Revo
Antiss
*Meglepetés pörölyével lesújtó álommal szemben tehetetlenül lebegek. döbbenetemből végeztével sem ocsúdok azonnal.
<…Úgy fest, álmatlanságban szenved az öreg…Menyünk mielőtt én meg örök álomra hunynám szeme…Igaz nem is lenne annyira elviselhetetlen…NO, induljunk…>
*Szépen lassan visszaszállok saját kis világomra és megpihenek.
*A rám sújtó idegen álomtól sajgó fejel, ébredek. Kezem a halántékomra helyezem, és lassan kinyitom a szemem. Körülnézek.