
-Oh...bocsánat. Tudja jártam már Haonwellben de csak egyszer, átutazóban. Nemigen ismerem ki magam az elfek szokásai között, de én azt hittem hogy ha teheti minden elf legszívesebben a legöregebb erdõ mélyén keres magának otthont.
- Igen tíz év. Tudja a dwoonoknál ez a szokásos szolgálati idõ, mire az egyszeri ember megkapja az obsitot. Hogy hosszú idõ lett volna? Nemigen ér rá az ember az idõ múlásán filozofálni Toron szomszédságában. Nekem egy állandósult élet-halálharcnak tûnt. Tudja a mi életünk csak perceknek tûnhetnek az ön szemében, de semmi sem érleli olyan hamar az emberi lelket mint a közeli halál gondolata, higgye el, tudom. Én tizennyolc tavaszt láttam, mikor csatában arcvonalba állítottak, négy év határszolgálat, egy év hadifogság, egy év büntetõszázad kõbányában, utána újabb négy év a csatatéren. Nem mondhatnám hogy unatkoztam. De...igaza van. Talán belülrõl öregített...egy picit. A külsõmet meg ön is láthatja.