Intrikák Hálójában

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

Mattnek még felelek, mielőtt útra kelünk.
"-Akkor te vagy vajákos... És te jó tudni én nem bíz vajákos..."
Azonban nem akarom túlságosan megfélemlíteni a fickót - ugyanis egy van egy ötletem, hogyan lehet ez a fickó a hasznunkra...

A Belsővárosnak nevezett településrész sem nyűgöz le túlságosan - helyette az ötletem részletein, és a kivitelezés módján töröm busa fejem ...
<Egy vajákosféle... Nem szenvedhetem a fajtáját, de nem lehet rossz, ha túlélte a mocsarat egymagában... És ha már így kéretlenül hozzánkcsapódott... Szóval, mi lenne, ha velünk tartana?.. Hiszen annak az esélye, hogy az ellenfél bérence lenne, csekélyke... És ha a az ő jelenlétében vetném fel a dolgot a többieknek?.. Ha ráálnak jó... Ha nem, akkor meg ugye valakinek el kell halgattatnia szegény vajákost, hiszen túl sokat tud... Persze én boldogan vállalom... Nem szenvedhetem a fajtáját...>

Mikor idáig jutok, fel is vetem a többieknek a dolgot.
"-Hé, figyel ti mind rám, igen? Nekem van ötlet..."
Ha pedig már mind figyelnek:
"-Én gondolkoz azon, mit csinál mi ezzel itt..." - mutatok a Matt nevűre - "-Én azt mond: ha már jön velünk, akkor vegyük be... Csapatba... Túlél mocsár egyedül, vajákosféle; biztos ért bűvölés... Nem szeret én fajtát, de kell segítség mind. Az ellenség lehet, hogy erősebb, mint óriáskrokodil... Mit szól?.." - nézek kérdőn a többiekre.

[Gordon]

//Deroll Rochald//

Városőröknek elsőnek nem vagyok hajlandó fizetni a 10 rézpénz, de ha nem hajlandóak tovább engedni, akkor inkább odaadom nekik. Utána egyik rövidre nyírt hajú városőr beszél és rá jövök, ha nem muszáj, akkor ne szegjük meg a város törvényét, evvel tovább is haladok a többiekkel. Várost végigcsodálva néztem, ám egyik tábla a csillagos maszkot nem ismerem meg olyan könnyen, pedig biztos, hogy láttam valahol.

Útközben haladva, Edgarth elkezdi mondani, hogy van ötlete és közben elgondolkoztam. <Meg lep egy barbár szokott gondolkodni, lassan elkezd varázsolni és mérgeket előállítani, nem goblin ölő Edgarth lesz, hanem mindentudó Edgarth a vályogosok vezetője.> Amit viszont mondott, remélem nem hallotta meg Matt és válaszolok.
– Lefekvésellőt még tárgyalunk, mint a vén asszonyok, hogyan tovább. Pillanatnyi szünet után mondom.
– Hanyagoljuk addigra a témát, mert fogadóban iszunk.

// Fogadóban //
Fogadóba beérve, felsorolva a szolgáltatásait és mondom a fogadósnak.
– Részemről a mai konyha ajánlatát kérném, később vacsorát, meg holnapra reggelit, aztán lesz egy fürdő az ital és étkezésem után. Pillanatnyi szünetet tartok aztán folytatom. – Szobát az italozás és étkezés közben vitassuk meg.
Aztán úti társaimnak intézem szavaimat, elsőnek Arielnek.
- Milyen italt parancsolsz Ariel?
Aztán Shirint: - Mit kérsz inni Shirin?
Meg Edgarth: - Mit Gurítasz le Edgarth, első kört állom?
Végül Mattot: - Matt kérsz valamit inni?
Azért figyelek nem-e rendelnek valami drága italt a társaim, ha megkaptam mindenki rendelését továbbítom a fogadósnak.

[Noryella]

(Ariel)

A belső városhoz érve kelletlenül bár, de kifizetem azt a 10 rezet. Csak merem remélni, hogy ezért cserébe a közbiztonság jobb. Ellenben Edgarth felvetésén alaposan meglepődöm. Mondjuk eddigre már meglehetősen átformálta a nézeteimet a barbárokról, de most tényleg csak ámulok rajta.

~Gondolkodik, talán nem is rossz az ötlete. Lenyűgöző! De talán véletlen volna, hogy "egyedül" túlélte a mocsarat? Mi van, ha az ellenség kémje és mindenféle bűvös és sötét praktikákhoz ért? Ezt alaposan meg kell gondolni, még, ha szükségünk is van a segítségre valószínűleg...~

- Drága barátom, egy kiadós étkezés és fürdés után szíves örömest megtárgyalom veled a véleményemet. De úgy vélem, ezt még alaposan meg kell fontolnunk. Talán érdemes lesz aludni is rá egyet. Ti mit gondoltok? - Kérdezem meg a többieket. Majd Matthez fordulok. - Jó uram, ne vedd rossz néven a bizalmatlanságunkat, de alapos okunk van rá. Semmi rossz szándék nincs e mögött, hidd el. - Hallatok el.

A fogadóba betérve körülnézek, majd kifizetem az egy aranyat, a dzsad biztató szavai után. Reménykedve a királyi ellátásban. Deroll ötletével egyet értek.
- Jó uram, akkor én is elsőként egy nagy adag ételt kérnék valami jóféle borral. Utána a fürdőt venném igénybe. A szoba ügyét pedig megvitatjuk előbb a társaimmal.- Adom elő a kéréseimet. Persze Deroll ismét udvariaskodik, lassan már megszokom tőle... bár még mindig fura számomra.
- Köszönöm, én valami borra vágyom most. De legközelebb én hívlak meg téged.- Kontrázok rá.

[Arnoil]

(Matt)

A városkapu díját kifizetem különösebb fennakadás nélkül.
Kicsit megakadok amikor a személyem kerül szóba a társaságnál (nagy eltitkolni ezt nem tudják).

- Nem értem a dolgot, hiszen ugyan utunk egy irányba visz, viszont ez egyáltalán nem jelenti azt hogy ugyanazt is akarjuk. Én konkrétan mesterem nyomait kutatom aki eltűnt, az eddigi információim szerint ide indulhatott. Azt sem tudom mennyi időt leszek itt és azt sem hogy innen hova fogok tovább menni. Ezek után szerintem felesleges rám bármiben is számítani.

A fogadóhoz érve először meghökkenek az áron, aztán meghökkenek a társak reakcióin.

< Érted ezt Atlam? Egy arany? Nem szoktam foglalkozni a pénzzel ennyit, de azért ez egy kicsit sok. Nem? >

Láthatóan elszomorodok az első döbbenet után, s amikor a rendeléshez jutunk akkor így reagálok:

- Sajnos nem maradhatok annyit amennyit szeretnék nagyszerű fogadójában, mivel azt a lehetőségeim jelenleg nem teszik lehetővé. Szomorú vagyok hogy nem lesz módom az Ön nagyszerű fogadójának kitűnő szolgáltatásait megismerni.

Közben azért úgy helyezkedem, hogy láthatóvá váljon a nyakamban hordott pecsétem.

< Na ilyen sem volt még hogy nekiállok alkudozni egy dzsaddal. Nevil atya most biztos röhögne rajtam, vagy ő is itt járt és alkudozott ahogy őt ismerem. >

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

A kapupénz nem okoz meglepetést, szó nélkül kifizetem az összeget. Ahogy csöndben sétálok a belső városban, elgondolkozva hallgatom társaim beszélgetését. Megcsodálom a dolgozó rabokat, közben gondolkozok:
<Szerintem meg várjuk ki a végét - lehet, hogy nem óhajtana visszajönni velünk a másik városba>
De csak csöndben pörgetem magamban a lehetőségeket, s ráhagyom a többiekre dolgot. Jelenleg engem is jobban foglalkoztat a frissítő fürdő - még ha szagos is egy kicsit.

Ahogy a dzsad közli a pofátlan árat, miből én egy hónapig elélnék, kissé felhúzom a szemöldökömet, majd a szakállamat húzogatva hangot is adok a kételyeimnek:
-Jó uram, elmondaná, hogy mégis mi kerül egy hétköznapi fogadó árainak többszörösében ezen a helyen? Mert bár egy másik fogadóban van esély arra, hogy kirabolnak, ez itt az árfekvést nézve biztosra vehető...
jegyzem meg zsörtölődve, és reménykedve, hogy kissé lejjebb tudom nyomni az árakat...
<Ha mast nem, azért megéri kifizetni ezt a pénzt, hogy megszabaduljunk a varázstudótól...>
Sandítok rá, mikor ő is elkezd alkudozni.

[Mesemondó]

KM esemény: Ahnuum Pihenője

Ariel kezéből varázslatos gyorsasággal tűnik el az érme, egy szolga máris terítéket hoz egy másik asztalhoz, majd udvariasan átinvitálja. Hamarosan érkezik az étel, sült illata kínozza a vendégek orrát, a ravasz fűszerezés miatt még jobban megéheztek az illattól.

A fogadós Shirin felé fordul, csillogó szemmel kezdi ecsetelni fogadója kiválóságát:
- Ahh, a nagytiszteletű úr még nem hallott Ahnuum legféltettebb titkáról, melyet már Gorvikból – süllyessze az egészet a föld alá Galradzsa és az össze isten dühe – szalajtott senkiházi ganajtúrók is megpróbáltak már ellopni? A víz az, fényes tekintetű nagyúr, a csodás víz, melynek nemcsak kiáztatja az út porát az utazóból, és felfrissíti a lelkét, de – hajol közelebb, cinkos kacsintást vet Arielre – élettel és vasakarattal ruházza fel a férfiemberek oroszlánját és hosszú vágtára készteti harci ménjét.
Visszafordul a többiek felé, kiereszti a hangját.
- És pihenőm mindenből csak a legjobbat és legfinomabbat nyújtja, a főztünk biztos megnyeri kifinomult tetszésüket – mert ha nem, hát megtáncoltatom a korbácsot a szakács hátán! A legfrissebb hal és a legöregebb bor, melyet szép emlékezetű nagyapám szüretelt az Égignyúló Hegy oldalában. Csak itt, Ahnuum Kényelmes Pihenőjében áll rendelkezésükre mindezen öröm. És az ellenszolgáltatás ezekhez képest csak jelképes, szerény fizetség, melyet kénytelen vagyok elkérni, mert etetnem kell három feleségemet és számtalan gyermekemet, melyből néhány bizton nem az enyém, ha jól ismerem a csalfa női lelket.

Matt sem marad ki, míg Shirin egy pillanatra félre néz – a sült Ariel asztalán tényleg ínycsiklandozó – máris felé intézi szavait:
- Csillagokhoz méltó bölcsességű magiszter, hatalmas megtiszteltetés, ha Doran küldötte megszáll nálam. Ne hagyja ki a ritka lehetőséget, hogy félretegye a világ gondjait, melyek skorpiókként marják az ember lelkét és csak a pihenésnek szánja idejét. Ha kívánja, máris hívatom városunk bölcseit, hogy megismerhesse titkaikat, miközben fogadóm szerény kínálatát élvezi. Nem, ne is tiltakozzon, nem engedhetem, hogy máshol szálljon meg, ahol a rablók – kiket közös szakmánk miatt pirulva vagyok kénytelen testvéreimnek nevezni – visszaéljenek nagylelkűségével. Az ár miatt pedig sose aggódjon, az alapár mellett minden más szolgáltatás bérmentve a rendelkezésére áll.

Derollhoz ezalatt halk hangú szolga lép és felveszi az italrendelést. Hamarosan több kupával megrakott tálcával tér vissza, melyet a többiek elé helyez, majd ugyanolyan halkan távozik. A bor hűs, valamilyen fűszerrel ízesített, melytől összefut az ember szájában a nyál.

Edgarth elé is kerül kupa, a háttérből lengén öltözött, csábos nő lép elő. Ringó csípővel sétál oda hozzá. Csábosan pillant végig rajta, útja az asztal mellett ér véget. Kecses mozdulattal emeli ki a kupát ujjai közül és az ajkához emeli. Aprót kortyol csak, de pár csepp így is félrecsúszik és az igéző dombok között beszalad a felsőrész alá.

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

Kissé elkedvetlenít, hogy társaim nem foglalkoznak különösebben a felvetésemmel, de aztán megvonom a vállam - én megtettem mindent, a többi nem az én dolgom.

A kapupénzt természetesen kifizetem - már hozzászoktam ahhoz, hogy a szülőföldem határain túl mindenért fizetni kell.

Se a füstösképű, sem pedig a hajléka nem tetszik túlságosan. Egyébként sem bízom az olyanokban, akik mindent a szájuk koptatásával akarnak elérni. Persze az étel és a sör láttán nem ellenkezem, aludni meg ugye aludtam már büdösebb hajlékban is, ami azt illeti...

Aztán mikor a lenge öltözetű nő is előkerül számra kissé talán bambának tetsző vigyor húzódik - hiszen alapvetően nem vagyok a szebbik nem ellensége, sőt... Azonban a mindent elsöprő közeledés elbizonytalanít - ahhoz vagyok szokva, hogy én rontok ajtóstul...
Meg aztán hallottam már boszorkányokról meg effélékről eleget, hogy kissé gyanakodjam is.

Úgyhogy a hölgy ténykedését egyenlőre vigyorogva figyelem - nem adom alá a lovat, de nem is akadályozom semmiben.

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

Elgondolkozva nézek a fogadósra, s mondom neki:
-Ahnuum kincse? Hm... Várjunk csak! Csillan fel szemem egy pillanatra
-Nem, soha nem hallottam róla, míg a városőrök nem említették, bár ők más szavakat használtak a kincs helyett... De nem bánom. Ha csak fele olyan büdös itt a víz, mint a mocsárban, már majdnem megéri az árát - ha ezt a bosszúságot feledteti a szolgáltatás...
Nyomok a kezébe egy csillogó aranyat.

[Noryella]

(Ariel)

A megterített asztalhoz odaülök, lassan már kopog a szemem az éhségtől. Viszont a többieket megvárom vele. A magiszter és Doran szavakra felkapom a fejemet.

~Varázshasználó? Úgy tűnik nem véletlen, hogy ez a Matt itt van. Jobb lesz vele vigyázni. Egyre inkább úgy érzem, hogy egy kémmel van dolgunk. Nem téveszthetjük szem elől!~

A megérkező sülttel szemezek, majd inkább a kupából kortyolok. A bor igazán jól esik. Amint a többiek is odaülnek az asztalhoz, a húsból is veszek és enni kezdek. Az Edgarth-hoz érkező ledér hölgy furcsa irigységet kelt bennem, de ezt soha sem ismerném be. Rosszallva csóválom meg fejemet, miközben forgatom a szemeimet. ~Férfiak!~ Majd folytatom az evést.

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

A pénz kifizetése után én inkább elvonulok, és megnézem magamnak, hogy a feldicsért fürdő valójában mit takar. Tisztálkodás után immár felfrissülve, egy fokkal jobb hangulatban ülök az asztalhoz, és kezdek el falatozni. A gondjainkkal nem sokat törődök, lesz időm még átgondolni őket. Az étkezés után pedig könnyed történetekkel szórakoztatom az asztaltársaságot, majd elvonulok nem sokkal később pihenni.
Másnap reggeli után már nyugodtan átgondolom a helyzetet:
<A magiszter nem sok jóval kecseget... remélem hamar tovább áll. Talán menjünk, és nézzünk körül>
A társaimat megvárom az ivóban, majd kérdem tőlük:
-Jön valaki piacolni? Kellene néhány gyógyfű, mert kezdek kifogyni belőlük. Magiszter,velem tart?
Teszem fel a kérdést.
<Nos, ha velem tart a piacra a magiszter, akkor a többiek nyugodtan tudnak dolgozni...>

[Gordon]

//Deroll Rochald//

- Köszönöm, én valami borra vágyom most. De legközelebb én hívlak meg téged.
Ariel válaszára csak egyet mosolygok, majd válaszolok.
– Szívesen, rendben a legközelebbi meghívásodat elfogadom.
<Ariel meghívását elfogadom, ha megérjük a visszautat. Én felajánlottam az italt, ám csak Shirin és Ariel fogadta el tőlem, mint ha sokat számítana az ár vagy az ital, mivel előnyünket elveszítettük már, így hamarosan újabb csatát kell vívnunk.>

Utána Matt-nak intézem szavaimat.
- Tényleg Matt mondtad, hogy a mesteredet keresed, ám mit lennél hajlandó feláldozni, hogy megtaláld vagy legalább valami nyomot találj? Pillnatnyi szünetet tartok mondatom közt.
- Másik kérdés, mit csinálsz utána, ha rá lesz a mentorodra, mert utána mi lesz a célod, mivel minden véget ér lassan előbb vagy utóbb?
Ha válaszol vagy nem mond semmit, utána mondom tovább.
- Sikeres célért vagy olyan dologért, amit kitűztünk magunknak, legkevesebb érte áldozni az életünket, de egyúttal ragaszkodunk is hozzá, hogy mért, újabb célért. Pillanatnyi szünet után mondom.
- Mindenkinek más a véleményei és a céljai, de egy valamiben hasonlóság van, mivel mindenki még mielőtt véget ér az élete, előtte minél több dolgot akar megtenni, hogy legalább emlék maradjon utána, viszont egy cél létezik és más célja nem érdekel, így kevesebb emlék marad hátra rólad vagy akárkiről, de mindig úgy kezdődött, hogy szerintem felesleges rám bármiben is számítani.
Iszok a boromból, majd Dzsad fogadost iderendelem és 1 arany pénz fizetek a felsorolt szolgáltatásokért, majd kérdezek.
- Mennyi lesz a tőlem kirendelt italok, mert most fizetném?
Ahogy várakozunk egyik örömlány Edgarth erre az éjszakára szórakoztatja, utána pillanatra el gondolkodtam.
<De talán nem gond, mert egy féllajtos szekrénnyel nem jó ötlet beállítani, hogy mi vagyunk a testőrök, elég csupán a csapat fele, mivel lehet reggel el alszik>
Kifizetem a tőlem kirendelt italokat. Kajálás és a borom elfogyasztása után, megyek fürödni, majd lefeküdtem aludni.
Reggelinél Shirin kérdésére válaszolok.
– Rendben Shirin menyetek a piacra, én meg elmegyek az unokaöcsémhez, itt találkozunk.
Ariel-nek mondom. - Ariel velem tartasz?

[Arnoil]

(Matt)

A fogadós lehengerlő dumája ellenére próbálok valamit reagálni, de kicsit elakadok a reakcióval.

< fene ebbe az alakba, még a végén ő tesz szívességet hogy 1 aranyért itt lebzselhetek? >

- Fogadós uram! Neked kinek éles eszével és gyorsan pergő nyelvével szemben nehezen veszi fel a versenyt ynevi halandó. Bizonyára nem kerülheti le figyelmedet semmi ami e városban történik. Sajnos nekem szabott az időm és az egyéb lehetőségeim is amit itt tölthetek. Látom jó szíveden viseled vendégeid óhaját és szükségleteit, s ezért merészelem szóba hozni e csekélységet, amire minden bizonnyal egy röpke pillanat alatt választ tudsz szerezni.

Megállok a dumával, csak reagál valamit őkelme.

< Na most akkor mi lesz? Nevill ha fentről nézel rám akkor vigyázz le ne essen semmid amíg a hasadat fogod nevetésed közben... Atlam, mit gondolsz hány napig tudunk itt aranyárban lebzselni? Szerinted mit ér neki egy vendég, mert még szerencsére nem vagyunk azok... >

Deroll felé fordulok a kérdésére, de közben a fogadóst is lesem hogy mit is válaszol a kérdésemre. így kissé kések a válasszal.

- Nos kedves barátom, mindig vannak olyan célok amiért érdemes lehet áldozatokat hozni, de nem kell mindig nagy dolgokra gondolni. Nem kell egy célért feltétlen az életünket adni egyből, sokszor elég ha csupán annak egy részét adjuk. Egy nap, egy hónap, egy év ez sokszor csak időnek tűnik, de valójában nem más mint az életünk egy része, amit az adott célra fordítunk. Konkrét kérdésedre válaszolva, van egy nyom amit követve jöttem ide és tudomásom szerint ebben a városban járt. Hogy innen merre tartott azt itt tudom csak kideríteni. Mi lesz ha megtalálom? Igazából nem tudom, még nem gondolkodtam rajta, majd ha megtaláltam kitalálom. - Mosolyodom el

[Mesemondó]

KM esemény: Xandaras - Ahnuum Pihenője

A fogadós elmerengve bámul Mattra, ajkán mosoly árnyéka tűnik fel, amit szemével cáfol. Keze idegesen simít végig szemkötőjén, majd a hasán fűzi össze ujjait.
- Ahh, nagyuram, szavaid igazán megtisztelők, de mindaddig, míg nem tárod egyszerű személyem elé óhajod, nem ígérhetek semmit, csak azt, hogy szerény képességeimet a csillagos egekig hajszolva próbálom meg teljesíteni. Mondd hát, miben állhatok a szolgálatodra?

Miközben a vacsoráztok, visszaül mellétek beszélgetni (már aki hajlandó rá). Néhány pletykát oszt meg veletek, miközben a vízipipáját szívja elmélyülten és kérdéseivel a származásotokat, múltatokat faggatja. Kívülről váratlanul kiáltozás hallatszik be, mire elborul az arca:
- Uraim, meg kell hogy mondjam, a városunk korántsem olyan barátságos, mint eddig láthatták. A napokban tartják a tévelygők a mocsár szellemének ünnepét, ami barbár és hitetlen szokás ugyan, de fájdalom, a helytartó mindeddig még nem tiltotta be. Viszont éjszaka nem biztonságos kimerészkedni, mindig akadnak olyanok, kik elvakultságukban mások ellen törnek. Ha bármi kell, szolgáim azonnal beszerzik Önöknek, csupán kérniük kell.

Alaposan kiélvezitek a fogadó szolgáltatásait, a büdös vízhez egy keskeny lépcsőn juttok le. Odalenn egy kövekkel kirakott, bugyogó forrás fogad benneteket, melyet több jókora fadézsa vesz körül. Két szolgáló fogadja a lemerészkedőt, ahol azonnal választhat: vagy a dézsában merítkezik meg, melybe különböző hőmérsékletű vizet hordanak illetve különböző füveket szórtak, vagy belemerülhet a medencébe is, ahol a bugyogás ellenére sem tűzforró a víz. Kiáztatva tagjaitokat egy idősödő, aranyló színű férfi lép elő az egyik faliszőnyeg mögül és dallamos hangon masszázst ajánl. A vihogó szolgálók vastag, durva törülközőkkel dörzsölnek szárazra.

Másnap reggel könnyű reggelivel fogadják a vendégeket, bár a nagyétkűek számára sülttel is szolgálnak. Ahnuum ismét személyesen foglalkozik veletek, kedves vendégeinek felajánlva a lehetőséget, hogy csupán 1 ezüstért fenntartják a szobákat késő délutánig, illetve közli, hogy az ebéd: Illatos gombával töltött szarvassült, mocsári zserlyével és burgonyával, melyre szívesen látnak benneteket.

A belsővárosban minden rendben lévőnek látszik, bár Ahnuum Pihenőjét elhagyva sem tudtok szabadulni a furcsa szagoktól. Észreveszitek, hogy a legtöbb házról csokorban lógnak le fűcsomók, máshol füstölőket aggattak az ablakok és ajtók felé. A város lassan elevenedik meg, a belső kapunál megerősített őrség fogad benneteket, de a ki és bejárást nem akadályozzák.

A külső város teljesen más képet mutat: az utat több száz láb felhordta sár borítja, mindenfelé elhajigálva fáklyacsonkok, színes szalagok és egyéb kacat. A szemét a házaktól egészen a vízig húzódik, ahol négy oszlopot állítottak fel tegnap este. A környékén nem láttok senkit, de az oszlopokról fejmagasságban lelógó kötelek rossz érzéseket keltenek.

A város a tegnapi képét mutatja, bár a legtöbb ember, akit láttok, másnapos. Megjelennek az utcán az árusok is, a legtöbben egyszerű étkeket kínálnak a nyakukban cipelt tálcákról vagy a maguk előtt tolt kézikocsikról. A kikötőben egy kisebb hajó kötött ki, fáradtnak tűnő katonák szállnak le róla és párokba rendeződve sétálnak fel a belső kapuhoz.

[Noryella]

(Ariel)

A fogadós dzsad történeteit érdeklődve hallgatom a városról. Meg kell hagyni, ellát minket minden jóval. Nem lehet okunk panaszra. Shirin ötletét csupán annyiban tartom jónak, hogy a magisztertől megszabadulunk egy időre. Mintha Deroll is ráérzett volna a kínálkozó lehetőségre, az "unokaöccséhez" invitál, ezzel párhuzamosan.

- Nagyszerű ötlet Deroll. Akkor szerintem evés és mosakodás után akár indulhatunk is. - Válaszolok bólintva az ötletére. Az étkezés után rögtön a mosakodási lehetőségnek nézek utána. Ha elkészültem csatlakozom Derollhoz és indulhatunk a városba.

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

A fogadós kérdéseire nem szívesen válaszolok. Mindössze annyit árulok el, hogy Tiadlanból származom, s vénségemre kíváncsi lettem a nagyvilágra, életem jó részét pedig két kis faluban éltem le...

A fogadóban kitisztíttatom a ruháimat, és természetesen örömmel élek a fürdő adta lehetőségekkel. A szobára lehet, hogy még szükség lesz, így inkább kifizetem az egy ezüstöt, minthogy az utcára tegyék kevéske holmimat. A magiszternek ismét felteszem a kérdést indulás előtt:
-Jön piacolni?
Majd a magam részéről, ha jön - megvárom, s utána elindulok. Árusokat keresek, akik füveket árulnak - ha találok használható gyógyfüvet, azt megveszem. Közben a magisztert faggatom, hogy ő tud-e bármit is ennek a vidéknek a történetéről? Ha nem, az sem nagy baj, akkor én mesélek neki pár szórakoztató történetet...
Egy pár órás bolyongás után, mely során a város jó részét megnézhettük, a köteleket kicsit jobban szemügyre veszem, majd visszatérek a fogadóba - ebédelni, s ott várom be a többieket.