A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Ismeretlen helyszín
Idõpont: Ismeretlen időpont
Résztvevõk: Ando
______________________________________________________

Az ork kurtán mordul egyet. Amolyan lefitymáló gesztusnak szánhatta.

-Daychín nem ki. Daychín rossz föld. Háromfejű szörnyeteg földje. Ott vagyunk. Ház nem veszélyes, de idegen ajtón kilép, lát Daychín. Nincs visszaút, Kislány sem jön haza többet. Sok szerencse kell, és hűség. És hála. Idegen jobb lesz ha megtanul.

Ahogy az ork szavait hallgatod, korábbi tanulmányaid köszöntenek vissza ominózus sorok képében. Daychín élőholt vidék, megkövült erdői évtízezredek óta mozdulatlanul állnak. A Káosz fertőzte a térséget korokon keresztül, Tharr makacsul megvetette itt a lábát; ennyire emlékszel. És nagyon hálás vagy érte.

[Alauron]

(Drin)

A fájdalom elviselhetetlennek tetszett abban a pillanatban. Még sosem ájult el ilyen varázslat hatása alatt, és a mágia megismerése nem igazán pozitív élményeket keltett benne.
<Mindig érdekelt milyen is a mágia...inkább ne tudtam volna meg.>
Gondolta amikor a földre hanyatlott, hogy kilehelje a lelkét, ami valljuk be, nem biztos hogy túl értékes volt volna ahhoz, hogy bármely isten eljött volna érte. Főleg nem ide, ebbe a ki tudja milyen erővel átjárt helyre. Drin sosem imátkozott igazán semmilyen halhatalanhoz. Még nem találta meg igazán azt akihez tehetné, de most úgy tűnt már késő. Az ájulás jótékony volt, legalább fájdalommentesen jön a halál. Aztán egyszercsak felébredet, és nem érezte sebei fájdalmát. Egyedül a hátába mélyen befúródott üvegszilánk sajgott még tompán. Éber volt, mintha csak fél napi lustálkodás után lenne...és a lány aki az előbb még az ellensége volt most ott volt mellette, ésbeszélt hozzá.
- Élek! -mondta, csak hogy hallja a saját hangját. Azán töprengeni kezdett.
Nagyon jól meg kellett gondolni aminden szavát. Most nem az őszinteség ideje jött el, és nem is számíytott, hogy valóban haragudott e Eteryára, vagy Alixra ahogy ő mondta, vagy sem. Az se volt fontos, hogy mi volt az előbb, csak az hogy mi lesz. A jövő a fontos, az mindent meghatározhat, amúgy is lehetnek még vesztesekből elsők, és lám még mindig él. Hát akkor most gondolkozni kellett, és ő gondolkozott is egy hosszú percig, miközben lassan felült, és míg nem jutott eredményre, hát egyszerűen csak kérdezett, hisz miért ne tenné?
- Mit jelent az, hogy szabadok vagyunk? Te és mi?

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Ismeretlen helyszín
Idõpont: Ismeretlen időpont
Résztvevõk: Drin, Ryell, Cadris
______________________________________________________

-Mivel vizsgámat teljesítettem, többé nincs itt maradásom. Ezáltal ti, akik ebből a célból lettek ide...rántva, hasonlóképpen szabadok vagytok. Hogy együtt vagy külön távoztok, az rajtatok múlik. Hogy engem...magatokkal visztek-e, szintúgy.

Itt kis szünetet tart.

-Menjetek nyugodtan, a csonka toronyban találkozunk. Néhány patkányon kívül semmi nincs ott. Még el kell intéznem valamit. Azt a hullát addig is elvihetnétek innen.

Először nem jössz rá, mire gondolhatott, ám hirtelen eszedbe jut. Az elf lányra nézel; feje oldalra billenve, mellkasa besüppedve, mint a fuldoklóé. Nem mozog, szája résnyire nyitva van, ajka még épphogy fakó. Nemrég halhatott meg.

[Alauron]

(Drin)

Semmi kedve nincs a halott elfhez nyúlni, most hogy kicsin múlt, nem két hulát kell most kicipelnie a megmaradt testvéreinek. Odaballag a többiekhez, és kifújja magát, majd megszólal:
- Egyenlőre tegyük azt amit mond. Ha igaza van, akkor nemsokára elmehetünk innen.
<szóval most csak úgy útjára engedik őt is? Meglehet, hogy nem a legkedvesebb lány akit életemben láttam, és olyan a lelki világa mint egy szobornak, de azért félelmetes dolgokra képes. Így aztán jobb lenne ha vele tartanék, és esetleg újdonsült szövetségeseként még ennek a kyr szervezetnek a pártfogását is élvezhetem. Amúgy se lenne sok értelme tiltakozni.>
- Rendben, akkor találkozzunk ott. Gyertek bátyáim, jól vagyok, és ennek nagyon örülök. Tudjuk meg mi lett Andoval, és menjünk innen.

[Cadoras]

<Cadris>

A párbaj alatt két dobóbárddal próbálkoztam, mikor élessé vált a helyzet, majd ha megláttam a magiszter próbálkozásait, vagy a koncentrációt az arcán, egy marék üvegszilánkot dobtam szemei felé, vagy ha nem juthattam hozzá, akkor dobóbárdot hajítottam arcába
Ha próbálkozásaim sikertelenek voltak, úgy leköptem a magisztert.
Ha megzavarja, rögtön utána még egy bárd következik, melyet útjára engedve, röppályája végén a koponyájában állna meg reccsenve.
<Meg kell zavarnom valahogy! Még megöli a testvérünket!>

Mire a párbaj véget ér, igen dühös vagyok már, magamban morzsolgatva számtalan
szitkot és szidalmat.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

Öklendezni kezd ahogy a halott elfre néz.
Majd erőt vesz magán és megszólal.:
- A szabdságot így érted?!!
Mutat az elfre.
-Így?! A csatlósaid elé vetsz vagy másfajta halálnemben lessz részünk?
Látszik rajta hogy teljesen bepánikolt. Nem birja megállni azt hogy kiboruljon.
<<Egy biztos ezek csak egy dologhoz értenek... ölni... >>.
Újra az elfre tekint majd mellé lépdel és végigsimít homlokán.
Teljesen kifordul magából. Szemei a fáradstágtól és a sokktól vagy talán csak a félelemtől de a távolba révednek.
- Gyertek!- megfogja az elf kezeit és várja hogy valaki segítsen neki kivinni.
-Menjünk el innen.

[Cadoras]

<Cadris>

Az elfhez lépve elfintorodok<Milyen ocsmány egy nő>
- Elég sápadt vagy, nem eszel rendesen? Fázol hogy ily lila a szád, vagy csak bekented valamivel? Esetleg valami kopórsóból másztál elő? Persze olyanból, hogy elfértek benne a füleid is...

[Alauron]

(Drin)

- Cadris testvérem! Szerintem ez az elf már nem fog szomorkodni azon, hogy nem tetszik neked. A halál kente be ajkait ilyen lilára. -látva hogy Cadris nemigen mozdul, így inkább ő siet Ryell segítségére az elf cipelésében.
- Nyugodj meg Ryell testvérem. Nemsokára kint lehetsz innen, mindennyian kinn lehetünk.

[Cadoras]

<Cadris>

- Én hozzá nem nyúlok!
Elindulok a testvéreimmel kifelé

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Ismeretlen helyszín
Idõpont: Ismeretlen időpont
Résztvevõk: Drin, Ryell, Cadris
______________________________________________________

Cadris: Rémülten veszed észre, hogy csatabárdjaid egyszerűen a földre hullanak alig egy lábbal előtted. Még a nyálad is láthatatlan falon csattan; a magitor tekintetére sem méltatja az akciódat. Lehet, hogy elmebeteg, de az bizonyos, hogy iszonyatosan körültekintő.

Ryell: A fehérköpenyes feléd fordul, kicsit tanácstalanul tárja szét kezeit.

- Csatlósaim? Nem tudom, kinek nézel, azt sem, hogy miért vádolsz gyilkossággal. De rád hagyom...kimerült lehetsz.

Mintha idegen szavak lennének ezek a lány számára, úgy ejti őket. Talán zavarban van. Egy pillanatig még nézi, ahogy testvérei az elffel foglalkoznak, majd csendes léptekkel elsuhan mellettük. A magitor feláll, tekintete elkomorul. A terem közepére lép, az üvegszilánkok recsegnek cipője alatt.

-Menjetek, vége.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

Erőt vesz magán majd a lány szavaival mit sem törődve felemeli az elf testét Drin segítségével és megindulnak a megadott irányba.
<<Vajon tényleg nem tud semmit??? Bár nem látnám hogy meghatotta volna egy halott... biztos így neveltek hallotak között...
Meg kell keresnünk Andot, ajon mit csináltak vele??? Lehet hogy őt is... nem nem biztos nem ...>>

[Cadoras]

<Cadris>

- Akkor a hajasbaba már látni sem akar minket? Hát, pedig ajánlottam volna egy borbélyt. A csudába!
<Nem sokat tudtunk meg itt sem, túl kemény dió az a kyr pojáca!
Darton süsse ropogósra a valagát!>
A többiekre nézek, elkomodik a tekintetem, majd egy hatalmas böffentéssel nyugtázom a figyelmüket, majd elvigyorodok.
- De vágyom már egy kis babra! Kuncogni kezdek.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Ismeretlen helyszín
Idõpont: Ismeretlen időpont
Résztvevõk: Ando
______________________________________________________

Kiértek végre a sötét gránitépületből. Taezzik halkan, óvatosan nyitja ki az ajtót és téged is így helyez a küszöb elé. Hátat fordít neked, majd visszatekintés nélkül elmegy.

Tagjaid iszonyatosan fájnak, bármilyen megalázó, jobbnak tartod tovább feküdni. Szerencsédre úgy tűnik, senki sem fog leköpni téged. Amerre csak nézel, kopár, kihalt vidéket látsz; kiszáradt láp lehet, mindenütt apró buckák, fűszerű bokrok. Előtted egy tócsában kátrányszínű salak, ahogy felnézel, veled szemben romos, csonka tornyot látsz. Ajtaja rég a fal tövében hever, az idő és a szúvak ízekre szedték gerendáit. Délutánra járhat, a nap bágyadtan, betegesen süt le a tájra a szürke felhők mögül.

[Alauron]

(Drin)

Az elf teste nem nehéz, ezért könnyen elbírják a terhet Ryellel, de hogy miért arról fogalma sincs.
- Egyáltalán hova visszük? Elhurcoljuk egészen elfországba? Ugyan már, még csak azt se tudjuk ki ez. Menjünk már abba a toronyba, hogy aztán elmehessünk innen. Hagyd ezt a testet, úgyse segíthetsz már rajta, és eltemetni se tudod, ha egyáltalán az elfeket el szokták temetni, és nem tűnnek el a hajnal sugaraival... Na jó, a kedvedéert cipeljük még egy darabon, de nem tudom mit kezdünk majd vele.
Azért végignéz a testen hátha lát rajta valami használható tárgyat, ami még jól jönne.
<Szerintem egyáltalán nem volt csúnya! Ha addig élek is, egyszer kipróbálom egy elf nő ölelését, és nem is állok meg az ölelésnél... érdekes ez az íves szemöldök, meg ez a kecses, bájos arc. Ilyen arányos domborulatokat se látni mindenhol...de kár hogy meghalt>

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Ismeretlen helyszín
Idõpont: Ismeretlen időpont
Résztvevõk: Drin, Ryell, Cadris
______________________________________________________

Drin: Az elf lány még halálában is felfoghatatlanul gyönyörű, bár bőrét is megviselte az utazás tortúrája. Úgy fest - és illata is hasonló - mintha máglyáról rángatták volna le sebtiben.

Az épület folyosói kiürültek, egyetlen hangot nem hallotok. Rövid bolyongás után nyitott ajtóhoz értek, ahonnan befúj a szél. A kijárat. Ahogy végre kiértek a gránitfalak közül, a fakó napfény vetül szemetekre - nem sokkal jobb, mint odabent. Viszont legalább Andot megleltétek, még ha görnyedten fekve, összeverve is.