Al-Abadanai kalamajka

[Navaratna]

(Fergia)

Fergia meglepõdött. Ahhoz képest, hogy a szobák milyen puritánok, igen kipárnáznak egy könyvtári ülõkét! A maga eszével inkább aludt volna itt, mint a soványan kitömött zsákokon egy ablaktalan lukban, itt még az is volt. Megörült a párnáknak: az egyiket habozás nélkül arra használta fel, hogy megtörölközött vele , majd futólag levette az egyik könyvet, hogy belelapozzon, aztán pedig felnézzen az emeletre. Ha volt lábbeli, és vizes köpeny, van gazdája is. Nem is egy.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Mikor Iona vissza akar tartani majdnem megütöm, de mivel csak a saját hangját akarta hallgatni, így inkább nem húzom az idõt a leszerelésével, mert ez a fogdosás már nem emberi errefelé. Inkább nem mondok semmit csak folytatom utamat Avy felé.*

//Egyébként az egyik tányérban már be van keverve egy adag krumplispörkölt, amit végül nem kezdtem el megenni. //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Kalmon
_____________________________________________________________

*Kalmon elõször a szállásukat veszi célba, hogy tájékozódni tudjon, majd jobbra fordul az elsõ épületig. Menet közben Rilekával fut össze, köpönyeg nélkül siet a férfi dolgára, Egy épület bontakozik ki Kalmon szeme elõtt: kissebb épület mint a szállásuk, de ugyanolyan fehér ablaktalan falakkal; két ajtóval összesen.*

*Fergia szépen szárazra törölgette magát az egyik párnával. A könyv amit a polcról levett idegen nyelven íródott számára, de képekkel gyakran illusztrált volt. Növényféleségek - tekeredõ tüskés indákkal, vaskos száron mintha szájnyílást ábrázolt volna a készítõje. Egy másik kép valami humanoidot ábrázolt, fején különbözõ hosszúságú csápokkal haj helyett, s kezén két ujjal összesen..... volt még érdekesség benne, azonban a papnõ figyelmét hangok terelték el a könyv tartalmától.
Az emeleten mintha mozgolódás támadt volna - talán székhúzás lehetett. Majd egy ajtó csukódott be valahol a feje felett. Pár pillanattal késõbb egy igen fiatal fiú - talán 14-15 év körüli - jelent meg a lépcsõnél. Amint észrevette Fergiát megdermedt léptében, szemét nem tudta levenni a nõrõl, száját kissé eltátotta, arcán vörös pír jelent meg egészen a füléig.*

[Navaratna]

(Fergia)

-Üdv. Kiesik a szemed és poros lesz. Ott fenn mi van? Mi ez itt, iskola?-bökte ki a papnõ, s egyszerûen megindult a lépcsõhöz, hogy felmenjen. A bestiákkal teli album tetszett neki, csak kár, hogy egy kukkot nem értett a szövegbõl.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia
_____________________________________________________________

*A fiatal fiú egy nagyot nyel, mozdulni azonbam még mindig nem mozdult meg. Szóra nyitotta a száját, majd becsukta, ismét kinyitotta, de ismét becsukta. A szemét még mindig nem vette le a papnõ testérõl. Az arán továbbra is látható maradt a vörösség. Zavarban volt egyszerre, s elámult - a reakcióból Fergia arra következtet, ez a fiú még igencsak érintetlen lehet minden téren.
Felmenni az emeletre azonban nem tud tõlle. A lépcsõ szélesége egy emberes, elmenni a fiú mellett lehetetlen. Fentrõl azonban ismét ajtócsukódás hallatszik és nem sokkal késõbb egy ismét ismeretlen férfi bukkan fel a fordulóban. Szemét õ is a csupasz nõre szegezte, úgy lépdelt le a lépcsõn. Magas volt, talán 180 körüli lehetett, teste edzett, erõs, izmoktól dagadó. Arca nélkülözte a szépség bármilyen formályát, de határozott erõs, markáns vonásai mégsem mutatták annyira visszataszítónak. Ruházata igencsak eltért az eddig látottaktól: fekete volt teljesen - cipõ nélküli lábán még zokni sem volt, kicsit bõszárú egyszerû szabású vászonnadrág, derekánál betûrt ing, melynek felsõ két gombja nem volt begombolva ingujja könyékig felhajtva, nyakában egy lánc két szára volt még látható, melynek függõje az ing alatt lapult meg a kíváncsi szemek elõl. A szinte csöpögõ nyálú fiatal fiút vállonragadta, majd a lépcsõ alljában félreállította - azonban úgy állt meg, hogy a lépcsõt teljes szélességben elállja. Ekkor tetõtõl talpig szemérmetlenül végigmérte Fergiát, majd barátságos, közvetlen, de mégsem sértõ hangnemben megszólalt.*
- Tudja kisasszony, hogy az alakja csodálatra méltó? Ritka amikor Ellana ekkora adományt juttat egy nõnek - tiszteletet és csodálatot érdemel. Azonban ha nem sértem meg, felkínálnék önnek egy - bár a szépségéhez nem méltó öltözéket. - *azzal a fiú szeme elõtt csentitntett ujjával, mire a srác talán két-három fokkal még vösösebben a férfire emelte tekintetét, majd lehorgasztott fejjel a kis résen, melyet a nagydarab nyitott a lépcsõhöz feloldalgott. A férfi ezek után visszaállt a lépcsõ nyílásához és ismét Fergiához fordult. Szemében már nem bújkált az a tipikus férfi nézés, ha egy gyönyörû nõt lát... inkább úgy tekintett a papnõre mintha lenne rajta ruha és nem is lenne olyannyira gyönyörû.* - Engedje meg, hogy bemutatkozzam kisasszony. A nevem Chez Voghera.

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ összefonta karjait várakozóan, míg a fiú, majd a férfi végigmustrálta. Kicsit viszketett a tenyere, de ezt nem adta senki tudtára. Szerzetesek! Ah, a szemük ugyan olyan, mint bármelyik gerjedt férfié, ha ránéznek. A csettintésre felszaladt a szemöldöke, majd a fiúra, majd magára nézett, ugyan mire volt jó. A férfi hajmeresztõ nevét már meg sem próbálta megjegyezni. Ebbe ugyan úgy belesült, mint Parahantáéba.
-Üdvözletem, Csegevara. Fergia Yitulin, papnõ. Remélem kilegeltette a szemeit, mert ilyet többet nem lát. Ritka, amikor a hús, csontok, szövetek, vér és zsír kombinációja ilyen harmónikus. Bár bõr nélkül, elhiheti, nem ilyen. Az étkezõt kerestem. Mi ez a hely itt? Könyvtár?

[Alauron]

(Salah)

Nemigen érdekli, hogy vajon az a tányér ami elõtte van mocskos e vagy sem. Nagyon rég nem evett, s alig áll a lábán, bár ezt nem vallaná be senkinek. Mivel most alkalma adódik pihenni is, kicsit jobban elengedi magát. Elsõként fog egy tálat, és egy kanalat...
- Magasztalja minden Legendába Vágyó, mind ki otthonának kívánja nevezni hallhatatlan éjjeleken a sivatagi hercegek ágyát, szintúgy mint a szegény tolvajleány csábos ajkát ha mesél...mind! Magasztalja Doldzsahot az Urat, mert kegyes Õ az Álmodni Bátran Merõkhöz.
Szed egy nagy tálat a levesbõl, és aztán nekilát enni, igy folytatja a krumplis pörkölttel.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Kopogással egyidõben be is nyitok a jobboildali ajtón.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Kalmon
_____________________________________________________________

*A szoba melybe a férfi benyitott kisebb helység volt mint a saját szállásuk. Berendezésileg viszont ugyan olyan. Egy kimagasló kõtömb? állt középen rajta egy lámpással, mely bevilágította a helységet. Itt csak három fekhely volt, az egyiken feküdt valaki, mellette pedig háttal Kalmonnak valaki térdepelt. A fekvõ ember alaposan be volt dakarva, és a durva pokróc állásából nem lehetett kivenni nõ vagy férfi az illetõ. A térdeplõ személy ruhája - vagy bõre?! - egy fához hasonlított leginkább, mintha egy faág elevenedett volna meg. Barnás bõr, melyen szürkés lemállani látszó háncsdarabkák voltak, mindezt zöld foltok tarkították - mintha levélzet lett volna rajta. A haja is zöld volt, bár a tövénél barnába kúszott át. Valamikor égnek meredhetett mint Rilekáé - aki bekísérte õket, de most vizesen és össze-vissza csüngött a fején. A másik két üresen lévõ fekhelyre ruhadarabok voltak kiterítve: nadrág, ing, mellény - teljesen olyan mint Gordené - , és egy hátizsák a sarokba állítva.
A szobába belépvén a térdeplõ illetõ se nem fordult meg, se nem nézett hátra. Kalmon tovább lép látja már Avyen fekszik, egy idegen térdepel mellete, nõ az illetõ. Bal keze Avyen bal halántékán-homlokcsontján pihen, míg jobbjával a haját simogatja kedvesen.*

[Mesemondó]

//Cseten játszottuk le, lesz majd még egy második része is //
_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia
_____________________________________________________________

- Chez, hölgyem. Chez Voghera. És ne vegyen arra mérget, hogy én többet ilyet nem látok, nem tudhatja elõre - *mosolyodott el hamiskásan* - Hogy bõr nélkül nem ilyen szép? Dehogynem, az anatómia csodálatos tudomány.
-Csodálatos, de nem az avatatlan szemnek. Az általában egy lavór peremérõl nézi. Az önbizalma ígéretes, de azért járjon két lábbal a földön. Szóval, mi ez a hely? - *rázta meg nedves fürtös haját kezeivel.*
- Az avatatlan szem... - *elmerengett egy pillanatig a messzeségbe* - kölyökként még én is avatatlan voltam, mégis elnéztem a nyílt töréseket társaimon, fogdostam a kiálló csontjaikat, próbáltam forgatni õket - és a belek lüktetõ mozgása, az a monoton állandó hullámzás.... kivéve ha kiontják a helyükrõl.... na de hogy kérdésére is feleljek: könyvtár, ez itt egy könyvtár, és az egyetlen mely ezen a helyen megtalálható.
-Kölyökként sok sebesültet elfertõzhetett a fogdosással, csodás. Sõt, élveboncolást is nézett. Gratulálok, ezért ön nyert egy nyaki ütõér csapolást. Odafenn mi van? Boncterem? - *nézett a férfira álmatag, havas henrikes arccal, majd a férfihoz közelebb ment, s a láncához nyúlt, hogy megnézze, mi a medálja.*
- Csak ne mondja nekem, hogy kislányként ön nem csinált efféle fertõzést egyszer sem. Abban az idõben még nem tudtam mi is az amit látok... de... élve boncolást nem láttam, legalább is nem emberen. Kecske... és egy beteg ló. Emberi belet halottban, vagy a csatamezõn láttam. - *nyugodtan állt tovább, még arra sem mozdult, hogy Fergia hozzálépett és a láncáért nyúlt. Hagyta, hagy kíváncsiskodjon ... A lánc végén egy medalion csüngött... egy szent jelkép... Darton szent jelképe....
-Pap, vagy paplovag? - *billentette félre a fejét. Iona állította, csak egy papi személy van itt, és az Parafanta. Ah, a nõ neve már így rögzült a papnõben.* - Én kislányként hernyókat szúrtam föl csipkebokorra, vagy végeztem ki baltával.
- Lovag... de ne várjon lovagias viselkedést tõllem. Egy kislánynak szép elfoglaltság, a szülei biztosan örülhettek tevékenységének. Mellesleg nem boncterem van fent, hanem a nagymester szobája. Látom zavarja valami - kérdezzen csak bátran.
- Jó. Mért állja el az utam? Mért személyeskedik? - *volt lényegretörõ. Mit köntörfalazzon! Rendjebelivel meg pláne, nem finnyáskodóak. A medált nem engedte el, forgatta. Tudni akarta, déli, vagy északi rendhez tartozik-e Csegevara
- Mert engedély nélkül, hívás nélkül senki nem mehet fel. Személyeskedtem volna?
- Stírölt. - *csettintett Fergia a nyelvével.* - A családomról fecsegett. Hm, ajtónállóra cserélte a fekete vértezetet?
- Stíröltem - így is lehet mondani, de csak megcsodáltam egy csodálatosan megkomponált testet:). A családjáról akkor tudnék fecsegni, ha ismerném, de mivel nem volt még szerencsém hozzájuk, így képtelen vagyok. Csak megjegyeztem, ugyanis nem álltalános játék egy fiatal leány számára a hernyószurkálás és baltával csapkodása És ha nagyon akarja tudni nem cseréltem le a vértezetet, csak egész nap kicsit nehézkes benne mozogni - kell pihenõ is.
- Egy kölyök hogyhogy felmehet oda, de én nem? A bejelentkezést hallottam, de azért kérdezek még. -És vallja be, ez a megkomponált test földies vágyakat keltett.
- Földies vágyak - *vigyorodott el pimaszul* - kit ne kerítene teste látványa hatalmába, és kiben ne ébresztene hasonló vágyakat? Nincs olyan férfi, és ezt maga is tudja jól ... legfeljebb van aki nyíltan válallja és van aki mélyen hallgat róla.
- Így igaz. ne tereljen, a másik kérdésemre nem felelt - *mutatta fel mutatóujját, hogy figyel õ azért, hogy így csevegnek.
Hamiskás mosoly jelent meg Chez arcán*
- A fiú új még itt, nekem kellett ide eljuttatnom egyben, épen... õ pedig itt marad tanulni.
- Hm. Szívás lehet itt szolgálni. Önmegtartóztatás, miegymás... Nincs egy rend fekete ruhája?
- Miért pont fekete? A kék jobban megy a szeme színéhez. Meg... az én ruhám túl nagy volna önnek - *mosolyodott el õszintén Fergiára.
- Tõlem aztán! Csak ruha legyen, de herótom lesz lassan a kéktõl. Inkább fekete... - *alkudozott, de fel-fel nézett a lépcsõn.*
- Látom, nagyon fel szeretne menni, de sajnos nem lehetséges, várnia kell. - *a fordulóban szöszözés hallatszódott, majd Chez kicsit hátrafordult, a fiú állt mögötte belenézett Fergia szemébe, majd amilyen gyorsan csak tudta le is sütötte szemét. A férfinek átadott egy csomagot, kicsit bátoratlanul szólalt meg, mutálódó hangon.*
- Fekete... a sa...saját...sajátom.... Méretben... talán ez... ez lesz öhm.... én... öhm..... * - majd gondolván egyet gyorsan hátatfordított és felszaladt az emeletre. Chez morrantott egyet, majd vigyorogva adta oda Fergiának a köteget. Viaszkosvászonba tekert, madzaggal átkötött csomag. Ha kibontja fekete vászon nadrág és fekete ing lapul benne, semmi más. Érdekes módon méretben látszólag tényleg jó a papnõre.
-A kölyök csak nem dartonita szeretne lenni? Hm, ha engem kérdez, esélytelen. de nem kérdezett. - *elégedetten nézte a fekete holmit és miután megforgatta, magára vette. Még a szemét is lehunyta az élvezettõl.* - Ez jobb mint almát enni...
- Szeretett volna az lenni, de másban mutatkozott meg képessége. - *rejtélyeskedett Chez. Végignézte a nõ öltözködését, és elismerõen bólintott az eredményen.* - tényleg jobb mint a kék ruha... kiemeli minden formáját - és osztm véleményét, jobb mint almát enni ;)
- Kitalálom, a kölyök szemmeresztésben és dadogásban príma. Megmutatná, hol az étkezõ? És hogy mikor szabadul el a pokol hatodik bugyra erre a helyre?
- Ó nem... a kölyök elméje egy kicsit tágabb mint a társaié volt... de ez mellékes - *érezni lehetett kibuggyant belõle, és gyorsan befejezte mondatát. Egy árnyalatnyit hûvösebbre váltott hangszíne is a továbbiakban* - Nem mutatom meg az étkezõt. Õszintén nem szeretném ha elmenne innen, bár sejtem baromira nem érdekli véleményem. Egyébként milyen poklot vár? Nem tudok róla, hogy készülne is bármi....
- Tágabb a feje...Vízfejû? Mért maradjak? Fel nem mehetek. Lenn nincs étel. Süssem meg a gyereket? Hús, hús, de azért mégis. Jó lenne, ha naprakész lenne a saját portájának eseményeivel. - *vont vállat Fergia, õ meg nem osztotta meg a férfival az Ionától hallottakat.*
- Nem tudom, még nem nyitottam fel a koponyáját. Kellemes társaságnak tartom - kicsit merev és szurkálódó, de nem is várhatok mást öntõl . Ételt pedig hozathatok, s akkor nem kell kimennie a szakadó esõbe. Nos? Így megfelelne?
-Ahá,sejtem én. lekoccintja a fiút, hogy hozzon ennem, aztán megdönt engem a könyvtár párnáin.
*Elõször jóízû gurgulázó nevetés volt a válasza Fergiának. Majd egy õszinte tekintet...*
- Szó se róla, megfordult a fejemben, de azért.... ez így nem az én stílusom. Nem szokásom csak úgy valakit megdönteni. A csomagolás egy dolog, akár mit is gerjeszt az emberben.... az ami nem látszik sokkal fontosabb. Úgyhogy azzal a döntögetéssel még várnék, ha nem bánja :J:) De nem válaszolt ...
- Megfelel. Két tál élelemet kérek. ha nem kapok kettõt, embert eszem .- *hunyorgott. A férfi stílusa a régi rendházi idõket idézte fel.*
- Ha megbocsát.... - *azzal hátatfordított a nõnek és felsietett a lépcsõn. Ajtó nyitódik és csukódik...

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A fekhely mellé lépek és ezzel a mozdulattal gyorsan féltérdre is ereszkedem. Aggódó arccal nézem Avyt, hogy mi is pontosan a baja, illetve, hogy súlyos-e a sérülése. Közben próbálom nem felzavarni szegényt és csak halkan suttogva kérdezek a fa-nõtõl.*

-Hogy van? Mi történt?

<Agrhh. Ha valami kooly baja esik szegénynek azt nem bocsátom meg! Se magamnak, se a szentfazekaknak!>

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Körbenéz, és észreveszi Fergia hiányát. Elkomorodik, de bízik a nõ életképességében, ígyhát maga is az ételért nyúl. Kis gondolkozás után vesz mindenbõl, és helyet keres magának valamelyik társa mellett. Didereg kicsit az esõ miatt, de hamarosan az is elmúlik.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Kalmon
_____________________________________________________________

*A nõ Kalmonra emelte tekintetét, tiszta mélyzöld szemek... érzelem nélkül. Avyen hajának simogatását is befejezte, viszont bal kezét a fején tartotta még egy kicsit. Arca nem volt annyira szép mint Avyené, de csúnyának sem lehett volna mondani. Maga elé bólintott egyet - hogy mi célból és miért... - majd a balját is levette a nõ fejérõl. Így Kalmon láthatta azt a majd tenyérnyi lilás-kékes-zöldes színben játszódó kitüremkedést a halánték-homlokcsont találkozásánál - viszont sehol egy horzsolás, karcolás, seb. Irdatlan erõ kellett ám, hogy ez ilyen legyen. A nõ megszólalt halkan, lágy búgó hangon, mintha csak egy szellõ hozta volna a hangját.*
- Eszméletlen, még mindig ... Támadás ért bennünket a parton, s társait is. Elõször a félvér dzsad társuk került a földre, az õ segítségére sietett ez a nõ, majd a hosszú feketehajú férfiember is. A nõ fel akart állni az ájult társa mellõl valószínûleg, hogy helyet adjon a feketehajú embernek, de õ lefejelte. Csitítsa le magát... nem, nem szándékosan tette. A látottakból arra következtetek, hogy pont abban a pillanatban érte õt a támadás - hajolás közben eltorzult arccal a kezét halántékára tette, és már nem bírta magát visszafogni. Kapott volna még a nõ után, de õt is legyûrte láthatatlan támadónk és eszméletlenül terült el. Ha érdekli a másik két társa a szomszédos helységben vannak. - *azzal a földrõl maga mellõl egy tégelyt vett fel, kinyitotta - enyhe menta illat csapta meg a tiadlani orrát, majd a tartalmából ujjbegyére kanyarintott diónyi anyagot és Avyen duzzanatára kente.*

[Mesemondó]

//Folytatás és befejezés ... //
_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia
_____________________________________________________________

*Ahogy csukódott az ajtó, Fergia fellopakodott a lépcsõn.
A lépcsõ tetején egy kis folyosószerûség volt, két ajtóval. Balra egy a hosszú falon, és szemben a rövidebben.
Benyit balra. Benéz.
Az ajtó szinte hangtalanul nyílt meg befelé... odabent a mennyezetrõl a megszokott módon lógtak a gyertyatartók, bennük égõ ggyertyával. A szoba berendezése egyszerû volt. Ágy nuku - ugyanolyan kitömött zsákok mint amiket õk kaptak.. kettõ ebbõl, az egyiken a srác feküdt arccal a fal felé, testartásából ítélve durcáskodott. A szemközti fal mellett egy asztal állt elõtte a lovag, valamivel szöszölt, fedõcsörgés..... majd anélkül, hogy megfordult volna megszólalt.*
- Menjen le szépen kérem... ne kívánja, hogy kidobjam innen. A kíváncsiság árt a szépségnek.... bár az öné kikezdhetetlen. Az ételt viszem mindjárt....
- Azt nem mondta, hogy maga után nem jöhetek.
- Azt mondtam fel nem jöhet senki, márpedig ez a szoba is fent van.
- Majd ha lecipel, lemegyek .- *makacskodott. Ez a helyiség nem izgalmas. Itt van a kölyök, meg a férfi szállása.
Chez megfordult, két lépéssel Fergiánál termett, s még mielõtt bármit is cselekedhetett volna felkapta a vállára - mintha pelyhet emelt volna meg. Lecammogott vele a lépcsõn, szépen letette a párnákra ültetve.*
- Na... most már lent van. Itt marad, mert ha megint utánam jön.... vagy még tovább merészkedik kénytelen lennék eltorzítani a csinos pofikáját - *se mosoly, de se halálos komolyság nem volt az arcán... ellenben Fergia érezhette utóbbi az igazság.
- Kezet emelne egy papnõre? - *volt a nõ hangja sima.* - Ugye tudja, hogy ezzel a szentszék elé idézhetném, ha megtenné?
- Ha kezet emelek magára, már nem idézget sehová sem - *dobta vissza a választ csuklóból.
Fergia hûvösen elmosolyodott.*
- Tegye csak meg.
- Kényszerítse ki, ha nagyon vágyik rá. - *az arc még mindig nem változott, s a szemekbe sem költözött más.*
- Éhes vagyok - *emlékeztette a férfit.*
- Maga tart fel - *mosolyodott immár el Chez, majd felvonult az emeletre, nem sokkal utána két tányérral a kezében tért vissza. Mindkettõl letette az asztalra, az egyikben kanál is volt. Krumpli hússal (pörkölttel).*
- Tessék! Jó étvágyat hozzá! Zavarja ha közben beszélgetnénk?
- Ilyen szép álcalehullás közben ,maga szerint van kedvem hozzá? - *foglalt helyet és enni kezdett. Végre kerül valami a gyomrába. Lassan, kimérten evett, nem akart hasfájósan falni.*
- Álca lehullás? - *kérdezett halkan kíváncsian vissza, de tovább nem folytatta. Nem is bámulta Fergiát míg ett. Ellenben odament az egyik ablakhoz és kinyitotta.*
- Remélem nem zavarja, ha egy kis friss levegõt engedek be.
- Jó. Úgyis büdös van. - *gondolt a füstölõkre. Csendben evett, nyugodtan. Nem volt dühös.
A férfi nem fordult hátra, így nem láthatta, hogy mosolyogva, vagy rosszalló arckifejezéssel remegett-e meg a válla - rátámaszkodott az ablakpárkányra és bámult ki a zuhogó esõbe.
Evés közben megjött a nõ kedve is. A második tányérral már felállt és a férif mellé ment.*
- Ugye nem fog itt depressziózni?
- Nem szokásom. Miért tenném? - *nézett kicsit meghökkenve a papnõre.* - Ja, hogy a büdös miatt... ne aggódjon nem vettem magamra. Azt mondta nem szeretne beszélgetni... most mégis idejött evés közben. Miért?
- Mert maga igényli. ha nem a rendtársam lenne, nagy ívbõl tennék rá. Maga is agyturkász?
- Igénylem?... Érdekel mint ember, hogy hogy került ide, egyáltalán ide az ibarai vidékre... meg ilyesmik... De tudomásul veszem, ha valaki nem óhajt beszélgetni velem. Tojhat most is - elvégre pap szokásuk.... ... ... .... - *komorodott el kicsit, majd visszatért egy vidámabb arckifejezése* - Agyturkász?.. Ó nem, ahhoz nem értek. Ha valamire kíváncsi vagyok kérdezek mintsem engedély nélkül turkáljak - *nézett Fergiára kétértelmûen célozgatva :J.... Viszont a beszélgetés fonala abbamarad hirtelen... az esõ eláll hirtelen, mintha egy hatalmas edényt tettek volna a felhõ alá. Az ég nem tisztult, inkább még sûrûsödött, feketellet, majd villámok kezdtek cikázni felszínén, de nem le a föld felé, hanem vízszintesen...

[Navaratna]

(Fergia)

Tállal a kezében nézte a felhõket:
-Most nyílik a pokol hatodik bugyra. Vagy maguk csesztek el valami kísérletet. Vagy is-is. Így jár az, aki eltelik magával.-nyámmogott, aztán eszébe jutott a félvér. A halált nem lehet megakadlyozni, ha elrendeltetett. De ha az életért más beavatkozása szükséges, akkor nem kellene itt falva henyélni.
-Mutassa meg a bejáratban állva, merre az étkezõ. Most-tette le a tálat, ha maradt benne egy kevés, nem bánja. Vizes saruját felrántotta újra és kitárta az ajtót. Körülnézett. ha magától is felfedezi, merre a jó irány, nekiindul. Ha nem, várja Csegevara útmutatását.