Abaszisz: Ifin városa

[Schinter]

Shanil Argus


Kenyelmesen setalgat Trishaval az oldalan.Olykor-olykor meg is fogja a lany kezet es kedves gyermeki mosolyt ereszt meg fele
A holttesteket latva odasetal mellejuk es allva hozzajuk erinti a labat...Belerug egy kicsit es halkan dummogi:

-Hat igen...az elet nehez es mindig van egy nagyobb hal...

Gyorsan Trishara nez es hozzateszi meg a mondandojahoz egy keveset:

-Es nem art ha az embrnek van egy kedves es vigyazo Istennoje,aki fentrol vigyazza minden lepeset

[Kraal Mornan]

(Luure Mos Che'narion)

*A nyugtató szavak elérik hatásukat. Bár az elf figyelme nem lankad, megfeszített izmai elernyednek. Hálásan tekint ple védencére.*

- Köszönöm, Tia. - *suttog.*

[Layla]

(Sal Hiddle)

*Nem érzékel semmit. Csak csendesen ballag Kildar után, és nem fut végig a hideg a hátán, egyszerűen nem hat rá semmi -érzékei nem feszülnek meg a halálszomjtól...a halottak látványa már eltűnt lelki szemei előtt, érzelmei nem kavarognak...csak érzi a jövő hívó szavát, hallja a szél suttogását, mely csendesen mormogja, susogja a fülébe: "Menj, kérlek, teljesítsd be, amiért eljöttél...menj, menj, várnak..." És Ő megy. Megy Kildar után, minden szó nélkül, és várja, hogy mi történik majd...*

[Mesemondó]

____________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, Ifin utcái
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

Halk léptek. Szinte átszelték az éjszaka egyébbként borzongató, hűvös csendjét. A közelben s távolban egy lélek sem moccant: a vékonyka hangok megerősödtek, jóformán átszaggatták a sötétség néma függönyét. Hirtelen történt. Nagyon hirtelen. Sikoly, az éjszaka hideg levegője pedig megborzongott a most jött, kegyetlen fájdalomtól. Luure takarása mit sem ért: Tia félholtan hullott a földre, míg Salamanca egy véres sóhajjal hanyatlott a földre. Elkezdődött a pokol: Kandúr egy félreérthetetlen, vad ordítással ráugrott az egyik Kobrára, aki a legközelebb állt Kildarhoz- kése átszelte a férfi testét, aki holtan zuhant a földre. Két támadó maradt még talpon, akik elszántan, teljes erőbedobással vetették magukat bele a rohamba: a szemükben lakozó tűz megrémítette a földön fetrengő Sal-t és a mozdulatlanul heverő Tia mellett álló Luure-t. A támadásnak olyan hirtelen lett vége, ahogyan elkezdődött...Kandúr dobótűi pontosan célba találtak. A harc után csak véres förtelem maradt...Sal iszonyodva tekintett körbe. Nem erre számított. Dzsana rémülten, földbe gyökerezett lábbal, remegve állt egyhelyben, és Luure-ba kapaszkodott, aki még fájdalmasabb arckifejezéssel szemlélte a pusztulást. Kildar fejcsóválva nézett Kandúrra, aki halkan szólalt meg, de a harc utáni csendbe szinte sikoltásként hatolt a hangja.
-Nem tehetek róla...nem vettem észre őket, csak amikor a társam...egy Szürkecsuklyás...holtan zuhant alá a tetőről. Ő fedezett volna minket, de úgy látszik, elkésett...
Tia megmozdult. Reszketett, és még a vak is láthatta, hogy alig kap levegőt: halálos sebet kapott. Szaggatottan szedte a levegőt, az éltető oxigén lassan jutott csak a tüdejébe: az érzékeny test elernyedt, és szinte már csak önkívülten feküdt a semmi középpontjában...
//... Ezt a hzt Layla írta. Még nincs meg a jogköre, de már munkállkodunk rajta. Egybként Tyss vok BEszélltem Yvette, konzultáltam Laylával, megyegyeztünk. Minden maard a régiben, Layla és én viszont szerepet cseélünk: ő KM lesz... én JK. Kandúr lesz a karakterem. Kiscit magasabb tszű mint atieitek, de udhatjátok ,hogy en ma tápolás végett scinálom midnezt... egyszerűűen csak jó karakter, nem fog visszaélni a készségeivel az tuti Hakea Ello kérte a távozását, meg is kapja, midnenki másra igényt tart az új Km mint Jk fogok írni ezentúl tehát... bocsánat, hogy előrerohantunk az időben, de gyorsan akarjuk folytatni, Hakea viheti a kariját...//

[Tysson-lar]

(Kandúr)

<... Hm... hl lehetnek már... miért nem képes a csürhe mozgni, ha sietni kellene? nem szabadna megvárakoztatni az orkot.. fleg akkor nem, ha szeretnénk, hogy segítsen... ki tudja ezekné l a fajzatoknál mit ér az adott szó...>
* Ekkor hírtelen egy éles katatná, majd ezredmásodpercek elteltével hítelen egy erőteljes pukkanás... a tetőn vigyázóorvlövész a szívén átjárt nyílvesszővel bucskázik le a tetőről... súlyos testének puffanásának hangját az utca vagy tízszeresére növeli... A Kandúr azon nyomban a szekér mögé ugrik... kezében két dobótű terem... egy nyíl vágódik melette a szekér fapallózatába... négy orvtámadó jelenik meg hírtelen..*
<... Ehh az elterelés!...>
* Kandúr villámgyorsan kiszúrja a második emelet ablakából célzó lövészt... mindkét tűt az útjára bocsáltja, míg amaz betáraz... a halálos lövés nyakon találja a férfit... a többi támadó azonban a sikátor felé lendül... a Kandúr idegen eredetű míves tőrét előrántva utánauk iramodik...*
* A csetepaté végén zilált arcával Sal melé lép... megrökönydéssel vegyes aggódó ábrázatáról messziről lerí, hogy milyen megrendült,amikor letérdepel a szeretett láyn mellé...*
- Kincsem.. semmi.. semmi bajod? Ez nem olyan súlyos seb... túléled.. túl fogod élni...

[Mesemondó]

____________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, Ifin utcái
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, éjjel
Résztvevõk: Trisha, Shanil Argus
_____________________________________________________________

*Trisha lábai halkan lépkedtek végig az utcán. Sehol semmi sem mozdult, mintha gyászba borult volna a világ: ahogy a lány Shanillal az oldalán lépkedett, minden idegszálával a feladatra koncentrálva, alig tudott parancsolni magának, és nem előrerohanni, véghezvinni azt, amiért eddig küzdött...de nem maradt már ideje rá. Észrevette a társait, és döbbenete halálos sikolyként tört elő: nyakába dobócsillag fúródott, és a vér lüktetve, tűzforrón, keserűen tört elő apró ajkaiból. Hangja megremegett, már csak egy döbbent sóhajra futotta tőle, mielőtt elterült volna a földön, és végleg elment volna...valahova messze...ahonnan nincs visszaút.*

//Előre is bocs, hogy már én írtam (Layla vagyok), pedig még nem kaptam meg a KM-i státuszt...teljesen jogosan le leszek cseszve, de értsétek meg, most, hogy megkaptam a kalandot, szeretném a szívemen viselni a dolgot...remélem nem haragszotok annyira, és képes leszek élvezhető, jó kalandot levezetni előttetek. Ha valami nem tetszik, szóljatok csak, hiszen még csak tanulgatok. Előre is köszönöm a megértést.//

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*Ahogy elindul a felborult kocsi felé, csak a puffanást hallja, ahogy Tia összesik. Megpördül a tengelye körül, és csak akkor látja, hogy már Salamanca isa földön hever véres rongyaiban. Kirántja kardját, de a sebes északi szélként közeledő kandúr dobótőrei megelőzik. A két fickó holtan esik össze. Kildar fejcsóválva néz Kandúrra. Nem szól semmit, de a tolvaj a kék szemekben a harag lángjait fedezheti fel. Kandúr magyarázata után esik össze Trisha. Kildar eyg ugrással ott terem, és leguggol a fekvő lány mellé. Meredt tekintettel áll fel.

-Kandúr...

*Hangja remeg az elfojtott indulattól. Aztán elfordul a társaságtól, egy pillanatig az égre bámul, majd egy hatalmas sóhaj tör elő a torkából.

[Schinter]

Shanil Argus


Trisha mellet sétálgat nem nagyon ügyelve a környezetre,hisz ha támadójuk akadna,akkor a többi csapat tagok valószinüleg már figyelmeztették volna őket...Meg különben is ki támadna két szent emberre,akik csak sétálgatnak az utcán.
Amikor Trishába becsapodik a dobocsillag és eldőlni látszik egy pillanatra nyitva marad a szája és nem tudja le kezelni a helyzetet,de aztán gyorsan észhez kap és karjai közé veszi a földön heverő lányt.

-Trisha ébredj...tarts ki,segitek rajtad...nem mehetsz el...

Gyorsan kezébe veszi a nyakában függő szent szimbolumot és imát mormol az Úrnője felé.Megkéri az Istennőt,hogy gyógyitsa meg Trishát nem törödve,hogy ahonnan az a dobócsillag jött jöhet akár még több is...
Talán életében ez az első alkalom mikor félelmet érez a szivében...nem azért mert félne a haláltól,hisz a halált nagyon is jól ismeri...Sokkal inkább attól fél,hogy ismét egyedül lesz Ynev földjén...

//most komolyan kinyirtad Trishát? nem volt szép dolog,akárkinek is volt az ötlete -,-//

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Olyan gyorsan történik minden, hogy a nőnek arra nincs ideje, hogy kardot rántson. Ledermedve nézi Tiát, szívét mérhetetlen fájdalom járja át. Ismét bekövetkezett hát... ő már ettől nem fog szabadulni, bár van egy dolog - nem enged senkit magához. De előbb... előbb őt elkíséri útján. Elengedi Luure-t letérdel Tiához, óvatosan ölébe emeli a lányt. Könnycseppek csordulnak elő szeméből, mély fájdalom ül ki arcára. Remegő kezekkel simogatja Tia egyre haloványabb, ernyedtebb arcát. Nem szól, arca meg-megrándul, szája pengevékonyra húzódott. Könnycseppjei Tia arcára hullanak, bár valószínűleg az elf nőnek ez már nem jut el tudatáig - minden szegmenssel közelebb és közelebb kerül az elmúláshoz.*

[Tysson-lar]

(Kandúr)

//... A Km saját NJk-kat fog majd használni, ha fog használni, Trisha szerepe pedig fölössé vállt egyszerűen a kalandban. Már nem lehet vele előrébbb vinni a cselekményt... viszont, nagyvalószínűséggel új JK is fog jönni, uhhogy a társaság hiánya miatt nem kell aggódnod Schinter...//

* A Kandúr dühösen elkaszál a levegőben kezével... a déliek cirádás, giccses nyelvén ocsmány szitkokat mormol maga elé...*
- Igen Kildar? Jó lenne, ha nem csak ácsorognál, hanem helyzetbe teremnél...
* Mindezt energikusan, pergő nyelvvel adja elő, majd nyomban az éppen ideérő Trisháék felé lépkedne... ám a papnő ekkor hírtelen összecsuklik, a nyakában fém csillan... a Kandúr azon nyomban a falnak vetődik, majd végigpásztázza a környéket, ahonnan a dobócsillag érkezhetett... Sal-re fájdalmas pillantást vet... arcán megrándul egy ideg, jelezve, hogy valahogy szívesebben lehetne ott de... egy profi nem godnol iylenre.. fejét megrázva ismét a feladatra koncentrál... övéről újabb dobótűk kerülnek elő...*

[Mesemondó]

____________________________________________________________

KM esemény [Layla]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, Ifin utcái
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

Tia egyre haloványabb arccal fekszik a földön. Apró, vékonyka ujjai görcsbe rándulnak, mintha megszállta volna a testét valami idegen erő: nem érzékeli, ahogy Dzsana gyengéden, őt féltve az ölébe húzza, nem látja Kildar arcán a megrökönyödést, és arról sem tud, hogy Trisha és Salamanca szintén véresen fekszenek a földön -alig pár méterre tőle...A félelem elmúlt, helyét a mérhetetlen fájdalom vette át: Sal halkan nyögdécselve kinyitotta a szemét, és, mint egy őrült, lassú mozdulatokkal felült a hidegben. Kúszni kezdett. Iszonyatos csend és gyász telepedett Ifin sikátorának hűvös éjszakájában...Sal lerogyott Tia mellé, és önkívülten motyogni kezdett...hangja, mint a vaj, puhán csengett, lehellete forrón csapódott a láthatatlan falba, mely eddig eltávolította őt mindenkitől...de most nem, most nem hagyhatja...félig nyitott szemmel nézte a Dzsana ölében heverő Tiát, és szánalom, szomorúság járta át a testét...bezsélnie kellett. Még egyszer, utoljára, Tiával...
-Kérlek, ne haragudj rám, amiért ellenségesen viselkedtem veled...nem tudtam, hogy alkalmam sem lesz megismerni téged, nem tudtam, hogy ez lesz a vége, ráadásul ilyen hirtelen és gyorsan...kérlek, ne mondj semmit, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy megvetsz -ha tudnál most beszélni, biztosan a képembe vágnád...- Sal halkan felnyögött, majd folytatta.-Egy aljas valaki vagyok, de értsd meg, el kellett rejtenem az énemet, palástolnom kellett, ami bennem volt...értsd meg...mást nem is kérhetek...
A megrökönyödés hullámai kezdték megfolytani a kalandozókat. Trisha holtan feküdt a földön, Shanil karjaiban: az elmúlás démona alig pár másodperccel ezelőtt vihette el a lelkét...így kellett lennie. Egyszer véget fog érni minden baj, minden szenvedés...Kandúr is ezzel nyugtatgatta magát, kezében a dobótűkkel, minden idegszálával a sértetlenek védelmét biztosítva: tudta, hogy a feladatot be kell hogy teljesítsék...bármi áron.

[Schinter]

Shanil Argus



//Tyss: thx a tájékoztatást,bár jobb szeretem ezeket a hireket a kmtől hallani és mivel most már nem vagy km igy... //

Még mindig nem akarja felfogni,hogy Trisha többé nem nyitja ki a szemeit.Még mindig imár mormol az Istennőnek,hogy segitsen a lányon az erejével...

-Nem nem mehetsz el...Nem ilyen halált érdemelsz...Az úrnő papjai csakis hősies küzdelemben halhatnak meg különben nem kerülnek az istennő szine elé...nem halhatsz meg....

Azonban pár perc múlva mikor is nem nyilik meg sem az isteni csatorna és Trisha sem mozdul kezd eljutni a tudatáig a szörnyű igazság...Karjaiba veszi Trishát és Kandúr mellé sétál nem lopakodva s nem félve a haláltól...

-Hol van a közelben Darton szentély?

[Hakea Ello]

(Tia)

Tia megdermedt. A dobótőr oly irtózatos lendülettel mart a hátába, hogy két bordáját is összezúzta, miáltal önnön csontja fúrta át a tüdejét. A fagyos macskakőre hanyatlott, a fájdalomtól már nem érezte, hogy saját vére, mely pillanatok alatt elárasztotta apró testét hogyan melengeti. Megpróbált levegőt venni, mikor tudata homályos tengerébe belecsapott a döbbenet mennyköve: vége. Gyenge tagjaival elkeseredett próbálkozást tett, hogy föl tud-e állni, ám kudarcot vallott és fájdalmas puffanással visszazuhant az útra. Dzsana símogatására kinyitja szemeit és hosszú, könnyes pillái mögül mosolyogva tekint a gladiátornőre. Szóra nyitná a száját, ám szavak helyett mélyvörös folyadék távozik a rózsaszín ajkak közül. Tia előre hajol, és keservesen köhögni kezd, minden egyes hullámmal egyre több élet távozik a testéből. Sal szavait még hallja, ám nem tekint már a lányra, szemei rég nem láttak semmit. Vértől csatakos kezével utoljára végigtapogatott a földön, mikor ujjainak hegyével megérintette botját, egy apró széllökés kíséretében köddé vált. Hogy mi történt vele, talán soha nem tudja meg senki, az elf ahogy jött, úgy távozott, csupán értetlenséget és tompa csendet hagyva maga után...

[Mesemondó]

____________________________________________________________

KM esemény [Layla]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, Ifin utcái
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*A baljós csend kezdett eluralkodni a sikátorban lévőkön. Tia hirtelen eltűnése, Trisha halála és a többiek rémült pillantásai mind ugyanarról árulkodtak: a feladat korántsem olyan egyszerű, amilyennek az első pillanatban tűnt...Salamaca bágyadtan dőlt le a földre -tudta, hogy társait hidegen hagyja a sorsa, mégis szenvedett...úgy várta, hogy valaki átölelje...félig lehunyt pillái mögül is látta a reszkető éjszakába szinte belekapaszkodó kalandozókat...Sal szemei előtt már minden összemosódott. Valahogy idegen volt neki ez az egész -még nem élte át a megkínzottak, a félholtak fájdalmát -pedig hány életet oltott már ki a saját kezeivel...félájultan vetett még egy pillantást Kildarra, a tekintete végigsiklott Dzsanán és a Kandúr-Shanil alkotta pároson, majd lehunyta a szemét, és mély, álomtalan álomba zuhant...*

[Tysson-lar]

(Kandúr)

* A Kandúr megacélozza akaratát: hatodik érzékének segítségével igyekszik felkutatni a csapatra leső veszélyeket... harmadik szemét a terecskére irányítja... meg szeretné tudni, milyen újabb akadályokat rejteget a fogadó közelsége... amint következtetéseket vont le, Salamancához lépked... magához öleli a lányt... majd könyörgőn tekint Shanilra...*
- Gyógyítsd meg pap. Ez a dolgod. Sajnálom a donnát tényleg... talán az Istene akarta, hogy próba elé lépj... a furfangos pantheon isteneinél így dívik nemde? Kívánom, hogy az Egyetlen legyen mindannyiunkkal a továbbiakban... több óvatosságot, megfontolást...