarona messze földön híres.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, kora délután
Résztvevők: Santoro Costromani
__________________________________________________

-Ön még nem hallotta? Oh! A város igazából egy porfészek, nem kell dícsérnie, de az Orseolo család ebben is az egyik ékkő. Azt beszélik, hogy az örökséget az idős donna Orseolo halottas ágya mellől emelték el!-legyezgette magát sopánkodva a nő-Hogy tehetett valaki ilyet? Egy felravatalozott test mellől!
-Ön melyik vidékről való?

[Saggaras Zenir]

Santoro

-Ilyet itt meglehet tenni? És senki nem tudja, hogy ki tehette? Biztos vannak már tippjeik.

-Ez tragikus, így megszencségteleníteni szegény eltávozottat.

<Hmm kezd érdekessé vállni, lehet hogy pont itt van atettes. Viszont tolvajlás esete forog fent, így most már kétszer jobban kell figyelnem az álcámra, mert ha lebukom végem mint a botnak egyből tolvajnak bélyegeznek meg. Ezen még az inkvizitor sem fog tudni segíteni, és ha elbukom lehet, hogy apámért küldet.>

*Sokkla jobban figyel ezek után mozdulataira, sokkal tudatosabban bánik gesztikulációival, hasonul a korához, mozdulatai belassulnak, szemével sem jár ugy mint a kis madár. össze vissza, sokkal kimértebbé, és nyugodtabbá válik.*

-Oh én messziről Shadlekből érkeztem ide. Ott vannak a birtokaim, tudja kegyed.

[Ayana]

(Ambrose)

<Ezekután biztos mindenki üresfejű bolondnak néz. De talán ez még az én malmomra hajthatja a vizet, ha Malerian úrfi alábecsüli a harci képességeimet a szétszórtságom miatt.>
- Nem igazán ismerem a birtokot és mivel Ön a kihívó, úgy vélem Ön tudná kijelölni a megfelelő helyet. Csak egy kis türelmét kérem! - hajolok meg előtte, aztán gyorsan számbaveszem még egyszer a jelenlévőket, kiket kérhetnék fel párbajsegédnek.
<Isabo, Isabo!>


//Ez a "hülye játékos=lyukasfejű karakter" receptje //

[Jomadar]

(Armon)

Lehengerlő mosoly és tiszteletteljes főhajtás kíséretében:

- Armon Vilonio vagyok, zenész.
- Ó, a csodás Erion szülötte? Ráadásul művész? Mondja, ön milyen eszközzel örökíti meg a megfoghatatlant? És mi szél hozta e fennkölt társaságba?


Beszélgetés közben a másik társaságra pillantva felvonja a szemöldökét:
- Vajon mire készülnek azok a jóemberek ott? Most mutatkoztak be egymásnak, és máris mintha valamiről egyezkednének. Kicsit feszültnek is tűnnek, remélem nem vért ontani jöttek e kies palotába.