Új-Pyarron - A második manifesztációs háború elsõ etapja

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


-Öööö...na mind1...akkor ott...

Eltávolodik a kárniak lakosztályától majd a lassan a palotából is és keresi azt a megfellelõ helyet..Fegyvereiért még beugrik a szobájukba majd egy köpenyt és magára kanyarint,hogy ne legyen anyira feltünõ.Egy kevés pénzt is visz magával ki tudja...még jól jöhet...
Elérkezve a helyre a szökõkútnak támaszkodik és várja a messort.

[Joe Lyon]

( Erlon Arts )

* Az El Hamed felé vezetõ út további részén Erloni kissé visszafogottabban viselkedik. Megviseli õt is a sivatag klímája. Azért estén ként elõ kerül a lant, majd pár vidámabb dallam is felcsendül. Természetesen nem felejtkezik meg nap, mint nap a jelentéseit is megtenni elõjárójának, illetve naplója jó pár oldalát is tele rótta már. Út közben feljegyzéseket készített a delegációk vezetõirõl, személyleírásukról, valamint az õket körül vevõ magasabb rendbe és rangba tartozókról. Elég jól kiismeri ár magát köztük, de ez a pár nap természetesen nem volt elég arra, hogy mindenkit megismerjen. Bernivel is egyre jobban kijönnek. Szimpatikus Erlonnak az idõsödõ lovag, fõleg a néha kissé furcsa humora, az õszinte szókimondósága, valamint a történeteit is szívesen hallgatja. Mikor El Hamedbe érnek a bárd álla majd leesik attól a pompától és gazdagságtól, amit itt tapasztal. Elégé jól meg tudja becsülni a dolgok értékét, sok nemesi udvarban megfordult, de ekkora kincs és arany látványa még rá is elképesztõ hatást gyakorol. Mikor megkapják szállásukat és megtudja, hogy csak holnap kezdõdnek a tárgyalások, úgy dönt, hogy kisé rendbe szedi magát. Miután lepakolászik és felszerelését, fegyvereit megszabadítja az út porától egy fürdõt rendel, majd mikor a jól esõ fürdõzéssel végez, ágyára ül és lantján penget pár akkordot. Majd gondolataiba réved. < Kíváncsi vagyok, hogy mikor keres majd fel Dyren gróf. Út közben nem nagyon volt alkalmunk ismét beszélni, de lehet, hogy lassan eljön annak is az ideje> Ezután körülnéz a „szoba társakon” és ha valakit nem ismer Bernihez közelebb ülve halkan megkérdi azok kilétét az öregtõl, majd mikor az elmondja egy kérdést tesz fel neki:*

- Berni barátom! Nem tudom, hogy vagy vele, de az út porát le kéne kissé mosni! *Kacsint az uwelitára* A megbeszélések úgy is csak holnap kezdõdnek, én meg a mondó vagyok, hogy addig se vesztegessük az idõnket és derítsük fel Hamed látványosságait. * Egy kaján mosoly hagyja el arcát mondandója végén.*

[Meridian]

(Lywellion Siannodel)

*Õ si leheveredik a többi elffel együtt aludni, de igazából még nem jön áloma szemére...egyrészt...jobb szeret igazi erdõben aludni...másrészt... a megtartó szavai...érdeklik, noha azt gondolja, hogy a vezetõ csak hangosan gondolkodott.

<El akar vágni Pyarrontól...ügyes politikus...vigyázni kell...bonyolult, számomra nem teljesen viládos szavak...mért kell külön venni az elfeket? Vagy mi is ez? Szövetségesek, ellenfelek...már szinte ki sem igazodok...nem lennék jó politikus...de majd belejövök...>

*Továbbra is csak gondolkodik, mígnem az éjszakák pókja rászövi hálóját elméjére, és odaül mellé...az Álom...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: El Hamed, az emír palotája
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevõk:
Dyen di Lauren (Schinter), Erlon Arts (Joe Lyon)
_____________________________________________________________

* Dyen a palotából igyekszik ki... a vörös theubos gárdisták kreolos homlokkat ráncolva nézik, hova is igyekszik... az egyikõjük láthatóan fel is ismeri, ezért is engedi át a kapu elõtt álló kordonon... hm egész jól szervezettnek tûnik az õrség. A nagy bejárati kapun túl, az elsõ csarnokban különleges õrhelyiséget rendeztek be... Dyen biztos benne, hogy mágikus csapdák, és megannyi furmányos szerkezetek õrzik a termet... ezen kívül árgus szemû elit-gárdisták téblábolnak fel s alá a márványpadlójú teremben... oldalukon a dzsanoknál oly sokszor látott kard, a handzsár, egyeseknél jatagán... kívül Dyen még egy elenõrzõ ponton halad át... látszólag csak egy kisebb kereskedõkordon, ám Dyen tudja, hogy beépített emberek járják az egész teret, mely a palota elõtt terül el... nem egy férfit a társai jelöltek ki a feladatra... nem különösebben nyûgözi le a férfit a dzsad város éjszakai látványa. Pyarroni stílusokhoz, fényekhez és a mindent átható szellemiséghez szokott elméje nehezebben fogadja be a jóval világiasabb, sokkal inkább az élet fizikai valóját bemutató környéket... amint a szökõkút környékére ér, szétnéz... az éjszaka sötétjében nagyon kevés fényt talál. Néhány fáklya világítja az utat, Dyen így szinte vaksötétben botorkál végig... azonban képességeinek hála úgy mozog, mintha nappal lenne. Türelmesen várja a messor felbukkanását...*


* Erlon barátja bíbelõsése közben széttekint a szobájában... meglepi a pompa, és lenyûgözi a szoba egész kivitelezése... Dyen és két társa szállásához igencsak hasonló az egész, ugynaolyan örvénylõ és hullámzó. A szoba sarkaiban, és egy kevés részén még megfigyelhetõek a visszafogott formák is, így egyféle kényes harmónia figyelhetõ meg az egész helyiségben... az elõcsarnokból négy szoba nyílik: mindenhol két-két ágy, gazdagon díszítve, párnahalmokkal és mindenféle cicomákkal ékítve. Erlon már megismert a másik hat szobatársa közül többet is... mindannyian Pyarronhoz hû katonai parancsnokok, mindemellett nagyszerû emberek, és egymáshoz való viszonyuk is mutatja, hogy igaz barátok... Erlon különös empatikus képességével erre azonnal rá is jön... hasonló élmény, amikor egy szobába belépve megállapítja az ember a jelenlévõk hangulatát. Bernit már jól ismeri... az öreg veterán sokat mesélt arról, hogy milyen kalandokat élt át az Ibarában.. mindig is mondogatja: " Hát nézd fiam... cudar egy hely az biztos. A múltkor akkora homokviharba keveredtem, hogy majd kifútta a szememet... szerencsére túl éltem mint látod... azóta nem voltam ám itt..." A borosdás férfi most vigyorogva biccent.*
- Jól van... kapjunk el valami szolgafélét, aztán tudakoljuk meg hool van itt a fürdõ... aztán felõlem mehetünk várost nézni. Mutathatok egyet s mást... ördögien jól forgatják ezek a dzsadok a szavaikat, mi?
* Azzal ketten kilépnek a szobából... a többiek már aludni készülnek, így a csendes búcsú után az uwelita csendességre kéri Erlont. Láthatóan nem spóroltak az õrséggel... minden szoba ajtaja elõtt két õrszem strázsál, és átszik, hogy meglehetõsen sûrûen járják a folyosókat... ha ide valaki be akar most törni, akkor az csak valami isteni sarj lehet... Berni az egyik vörös theuboshoz lép.*
- Héh sivataglakó... tudod már több napja vagyunk úton, és hát eléggé koszosak vagyunk... hol találjuk a fürdõt?
* Mondja a lovag életvidáman. Fejét közben oldalra bicenti, úgy méri vgig a fickót. A dzsad sebes mozdulattal a folyosó vége felé mutat. Akcentusosan, mosolyogva, de kissé fáradtan igazítja útban a párost.*
- Át a folyosón, majd végig a keleti szárnyon átívelõ fõfolyosón, majd egybõl az elsõ jobbra lévõ helyiség. nem téveszthetõ el...
* Berni biccentve megköszöni, majd végigköveti az utasításait.*
- Láttad hogy nézett a barna kis szemével? Ejj én modnom neked... ha Uwel úgy találná hogy érdemes lennék rá, akkor én most a krániakhoz mennék, és bizisten levágnám a nagyúr fejét... nah jó.. talán nem.
* Amint belépnek a fürdõbe, ismét lélegzetelllító látványban lesz részük... az elõhallból labirintuszserû zegzugas csempebörtön tûnik fel... aranyozott szegélyû, smaragdzöld levélmotívumos ékítõ kövekkel van az egész kirakva, ráadásul az aranyozott hõvel telt csövekcsak még jobban emelik a terem pompáját... a kis labirintus zegzugos hálózatában több bevágás is van... mindegyik fölé egy csõ vezet, melybõl bõven patakzik a víz állanóan... bizosan valami furmányos keringetõrendszere lehet... alulról több nyíláson át folyik el a víz... az aranyozott csövecskék pedig egészen a padlózatból jönnek kifelé. Berni a fal mentén álló akasztókhoz fordul... egy paraván mögé áll, majd vigyorogva.*
- Jól van, Erlon... dologhoz. Ha még akarunk valami látni a városból akkor ne tátsuk itt a szánkat...

[Joe Lyon]

( Erlon Arts )

*Figyelmesen követi Berni útmutatásait. Mikor a dzsad mentalitásról beszél Erlon nem bírja tovább és jót kacag társa szavain. Út közben, mikor az uwelita a kráni nagyúr lefejezésére utal kissé elkomorodik.*
- Barátom! Szavad adtad, hogy nem teszel a krániak ellen semmit. Tudom, hogy gyûlöletes egy népség, de sajnos most egy csónakban evezünk.
*Miután megtudják, hol a fürdõ õ is gyors egy paraván mögé megy, de elõször megcsodálja a terem és a medence pompáját. * < Huhh.. Ekkora érték egy kibaszott fürdõben! Komolyan mondom, ha vége lesz ennek az egész balhénak érdemes lenne szólni egy – két jó ismerõsnek északon és körülnézni itt!>
*Egy száll ágyékkötõre vetkõzik, majd belesétál a medencébe, miután jól lecsutakolta és kiáztatta magát Kissé elmereng:*
- Berni! Én arra gondoltam, hogy nem kéne sokáig ma este kiruccanni. Csak egy pár pohárkára, meg hát…*Mosolyodik el* Hát ha megízlelhetnénk a dzsad nõk kellemes társaságát. Tudod azt mondják, ismerõseim, kik már jártak eme tájon, hogy olyan vadmacskák, melyek ezen a vidéken teremnek párjukat ritkítják Yneven.* Miután befejezték a fürdõzést. Kikecmereg, majd felölti ruháját, visszacsatolja fegyvereit övére és indulásra készen vár az öregre.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: El Hamed, az emír palotája
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevõk:
Erlon Arts (Joe Lyon)
_____________________________________________________________

* Berni nagyot mosolyog Joe ötletén.*
- rendben csak pár pohárka. Majd keresünk valami éjjeli bazárt... ott aztán kedvedre való nõcskékbõl válogathatsz. Bevallom öreg csontjaim dacára néha még én is megkívánok egy jó húsos...
* Azzal az öreg lovag kaján mosollyal gesztikulálja el mire is gondol. Vigyorogva kikecmereg, majd megtörölközik, és visszaveszi a ruháját. *
- Na hát akkor... irány aa bazár!
* Berni megjelenése meglehetõsen markáns vonásokkal rendelkezik... a vörös theubos palotaõrök nyomban felismerik, hogy a páros a pyarroni kompániából származik, ezért nem is állják az útjuk. Az egyik mégis eléjük lép.*
- Kedves uraim... abbéli aggodalmam fejezem ki, hogy egy másik társuk az imént hagyta el a palotát... Dyen nagyúr volt az. Az õ személye garantálja az áthaladsát ezen az ellenõrzési ponton, hát a magukét mi garantálja?
* Berni megütõdve néz a dzsadra.*
- Nem kell senki felhatalmazása, hogy ki mehessek... magam ura vagyok, egyedül csak pyarron isteneit, és urait ismerem el magam fölött. Jelen helyzetben pedig egyik féltõl se kérhetek ajánlót...
* A dusad csalódotttan rázza meg a fejét.*
- nem lehet kimenni, ez a biztonsági parancsnok utasítása. Külön engedély kell hozzá. Kérem, menjenek vissza a szállásukra...

[Joe Lyon]

( Erlon Arts )

* Bernivel tart a palota kijárata felé, mikor is az õr „útjukat állja” Figyelmesen hallgatja az uwelita szavait majd meglepõdik, mikor az õr elkotyogja, hogy a „nagyúr” is kisétált a hamedi éjszakába.* < Na ez furcsa, ismét az a Dyen nevezetû tûnik fel a színen. Jut eszembe. Fel sem keresett még a beszélgetésünk óta. Hmm.. Mit is kereshet odakint!? Talán megunta a kráni husit és egy kis dzsad melegségre vágyik!? Na én ha már elindultam, nem szívesen fordulnék vissza! Még a végén jól jön, hogy a „barátom” sem tudott a fenekén maradni és lefeküdni idõben> *Megvárja, míg Berni befejezi mondandóját, majd az õrhöz lép és bizalmasan kissé suttogóra fogva, körbe, körbe pillantva beszélni kezd, érzékeltetve a dzsaddal, hogy bizalmas információk birtokába fog jutni hamarosan:*

- Figyelj barátom, egyszer mondom el *Néz az õr szemébe, illetve tart egy kis szünetet is a hatás érdekében* Tudjuk, hogy Dyen nagyúr nem rég távozott. És mi sem csak úri kedvünkbõl akarunk távozni. Nekünk nem kell felhatalmazás. Egy az, tudod, hogy mi is a pyar küldöttség tagjai vagyunk, a másik, ami fontosabb. Mi Dyen nagyúr biztonsága érdekében hagynánk el a szállásunk. * Az utolsó sorokat kimérten és, majd hogy tagolva mondja. Ezzel is érzékeltetve az információ horderejét.* Az a dolgunk, hogy megvédjük õt az esetleges orv támadásoktól, amit azok az emberek szerveznek, kik meg akarják gátolni a tárgyalások eredményességét. Tudod jól, az nagyon fontos mindenki számára, hogy ezek a tárgyalások eredményre vezetnek. Fõleg néped és az emír* Ennél a szónál kicsit kivár, hogy az õr is érzékelje szavai súlyosságát* számára. * Mondandója végeztével visszább lép az õrtõl és várja annak reakcióját* < Na, ez még mindig megy úgy látom! Nem hiába gyakoroltatta annak idején ezt a, hogy is fogalmazzak célra vezetõ „hamisságot” mentorom. Jó pár alaklommal kihúzott a csávából eme beszéd, meg elég sok „zárt ajtó” is feltárult segítségével.> *Ha kiengedi az õr õket, még visszafordul és mond valamit neki:*

-Ja, és még el nem felejtem! Ha megkérhetnélek rólunk és távoztunkról ne beszélj senkinek. Még Dyen nagyúrnak sem. Tudod nem lenne jó dolog az, ha azt látná, hogy mindenki tudja távoztunkat. Még a végén meneszt minket a testõrködés alól. Legalább mi, õrök és testõrök tartsunk össze. *Kacsint az ajtón állónak, majd elfordul és lépdel tovább barátja mellett a kijárat felé, közben egy röpke mosolyt is megengedve magának*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: El Hamed, az emír palotája
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevõk:
Erlon Arts (Joe Lyon)
_____________________________________________________________

* A dzsad õr láthatóan meglepõdik a nem várt fordulattól. Kecskeszakállát zavrtan igazgatja meg. Picit fel is tûnik, hogy zavarja a lekezelõ hangmodor. Mivel a páros azonban nem ért a dzsad etiketthez, és a hierarchiához, nem tûnik fel nekik, hogy egy gárdatiszttel beszélnek... nizonyára a vörös szalagok a fehér ruháján azt jelölik.*
- Rendkívül érdekes * kezdi negédes hangon, a jól megszokott alázatossággal.* amit mondanak... azonban az én parancsom egyenesen az emírtõl érkezett. nagyon sajnálom, de nem tehetek semmit. Dyen nagyúrnak üzenetet kellett volna hagynia, vagy legalább a vezetõségnek kellett volna értesítenie. Távol álljom szerénységemtõl, hogy útjukat álljam, ám ez esetben se tehetek kivételt. Azonban ha az urak esténként továbra is szeretnének kijárni, kérjenek a feletteseiktõl felhatalmazást. Sajnos nem tehetek semmit az ügy érdekében... ezért is kérem meg önöket, hogy térjenek vissza szállásaikra...
Az õr mosolyogva tekint a párosra, ám szeme kemény marad. Berni Joehoz hajol lopva, majd a fülébe súga.*
- Ez nem jött be... ne balhézzunk.. látom a szemén hogy nem olyan, aki díjazná...
* Majd fennhangon a férfihoz fordul.*
- Abban biztos lehet, hogy holnap felkeressünk Önt a felhatalmazással. Azt hiszem visszafáradunk a szállásunkra... de tudja meg: Dyen nagyúr biztonsági kérdésében most egy szakadás állt be...
* Az õr keményen nézi a távolodó két alakot... majd megfordul, és a posztjára siet. Berni az út közben Joe felé fordul, majd megcsóválja a fejét.*
- Heh ezek a dzsadok... pedig ha látnád õket milyen serényen hágják át a szabályokat ha hasznuk van belõle. Én mondom Erlon, ezek csak két dologhoz értenek: a hazárdírozáshoz, és a nyaláshoz, de ahhoz aztán nagyon...
* Amikor a páros a szobához ér, az õrök biccentenek, majd az ajtót is kinyitják. Benn békés horkolás üti meg a fülüket. Berni vigyorogva fordul a barátjához.*
- Hallom Perell elfáradt... szegény ördög rengeteget dolgozott. Régi ismerõsöm, talán még alattam is szolgált valamikor bár arra már nem emlékszem. Egyszer majd elmesélhetem...
* A lovag alváshoz készülõdik. Ledobja ruházatát, vértezetét és fegyverövét, majd egy nadrágban dõl le az ágyra a párnahalom közé. Egy vékony selyemlepedõt rak testére.*
- Ez aztán az élet... el bírnék itt ücsörögni napokig ha kell...
* Még egy ideig szóval tartja barátját, majd egyre joban elálmosodik, végül álomra szenderül.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Nadyra)

*Dyen a szökõkútnál nem látja a lányt közeledni, csak egy valamire lesz figyelmes. Valaki végignyal a nyakán és a füléhez dörgöli az orrát. Mikor hátranéz, nem lát senkit, csak egy hang szólal meg halkan.*
- Nyugi. Csak én vagyok. Szépen menj a sikátorba. Elvileg ott lenne találkád valakivel nem?

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


Krázza a hideg,ahogy Nadyra annyira észrevétlenül meg tudta közeliteni.A sikátorba megy és hátát a falnak veti lábait egy kicsit széttárva.Azon gondolkodik,hogy nem tudta elképzelni,hogy vajon a krániak miért annyira veszélyes ellenfelek,ám erre már kezd rájönni...Jobban kell vigyáznia hiszen ha Nadyra fülébe jut,hogy milyen feladattal is bizták meg,akkor valószinûleg nem fogja megélni a következõ napot ha ennyire meg tudja közeliteni a prédát a messor,hogy még halvány gynut se keltsen pedig õ tudta,hogy el fog jönni...

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Nadyra)

*Kicsit távolról követi a férfit a sikátorba, majd közel lépked hozzá. Körülnéz utoljára, hogy senki sem figyeli e õket, aztán ad egy villámgyors csókot Dyennek. Mielõtt a férfi magáhozölelhetné, eltávolodik, hogy az ne érhesse el. Megint halkan megszólal kacér hangon.*
- Na? Hol vagyok?

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


A csók meglepi de már épp kezdené magát beleélni mikor a messor eltávolodik.Utánakap ám csak a levegõ suha el az ujjai közt...

-Lássuk csak...Hol is lehetsz...Igazából lehet,hogy nem is rád vártam hanem egy másik nõre...ki tudja...

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Nadyra)

- Hmmm. Másik nõ? Ha elkapsz, akkor megtudod.
*Hangtalanul a férfi mögé settenkedik és a fülébe fúj, majd megint elhajol, ha a félelf megint utánanyúl.*

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


Ismét a falnak támaszkodik és közben azon gondolkodik,hogy vajon hogy tudná elkapni a messort,mert idegesiti már a kis játszadozás.

-Nos mond csak az nekem miért jó ha elkaplak?

Közben felidézi az elméjében az õselemek teremtésérõl tanult ismereteit is hogy azt hogyan lehet megjeleniteni az anyagi világban.Pattanásig feszülnek az izmai,hogy amikor ismét a közelébe kerül a messor,akkor megidézi az õsföldet és amikor az õsföld vagyis a por kirajzolja az ember alakot,akkor rögtön rá vedhesse magát.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Nadyra)

- Ha elkapsz megmondom.
*Megint közelebb megy Dyenhez és ujjával megpöcköli a férfi orrát, majd iramodik is el. A porfelhõ kicsit meglepi, de éppen kicsusszan a csapdából. Félrepördül és mosolyogva visszafordul majd Dyenre néz.*
- Te kis cseles.
*Odaoson Dyenhez, majd kirúgja a lábát, hogy az hanyattessen. Ha sikerült, akkor fölébemászik és a földhöz próbálja szorítani a félelf csuklóit.*