Hart meglepődve hallja, amint egy fiatal férfi meghívja őt. Elmosolyodik, majd feláll asztalától, és odasétál az úrhoz. Mikor odaér, meghajol, a veleszületett hanyag eleganciával, még szélesebben elmosolyodik, és bemutatkozik:
-Áldott szép estét kívánok Önnek, jóuram. A nevem gróf Hart Bel Laumel, vándor párbajhős és nemes. Önben kit tisztelhetek, aki felajánlotta, hogy vacsorám kölcségeit fedezi.-majd mielőtt válaszolna, hozzáteszi:
-Kérem, ha van kedve, csatlakozzon asztalomhoz, ésköltsük el az estebédet ketten. Rossz a gyomornak, ha egyedül kell étkezzen-majd még egy aprót biccent fejével.Tartásából, és beszédstílusából is látszik, hogy született délvidéki főnemes.
*viszonzom a meghajlást, majd válaszolok*
- Köszönöm, hogy elfogadja szerény meghívásom. Az én nevem Eldwyr Bounries. Jómagam is vándor volnék. Zenész-krónikásként lopok színt az unatkozó hölgyek életébe és ha a sors úgy hozza, pengét akasztok féltékeny a férjeikkel. Sajnos túl sok időt nem tudok az asztalánál eltölteni, mert hamarosan egy párbaj felkérésnek kell megfeleljek.
Hart figyelmesen hallgatja a férfi beszámolóját, ám amikor az elér apárbaj részhez, szinte kigúvadt szemekkel hallgatja.
-Felcsigázottengem jóuram, ezzel a párbaj témával. Ha nincs ellene kifogása, egy kupa bor mellett elmesélhetné a történteket, és jómagam adnék pár szerény tanácsot, esetleg megbeszélhetnénk, miként tudna egy magamfajta párbajozó segíteni önnek-mosolyodik el kedélyesen, és kezével invitáló mozdulatot tesz asztala felé.
-Gondolom pár szabad perce azért még van-
//kérlek majd írd le a karakteredet,pl a faját és a kinézetét, hogy el tudjam képzelni.Köszi//
//185 cm magas; kb. 83 kg; szürke szem; ezüst színű, hátközépig érő haj (fekete bársony szalagot használok hajpántnak); markáns arc; arányos testalkat, hegyes fül, emberi vonások. Öltözetem: hosszú szárú könnyű bőrcsizma, fekete bársonynadrág , vastag bőröv, zöld színű, bő vászon ing, könnyű derékig érő mente, vivó kesztyű, széles karimájú kalap.//
*elégedetten nyugtázom, hogy újdonsült beszélgető partnerem érdeklődését felkeltette a mai párbajom. Elindulok az asztal felé *
-Bizony a tanácsok, és a segítség jól jön. Mivel még nincs párbaj segédem, ezért nagyon megtisztelne ha vállani, hogy a párbajsegédem legyen.
Hart kicsitmeglepödött, mikor Eldwyr a párbajsegédjének felkérte, de ez nem látszott arcán.
~Azt hittem, engem fog megkérni, hogy párbajozzak helyette~
-Természetesen vállalom, hogy a párbajsegédje leszek.Egy úriembernek bármikor segítekkészséggel és örömmel.Elmondaná, hogymi a párbaj oka?-majd leültek az asztalhoz, és Hart rendelt a kocsmárostól egy üveg predoci 3 fürtöset//ha van... // és két kupát hozzá, majd töltött a kupákba, éskoccintásra emelte sajátját:
-Emelem poharamÖnre, Eldwyr Úr, akit bár csak most ismertem meg, ám annak tiszta szívből örvendek, hogy talpig úriemberrel hozott össze a sors-majd koccint Eldwyrrel, éskortyol a borból.
*nagyot kortyolok a finom borból és bele kezdek a mondókámba a kikapós asszonyról, a hirtelen megjelent férjről, a levélkéről és a ma délutánra tervezett piknikről*
- Remélem nem untattam nagyon a hosszúra nyúlt mondókámmal és továbbra is méltónak tart bizalmára. Amikor belépett a fogadóba, éppen a tulajtól próbáltam információt szerezni a kihívóról aki a szerinte darabokra fog kaszabolni. Kérem ossza meg velem a véleményét a helyzetemről Gróf Úr!
*miközben Eldwyr beszél, folyamatosan a szemébe nézek, de közben figyelek a körülöttem zajongó tömegre is*
-Eldwyr Ura, először is kérem, ne szólítson Gróf úrnak, a címemet nem használom-mosolyodik el Hart, majd újból belekortyol a borba, leteszi a kupát az asztalra.
-Nos, mivel a véleményemre kíváncsi, elmondom természetesen.Ha ön még nem párbajozott, de ellenfele igen, akkor nagy bajban van, hiszen akkor ez az ismeretlen ismerős Úr sokkal jobban tisztában van a párbaj kódexel mint Ön, épp ezért még inkább felelősségemnek érzem, hogy Önnel tartsak, és segítsek Önnek a párbaj alatt.-mondta, majd felhajtotta maradék italát, ésránlzett Eldwyrre azzal az örökösen mosolygó szemeivel.
-Nem kéne indulnunk?Úriember nem késik.-fejezi be mondókáját kacagva.
*A fogadós hozzáadja a mostani fogyasztásotokat a számlához. Így összesen: 5E lesz a számla.. Eldwyr kifizeted és ezzel el van minden rendezve ahhoz, hogy elinduljatok a párbajra.*
- Az Istenek legyenek önökkel! Remélem nem ez volt az utolsó taálkozásunk. Kérem ide jöjjenek vissza, ha minden rendben lesz! Akkor este minden számlájukat én állom majd! várom önöket! Lithas!
*Majd a köpcös fogadós visszatér a munkájához.. Összeszed a holmidat és kiléptek a fogadó ajtaján. Meilőtt kilépnétek visszapillantotok a fogadósra: arcán látszik az aggodalom. Saját baljóslatú gondolataitokkal léptek ki délután a nyüzsgő városba. Még van időtök bőven, hogy odaérjetek..*
//Vond majd le Eldwyr te is a pénzt
//Itt azért álltam meg, hogy ha még szeretnétek valamit csinálni a városban, akkor legyen rá lehetőségetek..
Hart felteszi fejére vajszínű kalapját, felveszi hermelinprémes kabátját, majd biccent a fogadósnak, a mellette elhaladó kiszolgálólánynak, elkapja a kezét, meghajol, és kezet csókol neki:
-Kisasszony, mai napom már csak egy árnyéklét lehet, mert most elkell válnia szememnek csodás alakjáról és tündöklő arcáról-mondja, azzal előre engedi Eldwyrt, éskilépnek az utcára, a tolongó emberek kavalkádjába. Jól magára erősíti erszényét, majd elindul a társa után.
-És ön, Eldwyr Úr, ha szabad érdeklődnöm mióta van Erionban?-
<Hart Úr itt léptem mellettem, a tőrkardom az oldalamon, az íjam és a nyílvesszőkkel tele tegez a lovamra erősítve, a lantom a vállamon átvetve, mégis valahogy bizonytalan vagyok. Még mindig nem tudom ki az ellenfelem. >
*[i]A társamhoz fordulok és megszóllítom/i]*
- Remélem a párbaj után vissza térünkegy közös kis mulatozásra. Ha már a fogadós ilyen könnyelműen felajánlotta.
Hart lmosolyodik:
-Természetesen, Eldwyr Úr.De akkor meg kell ígérje, hogy a következő vacsoránkat, amit együtt költünk el, én állom. Ha nem engedné, megsértene.
~Látszik, hogy nyomja valami a szívét. Biztos a párbajtól fél. ~
-A párbaj miatt ne legyen gondja. Legyen gyors, pontosés becsületes. És ne féljen, én végig maga mellett leszek.
- Nem venném a lelkemre ha bármivel megsérteném. Tehát a következő vacsoránkat Ön állja. Nagy örömömre szolgál, hogy egy ilyen láthatóan nemes gondolkodású Úrat vezérelt elém a sors, mint Ön. Köszönöm a tanácsot, de igazság szerint attól tartok, ami előtte történhet. Csapdára számítok. A kihívóm ismeretlen, és helyszín is.
-Igaza van, jobb ha felkészülünk azért ilyenekre, de reménykedjünk, hogy nem csapda. Ám ha mégis az lenne, megkeresem az említett Urat, és kihívom párbajra, indokom persze gyávasága és becstelensége lenne.-mondta kedélyesen.
Láthatóan optimizmusán semmi nem tudott változtatni.