(Kildar Cossagor)
*Hagyja, hogy a nő a vállára tegye a kezét. Ő is mélyen a másikéba fúrja a tekintetét. Dzsana a kék szemek mélyén sokmindent láthat. Büszkeséget, haragot, bosszúvágyat, és fájdalmat, különös elegyben. Egy pillanatra a fejvadász mintha láttatni engedte volna a lelkében kavargó érzelemkavalkádot, amelyek sosem jönnek a felszínre.
-Tudod, Dzsana, én nem vagyok olyan típus, mint te. Én nem próbálom meg elfogadni a másikat. Együtt dolgozunk és kész. Noha minden bizonnyal csa azért tudom ezt megtenni, mert ilyen az életszemléletem.
Sejtettem, hogy a szavaim megtették a hatásukat, amiatt változott meg délelőtt. Nem mondtam semmi különöset, csa annyit, hogy a "haditerv pedig csak annyi, hogy te mész elöl nyílfogónak, mi meg kinyírjuk az öreget addig, és eltűnünk, mint a kámfor." Tudod, kevés dolgot utálok jobban, mint amikor uralkodni kívánnak felettem. Emlékeszel, amikor a járatokban összevesztem azzal a Kobra fickóval. Ők is ezzel kísérleteztek, csak ők zsaroltak is, Tia meg nem. Így fellázadtam ellene, és azért mondtam ezt. Nem tekintem nyílfogónak, csak akkor azt mondtam. És ha nem tűnt volna fel neki, vagy bárki másnak, az igazi nyílfogó az előörs, azaz ÉN és KANDÚR.
Másrészt meg szeritnem Tia nem negatív személy. Ezt ilyen formában nem mondanám.