Örökség [UT]

[Mesemondó]

//Ugyan, Ayana, ez a nyálát folyató, bambult KM esete //

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, délután
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

(Santoro)

-Ah, csak a szóbeszéd száll, a város hümmög, az a szerencsétlen férfi meg, aki eltemette már az anyját, majd bele hal a fájdalomba! Jut eszembe, őt is meghívták, de még nem látom! Sosem szokott késni! Igen különös, nem gondolja?
Shadleket hallva a hölgy szeme felcsillan.
-Lányként volt onnan egy barátosném! Milyen szép nyarakat töltöttem én őnáluk! Milyen kér, hogy Niretta külföldre ment férjhez s megszakadtak a hangulatos levelezéseink! Mondja, önnek van már felesége és gyerekei?-okvetlenkedett újfent az idős néni. Apró madárszemeivel kontya alól azért figyelt rád
Te pedig mást is észrevettél. Még pedig hogy az a túlontúl is szép nemes egy másik úrral igen udvariasan cseveg, olyan párbaj előtti udvariassággal. Mi lesz még itt?

(Mauno, Armon)

Itt párbaj előkészületeinek szagát érzed. Ez a modorosság mindent elárul. S nem most hívták ki egymást, azt látványosabbra sikeredett volna. Malerian úr húga, Linda, most először néz fel kíváncsian, mit tárgyalhat bátyja.
Te Mauno szintén megneszelsz valamit, de azt is, hogy Linda kisasszony elkezdte a nyakát simogatni...

(Ambrose)

Az idősebb vendégek között volt 4 úr, meg a kövér dzsad, és az a másik őszes férfi, ki egy idős nénivel beszélget az árnyékban, a veled nagyjából egyívású társaságból a zenészt, a kinyalt dzsad ifjút tarthattad számon.
-Menjünk a part közelébe, igaz, úgy sem ússzuk meg a nyilvánosságot, de nem is akarom, hadd lássa mindenki, tisztességes párbajt viszünk véghez!

[Ayana]

(Ambrose)

- Rendben! - bólintok az úrfinak. - Ha megbocsát... - hajtok fejet és célba veszem a zenészt és társát (Armon, Mauno).
- Szép napunk van, Uraim! - köszöntöm őket barátságosan, mikor odaérek. - Bizonyára hallották már a nevem érkezésemkor, de most engedjék meg, hogy személyesen is bemutatkozzam! Ambrose con Seros vagyok. Amiért pedig merészeltem megzavarni a társalgásukat, egy kérés lenne. Tudom, hogy nem illik így rátörni valakire, de az igazság az, hogy tegnap érkeztem a városba és alighogy betoppantam a villánkba, rögtön azzal a kéréssel fordult hozzám családunk egy barátja, hogy vívjak meg a becsületéért. Én igazságszeretetem nevében elvállaltam eme feladatot. Viszont arra még nem volt alkalmam, hogy párbajsegédeket kérjek fel.
<Egy kis füllentés nem fog megártani.>
- Ha nem lenne nagy teher az Önök számára, lennének a segédeim?

[Jomadar]

(Armon)

- Legyen üdvözölve! Az én nevem Armon Vilonio. - lengeti meg kalapját szertartásosan.
- Párbaj? Itt? Melyik szabályrendszer kívánnak megküzdeni? Nyilván nem akarnak véres kaszabolást rendezni hajadon hülgyek szeme előtt. Szerénységem szerint sokkal szórakoztatóbb lenne szópárbajjal vívniuk, de ezt nyilván már eldöntötték.

[Saggaras Zenir]

Santoro

-Biztos megviselték az elmúlt napok eseményei, valószínűleg csak ennek tudható be a késés de reméljük túl teszi magát rajta.

-Említette asszonyom, hogy az Orseolo család egy igazi égkő itt Taronnában. Megtudhatom, hogy miért? Restellem, de sajnos nem helyi nemes lévén, nem igazán halottam még a családról.

*Amikor a családra terelődik a szó, hirtelen szomorú képet vág.*

<Egy halott feleség mindig empátiát ébrezst az öreg asszonyokban. A feleségem meghalt...hmm ez jó. És legyen mondjuk egy lányom? VAgy netán kettő? Meg mellé egy fiú, ő a legfiatalabb.>

*Zsebkendőt vesz elő, és szomorúan morzsolgatja.*

-Elnézést...Igen gyermekim vannak, három gyönyörű gyermek, de a nejemet sajnos már a hét arcú magához szólította.

<Nicsak...nicsak, párbaj? már rögtön vértontani délután nem túl tisztességes dolog. De hát ez van. NA majd megnézzük, csak még pár dolgot áruljon el a banya aztán mehetünk, látványoságra tapsikolni.>

[Alauron]

(Mauno)

-Én a pillanat képét teszem örökéletűvé a vásznaimon. Egy nagyon kedves, vendégszerető barátom meghívásából vagyok itt, és ez igaz, mind az országra, mind e nemesi körre.-odapillant ahol Ambrose, és a Malerian ifjú társalog- Úgy látom nemsokára megtudjuk mi is készül, az egyikük épp ide tart...-s így is történik, hisz nem sokkal később odalép hozzájuk Ambrose.
- Üdvözletem Ambrose! Egy párbaj készül tehát, s megtisztelő, hogy megkért segítsek. De jómagam nem konyítok a harchoz, hogyan segíthetnék hát? Még nem volt részem benne, hogy párbajoznom kellett volna, és nem is kívánok ilyen dicsőséget magamnak. Azért, ha jól értem nem nekem kell majd megvívnom ezt a harcot, s ez igazán megnyugtat. Egyébiránt mindig izgalmas, ha erős, és nemes ellenfelek csapnak össze. Jómagam is tanúja voltam sok harcnak a Rivini aréna porondján.
<Vajon lesz majd valaki aki fogadna velem? Talán a dalnok? Nem úgy beszél, mint aki kedvelné a harci fogadásokat, de azért teszek majd egy próbát.>
- Mindettől eltekintve, ha elmagyarázzák nekem, a messzi vidékről származónak mi is lenne a dolgom, nem lehet akadálya, hogy segédje legyek.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, délután
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

//Mivel külön nem lett jelölve, úgy veszem, Ambrose pyarul beszél//

(Armon)

Egy fajta fölényes füllentést kapsz el Ambrose úr felől. Méghpogy nem kért még fel sose párbajsegédeket! Ennek a férfinak nem ez lesz az első ilyen összecsapása, így ez merő szépítés csupán Nem rosszindulatú a pasas, de talán túlteng benne az önbizalom saját sármját illetően.

(Mauno)

Hetyke ifjú ez a nőies kecsességű Ambrose! Biztos hogy a nőket kedveli? Mi van, ha külsőségeiben s társaság megválasztásában, a feltűnő szépnem felé táplált érdeklődésében valami sokkal prózaibb, mondjuk a férfiszerelem bújik meg? Sosem lehet tudni, Erionban mások is éltek ezzel a fogással, hogy magukat jó színben tüntessék fel a konzervatívabb körökben, vagy hogy egyszerűen ne hajlamaikon lovagoljon a kíváncsi társaság... Ah, ez a beállás, ez a kézmozdulat! Elegáns, jól áll neki, de a gyanú ott mocorog benned.

(Ambrose)

Oh, két művészlelkűvel hozott össze a sors, de talán megteszik segédnek. Az egyik a szavak erejét helyezi előrébb, a másik sem túl erőszakpárti. No de nem is mészárszékre készülsz. Talán az első karcolással el is dől, ki nyert, s nem kell halálos szúrást bevinni ahhoz, hogy Linda Malerian becsülete helyreálljon.

(Santoro)

A nénike élénken folytatja az Orseoló család taglalását:
-Hát nem tudja? Ékszergyűjtésben jeleskednek, s nem egy műgyűjtő társaság tagjai! Roppant mód érdeklődnek minden szépség és antik iránt!
Színjátékod bevált, a néni elézékenyül, megpaskolja kezed.
-Ugyan, uram, nagy veszteség, gondoljon arra, ő már jobb helyen van...
Talán ő is pityeregni kezd, ha nem tereli el figyelmét a szép con Seros úr tevékenysége: határozottan a zenészhez és a külhoni vendéghez lép, elhallik hozzád, párbajsegédeknek kéri fel őket. A fiatal Malerian úr, ki azzal a bájos teremtéssel érkezett, pedig türelmesen várja, bár néha kellemetlenül végigméri Seros izgulós kísérőjét, egy erősen izzadó urat. Párbaj lesz? Ki kivel? Az angyalarcú a Maleriannal?

[Saggaras Zenir]

Santoro

-Akkor bizonyára sokaknek, lehetett oka meglovasítani azt a bizonyos a örkséget...Oh, hogy nincs bennük semmi tisztelet.

<Ez az bejött az öregasszony jó információ forrás, arról semmi kétség, a végén még azt is megtudom, hogy ki lehetett a tolvaj.>

-Igen bizonyára igaza van. De váltsunk is témát, mi készül, nem tudja asszonyom?

<Mikor lesz itt már végre párbaj?>

[Jomadar]

(Armon)

//Csak nem Mauno is félelf? Szerintem ezt rögtön kiszúrom, ha úgy van.//

- Uram, ha valóban segédekre van szüksége, szívesen nyújtok támogatást a tisztességes víváshoz, de csak abban az esetben, ha nem ölni szándékoznak. Becsületes tornában örömest veszek részt, de a halál lehellete után nem tudnék nyugodtan játszani a hegedűmön.
Amint kettesben maradnak Maunoval:
- A becsületért párbajozni csak arra jó, hogy a finom urak is vasat márthassanak egymásba. Tudja ez ficsúr egyáltalán, hogy ki sértette meg és hogyan? Vagy csak talált egy kesztyűt a földön és most keresi, kit csapkodhat meg érte? Fegyverrel józan ember az életét védi, a becsületét óvják inkább megfontolt tettei és ékesszólása. De persze tudom, a kínoktól elszokott shadoni urak háború híján egymást kell vagdossák, hogy észben tarthassák, nem élnek örökké. Remélem nem kell igazi vérontáshoz segédjkeznem.

[Mesemondó]

Az első a dzsad fiatalember érdeklődése volt, valami Maunoként mutatta őt be a ravasz tekintetű kövér dzsad, s még az, arcéle ad egy fajta, hozzád hasonló származásra következtetést.

//Kissé balladai mód, de tettem rá utalást akkor, amikor a szobában először találkoztál a vendégekkel.//

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, délután
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

Amint megvan a két segéd, semmi sem állja útját, hogy Malerian úr és Seros rapírt fogjon. persze nem árt, ha a segédek tájékoztatva lesznek arról, mi jelzi a harc végét, hisz lehet, ha komoly, éltetért vívott párharc vár, akkor vissza is léphet valamelyikük.
Ha érdeklődsz, miben állapodott meg Mirvo és Malerian, utóbbi fiatalember készséggel elárulja, valóban csak az első bőrre ejtett, nem túl mély vágás az, ameddig elvinné a vívást. Számára már ez bizonyító erejű lenne abban, ki győzött.
Linda Maleriannak csak most esett le, hogy bátyja mire készül. Úgy tűnik a testvérek ezt nem beszélték meg maguk között. Felpattant Linda, szoknyáját felölelve és a felálló pár közé állt:
-Ludvig! Elment az eszed? Mi szükség van erre?
-Húgom, ezt nem kell felhánytorgatnom ahhoz, hogy tudd!
Linda az oldalt álló, minden ízében remegő Mirvo úrra pillantott.
-Ah, öcsénk mesedalos tanárára gondolsz? Üldöz ugyan szerelmével, de ártalmatlan! Kezem fogta meg ez idáig, nem illetett sem ajkával, sem máshogy! S én nem viszonzom hevületét, így aztán végképp nincs erre a parádéra szükség!
-Talán azt fájlalom, hogy nem utasítottad el egyértelműbben s arra kényszerítesz, férfimód állítsam helyre becsületed!-felelte Ludvig.
Linda felnyögött, az égre emelte szemeit.
-Méghogy én kényszerítelek! Ah, az ostoba férfibüszkeség itt a ludas! És nem vagyok barbár, hogy pofozkodjam! Azt meghagyom az örömlányoknak! S mivel semmi nem történt, semmi nem rendült meg, amit helyre kéne állítani!
Alessia vendége mellé lépett:
-Kérem, hagyja ezt az urakra, ők már eldöntötték, késő tiltakozni.
Linda aggódva nézett a rapírokra és leroskadt egy kerti székbe. A ház ura, s mellette Isabo apja figyelmesen követte az eseményeket, don Lumino tudhatott erről a párbajról, mert nem kezdett el intézkedni beszüntetéséről.
-Bármelyik fél sérül, orvosom áll szolgálataira!-biztosította a harcoló feleket arról, mit vállal ő.
te Mauno a két testvér haddelhaddjából semmit nem értettél, mert anyanyelvükön vitatkoztak, s a ház ura is eképpen beszélt.

No, Santoro, mindjárt kezdődik a suhogtatás!

//Kérek Ambrose-tól 3 KÉ, TÉ, VÉ, sebzés értéket alappal, dobott értékkel, s összegezve is //

[Ayana]

(Ambrose)

- Biztosíthatom Önöket, hogy nem áll szándékomban, hogy kárt tegyek bárkinek is a testi épségében. Szóval ha vállalják, akkor kérem, tartsanak velem! - mondom a két férfinak, aztán visszamegyünk együtt a Malerian úrfihoz. Don Mirvot megkérem, hogy a köpenyemre vigyázzon, hogy az ne legyen útban. Így már mindenki láthatja a derekamra erősített díszes párbajtőrt és tovább senki másnak se lehet kétsége afelől, mi készül.
Még Linda Maleriannak sem.
A testvérek vitájába nem szólok bele, hagyom, hogy lerendezzék egymás között, aztán végre nekiláthatunk a párbajnak. Előtte vetek egy bíztató tekintetet Mirvora, hogy ne idegeskedjen annyira - bár valószínűleg nem fog megnyugodni, csak talán ha én nyerem a párbajt.

//
1. KÉ: 8+31=39 TÉ: 55+51=106 VÉ:104 Sebz.:2+2=4
2. KÉ: 6+31=37 TÉ: 85+51=136 VÉ:104 Sebz.:3+2=5
3. KÉ: 2+31=33 TÉ: 59+51=110 VÉ:104 Sebz.:2+2=4
//

[Jomadar]

(Armon)

Ha észreveszi Mauno értetlenségét, akkor csendben elmondja neki az összes shadoniul elhangzottat, de főképpen a szabályokat az első vérig tartó harcról.
- A mi tisztünk lesz megállapítani, ki szerzett érvényes sebet.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, délután
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

A büszke kezdőállás után kezdődhetett Linda kisasszony büszkeségének megvédése. Ambrose, az első támadásod szép gyors volt, de Malerian hárította. A következőben ő jeleskedett, de mit ad Domvik, egész ügyesen léptél el fegyverének hegye elől. Egy gyors támadást indított, itt már figyelmed éles lett, visszább vehettél szemgyönyörködtető virtuozitásodból, mert félő volt, hogy ez veszted okozza, s az csúfosabb, mint egy kevésbé kecses lépés.
malerian egy kis fűvel fedett gödörbe lépett, figyelme elrebbent egyensúlyának megrőzése felé. Támadáso mostanra időzíthetted, s ezzel már pontot is tettél a küzdelem végére. A férfi bal alkarján felhasítottad ingjének ujját -levette kabátját- s felkarcoltad bőrét.
Malerian büszkén viselte vereségét, meghajolt előtted, nem csinált dühös kirohanást.
-Uram, elismerem, most ön mellett volt a szerencse. Lerendezettnek veszem a húgom elleni közeledést, és felszólítom Mirvo urat, hogy ne legyen legközelebb...

Hát, Mauno, ilyen furcsa párbajt se láttál te még! Erionban nem túl gyakran viaskodtak büszke shadoniak így, ezt a fegyvert neked még látványra is szoknod kell.

-Ah, látta ezt? A fiatalság frissessége mikre nem ragadtat!-nézett rád Santoro a néni, eragadtatással szemllte a vívást.
-Amikor hajadon voltam, érettem is sokan vívtak ám így! Sajnos akkoriban halálos kimenetelű sem volt ritka!

//OM-UT rendszerében most TP-t osztok
Ambrose: +1; infószerzés találékonyságáért, karikijátszásért, párbajért
Armon: +1; a másik dalnok feladatának átvállalásáért, s a visszafogott zenész megtestesítéséért
Mauno: +1; kairkijátszásért
Santoro: +1; álcázásért, szórakoztató nénibeetetésért//

[Saggaras Zenir]

Santoro

-Hát az igaz, de ők bölcek voltak, és csak első vérig küzdöttek. Sajnos nálunk Shadlekben sok jó ifjú kapott súlyos sebet, csak azért mert valakinek a becsületén foltot véltek felfedezni.

-Ön akkoriban így elszédítette a férfiak fejét? Ezen nem is csodálkozom, meg kell hogy mondjam.

<Remélem jól fogadja a bókót. Bár lehet, hogy kissé elvetettem a sulykot de mindjárt kiderül. Hmm ez gyorsan ment. Azthittem kissé szórakoztatóbb lesz.>

-Mondja kedves, az Orseoloknál is gyakran megesett, hogy párbajban kellett kipróbálniuk kardjuk tudását?

[Alauron]

(Mauno)

<Azért kell két ember, hogy bizonyítsa, tényleg megvágta egyik a másikat? Pedig a vak is láthatja, nemde?>
- Igazán furcsa szokások dívnak Shadon földjén.-jegyzi meg Armonnak, de nem fejti ki mire gondolt, csak ha megkérdezné a másik. Azért szívesen eleget tesz a felkérésnek, hogy figyelje a küzdemet, ami alig veszi kezdetét máris végetér. Csalódottan szólal meg.
- Rendben, ön nyert Ambrose úr, gratulálok a lenyűgöző ügyességhez, mellyel ezeket a hm...hosszú tőröket forgatja.
<Ez nem volt túl látványos, és nem csak a vér hiánya miatt. Ambrosenak lehet csak szerencséje volt, ettől nem tudták meg ki a jobb. Ezzel az erővel sorsot is húzhattak volna. Ez a párbaj dolog olyan, mint eldönteni két nő közül melyik jobb az ágyban az alapján, hogy kinek sikerült jobban az aznapi ruhaválasztás.>

[Ayana]

(Ambrose)

Tiszteletem jeléül én is fejet hajtok a Malerian úrfi előtt.
- Remélem a következő találkozásunk más, kevésbé feszélyezett körülmények közt zajlik majd - mondom neki, aztán don Mirvora tekintek, megnyugodott-e már és Linda Maleriant se hagyom ki a sorból. Kíváncsi vagyok reakciójára.
- Valójában a hosszú kard az, amivel igazán bánni tudok - kicsinylem le saját rapírforgató képességem, pyarul, Maunónak.