Sub rosa

[Jomadar]

(Somuris)

Castornak:
- El tudod te is, de nem kellene. Ő legalább talán nem ellenségünk, és ezzel máris a Felföld legritkább élőlényei közé sorolta magát...

A fagyott lánynak:
- Elmondhatod ki miatt vagy itt? Vagy hogy mi ez a hely, ahol épp vagyunk? Nem akarunk sem útban lenni sem olyat cselekedni, amivel magunkra szabadíthatnánk valaki haragját.

[Mesemondó]

_________________________
KM: Navaratna
Helyszín: Felföld, esőbeálló
Időpont: tél eleje, reggel
Résztvevők: mindenki
_________________________

Hanas adott dohányt, s a donna elég hozzáértőn sodorta meg s dugta végét a tűzbe, megszívta kétszer-háromszor aztán félig lehunyt pillával kiengedte a füstöt.
-Hű de régen nem dohányoztam.
Aztán kitisztult szemekkel nézett a dwoonra:
-Ugye nem most támadt kedved romantikázni? puttana egy helyzet amiben épp vagyunk, nem éppen aktuális, de ha akarod...! Ti amo...
Aha, állapotos nő és dohányt szí. Hajrá
A lény egykedvűen ült és figyelte az erdőt:
-Határvidék. Én minden este itt vagyok. Őrködöm. Nem zavartok.
Ezután már töbet nem szólt. Dina is lassan elfordította róla szemeit nagyon ásított és végre a tűz mellé kucorodott. Az izgalmakat lebírkózta a fáradtság. Ki-ki lassan megérezte, le kéne dőlnie. Trixi inkább vállalta az őr szerepét, nem bízott abban, hogy a fagyott lány elég lesz magában. Mert mi van ha lelép, ugye.
A lovagnak az elhangzó ima szavai nyugalmat adtak. Igen, ez megszokott vot, minden szó, s hangozzék el bárhol, egyszeriben közelebb tűnik az Úr az égben. Akkor meg jöhet bármi, a Hétarcú vele van!

A reggel a dalnokot éri. Mivel ő nem volt részese az erőelvonó esetnek, alkalmas volt őrnek Trixi után. Semmi szokatlan nem zavarta meg. Hajnaltájt tűnt el az őr a tetőről. Nem mászott le onnan, egyszerűen eltűnt mintha ott se lett volna. Hideg volt, a lálegzet párája füstnek tűnt. Még aki be is takarózott, hol itt gémberedett el, hol ott fagyott át. S az éhség meg szomj mellé szegődött. Még aki viszonylag jól is aludt, arca nyúzott volt. Dina karikás szemekkel pattant fel, orrát a levegőbe fúrta aztán kijelentette, pediga társaság jóformán félálomban tapogatózott.
-Indulni kell. Hóvihar lesz. Az előtt ott kell lennünk a Hét Isten templomában.
-Mért, ilyen közel van?(M)
-Délutánra ott leszünk.(D)
-Már?-seperte le a havat Trixi az arcáról, így mosakodott.
Hanas és Castor valami kurta párbeszédet fogott csak fe s azt, hogy a felföldi nő meglepődik.

shadoniul

[Jomadar]

(Somuris)

- Remélem nem jégtemplom... - morogja magában. Menjünk, sokkal pihentebbek itt már úgysem leszünk. Jeges barátnőnk közben szó szerint elillant.

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Jól értettem hogy egy Domvik menedékbe megyünk.

<Hála a hét arcúnak se jeges őrzők, se fagyos álmok, semmi szörnyűség. Csak könyörgöm álljon ott a helyén.>

*MAjd gyorsan össze szedi a holmiját, és a hóban ő is arcot mos. És várja hogy a többiek össze kaparják magukat. Egyáltalán nem éhes még mindig az álmon gondolkodik. Ki lehetett az a hang aki kihuzta a szarból.*

[Castor de Vinter]

Még Messalának:

-Nem romantikázni akartok, csak ezt még egyszer se kérdeztem meg és ez fontos tudás...
-Ami azt illeti te is jókor választod meg az időpontot a dwoon trágárságok elsajátítására.

***
//Off: Nem hinném, hogy Castornak olyan mély ismeretei lennének fejlődéstanból, hogy megfordulna a fejéban, hogy a dohánylevél elszívása kárt okoz a magzatnak...//

Castor kicsit fáradtan ébred.

- Rendben, mi lesz a mai uticél? Hová lesz a menet? -kérdi

[Alauron]

(Hanas)

Kipihenten ébred, de az első pár lépés után úgy érzi, még egy darabig nem nagyon ugrálhat. Mindegy, legalább menni már biztonságosan tud.
- Ma olyan helyen megyünk majd, ahol lóra is ülhetnénk?
<Jó lenne, elég fáradt vagyok...és bosszant a tegnapi eset. Biztos hogy itt volt valahol az ellenség, de nem tudtuk elkapni, most meg röhög a markába.>

[Mesemondó]

_________________________
KM: Navaratna
Helyszín: Felföld, fennsík
Időpont: tél eleje, délelőtt
Résztvevők: mindenki
_________________________


Dina egy mukkot nem szól, Trixire marad a feleletadás:
-Úgy tudom se nem jégtemplom, se nem Domvik hitű de egy darabon fennsíkon megyünk ahol lehet lovagolni. Ha helytálló minden amit tudok.
Sűrű rengetegen vág át havasan a csapat, de valóban maguk mögött hagyják az egészet s félembermagas sziklákkal teledobált fennsík terül el előttük. Mögöttük fenyves, jobbra, előttük és balra a fennsík maga. A kövek ritkásan hevertek imitt-amott, nem úgy hogy a közöttük lévő járatokban kelljen menni. Mélg szerencse is talán: aki ezt a helyet választja ki rajtaütésre, előnnyel indulna.
A hideget már nem is érezték anyira. Talán megszokták, az arc érzéketlenné dermedt. Lassan a kövek is elmaradtak s fagyott tenger terült el szemük előtt: a szél olyasféle barázdákat, tarajokat fútt a félig fagyott hóba, mintha tenger megdermedt tetején járnának. Balkézre egy magas csúcsokkal csipkézett hegyvonulat húzta ki magát, előre jóval alacsonyabb, leharapott tetejű kúp formájú hegy pislogott át a ködrétegen, mi bevonta. Dina a kúphegyre mutatott:
-Ott lesz a templom.
Lépéskor Castor belerúgott egy kis hótarajba. Alatta jókora döglött varjú került felszínre. jobbfelé elnézve Hanas a lován földbe szúrt botformájú valamiket látott. Nem össze vissza voltak azok, hanem szabályosság volt felfedezhető bennük. Somuris balfelé egy rókát látott, ami csak egy pillanatra állt meg aztán osont is be az erdőbe.
Dina egy darabon előre ment aztán megállt és nézte a földet. Nem moccant. Szaggatottan vette a levegőt. A havon végig fekete madártollak hevertek szanaszét. Rengeteg. Szőnyegszerűen. Némelyik meg volt égve vagy hamuvá válva.
-Csapda...-suttogta Dina, Trixi azonnal megpördült:
-Dina szerint ez csapda!
Ám senki nem ugrott elő sehonann. Se lovas se más. Csak a szél fütyült s bár felkapta a hószemcséket, a tollak meg se libbentek. Ám Dina mint egy elpattant ideg az íjon, kilőtt: egyenesen arra kezdett el rohanni, amerre a leszúrt botokat látta Hanas. Rohant és nem állt meg. Trixi vacakolás nélkül követte. A tollak megmoccantak, de a széllel ellentétes irányba mozdultak el.

[Alauron]

(Hanas)

Lovával amilyen gyorsan csak tud úgy vágtázik a két nő után. Ha Trixit utoléri odakiált neki, s lenyújtja karját:
- Gyere!
Ahogy esik épp felrángatja a lóra, aztán tovább robog vele.

[Castor de Vinter]

-Trixiii! -Hová mész? -kiált utánuk Castor

-Remek Messala! A nővéred minden kútba bele fog ugrani, amit Dina mutat neki?
-Menjünk utánuk, hogy ha segítség kell tudjunk valamit csinálni! -javasolta a dwoon.

[Saggaras Zenir]

Vincent

*Miután a dwoon és jegyese is a két nő és a nomád után ment, gondolta ő sem marad ki az egész cécóból, bár most már nem igazán nyilaktól félt, hanem egy varázslótól vagy valami démoni lovasoktól akik a semmiből pattannak elő, és ugy végeznek velük.*

<Ezekben a felföldiekben nem lehet megbízni nagyon alatomos népség semmi becsület semmi tisztelet az ellenfél felé.>

[Jomadar]

(Somuris)

Eszébe ötlik az egyszerű népek mondása: "Ha az oroszlán kerget, nem nála kell gyorsabbnak lenned, hanem a leglassúbb menekülőnél" - így aztán igyekszik nem teljesen lemaradni, ami nem is bizonyul egyszerű feladatnak átfagyott, fáradt tagokkal.
Belehúz, de időről-időre visszapillantgat, mi is történik mögöttük.

[Mesemondó]

_________________________
KM: Navaratna
Helyszín: Felföld, fennsík
Időpont: tél eleje, délelőtt
Résztvevők: mindenki
_________________________

Hanasnak meg is kell kicsit állni, mert Trixin láncing van, nem olyan könnyű a nő hogy csak úgy felrántsa.
-Menedéket kell találnunk, Dina oda megy.
Közelebb érve világos, mik vannak leszúrva a földbe: régi kardok. Mint útjelző karók, úgy merednek ki. Vezetnek valamerre, az nem kérdéses, Dina őket követi futtában. Hátra se néz.
Messala ajkába harap:
-Nem tudom mi ütött belé, de hirtelen nincs jobb ötletem mint követni! Azoka tollak nekem nem tetszenek! Nézd milyen furcsán mozognak!-s ahogy telik tőle, futásnak ered. Egy ízben megcsúszik, s úgy marad talpon, hogy Castorba kapaszkodik.
Vicentnek nincs nehéz dolga, lóval van, leelőzheti a dwoont és a donnát meg a dalnokot is.
Aki háűtra pőillant- a dalnok biztosan látja- akkor az észreveheti, hogy tintapaca szerű jelenések kezdenek el gomolyogni a levegőben, pár centire a hó fölött s kb. akkora kiterjedésőek mint egy ember. Minél több paca jelenik meg, annál kevesebb a madártoll a havon. Az egyik paca alakja kirajzol egy alakot: egyenesen a menekülők után néz, arca sápadt, haja fekete, ruhája sötét de csak ennyi látszik belőle, meg hogy talán nő. Ha a lovag is hátranéz nyugtalanító gondolat verhet benne gyökeret: mintha a valaki hasonlítana arra a némberre akit álmában látott...
Aztán a nő intésére a pacák eltűntek.
A lovak ekkor bokrosodtak meg. hanas és Trixi leestében még látta hogy Dina egy kis halomnál rákulcsolta kezeit egy kardra. Ott ért véget a karósor. leroskadt és homlokát a kard markolatgombjához szorította. Vincent lova sem viselkedett különbül: úgy rázta le magáról lovasát, mintha valami élősködő lett volna rajta s aztán belerohant a fehér világba a másik lóval együtt.
Trixi zihálva kecmergett talpra:
-vassorrúak...El kell érni a halmot!
A halom túloldaláról érkezett még valaki...szintén lóval, de a valaki hátasa is úgy gondolta hogy a maga urává válik. Ám a lovas még időben leszállt róla, kivont karddal lépett Dinához. Hanastól és Trixitől 30 méterre volt a halom Dinával és az idegennel. Aki kámzsáját letolva kiköpött mása volt Scevola Parfánbak, hacsak nem ő volt teljes valójában. Ő már a védett helyen állt, elment Dina mellett aki fel se emelte rá a fejét, s a halom széléhez állt, igencsak olyan szándékkal hogy nem engedi be a menedékre a többieket...
Somuristól 50 méterre volt a pacás jelenség és az alakok eltűnése. De most hogy nem látta őket...A hó időnkénti felkavarodása jelezte, nem mentek el csak nem látni őket. Roppant idegesítő tény. Talán ha lenne tükre!
Messala lihegve vette elő a magáét. Belenézett, miközben háta mögé fordította. felsikoltott, eldobta és megújult erővel futni kezdett:
-Jönnek! Itt vannak! Vagy kéttucatnyian!!!
Aztán beérte Hanasékat, látta, feltűnt még valaki a színen.
-A rohadt életbe! Be kell jutnunk még ha ez a seggfej ott is van!-kiabálta.
A halmon túl újabb alak érkezett, ráérősen, összefont karokkal, gyalogosan. Dina felemelte a fejét és felsikított. A kígyós lovag nem vetet a fáradtzságot hogy megforduljon.
Az alak nem fedte el arcát: nő volt, de nem emberi, sötét bézs haja álláig ért, bőre halottsápadtan feszült arccsontjára. Arra az arcra, ami keskeny volt, az orr egy vonalban feküdt a homlokkal, kicsit kiállt az arccsontja, szemei ferdébbek voltak mint egy elfnek s orrán fémlemezek sorakoztak mint valami rangjelzések. Sőt, Castor erre esküdni mert volna hogy amit lát az az. A nő a köpeny alatt telejsen testhez simuló bőr ruhát viselt, csizma, nadrág, ing, de fegyvert egy szálat sem hordott. Rossz jel, elbízott varőzsértők mernek így járni-kelni.Alakjában nem volt semmi élvezhető: csontos testalkat, nagyon kicsi keblek s hol átlátszó volt a lába hol jobban anyagiasult. Rettentő nyugodt volt és végig Dinán tartotta szemeit. Elérte a halom szélét de tovább nem ment.
Dina előre hátra kezdett dűlöngélni ültében.

[Castor de Vinter]

-Vincent ott az embere! -Ez már csak nem válik köddé!

-Rohanjuk le! -Ráadásul be se akar engedni minket!

-Tudom, hogy maga lovagi párvidalt meg ilyesmit akar, de most ezzel nem fogok foglalkozni lidércekkel a nyakamban!
Ha a fickó elén áll letiporjuk! -kiáltja Castor és

-Huaaaaa! - csatakiáltással megrohamozza az ellenséges harcost.

[Saggaras Zenir]

Vincent

*Hátra pillant hogy lássa mi történik, majd gondolkodik, hogy kinek segítsen lóra pattani, de ez a kis hezitálás alatt, pont lova levetette magáról.*

-Nem érdekel most már a lovagi erkölcs. itt az életünk, és a jövönk a tét!!

* és ezzel ő is rohamra indul a lovag ellen, közben kivonja kardját, és pajzsát, és lélekszakadtából rohan.*

<Inkább ezzel a szemét disznóval verekszem véresre magamat, mint hogy egy olyan ribancnak a kezébe kerüljek.>

[Alauron]

(Hanas)

Lováról leesett, s ez felbosszantotta, nem is szólva, hogy gyűlölt ellenségét is maga előtt látja, aki mindenáron a lidérc barátai kezére akarja adni őt meg a társait. No, itt már elszakad a húr. Nem is törődve azzal, hogy gyalogaosan nem olyan jó harcos, mint lovon, s hogy közelharcba kell bocsátkoznia szablyájával akar egyszer és mindenkorra pontot tenni az ügy végére.

//Roham és Harc gyűlőlettel
Kezdő dobás: 9
Támadó dobás: 65 //