Al-Abadanai kalamajka

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Felveszem a fegyverzetem tartószíjait és elrendezem a hátamon a két simára csiszolt és sötétvörösre lakkozott rövidbotot valamint a keskeny, egyenes kardot. A botok vége a bal, a kardmarkolat a jobb válam felett meredezik, hogy bármikor előránthassam őket. Közben a közeledő alakot szemlélem és figyelem a környezet rezdüléseit is egy esetleges támadásra számítva, hiszen a sivatagi haramiák hírhedetten aljas és elmés sakáljai az ibarai homoktengernek.*

<Lássuk ki ez az idegen. Ha utazó, talán tud segíteni a további uticélom kiválasztásában, hisz azt sem tudom pontosan merre keressem a városokat. Ha pedig rabló, akkor...Velar legyen írgalmas hozzá és társaihoz!>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - El Zashrad városa
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Joakim Assante (Ralog Gebbro) , Fergia Yitulin (Szitakötö)
_____________________________________________________________

*Ahogyan felteszed kérdéseidet Afuz halkan, nem zavaróan a helyiségben lévő gárdistáknak fordítani kezdi a kihallgatást. A gyanúsított mögött lévők arcát láthatod csak, de semmi jót nem tudsz leolvasni róluk. Arcuk mérhetetlen haragot sugárzik. Dühödt villámok cikáznak szemeikből, amikor Afuz épp azt fordítja, hogy nem ő a gyilkos – látszik senki nem hisz neki. Egy-két őr keze meg-megremeg a kardja markolatán – melyből arra következtetsz, hogy nem sokáig fogják bírni idegekkel. Amikor dzsad nyelven szólsz Jaszafhoz, és befejezed mondandódat a hátad mögül halk morgást hallasz. Hiányos nyelvtudásoddal pár szót tudsz csak elkapni belőle: asszony, gyilkos, kard, kettő. Jaszaf feláll a helyéről, halkan bár, de nagyon határozottan beszél az előbb megszólalóval – Afuz kicsit kínosan tekint rád – így eltudod képzelni, miről is folyhat a beszélgetés. Ideges arccal és tele feszültséggel a gárdavezető öt emberére rámutat, majd a többieket kizavarja a helyiségből. Egy-két fő vonakodik elhagyni a helyiséget, de Jaszaf ordítására már spuriznak is kifelé. Felvonod szemöldököd ezen a helyzeten – de örülsz ennek a fordulatnak. Visszaülvén a helyére válaszol a kérdéseidre. Csak pár szót értesz meg – ezért Afuz fordít neked.*
- A gárdavezető nagyúr azt mondja, hogy senki tanú nincs, hogy mi történt a hajón. Ian Talverin a halott gárdista szolgálati időben ment fel a hajóra, azzal az okkal, hogy fényeket látott rajta. A vele tartó társait visszaküldte a székhelyre, hogy nemsokára utánuk megy. Mivel ő a közvetlen felettesük volt, nem akadékoskodtak. Egy óra elteltével indultak vissza, hogy megkeressék, ekkor a hajónál már ott volt Dradorz, és ő mondta, hogy valami történhetett a hajón, mert ordítást és üvöltözést hallott. A gyanúsított lépett ki a kabinajtón, akit Dradorz tett ártalmatlanná. Megtalálták nála a véres dzsambiát, és a többi tárgyat, valamint a kabinokban a hullákat. Megkötözték, elvettek tőle mindent, s bevetették egy cellába. Ez volt tegnap este. Továbbá már nem egyszer hallotta, hogy nem bűnös valaki…minden gyilkos, rabló, tolvaj ezt mondja…be kell bizonyítani…
Fergia – Jaszaf azt mondja, hogy két heted van arra, hogy megtaláld az igazi gyilkost, ha szentül meg vagy győződve ártatlanságáról – ő addig visszamegy a cellába. Mindent a rendelkezésedre bocsát, amit csak kérsz és módjában áll teljesíteni – szabad kezet kapsz…

*Mindeközben Joakim szótlanul nézed a nő idegen nyelvű társalgását a jobbján ülő dzsad fehérruhás férfival. El nem tudod képzelni miről is társaloghatnak és ki lehet a férfi. Az enyhe csetepatékor viszont arra következtetsz, hogy az a fehérruhás alak valószínűleg a felettese lehet a gárdistáknak. Elgondolkodva hallgatod, hogy mit is fordít a nő balján ülő férfi. Dradorz neve hallatára undorodva húzod el a szádat – gondoltad, hogy ő vágott gyomorszájon, mert akkora ökle csak neki lehetett egyedül a városban… Agyad lázasan jár mit is mondhatnál védelmedben még…*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - sivatag, As Sa'an városa
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Flamme O’Styg (Flamme O’Styg)
_____________________________________________________________

*Morcosan tudomásul vetted a dolgok állását – amiért egy hiányos fogazatú vigyort kaptál a képedbe az öregtől. Megszaporázza tevéjének lépteit és előre siet. Már nagyon kezded unni ezt az örökös mászkálást itt a semmiben. Vágyódsz valami normális életre már. Alig várod, hogy megérkezzetek a megemlített városba. Nem törődsz már semmivel, csak az jár a fejedben, hogy végre elnyújtózhass egy dézsa vízben, hogy egy kényelmes puha ágyon aludjál, és hogy ne kelljen minden csepp vizedet beosztanod. Normális emberekre vágysz, akikkel tudsz beszélgetni, akik meg is értenek téged. Vágyakozva mennek el az órák a fejed felett. Tikkasztó hőség kerekedik lassan, a nap már magasan jár felettetek. Ilyenkor már rég megszoktatok állni sátrat verni, hogy a déli napsütést átvészeljétek. Valahol a messzeségben megcsillan valami. Tekintetedet hosszasan szegezed oda – először délibábnak gondolod, de lassan kirajzolódnak a mecsetek kecsesen ívelt kupoláinak körvonalai. Nem telik bele csak egy fél óra, és megérkeztek a várost körülvevő hófehér, majd 3 méteres falaihoz. A falakról áradó vakító fehérséget egy helyen egy hatalmas kétszárnyú kapu töri meg, ami épp zárva van. A kapu elé érkezvén a karaván megállni kényszerül. Előrébb tevegelsz, hogy megtudjad, mi is folyik itt – miért nem mehettek be. Az áru tulajdonosa épp beszédbe elegyedett egy igencsak díszes ruhába bújt aranyszálakkal szőtt turbános férfival. A beszélgetést nem érted meg, de Talverin arcáról le tudod olvasni, hogy nem örül annak amit hall. Valamiért nem lehet bemenni a városba – de vajon meddig. Amikor befejezik a beszélgetést a „főnök” egy hangos kiáltással maga mellé rendeli minden emberét. Dzsadul elmondja mi is történt, mire nagy hőbörgés támad. Mutogatások és haragos kiáltozások – káromkodások – közepette a társaság szétszéled – és a sátrakat kezdik felállítani. Talverin rád néz elmosolyodik tenyérbe mászó képet vágva ezzel. Odalép hozzád és elmondja mi is történt.*
- A kapuőr az imént arról tájékoztatott, hogy nem mehetünk be a városba. Történt ott egy szörnyű gyilkosság – és amíg el nem kapják a tettest, addig se ki, se be nem engednek senkit. Úgyhogy felállítjuk a sátrakat és várunk. Imádkozzon mindenki a saját istenéhez, hogy minél előbb bejussunk.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana -
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Salah ibn Mu’tasim (Alauron) , Kalmon Yadah (Quator ar Zaraquer)
_____________________________________________________________


*Míg Salah lassan a magányos illető felé irányítja tevéjét, látja, hogy amaz igencsak szedelődzködik. Ahogy közelebb és közelebb ér tisztán ki tudja venni, hogy különböző fegyvereket aggatott amaz magára, majd miután végzett ismét felé fordul és figyeli. Ahogy szándékozott kb. 10 lábnyira közelíti meg majd egy félhangos parancsszóval megállítja tevéjét és a magasbó tüzetesen megszemléli az idegent - aki szemmel láthatólag nem ibarai ember. Kalmon a megtorpanást nem tudja hová tenni. Kicsit aggódva és egyre emelkedő adrenalin szinttel figyeli a dzsad származású férfit a tevén. A homokdűnék közt minden csendes - még szellő sem lengedezik. Hirtelen fülledt melegnek érzi a még csak éppenhogy kibúvó napsugarakat. Megfordul fejében, hogy meg kellene szólítani - de vajon érti-e a nyelvét ez az őslakos? *

//Lehet ismerkedni - amibe csak akkor a legvégső esetben szólnék bele...
Karileírást adjatok egymásnak azért...//

[Gorden Harunn]

<szegény anyám már hogy várhat. De ennek utánna járok. Hátha valami rablóbanda felderítője az.>
*még egy tétova lépést tesz a nyomok felé, de aztán úgy dönt hogy hagyja pihenni szegény öreg tevéjét*
-Jól van Darag.Pihend csak ki magad. Változik az útirányés ki tudja mikor érünk a városba.
*1 óra múlva el is indul tevéje hátán a nyomokat követve*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - valahol a sivatagban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Gorden Harunn (Gorden Harunn)
_____________________________________________________________


*Lassan telik el az egy óra pihenésre szánt időd. Végig járt az agyad, hogy mit is tegyél, végül is úgy döntesz, hogy követed a nyomokat, hátha valami rablóbanda felderítője. Ha rajtad áll, már nem fog vinni semmilyen hírt sehová, ha igaz a feltevésed. Még ha csak egyet is ártalmatlanítasz… annyival is kevesebben tapodják az ibarai homokot. Egy aggodalomra adó gondolat beférkőzi magát elmédbe: mi van ha letér az útról, s nyomait követni tudod egy darabig – addig amíg a gyenge fuvallat hatására kavargó homok örökre el nem nyeli. Hiába ismered a sivatagot és ezt a vidéket, már jó ideje nem jártál erre – és nem biztos, hogy visszatalálsz a karavánútra…Mégis vállalod e kockázatot. Az idő leteltével Daragot indulásra készteted, aki ismét egy hangos bőgést ad. Felülsz rá, és indulásra ösztökéled. Lassan ered neki az útnak. Kicsit nehezen követed a tevéd hátáról a nyomokat – melyeket szintén egy teve hagyott maga mögött, de örömmel konstatálod, hogy azok a városodhoz vezetnek – tehát mégsem kell letérned utadról. Talán egy órácskát tevegeltél, amikor a dűnék közt meglátott szemed valami szokatlant, valami mozgást. Épp utadba esik – a nyomok is arra vezetnek. Nem sietteted Daragot, haladsz ugyanabban a tempódban tovább. Lassan kirajzolódni látszik, hogy egy teve és utasa halad – vagy áll – előtted – talán 2-3 mérföldre.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Alacsony, körülbelül 160-170 cm magas, vékonycsontú ember vagyok. Enyhén sárgás bőrrel és kissé vágott, zöld szemmel. Egyenesszálú fekete hajam a füleim aljáig ér. Ruházatomra nézve könnyű bőrcsizmát, fekete bő nadrágot és világosszürke tunikát hordok. A unika bő ujja alól időnként elővillannak ezüstösen csillogó alkarvédőim. A homlokomat ezüst fejpánt övezi.*

-Üdvözöllek utazó. Nevem Kalmon Yadah. *Szólítom meg közös nyelven, melyet enyhe északi akcentussal beszélek.*[/i]

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Hidegvérrel hallgatja végig a beszélgetést, hőzöngést, nemtetszésnyilvánítást, aztán halkan megszólal:
-Ha valaki szólni kíván hozzám, szemtől szemben tegye, ne a hátam megett morogjon, mint egy nyűgös teve...-célzott arra a valakire, aki mögötte beszélt az előbb, rábízta tolmácsára, mindebből fordít-e le egyáltalán valamit a címzettnek. Szépen végignézte a kihaladó gárdistákat, őröket, ujjain lazított.
-Szabad kezet kapok? Rendben.-fogadja el az ideiglenes jogkört Fergia, mindet pyarul, és a gyanusított szemeibe nézve. Kihasználva a lehetőséget, elméjével a férfi felé nyúlt, s üzenetet formált meg szavak nélkül, kérőn: "Működjön velem együtt, akkor ki tudom juttatni.Én hiszek önnek, de ők nem". Azután pillantását a gárdavezetőre vitte:
-Ki az a Dradorz? Hol van most? Hozzák elém kihallgatásra.S mindenki mást, aki a kérdéses idő közelében találkozott a fogollyal. -a lovagra sandított és úgy folytatta-Remélem, annál többet tud nekem mondani, hogy vétlen és csak ott sétált. Mit keresett a hajón? Egyedül tartózkodott? Kikkel érintkezett? Mit keresett magánál az a dzsad fegyver? Egyáltalán a magáé? A jelen levők állítják, önnél találták, véresen, és azzal hajtották végre a gyilkosságokat...
<Amit én is megnézek majd, mert azok a szép csillagok...Hm...>
Ahogy gyorsan eljutott fejében idáig, meg is jegyezte Afuznak:
-A holttesteket megint meg fogom vizsgálni. Az egyik matrózt és Ian Talverinét is. Főleg, hogy az utóbbin nem végezték be a munkát. Te pedig segítesz nekem benne. Tudasd Jaszaf nagyúrral, hogy a boncolás eredményeit hozzáférhetővé teszem számára.
<No, a "babszemet" kicsit félre kell tenni. Sebaj. Van időm majd máskor. Ez frissebb eset, és a bomlás ár így is elkezdődött, hiába a balzsam>
Eltervezte azt is, hogy a kihallgatás után még egyszer átnéz minden holmit és ha teheti, magához veszi a férfi medálját.

[Alauron]

(Salah)

Miután megállítottam, nemes hedzsintem nyergéből tekintek le az utazóra.

//A teve nyergében ülő dzsad férfi fajtájának jellegzetessége szerint szintén nem túl magas, középtermetű. Szeme barna, haja el van takarva, de feltehetőleg az is sötétbarna lehet. Habár arcát részben fedi kendője, látszik nem visel szakállat, sem bajúszt, viszont nem szegénykedig barázdákban, miszerint kora már harmincas évei közepét mutatja. Öltözéke a homok színét idézi, és halványsárga tevéjén egész beleolvad a tájba kellő távolságból. Kivételt képez a fejét körbefonó égszínkék szövet, ami kendőjével össze van fonva. Mivel úton van hosszú kaftánját szélesen szétterítve hordja, fegyverei közül a bal oldalán díszelgő, tőr nagyságú, vagy annál egy kicsivel nagyobb, hajlított végű fegyver látható, ami markolatában kővel díszített, és számtalan dombornyomással ékített tokban pihen. A másik oldalán lógó nagyobbikat, nem lehet jól megfigyelni. Nyakában valami lóg egy láncon. Nyerge mögött felkötözve egy nagy zsák hever.//

Jól megszemlélem az iegent.
<Magasságos Galradzsa az égben, ilyen furcsa szerzet sem fordítja orcáját mindennap a homoktenger felé....>
Szavai hallatán mintha egy kissé elégedetlen képet vágnék.
<Ezt a néhány szót vajon üdvözlésnek szánta volna, vagy olyan szerencsétlenül válsztotta útját, hogy sosem járt virágtól illattal csöpögő városaink egyikében? Biztosan, mert ha járt volna, akkor már rég homokba ásva heverne valahol, ha ilyen modortalanúl veszi szájára a szavakat. Már hallottam hogy a külországiak ilyen műveletlenül, szavak nélkül beszélnek, de hogy ennyire igaz..>

Dzsadúl:- Légy üdvözölve Furcsaszemű Idegen, aki egyedül jár bátorsággal karöltve, aki merészen elvándorol én kedves hazámba, a homokon túli nagy földekről.

(látok nála tevét, vagy lovat?, sehol nem szerepelt, hogy van e neki...)

[Ralog Gebbro]

(Joakim Assante)

*Gondolatait szedi össze, hogy hogyan is mondja el az utóbbi pár nap eseményeit röviden - mert hát sokat beszélni nem szeret. Ekkor érkezik meg elméjébe a nő üzenete. Szemei rávillanak és fejében egy kérdés formálódik meg - vajon ki lehet? és mit tudhat? - ha az elme hatalmához ért? Ránéz fergiára. Bólint egyet a fejével miközben a nő szemeibe néz, ezzel egyidőben beszélni kezd.*
- Jól van ... megértettem a helyzetemet...
Mint már mondtam Pyarronból érkeztem ide. Nagyon hosszú út van a hátam mögött, több hónapja üldözök egy barátom és rendtársam álltal megbélyegzett személyt. A személy becenevét voltam eddig képes megtudni - és apró morzsákból, informátoroktól eddig követtem. A Véreskezű Sakál bűne - merthogy ez a beceneve - az, hogy öt rendtársamat akik a barátaim is voltak minden ok nélkül megölt. Ők épp egy küldetésről tértek vissza a rendbe. Hogy miért és hogyan vitte véghez cselekedetét - nem tudja senki...
A városba tegnap előtt érkeztem. Megszálltam a Tengercsendje fogadóban. Tegnap kezdtem el a kutatásomat a Sakál után. De a város egésze olyan képet adott, mintha mindenki őt bújtatná. Mindenki mindenki ellen beszélt - és az a kétárbócos hajó ... minden jel arra mutatott, hogy ott húzta meg magát a Sakál. Azért következtettem erre, mert a képét megmutattam a kapitánynak és ő állította nem látta még soha életében. Kérdezősködésemre még elmondta, hogy nem szándékszik kifutni a tengerre, mert nincs mit szállítson. Viszont az a gárdavezető azt mondta, hogy három nap múlva készül kifutni egy igen nagy és értékes fűszerszállítmánnyal, amit karavánon keresztül fog megkapni. Már az engedélye is megvan a kifutásra. Dradorzzal is találkoztam tegnap - mert állítólag jól ismeri a sivatagot... és kérdezősködtem tőlle, hogy a Sakál járt e nálla, hogy jópénzért, bármiért elkalauzolja a sivatagban... de semmi eredmény... attól függően, hogy ő egy igen furcsa alak... normális... csak nagyon különc...
Tőlle is azt hallottam, hogy a hajó kifutni készül ... ezért a gárdavezetőhöz szalajtottam pár rézért egy utcagyereket... hogy fél óra múlva találkozzunk ott, hogy ne egyedül legyek, hogy ne egyedül kelljen átkutatnom a hajót, hogy helyi hatóság is jelen legyen... kicsit később érkeztem meg ... mivel nem volt ott senki és egy fertály óra múlva sem érkezett meg a gárdavezető - így úgy döntöttem, hogy lemegyek egyedül a hajótestbe és saját kezembe veszem a dolgokat. Odalent egyből a kapitány kabinjával kezdtem - remélvén, hogy ott van. Az első helységben voltak a matrózok maradványai - feldarabolva... hörgések jöttek a mögötte lévőből - mely egy titkosajtó mögött helyezkedett el...ugyanis ott az az ajtó előszörjártamkor nem volt látható... Bementem abba a helységbe és ott láttam azt a szörnyűséget... ahogyan az az ember csupaszon ott feküdt az asztalon... felnyitva mint egy sertés... ... ... soha nem fogom elfelejteni azt a képet.... láttam már szörnyű dolgokat.... de ez túltett rajta... túltett mindenen ... ... ... Az a görbe tőrszerűség ott heveret a földön egy ezüst karkötő mellett - mindkettőt magamhoz vettem, bizonyítékként ...
Végigjártam a hajót, hogy hátha találok még valakit ... ... élőt, holtat....de rajtam kívül senki nem volt rajta... Ezért elindultam vissza a fedélzetre a gárdavezetőhöz készültem ide - legalább is ha ez az építmény itt van a tenger közelében... ... Azért, hogy beszámolhassak a történtekről ... Kinyitottam a fedélzeti ajtót ... és egy hatalmas ököl vágott gyomorszájba, mely után már csak a cellában tértem magamhoz.
A többit meg már tudják...
*Beszéde közben hol ide néz, hol oda - de ha valakire fordítja tekintetét, akkor az illetőnek belenéz a szemébe. Őszintén hatnak szavai - és a hajóban átéltek, látottak igencsak mély nyomott hagyhattak benne.*
- Nekem kötelességem azt a férfit elkapnom - s bosszúmat bevégeznem... Nem hagyhatom hogy szabadon kószáljon Yneven - miközben ártatlanokat gyilkol meg... ily kegyetlenséggel... ... az az ember még élt miközben mindene kilátszott testéből.... és ... és... én megszabadítottam szenvedéseitől azzal a görbe tőrrel ... nem bírtam nézni, ahogy az élet kínok közt távozik testéből... nem hagyhattam, hogy lelke oly szenvedésen menjen keresztül...
*Utolsó mondatait megtörten meséli el. Bár nyugalmat és hideg vért erőltet magára, látszik rajta, hogy az amit akkor átélt szörnyű volt számára, hogy lelkében mély nyomott hagyott az ott látottak.*

[Flamme O'Styg]

~Azt az idétlen vigyort egyszer letörlöm a képedről. Te sivatagi kutya! Hogy Sogron rohassza le a bőrt a fejedről! Én ezekkel még egyszer nem fogok hálni. Talán beengednek egy paplovagot.~
*Flamm leszáll sivatagi paripájáról és kimért léptekkel sétál oda a kapu őrhöz. Látszik rajta, hogy nem ide valósi, és messziről lerí róla, hogy valamilyen kalandorféle lehet.*
-Üdvözlöm a Kapuőr uraságot! Flamme O'Styg vagyok, Ordanból érkeztem, a templom küldött. Küldetésem lenne ebben a gyönyörű városban, szeretném ha beengednének...
Megmutatja a szimbulumát a nyakában, ha ennyi nem lenne elég még a kardokat is előveszi, csak, hogy bejuthasson. Nem tudja mennyire számíthat arra, hogy megértik a közös nyelvet ezek a nomádok, de egy próbát megér, ha az őr nem tud erre mit reagálni, megpróbálja leírni neki azzal a kis nyelvtudásával, amit a karavánutakon szerzett. Ha ez sem megy, megpróbálja az emberi információcsere leg primitívebb változatával, a jelbeszéddel *
*Közben próbálja úgy dobni a rakoncátlan, hosszú, sötétbarna tincseit, hogy egy pillanatra kilátszódjanak a hegyes fülei. Ezzel a férfi tudatára adni, hogy tényleg semmi ártó szándék nem lakozik Hősünk lelkében*

[Gorden Harunn]

*Ahogyan meglátja a magányos utast, nem lassít, hiszen eddig is viszonylag lassú tempóban haladt. Amikor kb. fél mérföldre megközelíti , (persze nagyon óvatosan) látja, hogy a tevés ember (szemlátomást egy sivataglakó dzsad) egyhelyben áll a dűnék között.*
<Nem vesznek észre. Amint látom nagyon lefoglalja valami . Így legalább zavartalanul megközelíthetem.>
*Ekkor leszáll Darag hátáról és lefekteti. Az öreg állat nagyon készségesen megteszi ezt, ám gazdája parancsára nem alszik el, hanem éberen figyel, hogy bármikor indulhassanak tovább. Gorden a dűnék között, rendkívül gyakorlottan lopakodik a feltételezett rabló felé úgy, hogy meg ne sejthesse közelségét.*


//Gorden bár első ránézésre dzsad, egy picit különbözik a többi sivataglakótól. Magas, erős testalkatú, fekete hajú sötétbarna szemű intelligens arcú ember. Fiatalos vonásai ellenére már közelebb jár a 30-hoz mint a 20-hoz. Egész lényében van valami felsőbbrendűség, szeméből pedig hűvös logika árad, de egy kis szikrája mégis ott van a dzsad tűznek. Homokszínű bő nadrág (egy fekete, piros mintás övvel átfogva, aminek a közepén egy kis rubint van) és szintén homokszínű mellény, bő fehér ing, homokszínű köpeny egy barna csizmával. Hátán pajzs, az oldalán tőr és egy meglehetősen díszes handzsár egy hozzá illő hüvellyel. A teve nyeregtáskáján egy visszacsapó íj és egy tegez, benne sok nyílvesszővel. Amikor nem lopakodik, meg-meg csörren az inge alatt viselt, meglehetősen értékes sodronyinge.//

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

(Se teve, se ló )

*Enyhén összehúzom a szemöldökömet az ismeretlen nyelv hallatán.*

<Velar útjai kifürkészhetetlenek. Sikerült kifognom egy sivatagban kóborló bennszülöttet, aki még arra sem képes, hogy valami közérthető nyelven szólaljon meg.>

*A kialakult pathelyzet feloldásaként az idegen és a környezet rezdüléseire figyelve leülök a takarómra és nekilátok a reggelim kicsomagolásához.*

[Alauron]

(Alauron)

Mikor nem kapok választ, és látja hogy a furcsa férfi máshoz lát úgy döntök hogy végülis megszólítom. Habár máskülömben továbbálnék, de ez az eset annyira egyedi, hogy ne birok kíváncsiságommal:

Immáron közös nyelven:
- Légy üdvözölve Furcsaszemű Idegen, aki egyedül jár bátorsággal karöltve, aki merészen elvándorol én kedves hazámba, a homokon túli nagy földekről, és nem érti szavam, de szerencse jár veled, mert ismerem a nyelvet amit használtál. Talán bajda jutottál, ás állatod kidöglött alólad, hogy magányosan, lábon járod a végtelen homok hazáját?
A hallgatóság számára talán feltűnhet milyen remekül, és szavatosan beszélem a közöst, mintha csak anyanyelvem lenne.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - As Sa'an város falainál
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Flamme O’Styg (Flamme O’Styg)
_____________________________________________________________

*Odalépsz a kapuőrhöz, aki felvont szemöldökkel figyeli közeledésedet. Beszéded alatt végig értelmesen tekint rád – érti a nyelvedet.*
- Üdvözletem messziről jött jóuram! Megértem, hogy Ön ki nem szereti sivatagot – az én hazámat, már szívesen lépné át e gyönyörű város kapuit. Sajnálatára kell azonban mondanom Uraságodnak, hogy e kapukon nem engedhetem be. Hőn szeretett városomban egy nagy mérvű gyilkosság történt, mely igen megrendítő és dühöt szülő tett volt. Ezért a mi nagyon szeretett és mélyen tisztelt sejkünk lezárta a kapukat – se ki, se be se dzsad, se más nép tagja nem lépheti át a kapukat, míg azt a homok alá való gyilkost meg nem találják. Tegnap történt az eset jóuram, s a rettenetes tett felderítése még eltarthat egy pár napig is. De ne csüggedjen kegyelmed ki oly messziről jött szeretett városunkba – ezek a hazámbéli népek gondját viselik uraságodnak – maradjon itt, mulasson velük, üsse el az időt körükben. Ismerje meg nyelvünket, történelmünket, világunkat – és meglátja milyen hamar elmúlik az idő.