Fagyvár [ETK]

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*Ismét hátradőlök ültömben. Az ádáz vigyor visszaszelídül a gonoszkás mosollyá, de a szemem továbbra sem "áll jól", ahogy nyugodtan reagálok a gróf aggodalmaira a létszámot illetően.*

-Azt nem mondtam, hogy mi nyerünk. ... Az ütközetre pont jó lenne a létszámfölényük. Ha minden jól megy egy-két nap alatt mindahányan megfürödhetnénk a Hallgatag Úr mosolyában Odaát.

*A várúr szimpatikus nekem, így örömmel lelkesítem, bár általában az efféle buzdítást kevesen értékelik kitörő örömmel Darton "szakadár" hívein kívül. Egy ősi kyr Hadvezér jelmondata jut eszembe és kicsit elrévedve citálom szavait, inkább csak saját szórakoztatásomra, de azért remélve, hogy Boreon Grófnál is értő fülekre talál.*

- "... Kövess és ne félj; bármi történjék is ebben a harcban jó halál vár ránk! ... Nem győzni jöttünk, hanem Pusztítani!..." ***

//*** Forrás: Wayne Chapman: A halál havában//

[Iymer]

Elfogadom a bocsánatkérést, minden bizonnyal a nagy hidegre tekintettel. A vonásaim megenyhülnek, biccentek a katona felé. Meg hát érdekes dolgot mondott, hiszen kiderült, az őrgrófnál vagyunk. Ami meglepő is egyben: ennyi lenne egy őrgróf vára? Limasra és Windefinre nézek, mit szólnak az épített dolgokhoz, mennyire tetszik nekik? Mégiscsak ők értenek jobban a kyr építészethez.

A bőr hátizsákot semmiképp sem bízom másra, elsőként azt veszem magamhoz. A többiérrt meg majd ráérünk valakit kiküldeni, ha kiderült, hol is fogunk megszállni.

A főkönyvelő köszöntését fogadom.
- A nevem Iymer barát. A társaim Limas testvér és Windefin testvér. Nem szeretnénk az őrgróf úr terhére lenni, pusztán a vihar elvonultáig maradnánk.
- Tegye meg, hogy az őrgróf úr elé vezet.

[Fuhimi Rokuro]

Végül úgy döntök, hogy nem térek le az útról, kitudja hova jutnék, így az úton haladok tovább a vár felé. Az erős szél zavarja a szememet, kénytelen vagyok résnyire összehúzni, így nem tudom megmondani, valóban mozgolódást látok e a várkapunál vagy csak a szemembe szökő könnyeken át tűnik úgy.
Megkockáztatom, hogy a nyeregkápáról lógó tarisznyából előhalásszam a pálinkás kulacsot és alaposan meghúzom, amitől gyomrom felől melegség árad szét a testemben. Derék pejem hátrafordítja kissé a fejét, ahogy megérzi az gyümölcsös aromát.
- Nem, ez nem való neked. Fertályórán belül fedél kerül a fejünk fölé, addig nem lesz semmi bajod.
Megveregetem a nyakát és továbbhaladok a vár felé, remélve, hogy megszánnak ebben az időben.

[Arsene]

(Rinaldo)

*Nem erőlteti tovább a vágtát, lépésbe veszi a tempót, mikor meglátja az erődnek falait. Vívókesztyűvel ruházott kezeit összedörzsöli, majd elkékült ajkához emeli és leheletével próbálja melegíteni. Letörli az arcára fagyott könnyeket, bajsza végeiről pedig lepedri a deret. Keze, lába, arca zsibbad a mardosó hidegtől, abban reménykedik, hogy nemsokára véget ér e csontig ható ítélet időnek vésze és menedéket kap az őrgrófságban. Szánakozva tekint, majdhogynem túlhajtott hátasára és a kantárról is lerázza a deret, de hát ő maga is épp elég szánalmas látvány, ahogy vacog a nyergében ülve. Úgy gondolja; semmiféle időjárás nem állhatja útját, nemes szándékában... majd ordítani volna kedve, amiért balga módon, ilyen kemény próbára tette magát, ebben az időben. Viszont ennyivel mindenképpen tartozik, Tiberio mesterének. Nyugtatgatja magát és hátasát, amint léptet a bejárat felé...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Iymer

*A katona láthatóan megkönnyebbül, látva, hogy mégsem neheztelsz rá a modora miatt, már-már vigyorogva veszi el lovaitok kantárszárát és gyors léptekkel megindul a szélben az istálló felé. Oldalpillantásod találkozik Windefin testvérével, aki gyorsan megérti a ki nem mondott kérdésedet,
körbepillant, majd míg az ajtóhoz lépkedtek, a szélben kissé hangosan beszélve magyaráz.
-Iymer barát, már az a híd, ami a hegységből lezúgó Traclon folyón ível át, az is az ötödkorban élt kyr civilizáció munkája, akárcsak az az egykoron kereskedelmi út, amin a várig jöttünk. Mivel -mint te is tudod-, nem vagyunk messze az egykori Enrawelltől, így erre már szaporábbak a birodalmi helyőrségek, és ez a vár is egykoron ezt a szerepet töltötte be. Jól látható a kyr számmisztika alapján hétszögletű torony, feltehetően mágikus védelme is volt, nem tudom, ma van-e. A falak nagy része már leomlott, könnyen felismerhetők a hetedkorban hozzátoldott, megerősített falak.

*Mintegy végszóként, megérkeztek a kapuhoz, ahol a főkönyvelő kaput nyit, kérésedre bólint és befelé int a kezével. Kellemes érzés, ahogy becsukja az ajtót, kizárva ezzel a hideget, bár a szél hatása itt is átsugárzik a köveken, de itt legalább már fűtött helységekben vagytok a kinti ítéletidő helyett. A főkönyvelő az élre áll, és elindul a lépcső felé, közben hátad mögött hallod testvéreid elégedett hümmentéseit, vagy ahogy a falakat kocogtatják, biztos ínyükre van eme jelenkori őstorony. Az alsó szint a cselédek szállásai lehetnek, az első emeleten körbenézve valószínűleg az őrség szobáit láthatod. A második szinten lakik az őrgróf, a lépcsőtől tölgyfa ajtó választja el a grófi lakosztályt. Windefin testvér feljebb pillant, a harmadik szintre vezető lépcső felé, majd odasúgja.

-Feljebb még lehet, hogy megtaláljuk az eredeti kyr csillagvizsgálót...

*A főkönyvelő eközben bekopogtat az ajtón, majd ura hangját hallva szélesre tárja az ajtót, majd belép. Az ajtó meglehetősen méretes termet takar, benne fotelok, székek, egy nagyobb asztal. A szoba hőmérsékletéért a keleti falon épített díszes kandalló felel, barátságos meleget árasztó lángok táncolnak benne most is. A falakon trófeák, fegyverek, festmények vannak, ízlésesen berendezett szoba azt meg kell hagyni, bár nem árulkodik fényűzésről. A szemközti falon két nagyobb ablak található. A teremben az őrgróf és egy hosszú, szőke hajú férfi üldögél egymással szemben, szemmel láthatóan beszélgetés közben toppantatok be.

Neidhart

*Ahogy hátradőlsz a székeden, az őrgróf húz a kupájából, és az ablakon bámul kifelé, miközben beszélsz hozzá. Fejét nem fordítja el, amikor kissé csöndesen válaszol.

-Igen, elvégre mindannyian tudjuk, hogy egyszer véget ér ez a mókuskerék, ha e vár és a Szövetség védelmében, hát legyen meg az Istenek akarata.

*Feléd fordul, arca komoly, ahogy a szemedbe néz.

-Rövid ismeretségünk során kellemes benyomást tettél rám, Neidhart. Itt savanyodtam meg ebben a kőtömegben, talán ezért vagyok ilyen közvetlen. *elmosolyodik* Remélem, ha esetleg eljön a pillanat, a hátam mögött tudhatom a Hallgatag úr lovagját. Eh, hisz azt sem tudjuk, nem gázolja-e le inkább a mi kikerülésünkkel az egész hercegséget.

*Ekkor kopogtatás hallatszik, majd a gróf invitáló szavára kinyílik. Az ajtóban a már ismert főkönyvelő, Dryan áll, mögötte pedig három férfi. Ahogy beljebb lép a vár alkalmazottja, jobban szemügyre veheted őket, mellükön díszelgő szimbólum egyből helyreigazít hovatartozásukat illetően. Aranykör-lovagok...

Rebecca

*Rövid gondolkodás után úgy döntesz, hogy a vár jobb választás a falunál, gyorsabb mozgásra ösztökéled a hátasodat, miközben te a nyeregben összpontosítani kezdesz. Egy pár pillanat múlva a derék hátas szemmel láthatóan megkönnyebbül, testéből még nagyobb párafelhők szakadnak, de legalább már nem kell folyamatosan nyugtatgatnod. Egyre közelebb érsz a várhoz, viszonylag kis erősség, de legalább szép helyen épült. Hátát a sziklafal óvja, közepén egy torony, széles körű ismereteidnek köszönhetően felismered rajta a kyr jegyeket, de mivel ne átad bele magad a témába, így sok egyebet nem tudnál róla most mondani. A magas, széles falak négy bástyát kötnek össze. Azonban a nézelődés gyorsan megunható, a szembe vágó jeges levegő gyorsan könnyeket fakaszt. Nem sokkal előtted ér oda a másik figura, épp a kapuban álló őrrel beszélget. Ugyan a sok ruhától, nem tudod kivenni az alakját, hangjáról megállapítod, hogy férfi. Az őr egyenlőre még vele foglalkozik, nem fordult feléd.

Fuhimi

*Némi gondolkodás után a várat szemeled ki magadnak mint szimpatikus szállást, bár ahogy emlékszel, a várakban nem szokás szállást adni idegeneknek, főleg háborúban nem. Mondjuk ami azt illeti, kutya hideg van, félig erigowi vagy, a háború meg messze van innen. Ilyen gondolatok közepette érsz oda az erődítmény kapujába, ahol őr áll eléd. Körbepillantasz a váron, ha már az úton lefoglaltak a gondolataid. A hegy igen szép látványt nyújt, ahogy úgy tűnik, mintha rá akarna dőlni a tövébe épült bástyákra és toronyra. Figyelmedet gyorsan az őrre irányítod, aki lovad feje mellett-előtt áll és épp rád bámul.

-Mi szél hozta errefelé ebben a cudar hidegben?

*Magad mögül nemsokára lópatkók egyre hangosabb koppanásait hallod, bár a szél igencsak elnyomja a zajokat, így valószínűleg nem jár már messze.

Rinaldo

*Lehetőségeidhez mérten melengeted kezedet a halk átkozódás közben. Hiába, nem erre számítottál, de nem engedheted meg magadnak, hogy most megtorpanj, eddig sem tetted soha. Ahogy közelebb érsz a várhoz, szemügyre veheted falait, szögletes tornyát, ahogy szinte eltörpül a mögötte magasodó hegy mellett. Ahogy közelebb érsz, és megerőlteted a szemed, a vár kapuja előtt egy lovast pillantasz meg, pár méterrel hátrébb még egyet. Fene nagy forgalom ilyen cudar időben...

[Laurana]

Rebecca de Viica

*Apró, kissé nyugodtabb sóhajt eresztek meg, mikor meglátom az erődöt, meg mikor érzem, legalább a hátasomat nem kínozza már annyira ez az istenverte időjárás. Végignézve a váron, a kyr jegyekre kissé felvonom egyik szemöldököm, de aztán gyorsan le is szegem a fejem, a néhány pillanatnyi vizsgálódás is bőven elég rá, hogy a jeges szembeszél elindítsa a könnyeimet. ~Remélhetőleg beengednek, legalább amíg a közelgő vihar elvonul.~ Gondolom még, miközben gyorsabb vágtára ösztökélem a lovamat, jó volna már minél hamarabb odaérni. Mit meg nem adnék most egy szép nagy kandallóért, amiben megnyugtatóan lobognak a lángok. Csak érjünk már oda, és ne akadékoskodjon az őr...*

[Arsene]

(Rinaldo)

*Nem tudja mire vélni ezt a nagy forgalmat a kapunál, pillanatra meg is torpan, majd egyre a kíváncsiság keríti a hatalmába és tovább lépteti lovát. A lovasok felbukkanására gyorsan összeszedi magát, s büszkén kihúzott tartással ül már a nyeregben, jelezvén, hogy nem akárkit sodort a szél erre felé. Erőlteti a szemeit, hátha ki tudja venni a lovasok külsejéből, esetleg címereikből, kik is lehetnek azok. Hiszen az éppen zajló háború idején, nem lehet elég óvatos az ember. Sétában tartja a lovat, mintha arra várna, hogy a kapuba gyűlteket beengedjék mire ő is odaér. Ha a zord időjárás mégis meg-meg rázná, akár elméjének energiáira támaszkodik, hogy az idegenek előtt megjelenve, megőrizze a büszke tartását. Nem egy megviselt didergő alak immár, ki a bejárathoz léptet. Mint aki karót nyelt dacolva a széllel, istenekkel, tekintélyt sugárzó büszke erigowi. Kalapjának karimáját érinti jobbjával, miközben meg biccent az idegenek felé*

//off: Nem akartam ötletet lopni, de hát a karim büszkesége nem engedi, hogy dideregni lássák, ezért; pszí Af: testhő növelés saját magára, 1-2Yp amennyi szükséges. //

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

Azért csak jó érzés, hogy legalább az időjárás viszontagságaitól védenek a falak. Meg hát a rendnázunk sem épp egy kéjlak, ennyi már majdnem elég is.

A csillagvizsgáló hallatán némi melegség költözik a szívembe. Hogy ezek a rég letűnt kor emberei - azazhogy kyrjei - egy mezei őrtoronyba is csillagvizsgálót tettek? Csak sajnos ilyen időben nem tudjuk kipróbálni. Pedig milyen kár!

A belépő előtt magam köré kanyarítom a köpenyem, hogy jól látszon rendünk jelképe. Belépéskor pedig odafigyelek a könyvelőre, hogy a két alak közül melyik is lehget az őrgróf. Ugyan az illem azt kívánja, hogy a házigazda szólaljon meg elébb - vagyis a könyvelp bemutasson minket, majd ő üdvözöljön -, de ha ez nem történne meg, akkor nem hagyom, hogy kínos csönd ereszkedjen ránk, kezdem én az üdvözlést.
- Üdvözlöm, őrgróf úr! A nevem Iymer barát, a társaim pedig Limas testvér és Windefin testvér. Egy kint készülő hóvihar küldött - vagy inkább parancsolt - be minket a várába, és nem is lennénk a terhére, ha megengedi, épp csak addig, amíg el nem vonul a förgeteg.
A másik idegen felé is intézek pár szót:
- Üdvözlöm öntis, uram. Mint hallhatta, a nevem Iymer barát, a társaim pedig Limas testvér és Windefin testvér. Önben kit tisztelhetünk?

[Fuhimi Rokuro]

- Megfáradt utazó vagyok jóuram és menedéket keresek ebben a cudar időben magam és hátasom számára. Meghúzhatnánk magunkat urad falai között, amíg a vihar elvonul, hű csatlós? - kérdezem a strázsát.

<A politika a nagyurak játszmája, de a közemberek is célt érhetnek időnként vele.>

Mestereim tanítása ismét igaznak bizonyul, a dicsérő szó hallatán beljebb tessékel és magához int egy apródot, aki előbb az istálló felé igazít útba, majd, - miután leszerszámoztam és lecsutakoltam a pejt - a vártoronyhoz kísér, a zord időjárás ellenére lelkesen cipelve nyeregtáskámat.
A toronyba belépve lekanyarítom magamról az incognót és kissé rendbe szedem a ruházatomat, majd kérem a fiút, hogy vezessen a vár urához, hogy bemutatkozhassak neki.

<Halovány lábnyomokat vélek felfedezni a kövezeten, alighanem a korábban érkezettek nyomai lehetnek, akiket távolról véltem felfedezni?>

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A gróf szavaira még halkan reagálk, mielőtt belépnének az újonnan érkezők.*

-A háta mögött biztos nem talál majd meg. Én elöl leszek és gondolom ön nem megfutamodva pillant majd vissza rám. ... Viszont örömömre szolgálna, ha abban a bizonyos pillanatban vállt-vállnak vetve küzdhetnénk.

*Halványan elmosolyodok. Furcsa lehet ez a humor, de nem szándékoztam megsérteni a várurat a menekülésére célozva. Ekkor nyílik az ajtó és sorjáznak be a lovagterembe a Krad-hívők.*

<Mint három szárnyaszegett galamb. >

*A trió vezetőjének, Iymernek szavaira enyhén meghajlok és viszonzom a köszönést, de nem tágítok kényelmes lábfelrakós pozíciómból, ha már sikerült ilyen jól elhelyezkedni.*

-Üdvözlöm önöket Urak! Épp lecsúsztak a nagy és dörgedelmes bemutatkozásomról, amit Boreon Grófnak megejtettem. Ha nem haragszanak nem koptatom számos rangomat és címemet. Szólítsanak egyszerűen Feneséges Nagyúrnak!

*Ültömben is sugárzik belőlem a gőg és a felsőbbrendűség érzése. Igaz csupán pár pillanatig, amíg kajánul figyelem az esetleges megdöbbenést, de főként a felháborodást. Úri és túlművelt népek általában hamar felkapják a vizet az ilyen kinyilatkoztatásokon. Végül halvány mosoly kíséretében elmúlik a gőgös póz és ismét a kissé "átlényegült" tekintetű fatalistaként nézek a vendégekre.*

-Egyébként, ha jobban tetszik maguknak, akkor hívjanak csak Neidhartnak.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Iymer

*Az őrgróf feláll, és szembefordul veletek, ahogy belépsz két társaddal az ajtón, a másik férfi azonban nem mozdul meg. Vagy nem akar, vagy nem tudja, hogy illik, ez most mindegy is talán. Dryan, a főkönyvelő eközben kissé beljebb lép és gyakorlott komornyikhoz méltóan meghajolva urához fordul.

-Uram, az Örök Bölcs három hű szolgája.

*A gróf int a kezével, és féloldalas mosollyal tekint rátok. Most tudod csak igazán szemügyre venni. Első ránézésre negyven telet láthatott, talán kicsit többet, szálfa alakja a vérbeli északi arisztokrácia jellegzetessége, tekintete egyenes, arca vonala nemes metszésű, a rajta hagyott rövidke, kissé őszülő szakáll megenyhíti kemény vonásait. Barna szemeivel kutatóan pillant végig rajtatok, mielőtt kellemes tónusú, mély hangján megszólal.

-Üdvözlöm Önöket, uraim. Khoras Estios il Borean vagyok, a Borean család örököse. Megtiszteltetés számomra szerény végváram termeiben a lovagok jelenléte. Valóban, igen kemény tél érkezett ismét, talán gyerekkoromból emlékszem hasonlóra, remélem hogy nem fogják az emberek nagyon megsínyleni. Krad hívei pedig mindenkor szívesen látott vendégei a várnak.

*Apró főhajtás felétek. A másik férfi csak ezután szólal meg, modora meglehetősen gőgös és bosszantó, de a gróf csak mosolyog szavai hallatán...

Neidhart

*A gróf arcán egy pillanatra átsuhan a harag, de aztán megenyhülnek vonásai, ahogy rájön, hogy is értetted amit mondtál.

-Ej, ej, Neidhart, már majdnem félreértettem mondatát, de hiába, még nem szoktam meg, hogy a Hallgatag úr ennyire jellemző viselkedésű paplovagjával társalogjak.

*A gróf a belépők felé fordul, üdvözli őket, szavaidon csak mosolyog. A magát Iymernek nevező alak nyilvánvalóan a vezető, mögötte két társa, akik talán a kísérői lehetnek, de tulajdonképpen elképzelésed sincs, mi a Dartont kereshetnek itt a hegyek között ebben a cudar időben. Hiszen ha minden igaz, ezek állandóan a könyvmolyokkal osztják meg mindennapjaikat...

//Írjátok le egymásnak a karikat//

Fuhimi

*Az őr kissé értetlenül bambul rád szavaid hallatán, szemében némi gyanakvás, de lovad kantárát nem engedi el, bár azt sem lehet kizárni, hogy annyira elgémberedett a keze, hogy ha akarná, se tudná. Szemmel láthatóan egyedül van, nem épp a legjobb szolgálati hely ebben az időben. Még két lovas ér mindeközben melléd, egyikük csak fázósan húzza össze magát a nyeregben, a másik azonban peckesen léptet oda és és kalapját érintve köszön. Elképzelésed sincs, honnan a búbánatból szalajthatta ezeket valaki, a katona arcán is valami hasonlót látsz, ahogy őket is megállítja.

-No... fene nagy a forgalom manapság. De tudom, milyen a vihar.

*Tetőtől talpig végigmér mindahányótokat, mint jó emberismerő, és aztán hallhatatlan sóhaj után félreáll utatokból, és ő maga vezet el téged az istálló felé. Odabent meglehetősen sok lovat látsz, de még bőven akad hely a te megfáradt hátasod számára is, kérésedre eszközöket is mutat, amivel lecsutakolhatod a lovadat. Ő közben továbbra is meglehetősen gyanakvó pillantással mér végig az istállóajtóból. Ha végeztél, útba igazít a torony kapujához.

Rebecca

*A lovas léptetne beljebb, ám az őr még fogja a lova kantárát, amikor odaérsz, és nemsokára egy újabb lovas érkezik, meglehetősen büszke tartással, kalapjához emelve jobbját üdvözöl. Az őr közeledtetekre kissé bosszúsan szólal meg.

-No... fene nagy a forgalom manapság. De tudom, milyen a vihar.

*De azért miután alaposan végigmért benneteket, továbbenged, hiszen ahogy a bölcsek is mondják, "jól csak a szívével lát az ember", és a katona szemmel láthatóan nem csak az idő vagy a külsőtök miatt ereszt be. Ahogy beléptettek, a melletted álló lovas -aki mindezidáig előtted haladt- elindul az őr társaságában az istálló felé.

Rinaldo

*Lovad az apró trükknek köszönhetően valamivel jobban bírja a viszontagságodat, azt viszont meglehetősen engedetlenül viseli, hogy mindenáron lépésben közelíts, é szó mi szó, büszke tartás és hasonlók, te is szeretnél már minél hamarabb ott lenni. Ahogy odaérsz, az őr elállja az utadat. A másik kettő nem épp a legnagyobb figyelmet fordítja nemes tartásodra, legalábbis kevésbé érdekli őket, mint megszokott társaságod tagjait. Az őr bosszús mondatok és súlyos pillantások után beljebb enged benneteket, és az egyik alakkal elindul az istálló felé.

//karileírás //

[Laurana]

Rebecca de Viica

*Egy aprót biccentek a karót nyelt alak felé, majd az őr felé fordulok, miközben elhaladok mellette, végigfuttatom rajta a tekintetem, és csendesen ennyit mondok csak:*
-Köszönöm, jóuram.
*Majd pedig indulok a másik utazó után, látván, hogy valószínűleg az istállóba tartanak a másik őrrel, én is szeretném megfáradt hátasomat elhelyezni, megetetni, lecsutakolni valamelyest, igazán rászolgált már.*


// Külső leírás, egyenlőre ami most látszik, aztán majd később részletezem:
Nem sokminden látszik a megfáradt utazóból első pillantásra, ugyanis a hidegre való tekintettel egészen beleburkolózik hosszú, viseletes, lángvörös köpönyegébe -mit akár palástnak is hívhatnánk-, ami bizonyára látott már jobb napokat is, az eredeti árnyalata, mint maga a lobogó tűz, olyan lehetett, de mára már az alja tépett, színe megfakult kissé, hiszen viseli az út porát rendesen.
A hátán a köpönyeg felső szegélyéből fekete bőrszalaggal körbetekert fegyvermarkolat kandikál ki furcsamód, fegyver viselésének kevésbé szokványos módja ez.
Kisebb szemlélődés után megállapítható -na meg az elejtett mondatból is hallható-, hogy a nyeregben ülő alak nő, egészen hosszú, hullámos, vöröses haját mindenfelé cibálják a hideg fuvallatok, ő pedig konokul leszegve fejét halad előre lova nyergében az istálló felé, kezein bőrből készült fekete kesztyűk, egyikkel a nyeregbe kapaszkodik, másikkal köpenyét húzza össze magán, majd tartja szorosan összefogva. Ruházatából ezen kívül már csak a szinték fekete csizmák láthatóak, minden mást takar, illetve véd a hideg elől a jobb napokat is megélt köpönyeg. A tartása egyenes, csak a fejét szegi le a könyörtelen szembeszél miatt, háta mögött a nyeregben nagyobb méretű szürke vászonzsák.
Magasságát tekintve átlagos, vagy talán az átlagnál kicsit magasabb, olyan 170 cm lehet, a hajzuhatag alól olykor-olykor elővillan hófehér bőre, szépen metszett arcvonásai, és egy büszke, de megfáradt smaragdzöld szempár. //

[Fuhimi Rokuro]

//Rövidre nyírt barna haja az ég felé mered, szemei szürkés színűek. Kecskeszakálla és bajusza ugyancsak rövidre vágott, arcát borosta tarkítja. Jobb szemöldökét régi heg csúfítja, mely szeme alatt is folytatódik. Átlagos magasságú ám kissé erőteljesebb testalkatú. Lazán szabott fekete nadrágot és vasalt orrú fekete bakancsot visel, felsőtestét vastag posztóból készült szürke kabát takarja, melytől megszabadulva láthatóvá válik az alatta viselt szürke mellény és fehér ing. Ívelt pengéjű kardja a bal csípőjénél lóg, tenyérnyivel derékszíj alatt, vérvörös lakkozott hüvelyben, markolata is vörössel szövettel van bevonva.//

Miután végeztem lovam leszerszámozásával és lecsutakolásával, vetettem egy jó ölnyi szénát elé a falon elhelyezett tárolóba, majd vállamra kanyarítom a zsákomat, a nyeregtáskát és a nyeregszerelvény mögül leoldott, átkötözött pikkelyvértet és elindulok a torony felé. Menet közben udvarias főhajtással köszönök az istállóban lévőknek.

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

Belépésekor köpenyembe burkolóztam, ami tetőtől talpig beterített (csak az arcom és a csizmám orra látszott ki), amin a rendünk Északon jól ismert arany köre látható. Üdvözléskor nyílik a köpeny, és láthatóvá válik a szintén jó minőségű, de határozottan viseltes öltözetem a jól ismert arany körrel, a derekamon a kardom és a hátamon egy megrakott bőr hátizsák. Kell lennie egyéb felszerelésnek is, de az nincs most nálam. Középmagas, harmincon túli ember, fekete a haja, szakállas és a derekán az öv hossza alapján pocakot is kezd ereszteni.

Neidhart felé is biccentek egyet, de a csúfolódására egy kényszeredett félmosoly jelenik meg az arcomon, majd a grófhoz intézem a szavaim: - Unatkozni, minden esetre, nem fogunk.
- Cudar idő készül odakint, őrgróf úr! Jobb is itt bent a melegben, széltől védve, ezek között a falak között. Igen szép, neves falak! A régi korokról és a dicső ősökről sokat elárulnak az értő szemnek - remélem, hogy sikerül a gyengéjére tapintani a grófnak, és elindítani/újraindítani valamiféle beszélgetést.

Leveszem a hátamról a hátizsákot de még véletlenül sem adom ki a kezemből; lassacskán elindulok befelé, a kandalló irányába. A szakállamról és a bajszomról a lassan felengedő ráfagyott párát lassú, komótos mozdulatokkal törölgetem.

[Arsene]

(Rinaldo)

*Az ellilult ajkú, pirosodott orrú, amúgy szinte sápadt bőrű férfi ember, szélmarta könnyeit törli az arcáról. Könnybe lábadt szemeiben az ég színével tekint, e körül harminc telet látott ifjú. Pödrött végű hetyke szőke bajusz, állán kecskeszakáll öltözteti arcát. Széles karimájú szürke kalapjában, egy tenyérnyi fodros fekete toll díszeleg. A kalapja, szemöldökéig takarja arcát, s ez alól a vállig érő kese haja, hullámokban zuhog köpenyére. Fakó barna köpenyének jobb oldala takarja a testét, míg a bal oldala, hátra dobva mutatni engedi ez alatti öltözékét. Fehér inge gallérjai között bordó nyakkendőt takar a szürke bársony zeke, szintén szürke nadrágja pedig fekete lovaglócsizmában végződik. Kezein, fekete bőrből vívókesztyűk, derékszíja mellett, külön fegyverövre csatolva, ezüsttel futtatott rapírnak díszes kosara látszik hüvelyéből. Ez a hüvely, vékony barna bőrszalaggal van még betekerve. Nyereg, nyeregtáska, ugyancsak fekete színben, rézcsatok díszítik azt. 185 magasságú, vékony testalkata csupán átlagos vonásokkal kerekít összképet róla. Mintha merevre dermedt volna, almásderes lova hátán és büszke tartása, így most enyhén összefagyva, inkább egy bohóc látszatát kelti, amin azért enyhít mikor észreveszi magát... Nem sokat törődik a kapuőrökkel, szinte senkivel és semmivel,.. ám amikor egy női hang csengése zenél fülének, igen érdeklődő szemmel pillant a tűzvörös zuhatagra, aki előtte lépteti lovát az istálló felé. Merthogy a tőrkardok és lovak mellett.. vagy inkább mindazok előtt, a szép hölgyekért is megbolondul. Ki hitte volna, hogy ő is épp az istállóba tart a szép lovát leszerelni és ellátni minden jóval?*