(Ybon DiNael)
*Elgondolkodik.
<Tényleg tud valamit az öreg. Ezt meg megtartom.>
*Azzal elsüllyeszti az amulettet a zsebébe. Megköszöni az öregnek a segítséget, és elindul a mondott irányba. Megáll a fogadó előtt, és végignézi. Körülnéz, hátha talál valakit, aki vigyázhat a lovára, de ha nem talál, akkor megkeresi az istállót és beköti a lovát. Miután ezt elvégezte, belép a fogadó ajtaján. Vigyázva, nehogy valami meglepetés érje. Odalép a pulthoz, és megszólít valakit, aki éppen ott van. 
-Egy szobát kérek. Ha lehet, ne legyenek patkányok az ágytársaim.
*Csuklyája fején van, így elég félelmetes lehet egy egyszerű embernek.
			





 !Azt hiszem jobb lesz valami okosságot kitalálni!*
 !Azt hiszem jobb lesz valami okosságot kitalálni!*

 ). A kerek faasztalokat piros abrosszal terítették le. Az összkép elég felemelő látványt nyújt. Nem hasonlít azokra a megszokott lebujokra, ahol már annyiszor megfordultál.
). A kerek faasztalokat piros abrosszal terítették le. Az összkép elég felemelő látványt nyújt. Nem hasonlít azokra a megszokott lebujokra, ahol már annyiszor megfordultál.