Al-Abadanai kalamajka

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Összeszorítom a fogam és nem kiáltok. Kinyitom a szemem és körbepillantok, hogy mi a helyzet és hova kerültem, valamint hol vannak társaim(főleg Flamm ). Egyenlőre a körbenézésen kívül nem nagyon mozgok, amíg nem tudom kikkel kell számítanom.*

<ÁÁÁ...Remélem vége ezeknek a meglepetéseknek, mert kezdek zabos lenni...ÁÁÁ>

//Ép, Fp van még bőven...
Az akaratereőre azért dobok, hogy lássuk mennyire tudok majd mocorogni.
Dobás:1//

[Gorden Harunn]

*Felkelek. miután gyorsan látleletet vettem magamról, rájövök hogy semmi komoly bajom nem lett. A mélabúság még bennem fészkel, de most elnyomom, és körülnézek, hogy hol vagyok, ezután megkeresem újdonsült barátaimat.*
<Ha ezt túléltem, már nem sok minden árthat nekem. De vajon mi lehetett ez a jelenség?>
*De a visszaemlékezéskor kirázza a hideg, így inkább elindul a többieket keresni.>

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Teljes nyugalommal elmosolyodik, látva, hogy a lovagra dühroham jött rá.
<Azt hiszi a hencegésétől most magam alá vizeltem? Oh, milyen fantáziátlan és egysíkú egy bosszú-harcos! De legalább nem fogok unatkozni.A soviniszták mindig mulattattak.>
-Érdekes. Egyrészt hogy etikettórákon ön biztos a fegyvereit síkálta. Másrészt, hogy élettanilag ember, az nem jelenti azt, hogy lelkületileg is az lehet valaki. És teszek rá kit és mért rugdosott, én nem lennék rá büszke. Ez a tehenészlányoknak imponáló lehet, taglózóinasnak ideális, de másnak nem...És nem hatalmaztam fel a tegezésremre. Ha pedig férfihormon túltengése van, forduljon hozzám bizalommal, elsimítom.- fejtette ki vontatottan a véleményét, mintha csak egy unalmas, száraz történelmi dolgot ecsetelne, amit már mindenki tud .
-Ha meg akarja mutatni azt az aranyat érő rúgást, akkor majd később, most nem olyan a helyzet.
<Lehet, hogy nem tűnik ki, de ha egy mód van rá, nem akarok ellenségeskedni egy hitemből valóval. Ahol ez felüti a fejét, ott az egyházzal valami gond van. És az rendszerint a bukás előszele. Majd ha kiverekedte magát, lehiggad...>
És ezután már tényleg kimegy onnan, ha hagyják

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*Mintha egy hatalmas fémlábast tettek volna a fejére, és rásuhintottak volna egy buzogánnyal. Az ugráló fénykarikák még mindíg táncukat lejtik a szeme előtt, mikor kinyitja azokat. A hátán fekszik, amely iszonyúan fáj, hosszú idejig meg se meri mozdítani magát -látott elég gerincetört patkányt életében- és csak abban reménykedett most, hogy nem kerül tolószékbe egy életre. Ahogy enyhül a fájdalom, és hangokat hall, lassan kinyitja szemeit. Az ég kékjét látja, amelyen néhány bárányfelhő suhan át. Gyönyörű, tiszta kék ég... A hűvös szellő sós óceáni illatot hordoz, melyhez melengető napsugár is tartozik. Lassan rászorít a bal öklére, hogy megvan-e még hőn szeretett nyílpuskája... Igen... És ha az Úrnő kegyes, talán nem roppant ketté. Most jobb tenyerét fordítja a föld felé, és lassan végigsimítja.
Egyértelműen fa, enyhén nedves. Lassan összerakja a mozaikokat: *
<Egy hajó?>
*Minden erejét megfeszítve próbál felülni.* //Ha kell akaraterő próba : 5, sikertelen.//
*Ez esetben nyilvány nem képes felülni, a fájdalom újabb hulláma tör rá, inkább visszafekszik. Ha mégis képes lenne felülni akkor mgpróbál szétnézni a fedélzeten, és megpróbálni felállni. *
//Ép sebem nincs is?//

[Alauron]

(Salah)

Valami keményen megütötte a dzsad hasát, sajgó fájdalmára azonban figyelni sincs ideje, mert megpatanva tovább zuhan, amíg a lába be nem akad, és iszonyú rántással végetér a zuhanás...
Minden akaraterejére szüksége van, hogy kinyissa szemét, de rövidesen azt kívánja bár ne nyitotta volna ki, vagy bár még mindig zuhanna.
<Víz! Vízáradat van alattam! Milyen pokolbéli hely ez? Ilyen lenne a halál?... Igen, a halál, a kudarc...oda fogok leesni és örökre merűlni, feneketlen hullámokba!Vagy lehet hogy ez még a valóság?Nem számít, lezuhanok és vége az életemnek.>
Kedvenc fegyverét még mindig a kezében tartja, habár sokan gondolkodás nélkül eldobnák ő mégsem teszi.
<Legalább ezt az egy dolgot megőriztem...Ha el is nyel a víz, van ami megmarad nekem.De el fogok bukni, semmi nem magad meg itt belőlem>
Meg próbál másik kezével tapogatva, odatekintve, óvatosan megkapaszkodni a kötélben, hogy ne csak megrándúlt lába tartsa, ám nem sikerül neki...<Vajon meddig tart ki a kötél? Mit kellene tennem? túl messze van... Csak egy pár pillanat, és végem>

[Flamme O'Styg]

//
Mindhárom sikerült
//

Úgy érzi menten eljájul, esetlenül próbál bejutni az életmentő kosárba. Ha bejuttott szinte már szenilisen kezdi el kutatni a kardjait, vajon hová lettek. Ha nincsenek meg, nincs élete, és számára már csak a halál hozhat nyugalmat. A szeme világa... igen! Azzal sem tudja mi lesz... Miért fordultak ellene a karjai, és miért történt meg mindez...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Joakim Assante (Ralog Gebbro) , Fergia Yitulin (Szitakötö)
_____________________________________________________________

*Fergia és Joakim nem épp barátságos beszélgetésük után elindulnak a fedélzetre, hogy megnézzék mi is folyik ott. Mire a felfelé vezető lépcsőhöz érnek Jaszaf már félúton jár, így kénytelenek megvárni, míg a férfi a múló rosszullétével felküzdi magát a fedélzetre. Jaszaf épp kinyitja a fedélzeti ajtót - Fergiáék ekkor kb. a lépcső háromnegyedénél járnak egymás után - amikor is a hátuk mögött hatalmas robajjal beszakad a fedélzet, s a mindenfelé repülő deszkaszilánkok közül, a por és faforgács leüleptével egy félhulla teve néz rájuk üveges szemmel. Valahonnan a fedélzet felől még vagy három hasonló robaj hallatszik. Gyorsan lépkednek fel a lépcsőn, hogy szemükkel is lássák mi folyik mostmár a fedélzeten. Kilépvén a kabinajtón látják, mintha csak egy orkán söpört volna végig a hajón. Egy orkán, mely idegen embereket, tevéket, és egyéb málhákat sodort volna magával, hogy terhétől épp a hajó felett szabaduljon meg. Nincs a hajón olyan hely, ahol ne lenne homok, málha, egy elhagyott szélespengéjű kard. Alig egy tucatnyi fekete ruhás, turbános, arckendős alakok, talán ugyanennyien vannak homokszínű, vagy világosbarna színű ruhába felöltözve, de nekik csak turbán van a fejükön, s akadnak páran, akik idegenek az ibarai lakosokhoz képest - mindenki hempereg fájdalmában, de van aki karddal a testében holtan hever ott. Mégsem ez a káoszt ábrázoló kép lepi meg őket a legjobban, hanem a hajó kormányánál ténykedő hatlmas, groteszk vigyorú ork - aki mellesleg igen fals hangon valamilyen induló félét énekel teli torokból. Szemei őrületet tükröznek, úgy viselkedik mint akit nem is zavar az égből potyogó ember, állat és málha tömeg. Jaszaf pár méterre előttük fekszik kivont kardját még mindig szorongatja, próbálkozik a felállással, de láthatólag nem találja egyensúlyát. Tőlle egy fél méternyire egy kissebb kocka alakú csomag hever - lehet az esett a fejére. Jobban körbetekintve a csodálkozás férkőzi be magát szívükbe - a várost már több száz méterre elhagyták és egyre csak távolodnak hála a dagadó vitorláknak és a kormánynál álló orknak - Joakim felismeri Dradorz az.
Szemüket azonban egy újabb esemény vonzza a padlóra - egy homokszínű bő nadrágba, egy fekete, piros mintás övvel átfogva, szintén homokszínű köpenyben, barna csizmával a lábán egy dzsad férfi emelkedik fel. Hátán pajzs, oldalán egy meglehetősen díszes handzsár egy hozzá illő hüvellyel lóg. Alaposan körültekint, majd lassan felétek fordul.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: nem lehet tudni...
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Salah ibn Mu’tasim (Alauron) , Kalmon Yadah (Quator ar Zaraquer) , Gorden Harunn (Gorden Harunn) , Flamme O'Styg (Flamme O'Styg) , Carwyn Illyr (Orwen del’Correl)
_____________________________________________________________

*Kalmon féloldalasan fekszik a padlón, kinyitja a szemét és körbetekint. Abban a sávban amit így belát nem látja társait. Szívébe a kudarctól való rettegés költözik be lassan, s ennek hatására feltérdel, hogy ténylegesen körbepillanthasson. Gorden előtte épp akkor tápászkodik fel, Carwyn pár méterre tőlle fekszik hanyatt, de Flamm testét nem látja.... kétségbeesés lesz rajta úrrá.
Gorden egy gyors önvizsgálat után lassan feláll. Megállapítja magában, hogy bizony nagy szerencséje van, hogy komoly baja nem lett. Lassan körbepillant minden egyes embert megnézvén, hogy új társai merre lehetnek, de Kalmont és Carwynt látja. Flamm sehol sincs... Azonban ahogy lassan megfordul tengelye körül két illetőt pillant meg magától pár lábnyira a hajó gyomrába vezető ajtónál. Egy fekete ruhába öltözött gyönyörűséges nő, és egy teljes fekete vértbe öltözött férfi - egyedül sisak nincs a fején - áll előtte. Egyikőjük sem ibarai származású ...
Carwyn nem képes felállni a hajó padlózatáról. Minden egyes ilyen próbálkozása homályos színfoltokat eredményez szeme előtt, és igen erős fejfájást.
Flamm szerencsésnek mondhatja magát. Keveset is zuhant és egyből sikerült magát a kosár óvó belsejébe fordítani. Őrült keresése kardjai után csak félsikerrel zárulnak - csak az egyik van a kosárban, a másik kardját nem látja sehol sem. Kitekint a kosárból, hogy szétnézzen. Gorden épp ekkor fordul szembe két idegen feketébe öltözött egyénnel - egy nővel és egy vértes férfivel. Carwyn hanyatt fekszik, láthatólag minden apró mozdulat fájdalmasan érinti, Kalmon féloldalasan fekszik neki háttal, de épp a feltérdeléssel próbálkozik, ami végül is sikerrel zárul. Ezen kívül még több fekete ruhás rablót pillant meg, valamint a karaván tagjaiból keveset... 4 lyuk éktelenkedik a fedélzeten...mintha valami hatalmas súlyú test szakította volna be. Oldalt alatta a hajó kormányánál egy hatalmas robosztus alakot pillant meg, amint fals hangon teli torokból egyfajta indulót énekel.
Salah kétségbeesetten próbál belekapaszkodni a kötélbe, de nem sikerül megfognia azt. A sós víz miatt a kötél teljesen átnedvesedett, így minden alkalommal kicsúszik a férfi kezei közül. Rettegve várja, hogy a kötél elengedje lábát, s a vízbe zuhanjon, s élete véget érjen. Egy gondolat azonban beférkőzi magát elméjébe: vajon a többiek hol lehetnek? ők is itt vannak valahol, vagy még a városnál a kapun kívül várnak rá?... Élni akarása ezt az egy esélyt kiálltja elméje felé: hogy megtudja, itt vannak-e a többiek kiálltani kell nekik ... *

[Gorden Harunn]

*kivonom a kardomat, és kérdőn (egy csipetnyi bizalmatlansággal) fordulok a két idegen felé. Megszólítom őket a közös nyelven.*
-Kik vagytok? És hol vagyunk?
*Folyamatosan tekintgetek körbe is.*
<A rablók és a karaván agjainak a látványa nem tesz túl boldoggá. Hát még ez a két idegen. Most nem bízhatok bennük egyből. Túl gyengék vagyunk most hozzá. De nem. Kell a segítségük.>
*És ekkotr kicsit lejjebb eresztem a kardomat.*
-Bocsássatok meg a harciasságomért. Nem szeretnék bajt okozni senkinek. Galradzsa tartson meg benneteket egészségben, és önt ily gyönyörűségben is hölgyem.
*eddigre már teljesen leeresztem a kardot.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Egyenlőre tovább kuporgok a féltérdes guggolásban. Várom, hogy Gordem megmozdulására mit felelnek az idegenek. Közben jobban körülnézek és felmérem kik lehetnek ezek.*

<Remélem nem kell megint harcolnunk. Flamm is itt lehet valahol, csak nagy a szórás a hajón. Kivéve, ha ő pont szélen érkezett és már régen elhagytuk a habokkal.>

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*Hangokat hall. Ahogy a víz nyaldossa a hajó oldalát, és egy férfihangot. Egy ismerős férfihangot.*
<A dzsad az!>
*Erőtlen hangon, és kiszáradt szájjal megpróbál hangokat alkotni. *
-Vi...vi... vizet! *Minden próbálkozás nyílalló fájdalommal jutalmazza a bordáiban. Ennek ellenére kinyögi magából a szavakat.*
<Ha nem fájna ilyen iszonyúan, már röhögnék az egészen...>
*Megpróbálja megmozdítani a lábujjait. Megmozdul. A fájdalom villámként fut fel az idegpályáin az agyába. De legalább mozognak.*
<Tehát még futhatok...hehehe...>
-Hehehh...*a bordái közé nyilall a fájdalom* ehhe....

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Felérve a fedélzetre már gondolatban odáig jutott, hogy a lovag lovaghoz nem is méltóan viselkedett és lehet, meg kéne szabadítani a medáljától és azt a tengerbe hajítani, amikor szembesült a káosszal.
ervül:-Szent varjúfar...-mondta az orra alatt
<Olyat már hallottam, hogy orkánok kapnak fel dolgokat, de hogy mindez tiszta időben, tevével, homokkal,emberekkel!>
Ám amikor felfogta, hogy ahajó mozog, ott a keresett ork, és hogy köpenyes nagy valószínűséggel a Sakál, aki kihasználva a parttól való távolságot bizonyára szépen ki szeretne minden jelenlévőt zsigerelni, vállával meglökte a lovagot
-Verekedni akar? Itt a lehetőség. Ne hozzon még jobban szégyent a hitére.
Somolyogva leguggolt a gárdavezetőhöz, megnézte, mi érte a fejét, közben dúdolni kezdett.
-Nagyuram, maradjon fekve. Úgy látom, a Sakál megjelent. Bízza ránk őt. És ha túléljük, úgy csókot adok önnek...
Még guggoltában belekezdett valami különös hangsúlyú szövegbe, miközben egyre szélesebb vigyorba rendeződött arca, le nem véve szemeit a feléjük közeledő alakról.
<Rég sejtettem, hogy az ork puszipajtása a gyilkosunknak...>

[Alauron]

(Salah)

Nem is gondolkozik a lehetőségeken, csak kiabálni kezd segítségért, először dzsadúl, aztán pyarul is.
<Segítségért kiabálok, mélyebbre már nem sűlyedhetek....de igen, a halál torkába...úgysem hallják, úgysem segítenek, nincsenek is itt... >

[Flamme O'Styg]

A szeméjez kap. ~De hiszen látok!~ A sebesüléstz ért sajgó testrészhez kap. ~Ezt viszont nem biztos hogy akarom látni.~ Némi vizsgálódás után rájön, hogy egy hajón utazik mégpedig az árbóckosárban. Idegesen néz szét, hogy hol lehet a másik kardja. Majd kitekint a kosár széléről egyenesen a fedélzeten történő dolgokra. Nem kívánja magára felhívni a figyelmet, figyeli az eseményeket, de titokban a kardját is kutatja...

[Ralog Gebbro]

(Joakim Assante)

*Felérvén a fedélzetre igencsak elcsodálkozik. Verekedésre számított, de ekkora káoszra nem. Az ork megpillantása egy sötét árnyat ültet tekintete elé, de nem mozdul irányába. Fergia szavaira csak egy aprót bólint, s tekintete a lassan felálló és feléjük forduló ismeretlenre irányul. A felemelkedő kardra sebesen a Jaszaf mellé térdelő nő elé lép, s kivont lovagi kardját védekező pozícióba helyezi. A férfi közös nyelven való megszólalására kissé felhúzza szemöldökét, s sötét tekintettel, hideg, nyugodt hangnon válaszol neki.*
- Galradzsa szokásait tartsa meg magának idegen! Az én istenem majd vigyáz rám... Amúgy ennek a kétárbócos hajónak a neve Vészmadár.
Jaaaaaaaaaaa....egyébként hogyan kerültek ide?
*A dzsad kardleeresztésére sem engedi lejebb saját fegyverét, figyelő, támadási szándékra egyből reagáló tekintettel, testhelyzettel áll tovább előtte.*


//Karileírás:
Középmagas pyarroni származású férfi. Arca halovány barna, melyen fekete szemei hidegen, s szinte földöntúli sötéten csillognak. Hosszú (durván derekáig ér) ébenfekete haja redkívüli göndör fürtökben nőtt, arca férfias szépséggel hintett meg. Teljes fekete páncélt visel, mely alatt a teste valószínűleg igen izmos, erőtől dagadó. A páncélon mellkas résznél két ököl látható, s az avatott szem egyből felismerheti Uwel szent szimbólumát. Hátán fekete nagy pajzs figyelhető meg. Jobb oldalán felfedezhető egy szintén fekete láncosbuzogán; míg bal oldalán egy tömlő látható. Kezében lévő lovagkardjának keresztvasa szintén két öklöt ábrázol.