(Quorhel Maastar)
*Látja, amint a papnõ és az ordani megjönek, de nem szól nekik, csak csendben nézi, amint a papnõnek odaszól a fogadós, majd a megszólított felrohan a szobájába...aztán csak a másikat nézi, amint beszél vlamit a fogadóssal, és odaül mellé és megszólítja...csendben hallgatja végig, de a mosoly még mindig az arcán van.
-Üdvözlöm, O'Styg úr! A nevem Quorhel Maastar...sajnos én sem tudok sok mindent errõl a lüldetésrõl, de nekem nem is az a fealdatom, hogy kiadjam a küldetést, hanem hogy az embereket elvigyem a küldetésadóhoz, így hát...
Egyébként még nem magukért jöttem, csak lejöttem én is ide, hogy itt várjam meg az indulás idõpontját.
*Azzal csak ül, és nézi a másik falatozását, de nem zsól egy szót sem, csk néha kortyol egyet a kupájából. Közben az sem kerülné el fogyelmét, ha a csapat valamelyik tagja belépne a fogadó ajtaján, vagy lejönne a szobák felõl.