Sub rosa

[Hakea Ello]

(Tia)

Arca megenyhül Castor szavainak hallatára.

-Örülök, hogy így látja. Bevallom õszintén, kissé félek a temperamentumától, Castor, de valójában ha akad alkalmunk beszélgetni, mindig kellemesen kell csalódnom. Remélem, nem csak én tartom így, hanem ön is, és azt is remélem...hogy a jövõben nem szükséges magázódnunk tovább

[Castor de Vinter]

Castor felnevet:
-Rendben, van Tia és köszönöm!
-A temperamentumom,...hát Tia én már így halok meg. Tudod nem egyszer mentette már meg az életem a csatatéren, aztán valahogy beleragadtam ebbe. Attól félek, ha nem ilyen lennék amilyen, elveszne az erõm, és nem lennék képes tisztességesen megvédelmezni akiket szeretek...anyámat sem tudtam...-hajtja le a fejét bûntudattal és elszáll a jókedve- ..de - vált témát gyorsan a férfi- azt hiszem nem vagyok reménytelen eset!
-Ezt az emléket hogy így most karonfogva vonulok a világ két leggyönyörûbb asszonyával, soha nem fogom elfelejteni. Ez többet ér nekem száz kitüntetésnél és lovagi címnél. Nem hinném hogy érhet nagyobb megtiszteltetés egy férfit, mint hogy karon fogja kísérje a Fák Tündérasszonya és Shadon Fõnixmadara ki párjául választotta. Erre egész életemben emlékezni fogok. Köszönöm nektek.- mosolyodik el a dwoon. -Jaj istenem ha most látna szegény öregem, milyen büszke lenne!-vidult fel Castor.

[Hakea Ello]

(Tia)

Figyelmesen hallgatja a dwoont, érzékenyen reagálva beszédének hangsúlyaira, érzelmi hullámaira. Szinte tapintani képes õket.

-Én sem gondolom, és örvendek annak, hogy felismered a hibáidat és kész vagy változtatni rajtuk. A kitartással úgy gondolom, nem lesz különösebb gond, nemde?

A bók hatására egészen megilletõdik, arcára széles, õszinte mosoly ül. Jó kedéllyel vértezve biztosabbak a léptek.

-Ez nagyon megtisztelõ. Köszönöm a kedvességet, és örülök, hogy végre akadt alkalmunk a beszélgetésre.

Egy kicsit eltûnõdik, majd hosszú szempillái megrebbennek. Valami eszébe juthatott.

-Castor...nem tudom, mennyire vagy tisztában a Szövetség szokásaival de gondoltam, megkérdezem. Az igazság az, hogy eddig nemigen mertem senkinek feltenni a kérdést, nagyon zavarba hoz az ilyesmi. Erenben mi okból gyûlölik a népem? Jó néhány alkalommal találkoztam erenivel tanulóéveim alatt. Jó esetben csupán kiköptek elém, rossz esetben goromba szitkokkal illettek származásom miatt.

[Castor de Vinter]

Castor keserûen felsóhajt:

-Hhhhh-...-de, ismerem a gyûlölödés okát, de ez nagyon régi história Tia. Te tisztavérû vagy. Neked senki nem mesélte a Népedbõl? Bár nem csodálom hogy nem emlegették, ez olyan téma, amit a Szépek Népe is szívesen meg nem történtté tenne, ha tudna... Az öregjeid még emlékeznek rá...Nekem egy félvér bárd mesélte egyszer, mert ez engem is érdekelt. Egy elég vad történetet mesélt:
-Szóval, a viszály oka egy majdnem évezredes, jellemzõen emberi meggondolatlanság. A XXVIII. században az akkori ereni trónörökös, Baragon gróf – a figyelmeztetõ jelekkel mit sem törõdve – kivágatott egy uscayha-ligetet, amivel a lehetõ legnagyobb szentséggyalázást követte el a helyi elfek szemében. Mivel a bocsánatkérés elmaradt, a sereneyák végeztek vele. Atyja, Oleseagon herceg mélységes haragra gerjedt, és haddal támadt az ereni elf kolóniákra, ám az erdõk mélyén elrejtõzött hosszúéletûeket nem tudta maradéktalanul kézre keríteni. Bárhogyan is csitították az elf bölcsek az övéiket, a hajtóvadászatot követõen egy Mallior-szekta bosszút esküdött, és követõi válogatás nélkül elpusztítottak minden udvarházat, falut és tanyát, nem sokra becsülve a kérészéltûek amúgy is rövidre szabott idejét. A kilátástalan háborúságnak a masgariták vetettek véget: kitenyésztettek egy félig-meddig mágikus kopófajtát, amelyet az elfek sem kicselezni, sem elbûvölni nem tudtak, így a hercegi erdõjárók kiszoríthatták a Könnyûléptûek Népét Eren területérõl...
-Hát ezért...talán egyszer elég idõ fog eltelni, hogy az ereniek is megváltozzanak. Ha nem hiszed kérdezd meg a néped öregjeit és nézd át a régi levéltárakat. Bár ez ott sem lesz szebb. Düh, vér halál. Remélem egyszer kiheveri mindkét nép.

[Saggaras Zenir]

Vincnet

*Veszi a lapot és amennyire csöndben az lehetséges elõhuzza kardját és lecsatolj, pajzsát, majd figyel, néz körbe nehogy meglepjék valahonnan õket. ÉS így követi HAnast*

[Jomadar]

(Somuris)

- Rendben, kikötöm õket. - jelzi, hogy nem fog a legizgalmasabb kalandnál lovászfiút játszani. Kiköti õket egy jókora fához, elég lazára, hogy tudjanak mozogni, de el ne szaladhassanak. Ezután kissé lemaradva óvatosan a harcosok után indul.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Tera Tyro, település határán
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Hanas, Somuris, Vincent
_________________________________________


A lovak kikötése után Somuris csatlakozhatott a lopakodó kettõshöz. Nem sok nesz volt. Hókupac csúszott le a tûlevelekrõl, rigó futott keresztbe az úton. A vérnyom nem volt bõ. Csöpögõs, hol itt, hol ott lévõ pacaként mutatkozó. Fatörzsek hurcolásának nyomai kavarta össze a havat. lassan haladva egy még vágás alatt álló erdõszélre értek. Elõttük kis tisztás nyílt meg, egymásra pakolt fenyõtörzsekkel. balkézre forgécsok, háncsok kupaca, szemét, amit a favágók hagytak maguk után. Jobbkézre bakok, kétemberes fürész, balta a baknak támasztva. Az egtyik földre döntöt bakon egy izmos nyakú férfi ült, kezét kötözte remegõ jobbjával. Sok vér volt a tisztáson mindenfelé. A férfi ijedtnek tûnt, csizmája mellett pálinkás butykos állt. de ezen túl nagyon nagy volt a csend. Még a cinkék is ritkábban hallatták hangjukat.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Tera Tyro, utcán
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Tiarren, Castor
_________________________________________

A donna csendesen hallgatta, hogyan beszélget egymással a testõr és az elf. Belekarolt a férfiba, de gondolatban máshol járt. Nyugalma látszólagos volt. Néha el-el mosolyodott, amikor elérték fülét castor jókedvû, büszke szavai. Céltalanul sétált velük, de gyakorta vándorolt tekintete arra, amerre a lovasok távoztak. A legtöbb lakos a négy fal között maradt. Egy utcában gyerekek hógolyóztak, négy másik szánkót húzva indult meg a domboldalak felé, pár ház elõtt cirokseprûvel hajtották arrébb a havat. Egy néni verebeket kezdett etetni, szalonnabõrkét akasztott ki egy bokor ágára.

[Hakea Ello]

(Tia)

Ahogy egyre inkább kibontakozódik a történet, Tia annál mélyebbre süllyed a szomorúságba. Castor láthatja, hogy a lány mélyen lehorgasztja fejét, szája eltûnik a köpönyeg felgyûrt nyakában.

-Ha úgy van, ahogy mondod akkor a gyûlölség évezredekig tart. Népemnek nem erõssége a felejtés. A békülésre egyetlen remény, hogy Eren népe részérõl megszûnik a vérengzés és azok, akik felelõsek a jelen állapot létéért, önként lemondanak hatalmukról, hibájukat beismerve. Ez azonban nem fog bekövetkezni. Kérdés az, hogy a Szövetség többi államát miért nem foglalkoztatja a kérdés.

[Castor de Vinter]

-Azért nem foglalkoztatja a mostani vezetõket, mert ez már ezer éve történt. Ez nekünk iszonyú hosszú idõ Tia. A te népedbõl tán még élhetnek azok kiknek anyja, testvére, szerelme veszett oda a vérengzésbe, sõt olyanok is kik részt vehettek a válaszcsapásban. Ez nekik most is élõ fájó emlék... De nekünk embereknek!!! Hol van az már! Ezt már mind elfedi az idõ, és belepte a por. Erenben is csak a történetírók és a regõsök bárdok õrzik a vérengzés emlékét. No meg persze a hagyomány, hogy az erenieknek útálniuk kell az elfeket. Ezt nem õszintén és igaz indulatból teszik csak...tudod ott a családok így nevelik a gyermekeiket. Ez a tragédia nem az egyes személy emlékezetében él mint nálatok, hanem az ereni nép közös emlékezetében. Már sok-sok évszázada nincs élõ ember aki érintve lenne és személyes fájdalom kapcsolná ehhez a dologhoz, de a szépapáik az emberek fejébe verték generációkon át, hogy utálniuk kell titeket. Értelme persze nincs, de hát vitatkozz az emberi gyarlósággal, ha van erõd...Meg tudod más kérdés az mit mond vagy tesz az ember a közösség és a szokások nyomásának hatására és más az amit valóban gondol rólad. Lehet, hogy az az ereni ki az utcán társai elõtt köpött feléd nagyon nagyra tartotta ezt a cselkedetét, hisz látták társai milyen jó ereni, ugyanakkor ha megkérdeznéd hogy mi baja veled és miért bánt, igázából nem tudna rá õszinte és igaz választ adni. És ha lelke is van el is szégyelné magát.
-Ne foglalkozz ezzel Tia, nagy a világ és vannak sokan kik téged barátként szeretnek. Egynek itt vagyok én, már ha meg nem sértelek. Én téged nagyon sokra becsüllek, ezért is szeretném ha el tudnál jönni a Messalával tartandó esküvõnkre a birtokunkra.

[Alauron]

(Hanas)

- Vincent, pszt...Vincent! A férfit, kérdezd meg mit tud... - suttogja a lovagnak, s figyel. Eszébe sincs közeleb menni, lehet még itt van a környéken a lator, s most is arra vár, hogy lecsaphasson. Óvatosan körüljárja az irtást. Majd ha nem talál semmit, akkor visszatér a sérülthöz.
< Úgy emlékszem régen volt nála számszeríj is...>

[Hakea Ello]

(Tia)

-Bocsáss meg Castor, de én nem értem, hogy hogyan lehet belénevelni egy gyerekbe azt, hogy gyûlöljön olyasmit, ami sosem volt ártalmára. Ártatlanokat tesznek ezzel fogékonnyá olyan dolgokra, amiket sosem követnének el. Tudom, hogy az a férfi nem engem utált. De ha megszokássá válik az ilyesmi, akkor az illetõ lelkét is lassan bekeríti a gyalázat. Sosem vallaná be magának, hogy sajnálja, amit tett. És végül el is felejti, hogy szégyenletes cselekedet bántani egy ártatlant. Hiszen nem ember, nem, csak egy elf.

Úgy tûnik, sokkal rosszabb a helyzet, mint ahogy Tia elsõnek mondta. Arcán apró könnycsepp gördül végig.

-Emberek közt töltöttem életem nagyrészét. Gyermekkorom Haonwellben hagytam és úgy érzem, sosem érem el többé. Doran nevelt és mégis olyan idegen, hogy néha félek visszatérni. Nem vagyok ember. De nem tudom úgy látni õket, mint ahogyan népem nagy része. Nem vetem meg õket, és bár annyi fájdalmat okoztak nekem, nem tudok rájuk haragudni.

-Nincs sok barátom. De az esküvõre eljövök, és köszönöm a meghívást.

[Saggaras Zenir]

Vincnet

-Szép napot jó uram-*Szólitja meg a férfit.*-Hogy, s mint?...Nem látott erre felé egy hölgyet?

*Kérdéseit barátságosan teszi fel, mielött megszólította volna a férfit gondosan elpakolta fegyvereit visszaszíjazza pajzsát. És nyugodtan közelít.*

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Tera Tyro, település határán
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Hanas, Somuris, Vincent
_________________________________________


A férfi, akibõl senki ki nem nézné, remegõ kézzel mutatott a farakás mögé:
-Ott a nõ...Nagyon harcias...volt...Minket is megtámadott az a görény, aki nekiesett...leszeltem két ujjam...ó, a magasságos...Meg a társaim is belekeveredtek...a szentekre, még jó, hogy egyikünk se maradt ott!...
Hanas nyomban a farakás mögé sietett, persze felajzott íjjal. Odaérve lehajolt.
-Él, de véres.
Vincent és Somuris elé bús, de nem reménytelen kép tárul. Trixi arca eldeformálódva, az álla mintha balra elcsúszott volna. Szája felrepedve, arca több helyen belilulva, kezei véresek, tõrt markol. A hátán hevert, össze volt taposva körötte a hó.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Tera Tyro, utcán
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Tiarren, Castor
_________________________________________

A donna nem sokat ért a hallottakból. Számára semmint nem mond se az elf nép, se az az északi embernép, akik között egy olyan régi sérelem feszül, ami neki végképp semmit nem jelent. Inkább csendben marad és szemével jelzi, azért figyel, de átérezni sajnos nem tudja.
Mozgás támad az egyik utcácskán. Vérzõ karú férfit támogat egy másik, a harmadik, egy nyüzüge kölyök pedig pont érdeklõdik valamirõl lázasan. A donna felkapja fejét:
-Favágók...megtámadták õket egy nõ miatt...az õrséget keresi...Egy nõ miatt?! Trixi!!!-*sápadt el és felakadt a szeme.*