meglátva a vörölső pöttyöket lerakom a lantom és a ghonom veszem kézbe - Nem tudom mik ezek de nem tetszenek. majd előrébb megyek, hogy legyen helyem harcolni és védekező tartást veszek fel
Szemtõl szembe így kívánja tisztességünk a becsület mindennél többet ér.
Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt arel pap A balszerencse netovábbja zárt
Amint látom, hogy az aki felhajtotta a vörös lötyit nem halt meg.Fogom, én is a kocsmázók rutinjával, orr befog és levele...ami marad harag. Egy kis borral a kuzlacsomból elnyomom az utóízét.
<Mindjárt jobb is az élet....>
Amikor meglátom a sok vöröslő pontot nagyon nem kezdd tetszeni a dolog.
-Milehet ez a nagy vörösség??-kérdezemBármi is nem tetszik, hogy sok van belőle.
*Messana(rapírom) elő.*.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Erin O'Shanon 2007.09.22. 16:46-kor.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
- Hogy érzed magad? - kérdem Miro-t, mikor látom, hogy nem ízlik neki túlzottan a lötty. Én egyelőre inkább a kulacsomat húzom meg, mert az is lehet, hogy nem azonnal hat a méreg - ha méreg volt. Közben ismételten kattanást hallok. (A végén bekattanok. ) - Gondolom azoknak, akik még ott fekszenek a földön - válaszolom Kriaknak, miközben odasétálok a két terem közti kapuhoz és látom a vöröslő pontokat, amik egyáltalán nem tetszenek.
*Ahogy a kart meghúzza Joffer azért hátrább lépek egyet - no nem mintha nagyon félnék annyira Az elénktáródó átjáró és a vöröslő pontok nem valami megnyugtatóak, de nem tökölve megindulok feléjük, csatabárdomat készen tartva, hogyha valami támadna a megfelelő fogással vághassak.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
Amint megérzi az ital ízét, megkönnyebbülten...fojtja vissza hányingerét.
-Ezt meg ne igyátok, olyan keserű mint az iszonyat. Mondjuk így utólag nem is olyan rossz...
Tény ami tény, sokkal jobban érzi magát az italtól. Majd Lorinnak és Ayanának sokatmondóan biccent, és zsebre vágja az üvegcsét.
-Kitalálom. Most fogjuk magunkat és egyszerűen bemegyünk arra a folyosóra, igaz? Előre hát...majd én megyek mögöttetek. Sőt, még jobb, maradok Kriakkal, ő majd megvéd.
Valami miatt furcsa kedvében van a lány. Az ital utóhatása lenne? Meglehet...
//Miro jelenleg olyan köntöst visel, mint amilyet Jack Sparrow kapitánytól ismerhettünk meg.//
*A kattanást már kezdem a hely természetes részének vélni. Itt minden kattog. Biztos nem telik olajra. A vörös pöttyök már nem ennyire szokványosak és megnyugtatóak, így felvállalom a dicső hátvédi posztot. *
-Na látom jönnek a pöttyösök. Akkor én talán maradok hátvédnek, nehogy meglepjék dicső harcosainkat valamivel.
*Ezzel előre engedek gyakorlatilag mindenkit. Elgondolkodok a kézi nyílpuska elhalászásán, de végül a többiek épsége érdekében lemondok a sötétben lődözésről és kényszeredett vigyorral előhúzom a tőrkardot.*
Végignézek Miro-n az esetleges sebeit kezdem el nézegetni hogy befortak e vagy sem?
<Na itt harc lesz!!! De nem hiszem hogy enyien oda féeünk majd..> Helyzeti és adottsági előnyöket figyelembevéve egy mozdulttal elteszi pengéit majd előveszi ijját és hosszas célzás után (Mesterlövészet) útjára engedi a vesszőt.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Lorin O Krell 2007.09.22. 16:59-kor.
-Hajaj!- Csak ennyi jut eszembe. Majd magam is előrántom kardomat és tőrömet és nekikészülök a szörnyek támadásának. De megvárom hogy azok jöjjenek közelebb, és az íjászokat sem akaromzavarni a célzásban, szóval legfeljebb velük egy sorba állok, ha nem férek oda akkor mögéjük.
"Felöltöm vértem, kezemben íjam és a kardom, Készen állok a rohamra, a csatajelet várom..."
-Kapitány te is tőrkardot forgatsz??-kérdezem Joffert rezignáltan. Úristen, nem gondoltam volna hogy becsületes bajvívón és nemesen kívül valaki használ ilyet. ennek örömére én is ittmaradok veled, de remélem nem akarsz kimaradni a móka közepéből. -kacsintok neki.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
Helyszín és időpont ismeretlen... Résztvevők: minden versenyre jelentkezett karakter
A pontok egyre közelednek és nyolcsoros vörös szempárokká állnak össze... eme szempárok legalább egy láb magas, de talán még magasabb, szőrös zöldes fekete csillogású, csorgó nyálú pókokhoz tartoznak... Meglehetősen éhesnek tűnnek... Kezdenek kicsit szétszéledni, így már tudhatjátok, öten vannak...
//Aki megissza a löttyöt 2k10 Fp-vel érzi magát gazdagabbnak...//
- Hogy érzed magad? - kérdem Miro-t, mikor látom, hogy nem ízlik neki túlzottan a lötty. Én egyelőre inkább a kulacsomat húzom meg, mert az is lehet, hogy nem azonnal hat a méreg - ha méreg volt. Közben ismételten kattanást hallok. (A végén bekattanok. ) - Gondolom azoknak, akik még ott fekszenek a földön - válaszolom Kriaknak, miközben odasétálok a két terem közti kapuhoz és látom a vöröslő pontokat, amik egyáltalán nem tetszenek.
-Majd ha kijutottunk alkalom adtán szóljon, hoyg tanítsam móresre. Én aszisz nemesfamília sarja vagyok és Ön ezt kétségbe meri vonni. Azt persze nem várhatom, hoyg egy délvidéki felismerje a Kosztasz ház címerét, de azt hittem legalább az illem nincs kiveszve odalent.
*Meglátva, hoyg most meg óriási pókok érkeznek és ők is éhesek, mint a sáskák bőszen tartom a hátsó sort. Azaz megvárom, amíg vagy minden bestia felfordul vagy annyira lepusztítják "kis" csapatunk, hoyg már nekem is harcolnom kelljem. *
Lehet, hogy az ital írtó szörnyű volt, de lüktetés enyhül égett bőrömön és a csípések sem fájnak már. A fájdalom elenyészik és alig valami marad belőle. Amikor közelednek a pontok, és meglátom, hogy valamiféle óriáspókok özönlenek ki a járatból, úgy gondolom, mégiscsak jobb lesz, ha előbb 1-2 vesszőt ellövök feléjük. Visszadugom a kardom hüvelyébe, leveszem íjam és egy vesszőt erősítek a húrra.
//26+56=82 tisztán, plusz/mínusz módosítók a fényviszonyok és a pókok nagysága alapján//