Vipera
Rayamancor beszólására válaszul változatos szitkokat küldök felé de amíg meg vagyok győződve róla, hogy csak félig komoly amit mond addig én is csak félig komolyan fenyegetem.
Meglepődök rajta milyen ügyesen lovagolok és még az út elején átkutatom a nyeregtáskát itóka után kutatva majd csalódottan szénézek a táérsaságon, de most h Ansen itt van nem merek piát kuncsorogni, valószínűleg úgysincs senkinek. Micsoda béna banda, inni se tudnak gondolom keserűen.
Az út elején próbálok valahogy társalogni életem párjával de a kínzó nap és szomjúság hatására kezdek hisztissé válni így inkább nem kompromittálom magam és a sor végére maradok, nem beszélek. Kissé unatkozva úgy döntök ha a többiek nem látják elkezdem átkutatni a felszerelésem, hátha találok valamit ami segít. Közben figyelem a környezetemet és egy alkoholista világbölcsességébe sűrített keserű kacajjal konstatálom, hogy nemcsak idióta, alkoholista, mocskos de paranoiás is vagyok. Nem is biztos, hogy annyira akarok emlékezni...