(Tia)
Castor fellépése cseppet sem lepte meg. Számított vele, hogy így reagál majd. Hogy foggal-körömmel védelmezi leendõ feleségét.
-A Vasszûzön történtek ugyanúgy lehettek volna a színjáték részei, ezért nem hoztam fel védelmére. Míg leginkább nyilvánvalónak ez tûnik számodra, számomra sokkal apróbb, személyesebb dolgok bizonyították, hogy valóban számít neki a létünk és nem csak ostoba bábnak tekint minket. Nem felejtek. És ha azt kérdezed, miért nem Trixiannával beszéltem, akkor kérlek...*halkabban* csak nézz rá.
Amikor szerelmére kerül sor, erõt kell vennie magán, hogy uralkodni tudjon érzelmein. Mintha nehezebbé vált volna hirtelen a levegõ.
-Nagyon fáj amit most mondtál Castor. Akkor is, ha tudom, nem gondoltad, nem gondolhattad komolyan, nagyon fáj. Talán nem ad elég erõt a szerelmed, hogy megzabolázd magad, és ne gázolj át máson érte? Vagy inkább miatta? Bocsáss meg...Fázom.
Érzékeny ponton érintette, beszédének végén hangja már elhalt. Jogtalannak érezte a csapást, és fájt, hogy egy olyan embertõl hallott ilyet, akit kedvel. Úgy tûnt, Messala kifaggatása halasztódik: lehunyt szemekkel állt, feje enyhén megdöntve; arcára árny borult.