KM: Navaratna
Helyszín: Felföld
Időpont: tél eleje, alkonyat
Résztvevők: mindenki
_________________________
Hogy a dalnok machinációja mennyire jött be, azt csak az ellen mondhatná meg

Se íj, se nyílpuska nem kerül elő köpenyük alól, nem fest úgy, mintha bármelyikük is megszórná pár vesszővel az őket várókat. Castor már ki is szemezheti a maga kedvenc lólábait, hogy ha közelebb jön, merről merre vágja meg. Kitérésre tett kísérlet nincs a lovasok felől sem.
Lőtávolba kerültek. Röppen Hanas és a dalnok nyila s szépen el is találta a pörgetős fazont, csak nem azon az oldalon, amelyiken pörget, hanem a másikon.A dalnoké a lóba fúródott. Megrándult, de nem hagyta abba amit csinált. Éles csikorgó hangba fordult tevékenysége, s mivel a lovakat senki nem kötötte ki sehova, azok megugrottak és beszaladtak a fenyves belsejébe.
Ez a hang feledhetetlen volt, mert az ízületek is megérezték azt a finom vibrálást, ami a levegőben életre kelt s a csikorgásnak bizony jó kis visszahngja volt, nem úgy a korábbi beszédnek, amit ők lefolytattak a dombtetőn!
Két pata trappolt bele a hóba....már csak 20 láb...az íj idege elernyedt,pendült egy másiké terhét szabadjára engedte...már csak 15 láb...nincs kitérés...a nyílvessző eléri a bal szélen lovaglót, jól oldalba kapja...és keresztülsiklik az alakon,ahogy a dalnok újra pörgettyűsre leadott nyila is... hogy a hóba beleálljon...már csak 10...5...lendül a kard,megkarcolja a ló lábának bőrét, aztán átsiklik rajta mint egy káprázaton...de hagy vért a pengén...
Majd a négy lovas keresztüllovagolt a férfiakon. Ezzel egyidőben a csikorgó hang elnémult, s kiszaladt az erő azokból, akiken a lovasok átallmentek: azaz Somurison kívül mindenkin. A gyengeség elemi, egy kardot nem bírt megtartani egyikük sem a dalnokon kívül, sőt, saját lábuk nem bírta el testsúlyukat. Nem ájul el senki, de a test ereje...Huss.
Somuris láthatja, hogy a lovasok amint átmentek társain, felszívódtak a levegőben.