Haonwell városa

[Schinter]

Arbor Vitus


Amig a többiek az ebédet csináljamegkéri az elf katonát,hogy menjenek Talmoék elé.Valamiért rossz elõérzet keriti a hatalmába,de lehet az éhség s a fáradség is oka ennek...

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, délután
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________


-Nos, lássuk csak...itt van egy kis só, dörzsöld be vele a hússzeleteket.
A tûz már pattogott, igaz bátortalanul. Szita szájában összefutott a nyál.
-Kár hogy nincs hagymánk...
Arbor félelmei megin tnem akartak beigazolódni. Talmo és az elfek nyugodtan találkoztak össze vele, senki szeme nem állt rosszul. Talmo hangot adott annak, reméli, mindenki egészben van. Rövid utalást tett rá, valaki ártást bocsájtott fia, Brasin fejére s nem volt tudatában mit cselkeszik. Felmentették a lovak õrzése alól, otthon lábadozik, lelkileg megviselte. Talmo keze el volt látva, kötés formájában. Mire a többiek az elsõ adag husokat megsütötték, a "delegáció" is megérkezett. A sérültet társai megszemlélték, pár szót váltottak vele, de mivel jól volt állapotához mérten és nem aggodalmaskodott, társai is nyugodtak maradtak.
A vaddisznóhús maga volt a mennyország. Párat Pat elsózott, de kit érdekelt! Lecsúszott mindenkinek, aki evett belõle, talán több vizet küldött utána. Patakban nem volt hiány, kulacs nem maradt szárazon.
Talmo Alauronnal lefordíttatta a további útszakasz megtétele alatt, hogy a tavaszünnepet nem halasztotta el a tanács, ám vannak szakaszai, amin nem falubeliek nem vehetnek részt. A téltemetõ táncot még láthatják a vendégek, de a továbbiakat már nem. a maga véleményét már csak Arborral osztotta meg az elõkészületekrõl. A hordágyat a faluig két elf vitte végig, felszabadítva az embereket alóla. A faluban alig volt valaki. No igen, az ünnepre készülni kell...Süteményillat, s más ételé csapta meg néha az orrokat, meg virágé is, de forrását nem lehetett látni.
-Nem mutatod meg a karod annak a csini papnõnek, Pat? Hátha õ többet tud vele kezdeni, mint eddig mi-javasolta Morik. Szita egészen megnyugodott, most lehetett csak látni, feszült volt elõtte. Aztán Arborhoz lépett:
-Veled akarok menni, hogy lássam, mit csinálsz azzal a ... masszával. És hogy mi derül ki róla. Inkább én mint Morik, õ nem állná meg megjegyzés nélkül.

[Schinter]

Arbor Vitus

Útközben Talmoval beszélget.

Mikor Szita odalép hozzá:
-Megtisztelõ,hogy velem akarsz tartani,de oda ahova megyek ember nem teheti be a lábát...Legtöbb népem beli sem járt még ott.Jobb lenne ha megvárnátok itt.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, délután
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________


-És ha odáig megyek csak, amíg a határ tart? Pont addig. Te átmész oda, ahova én nem mehetek, s megvárlak, amikor visszajössz. Nos?

[Schinter]

Arbor Vitus


Kissé értetlen arcot vág.

-Miért nem vársz meg a faluban?Sokkal több mindent csinálhatsz mint ott unatkozni...nem tudom,hogy meddig fog tartani...

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, délután
Résztvevõk: Arbor
______________________________________________________


-Az legyen az én gondom. Van akadálya, hogy az embermentes határig elkísérjelek, vagy sem?

[Schinter]

Arbor Vitus


-nincs.Mivel szabad mozgást kaptatok a faluban tudtommal...

ha senki más nem akar semmit elindul a ligetfelé.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Örül, hogy csinálhat valamit, szinte belemélyedve sózza a húsokat. Az elsõ kicsit sózott falaton elmosolyodik magának. <Szerelmes a szakácsnõ - szokták a sózott ételre mondani. Szerelem... húúúú de messze van még ez attól, és minden nappal csak távolabb kerülünk tõlle.> Jóízûen falatozik, s indul útra. Viszont igen hamar lejjebb ad kedvébõl - aggasztja karja, s így a jövõje is. Sokminden megfordul fejében mire visszatérnek a faluba. Elsõre értetlenkedve néz Morikra.*
- Hogy mi?.... Óh... ja persze. Végül is nem vesztek vele semmit. És ha már a falut járom megkeresem Jeffetét is - hacsak nem szökött el
Alauron - tudom, hogy már eleged lehet ebbõl a tolmácskodásból, de megérdeklõdnéd nekem, hogy merre találom Tellervo megtartót?

[Alauron]

(Alauron)

Jólesik egy kis lazítás, és az ünnep remek alkalom erre. Pat kérésére mosolyogva válaszol.
- Jó, jó, ez mit vagyok én itt. Én mond elfeknek és embereknek egymás szava. Megyek megtudni, hol van, s tud e segít, s mikor tud Tellervo.
Azzal elindul Arborék után, hogy még a liget elõtt elérja õket, s megkérhesse Arbort szóljon Tellervonak Pat ügyében...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Köszönöm Alauron, a szállásunkon leszek egyenlõre, csakhogy ne keressél hiába máshol az információval. - *majd a saját lakjuk felé veszi az irányt. Ott lepakol, s leoldja magáról fegyvereit - és nyomott hangulatán még jobban taszít egyet az amit megállapít. Vagyis amit csak most vett észre: hiányzik két dobótõrje. Elméjében végigpörgeti hol hagyta el õket. <Akkor vettem ki a tokból õket amikor lövöldözni kezdett az az elf. A csalingázáskor még nállam voltak. Biztos, hogy a lövés miatt ejtettem el õket, s ott is maradtak. Fene... búcsúzhatok tõllük ... ... ... Még ez is... hogy az a fészkes sötétségbeburkolózós Driegde rohadna bele aaahhhhhh.... > Szólt a káromkodása annak, hogy bizony egyedül nem fogja visszacsatolni a fegyvereit magára. Elkeseredett, ami belülrõl marta a lelkét és apró csillogó könnycseppeket csalt a szemébe. Beharapta ajkát, nem akarta elhagyni magát, de nem volt elég erõs - a kis ablak elõtt sírva dõlt arccal neki a fának/falnak.*

[Anathor]

(Maldar)

*Szintén jó ízûen falatozgat, és habár nem telik meg a gyomra, csillapítja éhségét egy idõre. Aztán hanyattfekszik és nézi az eget. Teljesen ellazul, kizárja magából a külvilágot. Sajnálattal veszi tudomásul, hogy menniük kell. Az út során gyakran nézelõdik a természet és Pat felé. Ha úgy látja, hogy Patnak segítségre van szüksége, felajánlkozik. A faluban szívesen elkísérné Tellervohoz a nõt, de látja hogy Alauron segít neki, ezért a szállásukra megy, lepakol, majd csak egy tõrrel távozik a tó felé. Ott lefürdik majd amint végzett, visszatér és leöblít a torkán egy pohár bort, ami az asztalon várja, ha minden igaz. Lefekszik az ágyára és várja hogy kezdõdjön az ünnep.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, délután
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________



Maldar a tóparton megtalálja Jeffetét. A férfi sûrûn pislog, mint aki egy pillanatra nincs tisztában azzal, hol van. De ez gyorsan múlik, hamar visszanyeri magabiztosságát.

Szálláson alkohol? Akad. De hogy mibõl készült nem tudni. Morik szeme gúvadt tõle, annyi szent.
-És még az elfekre mondják hogy ibolyalét isznak! Ezt szabadalmaztatni kéne és eladni, busás összegeket lehetne keresni vele!-támadt fel a dzsadban az üzletelhetnék.

Alauron utoléri Arborékat, de az elf siet, így Szitával kinn marad a láp határán. Mivel addig az út a tisztáson vitt keresztül, pont a készülõdés közepébe csöppennek: gyerekek kis kéreghajócskákra mécseseket tettek s készültek a tóra úsztatni, asszonyok virágokat aggattak ágakra, raktak csomóba a földre, terítõkre élelmet helyeztek a gyepre. Szita jelenléte feszélyezte õket, de nem tették szóvá.

Arbor nem találta otthon tellervot. Hogy is találta volna, a megtartó készülõdhet. A liget nem volt néptelen: pegazusokkal volt tele...Ügyet sem vetettek a fiatal elf érkezésére, ittak, legeltek, farkot csapkodtak nagy elégedettségben. A megtartó házikójában fenn viszont kisebb csalódást kellett megélnie: mestere megszokott eszközei, amivel lehetett volna vizsgálatokat végezni nem voltak a helyükön. Sõt, sehol sem. A jegyzeteket megtalálta, de eszközöket egy szálat sem. Ugyan mi a csudát mûvelt velük Tellervo?

Szita érdeklõdve szemlélte a jövés menést, majd rezzent egyet.
-Alauron, látsz ott valamit? Mintha az elõbb ott lett volna valaki. Minket lesett-mutatott be a nyírfák között a mohos belseje felé. A félvér egyelõre a növéynzeten kívül semmit nem vett észre, de az egyik ág lengett, mintha egy kéz engedte volna el ezelõtt nem sokkal.

Pat kisírhatta magát. Az ablakba szálló rigó szakította meg a hüppögõ véget. Pár trillát játszott, aztán röppent tova. Vidám furulyaszó költözött a környékbe és madársereglet követte. A szó Pat lakja tövében elhalt, a madarak szerterebbentek, s utána Joradam kapaszkodott fel.
-Hoppáré, itatjuk az egereket? Igyál ebbõl, minden búdat feledi! Na, gyerünk, ne nézz rá, mintha mérget akarnék itatni veled! Lehúzni! Társnõd merre? Soká lesz oda? Adósa vagyok egy mesével a fénytündérekrõl.
A férfi eleven volt és könnyed, ruházata a szokásos kék, csak most tunika nélkül, félregombolt ingben járt-kelt. Övébe furulya szúrva, jobbjában butykos...De a szeme csillogott, lépése biztos, azaz nem volt részeg.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Elfogytak a könnyek, lelke valahogy megkönnyebbült, de mégis ürességet érzett. És hiányt... A rigó trillázására szeme felcsillant és egy apró mosoly suhant át arcán. <Milyen szép a hangod... a természet egyik gyöngye. ... Le kéne venni ezt a véres göncöt, de egyedül nem megy az öltözködés> Aztán meghallota Joradam hangját. Feléfordult. Bal keze az ingjébe nem volt belebujtatva. Az ing eleje véresen tapadt hozzá, s válla bekötve leledzett. Karja a nyakába felkötve, kisírt szemekkel, elkeseredve - siralmas látványt nyújtva mindent összevetve. A felé tartott butykost kicsit tétován veszi el tõlle, majd óvatosan kortyol belõle egyet.*
- Köszönöm, de hogy feledtetné búmat nem hiszem. Szita elment Arborral valahová, megvizsgálni egy lehetséges nyomot. Hogy mikor jön nem tudom, attól függ meddig tart.
Fénytündérek?... Mondta, hogy mesélt egy helyrõl, melyet az Ördög Markának neveznek, s hogy látott ott fénytündéreket, meg nem esik az esõ sosem. Mesébe illõ történet, s szívesen meghallgatnám én is. Bevallom ez a történet felkeltette figyelmemet, s talán búskomorságomat is tudná feledtetni vele, de persze nem szeretném feltartani az ünnepi elõkészületekben. - *mondta miközben az ágyára ült le. Joradamra nézett õszinte kíváncsisággal, érdeklõdéssel szemében.*

[Anathor]

(Maldar)

*Egy mosollyal üdvözölné Jeffetét, de látja, hogy nem teljesen van magánál. Szerencsére hamar saját maga lesz, így alább hagynak baljós érzései.*
- Minden rendben?

[Alauron]

(Alauron)

Sajnos már nem tud szólni Arbornak Pat dolgáról. Mikor szita felfigyel arra hogy valaki leste õket, körülnéz, de már elkésett.
- Volt ott valaki. De ment el már. Nem tudom ki, nyugodtan légy, nem lehet ártó alak. Ide nem jöhet senki. Biztos kiváncsi elf volt.
Odasétál ahol az elõbb az alak ált, és körülnéz...
Ha más dolga már nincs a szálásukra megy, és lepakol. Megissza az ott talált italt, és egyszerre jókedve kerekedik...ígyhát úgy dönt felkeresi anyját, és hugát, hogy velük tölthesse az idõt, és segítsen az ünnep készületeiben, ha tud.
<Legalább megtudok tõlük mindent az ünnep menetérõl...erreõl nem sokat tudok még, de érdekes. Egy két év mulva el ekll döntenem hol akarok élni, és akkor mejd jó lesz ha tudom mik az elfek, és mik az emberek szokásai, s ünnepei. Elõbbirõl nem tudok sokat, de már várom, hogy részt vegyek rajta... >