Tugovin városállama a Gályák Tengere déli partján

[Schinter]

(Lord Aldus Montargis )


Alevio:
-Csak hogy tisztázzuk a helyzetet.Csak azért bizzom meg önben,mert nekem azt mondták,hogy együtt kell dolgoznunk és biztos forrásból,hogy megbizható.ha kiderül bármi,ami arra ad okot,hogy nem lehet továbbra megbizni önben nem fogok habozni mindent megtenni azügyben,hogy a titkok ne szivárogjanak ki....

<ja persze...lehet,hogy tényleg hiba megbizni benne...mind1 meglátjuk,azért egy esélyt kaphat ő is...>

[Wharadak]

(Lorrain Sil Celestius)

*Amikor meglatja a csonakokat, mintha a vagyalma valt volna valora. Ennek igencsak megorul, de ezt nem mutatja ki. Lopva a ket kiserojere nez.*
<... Vajon melyikuk fog elhivni? Ha elhivnak egyaltalan. ...>
*Egy pillanatra elkapja a gorviki tekintetet, amire kis szempilla-rebegtetessel valaszol.*
<... O tuti el akar majd hivni... De vajon a lovag elenged vele? Igazabol En sem tudom, hogy szeretnek-e vele kettesben maradni. Majd meglatjuk, hogy mi is lesz... ...>

*Amikor latja, hogy a gorviki felrehivja a lovagot, kicsit meglepodik (:shock:).*
<... Uristen. Ez tuti el akar hivni csonakazni. Ugye el akar hivni? Biztos el akar hivni... Vajon jol all a hajam? ...>
*Mikor latja, hogy amazok befejeztek a megbeszelest, higgadtsagot eroltet magara, s ugy varja oket.*

*Alevio kerdeset mar varja, s lassan, szinte kimerten felel neki.*
- Hat... Nem is tudom, mintha kicsit zavaros lenne a viz... - pillant a viz fele egesz latvanyosan, kereti magat kicsit - De legyen. Most bizom magaban, egy csonakazas erejeig. - a kezet nyujtja a gorvikinak - Vissza ne eljen a bizalmammal!

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Alevio con Grasso)

- Ne aggódjon. Nem először ülök csónakba.
*Megfogja a lány kacsóját, és a csónakokhoz kíséri. Megkeresi a vélhető tulajt, és megfelelő pénzmag ellenében kibérli az egyik csónakot. Kiválasztja a legtisztább, legszebb ladikot és besegíti a lányt. Utána belép ő is és ellöki a csónakot a parttól. Elhelyezkedik az evezéshez, és szép lassú kényelmes tempóban a védett kis öböl felé kormányoz. Közben Lorraint csodálja, és ha ránéz a lány, akkor rámosolyog.*

[Wharadak]

(Lorrain Sil Celestius)

<... Remelem is, mert ha beleborulok... Akkor nem lesz koszonotet, ha az apam ideer... ...>
*Ramosolyog a lovagra bucsuzoul.*
- El ne koszaljon! Meg a vegen elrabol ez a gaz nemes... - mondja kicsit kacerkodva.

*Elvezi a napsutest, a hullamok ringatozasat. Meg a goviki idetlen vigyorat is viccesnek tartja. Jolesik neki ez a kis csonakazas. Kenyelmesen nekidol hattal a csonak peremenek, es ugy figyeli, hogy evez a masik. Kisvartatva, amikor eleg messze kerultek a parttol megszolal.*
- Meseljen kicsit magarol! Bizonygatja, hogy megbizhatok Onben, megis ennek komolyabb jelet nem mutatta. Gyozzon meg, hogy erdemes magara pazarolnom az idomet.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Alevio con Grasso)

*Az elrablásos viccelődést, mintha meg se hallotta volna.*

- Pontosan mire kíváncsi? Kérdezzen kedvére. Nem hiszem, hogy minden érdekelné abból amit magamtól mondanék el.

[Wharadak]

(Lorrain Sil Celestius)

- Merre nott fel? Milyen volt a kicsi Alevio?
*Miutan feltette a kerdest, picit oldalra fordul, s nezi, ahogy a csonakuk feher habot kavar maguk mellett. Picit oldalra hajol, kezevel probalja megerinteni a vizet. Osszpontositasaban a nyelvet picit kidugja oldalra a szajan. Amikor sikerul neki, orommel konstatalja, hogy a viz kellemesen hideg.*
<... Hmm, azert nem volna jo beleesni. ...>
*Visszabb is huzodik a csonakba.*

- Milyen a kapcsolata az elhagyott csaladjaval?

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Alevio con Grasso)

*A kis Alevio megjegyzésre felnevet.*
- A kis Alevio Gorvikban született, Akvilónában. Az apám bárói rangot birtokolt a tartományban. A családom minden tagja begyöpösödött ranagolita volt mindig is. Nekem nem jött be az a fajta gondolkodásmód. Persze kiskoromban rendesen színleltem azt, hogy én is beálltam a sorba. Így legalább nem zargattak vele sokat. Szerintem nem volt különösebben más a gyermekkorom mint más nemes gyerekeknek. Amint tudtam elszabadultam otthonról. Az igazi szerencsém az volt, hogy találkoztam egy igazi shadoni bajvívóval, egy igazi nemeslelkű úriemberrel, akinek nem voltak előítéletei, és látott bennem valamit. Máig nem tudom mit. Kamasz koromtól Pyarronban éltem és tanultam a mestertől. A családom úgy tudta, hogy egy nagyhírű állandóan utazó gorviki tanító foglalkozott velem.
- Egy valamit tisztáznom kell. Nem láttam a családomat már lassan tíz éve, de nem tagadtam meg őket. Nem vallom azt, amit ők, és hogyha kiderülne rólam előttük az igazság, biztosan kitagadna az apám, de mégis csak a családom. Akármiben hisznek, akármit tesznek. Már külön életem van amibe ők nem igazán férnek bele. Körülbelül ennyi.
- Kitaszított vagyok. Abba a világba amibe szeretnék tartozni, sohasem fognak befogadni, és abban a világban ahol születtem, valószínüleg árulóként bánnának velem, ha visszamennék. Két ló között a földre estem.
*Kicsit megvonja a vállát, lerakja az evezőt, és egy bűvészt megszégyenítő mozdulattal "elővarázsolja" a rózsaszálat.*
- Az ilyen csodák tartják még bennem a lelket, mint kegyed.
*Azzal a lány felé nyújtja a virágot.*

[Wharadak]

(Lorrain Sil Celestius)

*Figyelmesen hallgatja a gorvikit. Labait keresztbe teszi, kezet az olebe ejti. Nem minden nap hallgathatja egy hitehagyott gorviki elbeszeleset. Erdekli is a tortenet.*
- Hat, En nem szivesen lennek a helyeben. - hirtelen egyenesen Aleviora nez - Itt jo lesz, ne menjen tovabb. -kicsit csendesebbre fogja a hangjat, kozelebbhajol, mintegy bizalmat szavazva a gorvikinak - Csodalom a batorsagat, hogy kesz volt szembeszallni az egesz csaladjaval...
*Ezutan kapja meg a rozsat. Szohoz sem jut egy darabig(:oops:), csak csodalja a tokeletes alaku viragot. Neha-neha beleszagol, latszik rajta, hogy teljesen van elbuvolve. Majd vegul halkan, nagyon halkan megszolal.*
- Koszonom... Nem is tudom, hogy mit mondjak... Lord Montargissal versenyt uznek talan, hogy melyikuk tud tobbszor zavarbahozni? Nem szep. - mondja, de latszik rajta, hogy tetszik neki, hogy csapjak neki a szelet.
- Nagyra becsulom magat, hogy eppen a hazam egyik mesteret valasztotta mentoranak. Hogy hivtak ezt a mesterembert? Hatha ismeri a csaladom...

- Akkor sokfele jarhatott mar... - kicsit elkalandozik a tekintete az eg fele - Pyarron varosa milyen? Sosem jartam meg arra, de azt allitjak csodalatosan fest. Mi a maga velemenye?

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Alevio con Grasso)

*Az evezőkkel megállítja a csónakot. Látszik rajta, hogy küszködik az érzelmeivel. Felzaklatta, hogy leírta a saját kétségbeejtő helyzetét. Összeszedi magát és folytatja.*
- A legkedvesebb virágomat tartja a kezében. Úgy gondoltam, hogy a természet nem tud ennél szebbet alkotni, de ahogy így együtt látom önnel, be kell látnom, hogy tévedtem. Nem hallhattam még a lovagtól sok bókot, de ha zavarja a kisasszonyt, ahogy dícsérjük, akkor abbahagyjuk. Bár nem. Valahogy muszáj szavakba önteni a szépségét. Ha lenne bennem költői véna, akkor abban a formában örökíteném meg önt.

- Florentino Scaddano. Szerintem mindenki ismeri Shadonban.

- Pyarron szép hely. Egyenesen csodálatos. Az égbetörő fehér tornyok, a monumentális katedrálisok, szoborparkok, ligetek. Olyan leírhatatlan és kifinomult mint ön.
*Teljes beleéléssel beszél Pyarronról. Mint egy meseországról. Az álmai beteljesüléséről.*
- Én Shadon városát egyszer láttam. Hasonlóan gyönyörű mint Pyarron, talán az elfogultságom teszi szebbé Selmo álomvárosát. Meg Shadoni látogatásomból nem maradt sok jó emlékem.
*Kicsit eltöpreng.*

[Wharadak]

(Lorrain Sil Celestius)

*Zavarat a goviki szavai tovabb fokozzak. Probal urra lenni zavaran //asztral proba, dobas: 1, hehe//, ami nagy meglepetesere sikerul is.*

<... Florentino Scaddano, hmm ...>
- Ismeros nev. Mintha hallottam volna mar rola. Majd megkerdem apamat, O jobban jaratos az ilyen korokben.

*Mikozben a gorviki beszel, szemeit lecsukja, s lelki szemei elott megprobalja elkepzelni Pyarron hofeher tornyait, egbeszoko epuleteit. Maga is elcsodalkozik, milyen jol megy neki. Gondolatban bejarja az apro utcakat, a hazak koze szorult apro ligeteket, szemet vegigfuttatja az alant sorjazo emberek sokadalman, majd felemelkedik, s madartavlatbol tekint le ujra a gigaszi varosra. Ismet kinyitja a szemet, egyenesen a gorvikira nez.*
- Koszonom, hogy - habar csak a szavak erejeig - de elkalauzolt abba a csodas varosba. Tudta, hogy pompasan tud meselni? A maga tudasaval kituno kobzos, vagy tortenetmeselo lehetne...

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Alevio con Grasso)

- Köszönöm. Lehet, hogy alig ismerem még, de nagyon sokat jelent nekem a társasága és a véleménye.
*Védekezőn felteszi a kezét.*
- Nem akartam zavarba hozni! Meséljen magáról most ön. A szemeiben több minden van, mint amennyit mutat magáról. Talán ezért is keltette fel a figyelmemet.
*Elmosolyodik.*
- Meséljen a kis Lorrain-ről.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: a kikötő
Időpont: Délelött.
Résztvevők: Lord Aldus Montargis ( Shinter)
Lorrian Sil Celestius ( Wharadak)
Alevio con Grasso (Limenel)
_____________________________________________________________

* A piaci séta közben az itteniek a családok viszályával kapcsolatos kérdések hallatán felkapják fejüket , majd van aki elutasító és kitérő választ ad, de akad egy- két itteni aki beszédét halkabban folytatva megpróbál válaszolni kérdéseitekre. (Lord Aldus Montargis) Kérdéseidre ezt a választ kapod egy idősödő nőtől, aki cserépedényeket árul: *
- Hát mióta az eszemet tudom édes fiam a két család jóban volt egymással. A katonák azért vannak a két családtól egyenlő számban a városőrségben, hogy az erő egyensúly megmaradjon. Hát arra a kérdésedre, hogy miért is tört ki a viszály nem tudom a választ, de ismerőseim és a köznép arra szukára gyanakszik aki Kantron Don Motteo kegyeit élvezi pár hónapja. Körülbelül akkor kezdődött ez a mizéria mikor ő feltűnt a színen. Kantron teljesen megváltozott azóta. Régen ő nagyon közvetlen volt és sokat megfordult a köznép között. Most meg teljesen elzárkózik tőlünk és csak a báloknak meg az italnak él.
*( Alevio con Grasso) Te megtudod, hogy a párbajkódex harc első vérig stílusában lesznek megrendezve a párharcok. Az első jutalma a jövő héten megrendezésre kerülő tavasz köszöntő bálon való részvétel joga, valamint a dicsőség. A bál a Motteo család városi rezidenciáján lesz.*

*(Lord Aldus Montargis) Miközben a többiek csónakázni mentek te úgy döntesz, hogy körbejárod a kikötőt. Látod, hogy nagy a nyüzsgés. Itt hatalmas mennyiségű áru cserél gazdát, ahoz képest, hogy csak egy folyami kikötő. Menet közben megpillantod a kikötők elmaradhatatlan kulturális központját a kocsmát. A fogadó cégérén, mely egy orr vitorlát stilizál az Anthon vitorlája nevet pillantod meg. Épp azon töprengsz, hogy benézel, mikor is egy ismerős arc tűnik fel veled szemben és feléd tart. Ki lenne más , mint a kapitány. Odalép hozzád, üdvözöl és belekezd mondandójába:*
-Bocsásson meg lovag uram, remélem nem zavarom, de érdekes híreim vannak.* Félrehív egy elhagyatottabb dokkhoz és beszélni kezd*
- Lehet , hogy nyomra leltünk az üggyel kapcsolatban. A tegnap esti gyilkosság helyszínén egy tört találtunk amiről kiderült, hogy a helybeli kovács készítette egy pár napja. Pár dolgot mondott már a történtekről a kovács, kit Fareltin- nek hívnak, de szerintem jobb lenne , ha ön is felkeresné és kikérdezné. Műhelye az Iszákos Törpe fogadó közelében található. Na hirtelen ennyit tudtam meg az ügyről. Ha önnek megfelel az esetleges új információkkal fel fogom majd keresni önt. Bocsássa meg zavarásomat, de most már megyek is mert dolog akad bőven. * Ezután elköszön és gyors léptekkel távolodik tőled. Most veszed csak észre, hogy ruházata és annak álaga alapján még nem volt ideje átöltözni tegnap óta. Valószínű egész nap az ügy után szaglászott.*

[Schinter]

(Lord Aldus Montargis )

- El ne koszaljon! Meg a vegen elrabol ez a gaz nemes... - mondja kicsit kacerkodva.

-Gaz NEMES? hangosan elkezd gondolkodni...
-Ja hogy Aleviora gondolt
Szerintem nem kell aggódnia kis asszony.Sosem tudna ártani egy csodás virágszállnak...
Elnézését kérem megigértem,hogy nem mondok ilyeneket.Azt hiszem hagyom is önöket elmenni itt leszek a közelben ha szüksége lenne rám csak jeleznie kell

Mikor elindulnak a csónakkal elindul a kikötő felé és néhány helyinek látszó rakodó munkásnak is felteszi azokat a kérdéseket.

Kapitány:
-Üdvőzlöm kapitány.Milyen könnyen megtalált.
...
Köszönöm az információt.Ha tudna szánni rám egy kis időt sürgősen beszélnem kellene önnel.Esetleg este ráérne?

majd a találkozót leegyeztetve a kapitánnyal elbúcsuzik tőle.

//
Még az utcán a tavasz köszöntő bálról megkérdezi,hogy mikor is lesz...
//

[Wharadak]

(Lorrain Sil Celestius)

*Kicsit meglepi a kerdes, de aztan valaszol.*
- A kis Lorrain? - elmosolyodik, szinte fulig er a szaja - Nagyon neveletlen kislany voltam. Sokszor elcsatangoltam otthonrol, sokat fott apam feje miattam.
*Megkomolyodik az arca, s allat az egyik kezevel megtamasztja, s jol eloredol. A gorviki szeme elkalandozhat a testen...*
- De aztan ezt a korszakomat kinottem, hala tanaromnak es mentoromnak. Sokat tanultam tole a helyes viselkedesrol, magatartasrol. Nagyon szenvedtem ez ido alatt, de most mar elmondhatom magamrol, hogy a legrangosabb unnepelyen, avagy balon se hozok szegyent fejemre, s csaladomra.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Alevio con Grasso)

*Nem igazán engedi meg magának, hogy a dekoltázst stírölje. Figyelmesen hallgatja a lányt.*
- És mióta már nem neveletlen kislány, mivel szórakozik?
*A válasz után.*
- Feltételezem, hogy tud táncolni. Megkérdeztem, hogy a párviadalon, amit annyira hírdettek, mi lesz a győztes jutalma. - Most neki ér fülig a szája - A győztes részt vehet a jövő heti tavaszi bálon.
*Kicsit elkomorul az arca.*
- Bár feltételezem, hogy a lovag urat hivatalból meghívják, és biztosan megkéri önt, hogy elkísérje. De ha megnyerem a párviadalt, akkor eljönne velem?
- Lehet, hogy nem úszom meg sérülés nélkül, de ha a bál lebeg a szemem előtt, és az, hogy önnel táncolhatok, akkor senki nem győzhet le.
*Várja a választ, mint egy kisgyerek, ha karácsonyra kért játékról van szó.*