Fagyvár [ETK]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 13. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Neidhart

*Nem tegnap kezdted a szakmát, ahogy bizonyos berkekben mondani szokás, így reményed nem alaptalan, hogy a szokásostól eltérő áldozatodat Urad elfogadja. Elégtétellel tölt el ez a tudat, ahogy gyógyítod a sebedet //-1 Fp, a sebzés mégsicsak sebzés //.
Amikor a centúrió és kísérete megérkeznek, szemeddel kutatni kezdesz valami íjász után. Nem messze tőled van is egy, épp a fegyverén nyugszik a keze. Ahogy rákiáltasz, kissé megszeppen, majd követi a parancsot: pár pillanatig céloz, majd lő. A nyílvessző surrogva szeli a levegőt, majd a centúrió mellett álló katona vállába csapódik, ahogy az felettese fölé hajol. A centúrió arcán erre kiül a düh, majd szó nélkül sarkon fordul és kíséretével együtt távozik.

//Az ultimátumot elő tudták adni//

Iymer, Alden, Rebecca, Fuhimi

*Fuhimi gondolatmenetére a gróf csak bólint.

-Végül is lehetséges, hogy nem szerepelt a császári tervben ez a támadás, azonban ha ismereteim nem csalnak, akkor a légiók a falaink alatt valamely nemesi ház címerét viselnék, és nem egy császári hadtestét. Az ilyesmit komolyan veszik ám a Pidera túloldalán...

*Eközben Iymer lovag teljesen gyanútlanul nyújtja át a könyvet Rebeccának, akinek cselekedete enyhén szólva is visszatetszést kelt a mellette álló tudós főkben. Iymer és Alden egyszerre mozdulnak, de a dorani a könyv védelmében mintegy megtáltosodva gyorsabb, így sikerül kiütnie a könyvet a sogronita kezéből, és az a várfal belső oldalán, a hóban landol. Szemmel láthatóan maradtak még benne ép lapok, még ha a nagy része meg is égett. Alden gyorsan lesiet, felkapja, majd a köpenye alá rejti, majd visszatér a falra, közben megrovó szavakkal bombázva a nőt. Utána a grófhoz intézett szavai kissé hangosabbak a kelleténél, így a gróf jelzi, hogy valamivel halkabban. Tekintete azonban elkomorul, szemmel láthatóan hasonló következtetést vonhatott le a dologból.

-Ne kiabáljon, magiszter, ne hallják meg az emberek. Jobb, ha ezek a kétségek nem jelennek meg a tudatukban, amíg mi magunk nem vagyunk bizonyosak benne. Viszont ami itt elhangzott, az igen súlyos dolog, mégpedig azért, mert jó tizenöt esztendeje, hogy valaki utoljára a várba érkezett...

*A centúrió elég távol áll meg a várfaltól ahhoz, hogy egy kirohanás esetén legalább ő el tudjon vágtatni, ezt sajnos nem lehet kétségbe vonni. Képzett tiszt lehet, annyi bizonyos. Épphogy befejezi a mondandóját, amikor a dartonita kiáltása harsan, majd kisvártatva egy nyílvessző száguld a küldöttség felé. Az egyik katona vállába áll bele, aki az útját állta, nehogy a főrangba csapódjon. A toroniak ezután dühödten távoznak.

*Alighogy eltávozott a küldöttség, a gróf mellett megjelenik egy negyvenes éveiben járó, barna hajú, forgóban kopaszodó férfi és egy tízéves-forma gyerek. Ők Sklev és a fia, a vár madarászai. Lesütött szemmel elmondják, hogy amikor a galamboknak vitték az eledelt, a madarak tetemeit találták. Hanghordozásukból egyértelműen kitűnik a félelem: a vár el van zárva a külvilágtól, immáron teljesen...

//Remélem semmiféle logikai idiótaságot nem követtem el, ha mégis valami hasonló történne, sikítsatok...//

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

Látszik rajtam is, hogy nekem sem volt ínyemre a könyvégetés, meg van a véleményem a vörös hajúról. De az valamellyest megnyugrat, hogy a doraninak sikerült megmentenie belőle darabokat.

Alden fejtegetésére inkább csak magamnak, magam elé mondom, de akárki hallhatja a környéken.
- Tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt épül ide be valaki, hogy elfoglaljanak egy ilyen erődöt? Azért annyira nem ász hely ez. De hát történtek már itt nagyobb furcsaságok is - azzal kinézek, vagy inkább csak kibámulok egy rövid időre a kint tábort és egyebeket építő toroni csapatokra.

Úgy tűnik, az előző kérdésem elveszett a nagy kavarodásban a könyv körül, így megismétlem Alden felé:
- Van-e valami eszköze arra, hogy kiderítse, támogatja-e jelenleg azokat - a fejemmel a toroniak felé bökök - valamiféle mágia?

[Martos col Legium]

//off: Remélem senkit nem zavar, hogy a kradita két kérdését, amire válaszol a karakter, beidézem, csak hogy ne keveredjen el, mire ki mit mondott. EDIT: Iymer, megelőztél. Nem baj, meghagyom eredeti formában a reagot, szerintem volt időm válaszolni már elsőre. Majd Meridian szól, ha mégsem, és akkor természetesen ugyanez mondom amikor másodjára felteszed a kérdést.//

(Alden)

- Van valahol a várban egy írásos családtörténet vagy valami ilyesmi? Vagy csak feljegyzések?

- Ha ennek a mágikus anomáliának akarna utánanézni, akkor javaslom fordítsa hasznosabb dolgokra az idejét, én az elmúlt jó néhány órát a vár könyvtárának átbogarászásával töltöttem, és semmi érdemlegeset nem találtam a témában: a családi krónikák csak nagyjából a Pyarron szerinti harmadik évezredtől eredeztethető beszámolókat tartalmaznak, illetve egy régi fóliáns megemlíti, hogy ez az erőd már a Kyr Birodalom bukásakor is végvári feladatokat látott el, de az engem (vagy talán helyesebben fogalmaznék, ha azt mondanám "minket"?) érdeklő jelenségről nem tesz említést. Vagy akkoriban még nem létezett, vagy pedig inkább nem akartak írásos nyomot hagyni róla. Persze megértem, ha az Örök Bölcs követőinek más indíttatásuk is lenne a helyi történelem felkutatása, de ebben az esetben is javasolnám ezen kutatások későbbi időpontra való halasztását.

- Van-e valami eszköze arra, hogy kiderítse, támogatja-e azokat - a fejemmel a toroniak felé bökök - valamiféle mágia?

- Ha ezalatt azt érti, hogy most, innen a várfokról meg tudom-e mondani, hogy működik-e a táborukban mágia, akkor azt kell mondjam, hogy nem, sajnos nincs lehetőségem ennek kiderítésére, és nem is tudok olyan formuláról, ami ezt lehetővé tenné. Ha körbe tudnék menni a táborukban, akkor meg tudnám mondani. Szerencsére én is valami hasonlón gondolkodom, amióta megláttam azt a kővetőt, amit már elkezdtek felállítani a vár ellenében. Van már egy tervem, hogy hogy tudnék a lehető legfeltűnésmentesebben odalopózni a szerkezethez, és megrongálni azt, de nem tudom, hogy egy ilyen masinériának mik lehetnek a gyenge pontjai. Ha valaki, aki a háború tudományában jártasabb, ezt megmondaná, akkor véghez tudnám vinni a szabotázsakciót. És persze, ha már arra járok, a táborban is körbenézhetek... - húzódik egy rám annyira jellemző pimasz mosolyra a szám.

//Remélem, nem barmolok bele nagyon az időrendbe...//

Az ultimátumot nem igazán méltatom figyelemmel, inkább a saját terveim és gondolataim kötnek le, hisz bár nem igazán vagyok jártas ezekben a dolgokban, még így is ki lehet találni, mit is akarhatnak.
<Adjuk át a várat, szabad elvonulás, bla-bla... Amit persze be is tartanátok, mi, kutyák? Főleg azokkal a kiéhezett, vérszomjas bestiákkal az oldalatokon. Ugyan, kérem, nem tegnap jöttem a Városba!>
A merénylet kettős érzelmeket csal ki belőlem, s ez meg is látszik rajtam: a szívem mélyén egyetértek, és még tetszik is a dartonita velős válasza. Aztán racionálisabb énem máris jön az ellenérvvel, amit - nálam az ilyen belső, önmagammal folytatott vitáknak néha ez velejárója - félhangosan ki is mondok:
- Azért lehet, hogy ez egy kicsit elkapkodott volt. Az üzenet egyértelmű, de nem rövidíti-e le az önnönmaguk által adott egy órát? Mindenesetre ha már megsértettük a követi státuszukat, legalább valaki fontosabb is megsérülhetett volna...

Amikor megjön a madarász a rossz hírrel, megrökönyödöm.
- Meghaltak? Mind, egyszerre? Hogyan? - és hirtelen megint eszembe jut: hiszen most állapítottuk meg, hogy kém(ek) van(nak) a várban! Gyanakodva - bár ezt megpróbálom nem láttatni - nézem meg magamnak újra Sklevet.
<Vajon titkol valamit? Végül is, ő könnyen megölhette a madarakat. De hogy, akár még egy toroni, magával hozza a fiát kémkedni? Vagy csak az álca kedvéért nemzzen egy gyereket egy helyi asszonnyal? Igencsak elvetemültnek kell hozzá lenni, de semmit sem zárhatok ki...>
Kinézek a toroniak felé, próbálom mérlegelni a dolgok sürgősségét. //off: Javíts ki ha tévedek// A katapultot még nem állították teljesen fel, és varázshasználó sem lesz több az ellenség soraiban, ha egy-két fertályórát elhalasztom a tervem. A galambketreceknél viszont minden percben eltűnhet egy nyom - bármit mondott is az öreg madarász, biztos vagyok benne, hogy nem természetes úton haltak meg. Végül a grófhoz fordulva így szólok:
- Uram, engedelmével, szeretném megnézni a madárházat magamnak. Talán hagyott ott valami... úgy értem, kicsit furcsállom, hogy az összes galamb pont most halt meg.
<A P*CSÁBA! Nem akarod esetleg világgá is kürtölni, hogy kémeket gyanítasz, te tökkelütött?!>

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

-A BÜDÖS P*CSÁBA!!!

*Ordít az elporzó és legnagyobb sajnálatára sértetlen centúriót látva a lovag. Páncélos jobb ökle nagyot csattan a várfalon mérgében és arca egészen eltorzul a gyilkos dühtől. Majd egyik pillanatról a másikra kisimulnak vonásai és mire a kissé megilletődött íjász felé fordul már ismét szélesen mosolyog, nyoma sem látszik rajta az előbbi indulatban.*

-Sebaj Barátom. Így is megfutottak a girhes toroniak. Látjátok nem kell félnetek, mert lélekben máris nyertünk!

*Barátságosan megveregeti a baka vállát és figyeli mi történik a kapubástyán. Az előző tűzkitörés vagy valami hasonló láthatóan nem tett kárt a teszetosza kompániában, így nincs miről kérdezősködni meg odarohangálni. Majd később egy nyugodt pillanatban megkérdi az egyik katonától, hogy mi volt ez?*

[Fuhimi Rokuro]

Elismerem a gróf meglátását, elvégre közember nem láthatja át a nagyurak hatalmi és politikai játszmáinak szövevényét. Bár konkrétan nem említette senki, de a barát és a magiszter szavaiból arra következtetek, hogy kémet gyanítanak, erre utalna a madárház lakóinak pusztulása is, hacsak valamiféle kisragadozó nem jutott be oda, télvíz idején az éhség sok mindenre ráveheti az állatokat.
A dartonita ügyködésére egy kicsit rosszallóan összevonom a szemöldökömet, elvégre hasznát vettük volna annak ez 1 óra haladéknak, hogy kiötöljünk valamit, ugyanakkor el kell, hogy ismerjem, ha harcra kerül a sor, előnyünk származhat abból, hogy inspirálni képes a vár védőit.
Rebecca magánszámát látva egy kissé hátrébb húzódok, én, aki a teste és akarata erejéből boldogul, nem lehetek ellenfele azoknak a történéseknek, amelyek az mágikus erők elszabadulásakor bekövetkezhetnek.