(Tia)
A gyengéd szavak és a bíztatás valamennyire enyhített feszültségén. Gömbölyded fejecskéjét a férfi karjára hajtotta, amaz még ha nem is lenne erõs alkatú, könnyedén elbírhatta a pihe testet.
-Vigyázott rám. Bocsáss meg, csak...nem tudom elhinni, hogy ez a valóság. Még néhány perce egyedül voltam, fáztam, és éheztem a vadonban. Olyan furcsa minden.
Mikor végül az erkélyre érnek, eltelik a felhõk felett úszó nap látványával. A fodros, narancsos takaró látványa nyugalmat hoz a szívére, azonban még így is percek kellenek, amíg végre válaszol.
-Gyönyörû. De elveszettnek érzem magam. És fázok. Ölelj át.