Haonwell városa

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, éjjel
Résztvevõk: Jeffete
______________________________________________________

-Ostoba picsa! Mért nem a lába nyomorodott le, akkor nem kapkodna ennyit és akarna elszökni percenként! Ennek nem volt gyerekszobája!-morgott Morik, hallva Pat lelépését. Felkelt, oldalára fegyvert csatolt.
-Megkeresem. Elf faluban az emberekért, félemberekért én felelek.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Már az elsõ mondatnál megdermedt sírása közben, tágra nyílt szemekkel hallgatta a megtartót. Fejében egymás után kavarogtak a gondolatok és érzések. Értette az elf nõ minden szavát, csak nem tudta magáravonatkoztatni egyenlõre.
A léptek zaja kizökkentette gondolataiból. Kissé csodálkozva figyelte Szitát, majd az õt követõ Joradamot. A cseppnyi közjáték után még sokáig figyelte a megtartó és Joradam távozó alakját a sötétben, de még azután is arra meredt tekintete, hogy elvesztek szeme elõl. Szita kérdése késve érte el tudatát. Kicsit zavartan nézett rá, bár a sötétben lehet nem láthatta a másik arcát.*
- Én ... Elakartam menni. -*kis szipogás*- Botor gondolat volt, mert nincs hová mennem egyenlõre. És azt hiszem MOST kipróbálok valamit.
*Azzal letette cuccát válláról. Letérdelt a földre, s ép kezével egy gödröcskét kezdett ásni a földbe. Nem nagyot, de nem is kicsit. Úgy helyezkedik, hogy a gödörbe bele tudja dugni fejét - száját. Kis küszködés, helyezkedés után sikerült is. Majd egy mélyrõl feltörõ, dühös és fájdalmas ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁt-t ordított bele. Remélte, hogy Szita régebbi magyarázata szerint a föld befogadja fájdalmát, hangját, s lecsitítja a lelkében dúló viharokat. Amikor végzett kicsit fáradtan ült le a földre. Ránézett a shadoni nõre.*
- Azt hiszem most már mehetünk feküdni. Holnap visszaindulunk Haonwellbe. - *felállt, s várakozóan nézett Szitára. Szemei kicsit vörösen villództak a nõre. Nem kérdezett tõlle semmit, nem akart vájkálni a magán dolgaiban.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*Morik szavain kissé meglepõdött.*
- Nem mindegy, úgy sem tartozik már a csapatba. Amúgy, ha meg nem bántom meg, csatlakoznék a kereséséhez. Legalább két nap után kimozdulok kicsit.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, éjjel
Résztvevõk: Jeffete, Patricia
______________________________________________________


-Ejha, hát tanultál is tõlem valamit?-mosolyodott el halványan Szita, majd átöllete Pat vállát:
-Gyere te nõ, ránk férne egy kis alvás! Bár lehet, rád egy pár kupica...Mm, késõ van már ahhoz. Jó hogy mégis itt maradtál...
Még fecsegett egy kicsit, hogy neki új, hogy reggel indulás, de nehéz lesz majd felkelni, és még semmit nem tud arról, mért távoznak, megtudtak-e valamit, majd élénken ecsetelte a melegvizû fürdõ felfedezését a barlangüregben, amit Pat természetesen már ismert, hisz érkezéskor a megtartó egyenesen oda vezette. Alig érkeztek meg a lakba, s tehette le holmijait pat, Morik nehézkes lépteit hallhatat meg a félelf, majd ugyan olyan nehézkes mászását a fára, jefefte kíséretében. A dzsad ráncot homlokkal, csípõre tett kézzel nézte a nõket, amíg Szita pofon nem csapta. Tudniillik a nõt pont öltözés közben kapta el, ingje már nem volt rajta, annyi ideje volt hogy levett felsõjéát maga elé kapja, de a jókora szitakötõ tetoválást nem tudta eltakarni mellkasán.
-Leffelé a fáról! Illetlen dúvad! Mit les itt! Sicc!
Morik ,meglepetten-sõt, megszeppenten-nézett a pofon után a nõre, majd a tetovláásra, egészen megaludt volna a szájában a tej.
-Maga is? de kérem, egy kis tisztességet! Visítok!-dobbantott Szita a papot látva, majd Patra nézett, hogy ezt csak úgy hagyja?

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Pat egy kicsit meghökkent Szita kijelentésén, hogy jó szerinte, hogy maradt... Értetlenkedve nézett rá, de meg is könnyebbült picikét. Ezek szerint a nõ mégsem haragszik rá annyira?... hangot is adott ennek.*
- Hát nem haragszol rám? Nincs neheztelés benend? Én azt hittem, hogy nem kívánod még a társaságomat sem, amiért.... amiért olyat akasztottam a nyakadba melyet nem kértél és nem lett volna szabad. Ez volt az egyik oka annak, hogy menni akartam.... a másik oka Maldar... Így utólag már tudom, s most már csak védeni tudlak...egy darabig... mert Haonwellben szétválnak útjaink. Már nem tartozom a csapathoz... - *menet közben még elmondta Szitának hogy Morik tudott meg valamit egy elftõl, de hogy pontosan kitõl az nem derült ki eddig. Az az információ késztette arra, hogy elrendelje a reggeli visszaindulást. Többet õ sem tud. A barlang ecsetelésnél csak mosolyog, bár õ nem mártózott meg benne, de bizony jól esett neki az a melegvizes fürdõ érkezésükkor. A lakba való visszatéréskor lepakolt, s a léptek zajaira felfigyelt. Gondolta lesz bennük annyi etikett, hogy kopogás után lépnek be, de nem... Morik, s nyomában Jeffete egybõl a lakba léptek. Szita pofona után egybõl elé állt - bár alkatával nem sok mindent tudott takarni belõle, majd dobbantva a lábával igencsak villogó szemekkel kezdte kitessékelni õket.*
- Mit képzelnek magukról, hogy csak úgy belépnek ide kopogtatás nélkül? Neveletlen fráterek! Azonnal menjenek ki, s várják meg szépen míg Szitakötõ átöltözik, ha már ennyire fontos az a valami amiért csak így betörtek. Menjenek, mert ha nem repítem magukat! Fél kézzel az még megy. - *szavai dühösen csengtek, s jobb kezét könyékben behajlítva, pusztán a látszat kedvéért, s mutatóujjával aprókat köröztetett a levegõben - mintha valami bûvölésre, mágiára készülne.* - Legalább magának Jeffete lehetett volna annyi esze, hogy kopogtatás nélkül nem lép be nõk lakjába, mert lehet nincsennek fogadóképes állapotban... Hol volt amikor az etikettet tanították magának, mi?....

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, éjjel
Résztvevõk: Jeffete, Patricia
______________________________________________________


Morik szemére tette a kezét, fõleg akkor, amikor Pat hadnászni kezdett az ujjaival és kihátrált. Elérve az ajtót megfordult és lemászott.
-Megvan ez! Sõt! Vígan! Ezek után én inkább visszamegyek. Ön?-törölgette homlokát a dzsad. Odafenn Szita nevetni kezdett.
-Jaj, hagyd, ennyire nem kell, Pat. Biztos aggódtak, vagy mifene. Ne bántsd õket. És komolyan mondtam, hogy jó hogy maradsz.
Hallva, hogy Pattal mi történt, értetlen arcot vágott, visszavette az inget és leszólt a fáról Moriknak, s az alkohol miatt ami benne volt picit nem válogatta meg a szavait:
-Hogy mi? Egy kis havi vérzés miatt kidobja a csapatból Patot? Mekkora tapló! reggel jó lenne ha elmagyarázna mindent, vagy hiába egy fejjel magasabb mint én, de ellátom a baját!
-Higgadj le, reggel mindent megtudsz...Milyen havi vérzés?!-nyúlt meg a dzsad arca.
-Jaj, ami minden nõnek...!
-Nem vagyok nõ. Amikor megbolondulnak? Hát az van neki?
-Az hát! Ez így nincs rendjén-húzta vissza a fejét, de bizonyos, a fél elf falu hallotta ezt.
-Maldar...édes isteneim, áldozatok Ellana oltárán és kisimul az a nyúzott arcod!-bökte meg Pat képét, mintha az elõbb nem is harsánykodott volna Morikkal.

//Ralog, Yvett, ha szeretnétek még valamit, azt írjátok le, aztán reggelt csinálok:)//

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*A lakba belépvén, s a pofozkodásra felfigyelve kissé meglepõdik. Majd Patricia görcsös ujjmutogatására bal kezében a botját elõre tolja, homloka összeráncosodik. Amikor látja, hogy a mutogatás, illetve a szó nem jelent veszélyt legyintve hátat fordít a hölgynek. Lemegy a födre, bevárja Morikot, majd a párbeszéd után ismét legyint egyet a jobb kezével a nõk irányába.*
- Nõk.
*Ezek után a lakjukba indul. Gatyára vetközik, és aludni tér.*

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Morik gyors kihátrálása mosolygásra készteti, nem gondolta volna, hogy ekkora hatást ér el mindezzel. Azonban Jeffete megmozdulását látván dacosan felszegi fejét, hogy próbálkozzon nyugodtan... õ bizony nem tántorít szándékától. A pap legyintésére vállatvon. Szita és Morik közti beszélgetést próbálja eltusolni, noszogatja a másikat, hogy hagyja, majd megmagyarázza... de hát Szitával sem lehet néha beszélni, szótérteni. A férfiak távozására kicsit furcsán néz Szitára - még hogy féltették õket... ... nem tudja elhinni.
Az arcbökésre és a tanácsra még a szeme is elkerekedik.*
- Hogy hogyan?... Értettem amit mondtál, és tudom hogy mit akartál vele mondani...de.... áh.... Segítesz nekem majd levetkõzni? S közben elmondok pár dolgot, ha megengeded és érdekel. És választ kapsz arra hogy miért kell távoznom, és még sokmindenre..
*Ha beleegyezik Szita akkor belekezd. Elmondja a távozásának okát, a Maldarhoz fûzõdõ viszonyát, érzéseit. Amikor úgy gondolják, hogy mindent megbeszéltek két gyertyát meggyújt, egy kicsit merengve nézi táncoló lángjait, majd a szokásos pózban aludni tér.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 8. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________


Alauron szabadságolás miatt NJK

Szita meghallgatta a nõt, nem volt rossz kedve, aztán kavasolta, hunyjanak egyet, mert holnap nem lesz leányálom semmi...
Morik is fejingatva tért aludni.
A reggel kinek ilyenre, kinek olyanra sikeredett:
Alauron enyhe hasfjással köszönthette a napot. A szája büdös volt, egy cserép virág lehervadt volna tõle, ha rálehelt volna, de ebben Maldarra versenyezhetett volna. Utóbbi egy kiadós fejfájással, másnapossággal is gazdagabb volt. teljes ruhájában, hason fekve, kissé csorgó nyállal érte utola kelés Maldart. Morik vígan mosdott már ekkor, s borotválkozott is. Jeffete nyugodtan mehetett imádkozni, ha szükségét érezte. A fa alatt egy fiatal lányka véárakozott, Alauron tudta ki ez, a huga, hirtelen nem is tudta, lemenjen-e hozzá, vagy sem, állapota miatt. A lányka csak sajnálatát fejezte ki, hogy alig találkoztak, ismét szétválnak, de hozott útravalót s a reményt, hogy ha vége a munkának, csak visszalátogat közéjük. Mire magához tért maldar, és végzett Morik a tisztálokdással, Alauron pedig a testvéri csevejjel, Roniya tûnt fel a színen. Varkocsba fogott haj, üde zöld tunika, nadrág, öv, kevés kacsokra emlékeztetõ formavilágú ékszer a nyakára és csuklóira tekeredve.
-A Fennsík végéig én kísérem magukat vissza. Jó reggelt.
-Csak lassan. Még egy megbeszélést tartanék az embereimmel. De ha siettetné Szitakötõt...
-Nem vagyok futár. Hívja maga-fonta össze karjait flegmán az elf nõ, Morik grimaszolt, de nem fûzött hozzá semmit.
-Kérni szépen?-próbálkozott Alauron, amire Roniya már bólintott és föényes pillantást szúrva a dzsadba távozott
-Látni, uram, kell szép kérés, és lesz már jó.
Arbort anyja reggelije keltette fel: a frissen készült kása illata mi mindenre nem képes! Semmi sietség, semmi kapkodás. Aztán anyja mégis elszólta magát, amikor fia reggelizett:
-Örülök, hogy nem kell velük visszamenned. És büszke vagyok rád, hogy oly sokat tettél.
Szita fejfájással kelt, de nem volt morcos, annyira nem ihatott soat, hogy a macskajaj teljes valójában telepedjen rá. nagyokat ásítozott öltözéskor, pakoláskor, patot is megbökte, mert a nõ bizony majdnem elaludt. Ám így is maradt reggeli imára istenéhez.
-Mm, most hogy kirúgott Morik, nem is hallgathatod meg, mért is indulunk vissza? Ah, ez a férfi... Lassan úgy veszem észre, mindenki egy dolog miatt olyan feszült. Mert nem szerelmeskedik eleget...
Ez a kielentés az eddig konzervatívnak ismert nõ szájából igen abszurd volt.

[Anathor]

(Maldar)

*Iszonyatosan rosszul érzi magát mikor felébred reggel. Hasogat a feje, majd szét durran. Felül az ágyon és szétnéz hol is van. Csak lassan ismeri fel a helyet, ebben közrejátszik a hunyorgása az álmosság és a fény miatt. És persze a másnaposság miatt. Kidörzsöli a csipát a szemébõl, majd a halántékát kezdi el masszírozni. Az arcát a kezébe temeti és így ül még egy darabig. Aztán végül feláll, és kitámolyog a szabadba. Csak útközben veszi észre, hogy teljesen fel van öltözve, ami nem sok jót árul el magáról. Kint, a levegõn szinte szembecsukva megy a tóhoz, hogy megmosakodjon.*
<...mi a frász történt tegnap este? ... leitattak az elfek?... vagy belestem volna egy hordó borba?... na mindegy, egy a lényeg, nagyon rosszul vagyok ...>
*Nagyon lassan ér a tóhoz, már-már visszafele megy. Megmosakszik, kiöblíti a száját, de pár perc múlva úgy dönt, vesz egy fürdõt.*
<... úgy is rámfér, kicsit büdös vagyok , meg hátha felfrissülök egy kicsit...áu de fáj a fejem...>
*Nem tétovázik sokat, levetkõzik és gyorsan végez, vagyis olyan gyorsan ahogy tud. Törölközés nélkül magárahúzza a piszkos, büdös ruháját. Ekkor elhúzza a száját és átkozza magát hogy nem hozott tiszta ruhát. Amikor visszaér a szállásra átöltözik a saját ruhájába, és csak utána ül le harapni valamit ha akad élelem. Nincs beszélgetõs kedvében, de ha hozzászólnak válaszol rá.*

[Schinter]

Arbor Vitus


Kellemeset nyujtozkodik az ágyban aztán lassan felkel.Reggeli közben meglepõdik azon mit anyja mond neki.

-Elmennek?Hm...Úgy tudom,hogy még nincs lezárva a nyomozás...Nem tudod,hogy miért döntöttek úgy,hogy elmennek?

Néz kiváncsian a kása felett az anyára.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Szitával való beszélgetés után még egy kicsit fennmarad gondolataival, ám nem sokra jut velük. A fáradság, az álmosság hamar legyûri, s álomtalanul alszik jó sokáig. A költögetésre nehezen ébred, s inkább durcásan köszönti társnõjét egy 'Jó reggelt!'-tel Még jó hogy reggel nem nagyon kell az öltözködéssel foglalkoznia, így marad ideje pakolni, s egy rövid imát mondani istenének. Ima után ujjaival megpróbálja rendbe szedni haját, igen kevés sikerrel. Kis tükrében nézegeti magát, majd kis fancsali képpel fordul a pakolással foglalkozó Szitához.*
- Véletlenül nem lenne nállad fésû?... Amíg befonva hordtam nem volt rá szükségem. ... Össze is kötnéd, ha szépen megkérlek? Lehet, hogy le kéne inkább vágni, mert fél kézzel úgysem tudom egyedül rendbentartani...
*Szita utolsó mondatára csak nagyott néz rá csodálkozó szemekkel. El tudja képzelni mit mûvlet vele Joradam, de hogy ilyen hamar. Csodálkozásából azonban nem tud hamar felocsúdni - mondhatni leesett állal nézi társnõjét.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*Reggel felkelve legelõször is egy imát intéz istenéhez a lak alatt a földön törökülésben. Feláll, leporolja magát, Morikhoz megy.*
- Jó reggelt! Reggeli elõtt, vagy után indulunk útnak? Mikor lesz a megbeszélés? - *kérdezte meg másodjára, amikor Maldart látta eltámolyogni a tó felé. * - Inkább megyek utána, mielõtt belefullad abba a tóba. - *majd úgy is tesz, Maldar után veszi útját, és ha már a tónál van, kezét, arcát megmossa õ is.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 8. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________

Arbor anyja meglepetten emelte fel fejét:
-Nem értelek. Hisz te voltál, aki azt a növényt mutattad a barna férfinak. Õ felismerte. Járt apádnál. Tudja honnan szerezhettek ilyet. Visszamennek Haonwellbe. Te pedig maradsz, hisz nem kell már kísérned õket. Roniya a fennsík széléig tart velük, aztán õ is visszafordul.

Jeffete láthatja, nem fenyegeti a fúlás a másnapos Maldart, de a kedve most pokróc. Reggeli akadt, cipó tejjel, de már a szagától is felfordult szerencsétlen haonwellli gyomra. Hiába a korgó has, amikor a konkrét élelem kerül terítékre, valahogy nemet int . Alauron ellenben kényelmesen húzott a tejbõl és a cipót is legyûrte. Elégedett volt magával, egészen elfogadható állapotba hozta magát. Morik a tejre fintorgott, de a cipóból még Maldar részét is megfalta, elnézõen nézett a férfira:
-Te most úgy sem bírnád letolni...

Szita elnyomot egy vigyort, látva Pat arcát:
-Pár dolgot átértértékeltem, és végre lett akt képem is. Hát nem csodálatos? Mutasd a hajad. Komolyan le akarod vágatni velem? Szép hosszú-kezdett bele a fésülésbe. A mûávelet közben érkezett meg Roniya, aki röpke kopogás után belépett:
-Üdvözletem. Vezetõtök vár titeket. Szólni kíván hozzátók. Ah, hagyd, ezt nem így kell-vette ki a fésût Szita kezébõl. Profin kifésülte Pat haját, majd olyan fonatot rittyentett a nõ fejére, hogy az kész mûremek lett. Egy vastag tincset befont a nõ bal fülétõl a jobbig a homloka felett átvezetve, újabbakat pedig négy fonatban a hátára. Ezután megvárta míg felszedelõcködnek és Morikhoz kísérte õket. Szita oda tartva egyre komolyabb arcot öltött, látszott, érdekli, mirõl van szó.
Morik a fa alatt várta õket, felszerelésben.
-Patricia, most kicsit, járjon egyet a tónál. Rövidek leszünk, s megyünk is.
Szita köszönt egy kurtát a többieknek, arcát smink nem fedte, fekete haja ellenben nem volt gubancos.

[Anathor]

(Maldar)

*Még jobban lelombozódik a kedve, mikor konstatálja hogy nem csúszik a reggeli. Erõtlenül fordítja a tekintetét a dzsadra, majd legyint egyet, hogy igaza van. Feláll az asztaltól és visszamegy a ledobott ruhához, azt felkapja, és elindul vele vissza a tóhoz.*
- Megyek, kimosom amíg a reggeli tart... - felmutatja a ruhát, hogy tudják mirõl is van szó.
*Talán 15-20 percig tart az egész mûvelet, és visszaslattyog a vizes ruhákkal. Kiteríti õket, felszerelkezik és kivonul a többiekhez a szállás elé. Amíg várakoznak, a hátizsákjában keres másnaposság elleni gyógyfüvet, ha nem talál, a fejébe vési, hogy nem ártana akkor készíteni.*